„Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés az ókori Egyiptomban” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Egypt_Papyrus_of_Tahemenmut.jpg|jobbra|140px|bélyegkép|Tahemenmut Papirusz. Mitológiai papirusz. Amun táncos. [[I. e. 10. század|Kr. e. X10]]-[[I. e. 9. IXszázad|9. századbanszázad]]ban (3. Középidőszak). Méretek 132 × 23 cm. Alexander von Minutoli (1806-1887) gyűjteményéből. 2010. november 28.]]

Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott [[gyógyszerész]]ek voltak, jól kiegészítették az ''orvoslást'' és annak hatékonyságát. [[Egyiptom]]ban Kr. e. 3000-2000 körül már számos (kb. 700) [[gyógyszer]]t ismertek, főleg [[ásvány]]i, [[állat]]i, és [[növény]]i (kb. 400) eredetűeket. Kr. e. 1500-ban már 876 gyógyszer-[[Recept (egészségügy)|recept]]et alkalmaztak<ref>https://www.google.hu/#hl=hu&output=search&sclient=psy-ab&q=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&oq=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&gs_l=hp.3...4163.9517.1.11458.6.6.0.0.0.0.100.485.5j1.6.0...0.0...1c.1j2.kmGPDvwoG1M&psj=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.&fp=32c8647618214dd0&biw=1024&bih=655</ref>. ''Jacqueline M Campbell'', ''A. Rosalie David''<ref>(a K.N.H. Központ Biomedical egyiptológia, Faculty of Life Sciences, A University of Manchester, Oxford Road, Manchester, M13 9PT.)</ref> egyiptológusok, 1000 orvosi [[Recept (egészségügy)|recept]]et elemeztek, ezekben az orvosi papiruszokban Kr. e. 1850-1350, mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelynek 70%-a használatban maradt egészen a késő [[20. századigszázad]]ig, és továbbra is néhányat még ma is gyártanak<ref name="The Lancet 1803">The Lancet, Volume 372, Issue 9652, Pages 1802-1803, November 22, 2008</ref>.

Létfontosságú [[Törvényhatóság|törvényszék]]i bizonyítékokat nyújthatnak az [[ókori egyiptom]]i [[Múmia|múmiák]]ban talált emésztetlen [[gabona]]-alapú étrend maradványok. A [[halál]] előtti utolsó étkezéskor elfogyasztott [[étel]]ek, beleértve a [[gyógyszer]]es kezelést is, azonosítani lehet elemzéssel a gyomor tartalmának mumifikálódott maradványait<ref>Ogell 2005.</ref>. Továbbá, a székletmaradványok tanulmányozásával a [[populáció]] táplálkozását és étrendjét lehet meghatározni<ref>(Aufderheide 2003)</ref>. Az [[ember]]ek mindig is táplálékkiegészítő [[élelmiszer]]eket fogyasztottak az egészségük javítására, ezért is nehéz különbséget tenni az [[élelmiszer]]ek és gyógyszerek között. [[Hajanalízis]] segítségével kapunk távolabbi korokról bizonyítékokat az élelmiszer-és méreganyagokról, miközben informál a vizsgált kor lakosságának egészségi állapotáról (pl.: éhínség, betegségek és stressz)<ref>Cartmel et al. 2005, Watson 2005.</ref>. A [[Régészet|régészek]] megállapították, hogy a tizenkilencedik[[19. századiszázad]]i múzeumi gyűjteményekben az [[ókor]]i [[Egyiptom]]ban található [[Flóra (biológia)|flóra]] rendelkezésükre áll<ref>(de Vartavan és Asensi Amoros 1997)</ref>, de a származási helyek bizonytalanok<ref>(Germer 1998: 84; Quirke 1998)</ref>.

