„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

I. Péter először Portugáliába akart távozni. A kincseivel előre küldött hajót Egidio Boccanegra, Kasztília tengernagya, aki átállt II. Henrik oldalára, elfogta. I. Péter portugál király azonban nem fogadta be a kasztíliai uralkodót, aki ezért az ekkor zajló [[százéves háború]]ban az angolok uralta dél-franciaországi tartományba, [[Guyenne]]-be ment. Útközben, 1366. júniusban, a híres kegyhelyen, [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelában]], a katedrálisban, az oltár előtt, I. Péter emberei meggyilkolták Suero Gómez de Toledo (? - 1366) érseket, de a király később azt állította, nem volt része az általa gyűlölt főpap megölésében. 1366. szeptemberben, Libourne városában, I. Péter segítségnyújtásról állapodott meg a [[Plantagenêt-ház]]ból származó Eduárd (1330 – 1376) walesi herceggel, [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) angol király fiával, a kitűnő hadvezérrel, akit ''[[Eduárd walesi herceg|Fekete Herceg]]nek'' is neveztek.
 
I. Péter a következő évben (1367-ben) angol segítséggel, a [[Navarra|Navarrai Királyságon]] keresztül, bírva [[II. Károly navarrai király|II. Károly]] (1332–1387) király támogatását, vissza is tért Kasztíliába, és. 1367. április 3-án, a második nájerai csatában, a ''Fekete Herceg'' és I. Péter vezette zsoldosok diadalmaskodtak II. Henrik felett; maga du Guesclin is az angolok fogságába esett, de később – váltságdíj ellenében – kiszabadult. (I. Péter nem csak az első nájerai csatában, hanem a másodikban is győzött.) A vesztes ütközet után II. Henrik harmadszor is Franciaországba menekült. I. Péter, a II. Henrik hívei elleni megtorlások során, mások mellett, kivégeztette a fogságába esett Egidio Boccanegrát, az előző évi „kalóztámadás” kivitelezőjét. II. Henrik öccsét, Sanchót (1342 – 1374), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófját, aki szintén fogságba esett, megkímélte.
 
I. Péter nem fizette ki a megállapodás szerinti zsoldot, az angol katonák erőszakoskodtak a helyiekkel, végül a Fekete Herceg a seregével – még 1367-ben, ősszel – kivonult Kasztíliából.
 
II. Henrik továbbra is bírta a [[Valois-ház]]beli, jeles [[Franciaország|francia]] királynak, [[V. Károly francia király|V. Károlynak]] (1337 – 1380) és [[V. Orbán pápa|V. Orbán]] (1310 – 1370) pápának a támogatását; a klérus egyre nagyobb része elfordult I. Pétertől. II. Henrik és du Guesclin, új sereg élén, 1368-ban, visszatértvisszatértek Kasztíliába, és mind a nemességnek, mind a városoknak, valamint a papságnak egyre nagyobb része melléjemelléjük állt.; Csatlakozottcsatlakozott Henrikhez az öccse, Tello is.
 
A következő év tavaszán, 1369. március 14-én, II. Henrik és du Guesclin, Montiel mellett, döntő győzelmet arattak I. Péter felett, aki a várba menekült. Pár nappal a vesztes csata után, I. Péter éjszaka, titokban, el akarta hagyni a várat, azonban fogságba esett, és du Guesclinhez kísérték. Megjelent II. Henrik, szóváltás alakult ki a két király között, és II. Henrik leszúrta I. Pétert. II. Henrik ezzel végleg megszerezte Kasztília (és León) trónját, bekövetkezett a dinasztiaváltás, az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]at a [[Trastámara-ház]] váltotta fel. Véget ért az első kasztíliai polgárháború, és az I. Péter kezdte kasztíliai–aragóniai háború is.