„Paviai csata (1525)” változatai közötti eltérés

A császári seregek [[február 3.|február 3-ára]] [[Pavia]] alá értek, számuk ekkorra megközelítette a {{formatnum:23000}} főt. Frundsberg egységeihez csatlakoztak Pescara márki, de Lannoy és [[III. Károly burgundiai herceg|Bourbon Károly herceg]] egységei. Azonban aA megerősített francia tábortábort láttárameglátva azonban nem támadtak, hanem vártak arra, hogy mit lép az ellenség,. A francia akikhadvezetés azonban szintén vártakvárt, arraremélve, hogy elfogyjon a pénzcsászári aoldal császáripénze oldalonelfogy, és feloszoljon a sereg feloszlik. Ez kis híján meg is történt: a hónap közepén a zsoldosok ultimátumot intéztek a tisztekhez,tisztjeikhez: ha március 1-jéig nem támadnak, akkor elvonulnak.

A franciák hajnalban vették észre, hogy a császári zsoldosok nagy része már átvonult a vadaskertbe. Ekkor d’Avalos a vadászkastély felé akart vonulninyomulni, de Alençon megállította őt egységeivel, ezután d’Avalos elvonult, Alençon pedig átkelt a [[Ticino (folyó)|Ticino]] hídján: a csata alatt a hidat őrizte.

Pescara márkija a császári jobbszárnyról vonult tehát el, Frundsberg [[landsknecht]]jei mögé, mellettük a balszárnyon a Bourbon hercege által vezetett spanyolok, és a de Lannoy által irányított itáliaiak voltak. Tüzérség csak francia oldalon vett részt a harcban, mivel a császáriak nem tudták a résen átvontatni a lövegeiket, így lehetősége volt arra a francia seregnek, hogy szétágyúzza a még nem teljesen felállt ellenséges sereget vagy megtámadják a zsoldosok táborát. I.  Ferenc az első lehetőség mellett döntött, azonban nem várt elég sokáig, hogy a másik oldalon pánik alakuljon ki, hanem lovasrohamot intézett a Frundsberg által vezetett német zsoldosok ellen.

A roham katasztrofálisan végződött: bár a kisszámú császári lovasságot félresöpörték, a spanyol puskások távolról lőtték ki egymás után a lovasokat, akik jelentősen megcsappant számban érték el a landsknechteket,. valamint aA lovasok köztsoraiban harcoló [[Jacques de La Palice|La Palice]] marsall is elesett. A spanyol puskásokat a ''Fekete Sereg'' néven ismert német gyalogos egység támadta meg, amely a francia oldalra „átszerződött” német zsoldos landsknechtekből állt. A spanyolok nem tudtak eredményesen védekezni a főleg pikával felfegyverkezett német katonák ellen, így visszavonultak: ugyanígy tettek a másik oldalon a puskatűzben szintén megtizedelt svájciak is.

Alençon hercege, aki távol maradt a harcoktól, de a zajok alapján úgy gondolta, hogy a francia sereg vesztésre áll, ezért átvonult a csapataival, majd felrobbantottaátvonult a [[Ticino (folyó)|Ticino]] hídjáthídján, ígymajd maga mögött felrobbantotta azt. Téves döntésével elvágta a maradék francia sereg menekülési útját. Maga a király is a túlparton rekedt. Bourbon hercege megadásra szólította fel, de a király nem akarta megadni magát a szemében áruló Bourbon hercegnek, így végül de Lannoy előtt tette le a fegyvert.