A [[mumifikálás]]t csak arra illetékesek, az ún. [[pastophor]]ok végezhették. Az [[egyiptom]]iak nagy gonddal végezték a mumifikálást, 30 lépésben, 70 napon át, annak érdekében, hogy a halott eltávozott lelke megfelelő szállást találjon visszatértekor. Kevesebb mint 400 évvel ezelőtt a [[múmia|múmiák]] húsának még mindig mágikus hatást tulajdonítottak. Az [[orvos]]ok [[gyógyszer]]ként írták fel szívbetegségek, [[epilepszia]], [[tuberkulózis]], mérgezések, vágások, hányinger és különféle sérülések kezelésére. "Fogfájásra, epilepsziára szedjen múmiát!", tartotta a mondás. Az [[ókor]]i [[Perzsa Birodalom|Perzsiában]] a [[kőolaj]]ból származó bitument csodaszernek tekintették. A [[múmia]] szó valójában ezt a bitument jelentette, de a [[12. század]]i [[Európa|Európában]] a két dolgot összekeverték, és a végeredmény egy borzalmas ízű "gyógyszer" lett, ami nem állt másból, mint ledarált múmiából. A "gyógyszert" szedte, aki meg tudta fizetni, többek között [[I. Ferenc francia király]] sehova nem ment múmiapor nélkül. A kereslet olyannyira megnőtt, hogy a gátlástalan kereskedők gyártatni kezdték a múmiákat. A módszer: végy egy kivégzett, öngyilkos, vagy elhalálozott egyiptomit, tedd ki a napra, és ha kiszáradt, daráld le. Döglött [[állat]] is megfelelt, por alakban már nehéz volt tisztázni az eredetet. A "gyógyszer" még a [[XIX19. század]]ban is használatban volt. Egy [[1905]]-ös gyógyszerészeti szakkönyv úgy írta le, hogy "gyantás vörösesbarna vagy barnás-feketés darabkák, keveredve némi barnás csonttöredékkel és vászondarabkákkal". [[1908]]-ban rendelni lehetett a [[Merck]] gyógyszergyártól, a reklám így szólt: "Eredeti egyiptomi múmia, 17,50 márka/kg, amíg a készlet tart".

Általános orvosi papirusz, [[I. e. 16. század|Kr. e. 16. századbólszázad]]ból. A [[gyógyszer]]es kezelésről nagyon sokat megtudhatunk az [[Ebers papirusz]]ból, mely lényegében egy orvosi kézikönyv, amit Kr. e. 1552-ben állítottak össze. 876 [[Recept (egészségügy)|recept]]et tartalmaz, amelyekhez több mint 500 fajta [[gyógyszer]] készítésére alkalmas [[alapanyag]]ot használtak fel.

[[Fájl:AGMA Herodotus 7307.jpg|thumb|100px|Hérodotosz mellszobra a II[[2. századbanszázad]]ban. Római kori másolat, görög eredeti. A kiállításnak az Attalosz Stoa oszlopcsarnok ad otthont (Agora Múzeum, Athén.]]

Az ''Első anatómiai traktátus''<ref>A traktátus (latin 'tárgyalás') értekezés; a tanulmány [[14. század|14]]-[[15. századbanszázad]]ban elterjedt megjelölése. A [[16. századtólszázad]]tól így nevezték a röpirat formájában kiadott vitairatokat is.</ref> szerint a ''ḥʒtj'' mérésének elméleti ismeretét a világi [[or­vos]]ok, ó-egyiptomi szóval ''swnw'' képzésében elengedhetetlenül fontosnak tartották, ugyanis az itt megőrzött ún. ''Első anatómiai traktátus'' [[egyiptom]]i címe így hangzik: „A ''swnw'' orvos titkainak a kezdete: a ''ḥʒtj''-szívjárásának az ismerete, a ''ḥʒtj''-szív ismerete", míg folytatásából kiderül, hogy másik két "akadémiai " [[orvos]] kategória, a [[Szahmet pap]]ok és a varázsló-orvosok számára is ajánlott volt, hiszen az ő tevékenységüket is a továbbiakban leírtak alapján kívánták értelmezni. A [[szív]], vagyis a [[pulzus]] és a többi „csatorna" mérése mindenfajta „akadémiai" gyógyító ember számára fontos volt tehát, mert amint azt a [[Smith papirusz]]on (Kr. e. 1550 k.) meg­jegyzik, a szervezetben zajló folyamatokra próbáltak következtetni.

