„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

1354-ben I. Péter – átmenetileg elhidegülve María de Padillától – új kapcsolatot alakított ki. Szerelmes lett Juana de Castro (? – 1374), galíciai nemes hölgybe. <ref>Juana de Castro féltestvére volt [[Inês de Castro]] (1320/1325 – 1355), [[I. Péter portugál király|Péter]] (1320 – 1367) infánsnak, a későbbi I. Péter portugál királynak – IV. Alfonz fiának – a kedvese, akit – állítólag – az infáns titokban feleségül is vett. Ezen állítólagos házasság kötés előtt Johanna Mánuelnek, Henrik gróf feleségének a féltestvére, Konstancia Mánuel (Constanza Manuel de Villena) (1316 - 1345) volt Péter infánsnak a felesége. – Juana de Castro és kasztíliai I. Péter legközelebbi közös őse a dédapjuk volt: [[IV. Sancho kasztíliai király|IV. Sancho]] (1258 – 1295) kasztíliai király, XI. Alfonz király nagyapja. - Gonzalo Rodriguez Girón (? – 1234) kasztíliai nemes - Maria de Padilla ükapja - Juana de Castro szépapja volt. - Juana de Castro és Leonor Nuñes de Guzmán távoli unokatestvérek voltak: Fernando Pérez Ponce de León (1203 körül – 1292), Cangas ura, Leonor anyai ágú nagyapja, míg Juana anyai ágú dédapja volt.</ref> I. Péter 1354 tavaszán házasságot kötött Juana (Johanna) de Castróval, elérte azt, hogy két kasztíliai püspök, Juan Lucero (? - 1362), [[Salamanca]] püspöke, és Gonzalo de la Torre (? - 1359?), [[Ávila]] püspöke tanúsították azt, hogy érvénytelen volt a Blankával kötött házassága.
 
A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter, hogy féltestvérei, Henrik és Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak, és az öccsük, Tello, valamint Aragóniai Ferdinánd és Aragóniai János infánsok, továbbá az édesanyjuk, Eleonóra királyné is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, és ismét María de Padilla lett a király kedvese, ezért Juana testvére, Fernán Ruiz de Castro (? – 1377), Lemos grófja is a felkelőkhöz csatlakozott. A király Blankát [[Toledo]|Toledóba]] vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai – és az itt élő nemesek – körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa, és a király eljárása; Toledo fellázadt az uralkodó ellen.
 
Albuquerque, aki a felkelés vezérének volt tekinthető, 1354. októberben, váratlanul meghalt. Állítólag I. Péter megmérgeztette. <ref>Az viszont tény, hogy az 1325 körül született, Martim Anes de Albuquerquét, João Afonso de Albuquerque fiát, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] hetedik urát, 1365-ben, I. Péter kivégeztette.</ref> A felkelők azonban, még 1354-ben, győztek: I. Péter – a később elnéptelenedett – Tejadillo község mellett, amely nagyjából egyforma távolságra feküdt [[Toro (Spanyolország)|Toro]]tól és Morales de Torotól, hiába találkozott a rebellisek – már említett – prominenseivel, találkozásuk eredménytelen volt. A király – a Portugáliából korábban szintén visszatért – anyjára, Mária királynéra bízta Toro városát, kincseivel együtt. I. Péter úgy gondolta, biztonságát az szolgálja, ha párjának, María de Padillának a birtokára, [[Urueña]] várába távozik. Azonban alig hagyta el Torót, az anyakirályné, a fia távozásáról, már értesítette a felkelők vezéreit; a fiával szemben az ő oldalukra állt. A küzdelem ezzel eldőlt, az Urueña felé tartó király megadta magát a felkelőknek, akik visszakísérték Toróba, és féltestvére, Frigyes nagymester gondoskodott az őrizetéről.