Hogy ez miként történt, nem írták le, de az [[Ebers papirusz]]on a továbbiakban a ''ḥʒtj'' szív szimptómáinak meghatározásaként felsorakoztatott és megmagyarázott kifejezések minden bizonnyal an­nak mérésével álltak kapcsolatban. A legkorábbi ismert, konkrét pulzusmérési adat a [[I. e. 3. század|Kr. e. III3. századbanszázad]]ban [[Alexandria|Alexandriában]] élt [[Hérophylos]]nak köszönhető, aki a [[III. Thotmesz|III. Thutmózisz]] korától használt [[clepsydra]] segítségével végezte. Az újbirodalmi formával kapcsolatban két helyen kapunk közelebbi magyarázatot. Az egyik a Smith papirusz. A sok ''mtw'' közül, amit különböző helyeken említenek, a közvetlenül a HAtj-szívhez tartozók ismereteik szerint levegővel voltak telítve, továbbá, hogy a ''ḥʒtj''-szívet mérés révén tudták érzékelni az élő szervezetben. Az ilyen erek esetében ez a mérés a pulzust jelentette. Úgy tűnik azonban, hogy a többi ''mtw''-t is mérhették, vagyis azok valamilyen tapintható tulajdonságát is regisztrálták. A levegő mennyi­ségének vagy minőségének változásával hozták összefüggésbe a szívverés lehalkulását és elhallgatását.

[[Fájl:Afrikanische Holzplastik.jpg|thumb|100px|Beöntés Afrikában. Afrikai fából készült szobor látható, állati bőrből készült csőre a XIX19. században.]]

Az ősi egyiptomi szó orvos "wabau". A legkorábbi regisztrált orvos a világon, ''Hesy-Ra'', az ókori Egyiptomban praktizált, ő volt a "fogorvosok és orvosok főnöke", akit a király, Dzsószer nevezett ki ([[I. e. 27. század|Kr. e. XXVII27. századbanszázad]]ban). A hölgy ''Peseshet'' (Kr. e. 2400) lehet az első lejegyzett női orvos, ő volt talán az anyja [[Akhethotep]]nek. Egy sztélé a sírján ''IMY-r'' ''swnwt''-nak nevezi, ami női felügyelőt, nőnemű swnw-t (orvost) jelent. Az orvos szó az egyiptomi nyelvben valószínûlegvalószínűleg „szunu”-nak hangzott. A fáraók korából körülbelül 150-en ismertek<ref>Ghalioungui P. The physicians of the pharaonic Egypt. Cairo, 1983</ref>. (A [[gyógyszer]]ekkel kezelhető betegek jellemzően a ''szunu'' névvel megnevezett orvosok ellátását igényelték. Az ártó lényeket, de megtisztították tőlük a környezetet is. A szunu elsősorban ''gyógyszer''eket készített. Közben, előtte és utána is alkalmazott mágikus módszereket. Ritkán nyúlt másfajta eszközhöz, de előfordult a gyakorlatában is „késes kezelés” (ḍw-a) és szükség esetén a ''ḥmm''-eszközzel kiégetést is végzett. Továbbá, ma az orvoslás körébe sorolható tevékenységeknek is voltak specialistái, így külön mesterségnek tekintették például a kígyómarás és skorpiócsípés kezelését, amit [[Szelket]] papjai (wab rkt) végeztek, vagy a körülmetélést, ami nem számított orvosi beavatkozásnak, és [[templom]]i rituálé keretében történt. Mindez azért volt lehetséges, mivel az ókori Egyiptomban „a ma is helyálló ismeretek igencsak békésen megfértek egymás mellett a spekulatív élettani feltételezésekkel, sőt ezeken túl, a mágikus-misztikus tartalmakkal,”<ref>ahogyan azt Balázs Péter találóan megfogalmazta 2002</ref>.

Az egyszerûegyszerű orvosokon kívül ismeretek<ref>A leideni orvosi papiruszon</ref> találhatók a wer-szunu-ról, ahol a wer „nagy” szó értelmezése alapján „főorvos”, az „orvosok főnöke” rangokra lehet gondolni, de elképzelhetőnek tartják, hogy az „orvosok nagyja” a magyar „méltóságos úr”-ban szereplő megtisztelő értékkel rendelkezett, amelyet a tiszteletre méltó, nagy tudású doktorok a hierarchiától független társadalmi megkülönböztetésként használhattak.

A [[fáraó]]kori szakorvosok legtöbbje időben az ''Óbirodalom'' korára tehető, csak néhány a ''késői'' korra. ''Ghalioungui'' ennek alapján feltételezi, hogy a szakosodás csak az óbirodalmi orvosaira jellemző, amikor az egyes testrészeket [[isten]]ekhez rendelték, és ebből következően nem látták az összefüggést közöttük. Amikor tehát az [[egyiptom]]iak [[orvos]]i ismeretei bővültek, felfedezték a közöttük kialakult összefüggéseket, a szakterületek különválasztása értelmetlenné vált, tehát az ''orvos''ok is egységesen látták el tevékenységüket, a specializálódás szükségszerûenszükségszerűen megszûntmegszűnt. A késői korban az egyiptomiak nagy tisztelettel tekintettek vissza országuk fénykorára, egyes, korábban jól bevált intézményeket újból meghonosítottak, ezzel is megkísérelve azt, hogy az [[ország]] egykori nagyságát visszaállítsák. Ennek a tendenciának egyik megnyilvánulása a régi címek visszatérése – többek között [[orvos]]i téren is. A magyarázattal kapcsolatban csupán az jelenti a gondot, hogy a testrészek szerinti tagolás szinte valamennyi orvosi papiruszban megtalálható, tehát nem kifejezetten óbirodalmi, majd késői kori jelenség. Másrészről a sebészeti [[papirusz]] néven ismert [[Smith papirusz]], amely a [[XVIII. dinasztia]] korából maradt fenn, feltételezések szerint az óbirodalmi [[IV. dinasztia]] idejében íródott. Az ott talált diagnózisok ugyan testrészek szerint vannak csoportosítva, ám az istenek alárendeltségének, különállóságának nyomát sem tartalmazzák<ref>a Nfer sírtáblája, I.E.S. Edwards, Lord Dufferin’s Excavations at Deir el-Bahri; IEA 51, 1951.</ref>.

A [[15. század|15]]-[[18. század]] között a múmiákat a föld felszínére hozták a balzsamozáshoz használt [[bitumen]]ért, amely döntő fontosságú volt állítólag különböző betegségek gyógyításában. A [[múmia]] szó a perzsa "mummy" szóból ered, amelynek ''bitumen'' a jelentése. A vita a [[kokain]]ról és a [[nikotin]]ról az [[ókor]]i [[Egyiptom]]ban, beágyazódott a [[régészet]]i kutatásokkal foglalkozók közösségekbe is, mint azt jól tükrözi egy [[1994]]-es [[brit]] [[televízió]]s [[dokumentumfilm]], a The Mystery of the cocaine mummies (Equinox, Chanel 4.). A dokumentumfilm kiemeli ''Balabanovát'' és az ő kritikusait, valamint ''Rosalie Davide''t, aki tekintélyes [[egyiptológus]] (Manchester-i Múzeum, Anglia). ''David'' nem tudta megvizsgálni azokat a múmiákat, amiket Balabanova használt, de lehetősége volt kísérletképpen ellenőrizni származását legalább az egyik múmia-példánynak. Sokkal érdekesebb, hogy David bizonyítékot talált [[nikotin]]nyomokra, de kokainra nem. A kokain és a nikotin jelenléte az egyiptomi múmiákban azzal is értelmezhető, hogy létezett a [[Kolumbusz]]-előtti transz-óceáni [[kereskedelem]]<ref>http://www.ancientamerica.org/library/media/HTML/t6bzhahe/66.%20Transoceanic%20Contact%20Part%203%20.htm?n=0</ref><ref>http://www.neara.org/jett/precolumbiantransoceanic.pdf</ref>.

Az ilyen korai kapcsolat az Ó- és [[Újvilág]]gal rendkívül ellentmondásos. Egy másik lehetőség, hogy a kábítószerek jelen voltak őshonos [[növény]]ekben, az [[Óvilág]], amely vagy felfedezetlen voltak vagy már kihaltak. A [[tropán-váz]]as [[alkaloid]]ok, amelyek szerkezeti rokonságban vannak a kokainnal és jelen vannak a [[beléndek]]ben, [[Mandragóra|mandragórá]]ban és [[Nadragulya|nadragulyá]]ban, a [[mumifikálás]] folyamata során egy kokain-szerű vegyületre változtatta meg azokat a beavatkozás<ref>(Schafer, 1993)</ref>. A ''nikotinn''ak is lehetett jóval szélesebb előfordulása, mint maga a [[dohány]], és jelen voltak az [[Antikvitás|antik világ]]ban, még létező növényekben<ref>(Bisset és Zenk, 1993.)</ref>. Ezek a ''növények'' már nem léteznek, mert sok [[gyógynövény]] kipusztult a túlzott fogyasztásuk miatt. Így például a [[silphinum]] ''gyógynövényt'' nagyra becsülték gyógyító és [[fogamzásgátló]] tulajdonságai miatt. Olyan nagy volt a kereslet rá az ókori [[Görögország]]ban, hogy kihalt a [[3. század|harmadik]] vagy [[4. század|negyedik századbanszázad]]ban. Mindazonáltal a archivált régészeti anyagok szerves szennyezettségével kapcsolatos problémákkal csak [[2002]]-től foglalkoznak.

Szinte ismeretlen fogalom volt a [[rák]] az ókori [[Egyiptom]]ban. A rák a modern ember "találmánya", amelyet a kicsapongó élet okoz, s ami gyakorlatilag nem létezett az ókorban. A kutatók közel ezer egyiptomi és [[Dél-Afrika (régió)|dél-afrikai]] múmiát vizsgáltak meg, s ezekben csak néhány esetben találtak rákra utaló jelet – abból a betegségből, amely ma minden harmadik halálesetért felelős. [[Rosalie David]] professzor, a [[manchester]]i egyetem bioorvosa szerint: „Az ókorban azonban meglehetősen ritkán fordult elő, mivel a természeti környezetben nincs semmi olyan, amely rákot okozna. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan, az ember által okozott betegség, amely az életmóddal és a szennyezettséggel áll összefüggésben.” Az egyiptomi eseteknél nem tudhatjuk, hogy mi okozhatta a rák kialakulását” – mondta David. „Az emberek nem tüzeltek, így nem keletkezhetett füst, a templomok pedig tömjént égettek. Az ókori Egyiptomból és más, ebből az évezredből származó adatok azt mutatják, hogy a rák emberi találmány, s ez egyértelmű jel a modern társadalom számára, amellyel foglalkozni kell” – tette hozzá a professzor. [[Zimmerman]] és társai cáfolták azt az elméletet is, hogy a vizsgált eseteknél a [[tumor]] az idők során eltűnt volna, a [[kutatás]] ugyanis bebizonyította: a daganatok sokkal jobban megőrződtek, mint a normális szövetek. Több száz, háromezer éves emberi maradványt vizsgáltak meg és ókori orvosi szöveget elemeztek. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a mell- és egyéb ráktípusok csak a [[17. századtólszázad]]tól kezdődően bukkantak fel; hererákot a kéményseprőknél mutattak ki [[1775]]-ben, míg a dohányosoknál [[1761]]-ben diagnosztizáltak orrdaganatot.<ref>http://mult-kor.hu/20101018_szinte_ismeretlen_fogalom_volt_a_rak_az_okorban</ref>

Gyermekgyógyászattal kapcsolatos varázsszövegeket tartalmaz. A Ramesszeum (eredeti egyiptomi nevén Henemet-uaszet) II. Ramszesz ókori egyiptomi fáraó halotti temploma. A luxori templommal szemben, a Nílus nyugati oldalán, II. Amenhotep és IV. Thotmesz templomai közt épült az [[i. e. 13. századbanszázad]]ban, ahol megtalálták a tekercseket.<br />