Főmenü megnyitása

Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés az ókori Egyiptomban

Egyiptom a Harmadik átmeneti korban. A térkép a politikai megosztottságot mutatja az ősi Egyiptomban a harmadik átmeneti időszakban, kb. Kr. e. 730-ban. A XXII. és XXIII. dinasztia uralkodói egyidejűleg a líbiai vezért is ellenőrizték a legtöbb Nílus-deltában. 2010. október 30.
Egyiptomi múmia. A British Museum egyiptomi gyűjteménye
Vadpálmafa virágait szívesen alkalmazták az óegyiptomi receptekben szamárpatával és agárkörömmel.
Nauni hercegnő Halottak Könyve-példánya, Kr. e. 1040-945.(XXI. dinasztia) Metropolitan Museum of Art
Tahemenmut-papirusz. Mitológiai papirusz. Ámon táncosnője, Kr. e. 10-9. század
II. Ramszesz múmiája
Radiokarbon keltezés. Kormeghatározás C16-izotópdiagnosztikával.

A korunkban alkalmazott gyógyító szemlélet gyökerei orvostörténeti kutatások szerint a 3500 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern medicina kezdetét.[1][2] Az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre fejlődött az orvosi szakma specializálódása, nem véletlenül tettek szert az egyiptomi szakorvosok (swnw) nagy hírnévre. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat.[3] Hérodotosz szerint a szembetegségek gyógyításának igazi hazája Egyiptom volt. Az ókori egyiptomi orvosok, sebészek szakmai képességei híresek és bizonyítékokban bővelkednek az óegyiptomi civilizációt sújtotta betegségek megismerésén keresztül.[4][5]

Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott gyógyszerészek is voltak, jól kiegészítették az orvoslást és annak hatékonyságát. Egyiptomban Kr. e. 3000-2000 körül már számos (kb. 700) gyógyszert ismertek, főleg (kb. 400) ásványi, állati és növényi eredetűt. Kr. e. 1500-ban már 876 gyógyszerreceptet alkalmaztak.[6] Jacqueline M Campbell és A. Rosalie David[7] egyiptológusok 1000 orvosi receptet elemeztek: ezekben az orvosi papiruszokban Kr. e. 1850 és 1350 között mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelyeknek 70%-a egészen a 20. század végéig használatban maradt, és néhányat még ma is gyártanak.[8]

Ezen túlmenően kutatásaik az orvosi receptek elkészítésére és alkalmazására vonatkozóan bemutatják a megdöbbentő összhangot a mai gyógyszerészettel. Rávilágítanak arra, hogy minden egyes ókori gyógyszert konkrét, megismételhető és reprodukálható gyógyszerformában állítottak elő. Ezeket az ókori készítményeket, akárcsak a ma használatosakat, az jellemezi, hogy a hatóanyagot egy vivőanyaggal és egy segédanyaggal, általában ízesítőszerrel együtt készítették el.[9] Jelentősek voltak hashajtóik, hánytatóik és hajnövesztő szereik (olívaolajban főzték datolyavirág, agárköröm és szamárpata keverékét), a hagyma és a fokhagyma rendszeres fogyasztása és trachomás szembetegség ellen a szemhéj malachitzöldes festése.

A mágia jelentésű egyiptomi pẖrt (pekheret) szóból ered a görög pharmakon és az egyiptomi pharmaki szó.[10] A gyógyítás egyiptomi istene Pharmaki (biztonságnyújtó) a gyógyszerészi tudományos tevékenység nemzetközileg használt “Farmacia” megjelölése.[11][12] Az egyiptomiak a természet gyógyszereivel gyógyították betegségeiket. Hogy ebben nem voltak sikertelenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pl. II. Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt.

Malahit cseppkövek Kongóban. Egyiptomban zöld színű szemfestékként használták, már Kr. e. 4000-től
Ókori egyiptomi halotti sztélé hieroglifákkal, Ashmolean Múzeum Oxford
Hieroglifák a Memphiszi Múzeumban, II. Ramszesz szobrával a háttérben
Sebészi műszerek a Kom Ombó-i templom hátsó falán. Két istennő ül a szülőszékeken.
Nyitott kézlenyomat a mennyezeten, falfestmény. Kr. e. 5000.
Holtak Könyve: Iaru mezője. Jelenet III. Ramszesz sírjából.
Ebers-papirusz, 41. sor.
Mágia és varázslat óegyiptomi nyelven

Tartalomjegyzék

Az óegyiptomi gyógyítás régészeti forrásai (Kr. e. 3500 – Kr. u. 640)Szerkesztés

Az orvoslással foglalkozó ókori egyiptomi források egy része az orvosi tevékenység eszkö­zeit és azok használati módját tárgyak formájában tárja szemünk elé. Ennek alapján a ke­zelések során a sebészi beavatkozás, a gyógyszeres terápia és a vallásos-mágikus cselek­mények egyaránt fontos szerepet játszottak. Ezek gyakorlati alkalmazásáról a racionális és mágikus ill. azokat vegyítő részekből összeállított orvosi papiruszok pontosabb képet rajzolnak. Nemcsak a konkrét módszereket írják le, hanem orvos-elméleti elképzeléseket is közvetítenek. Kiderül például, hogy voltak olyan betegségek, amelyeknél fizikai létrejöttük hogyanja nyilvánvaló volt a korabeli orvosok számára, akár mert szemmel láthatták, mint például a vadállat harapását, vagy az égési sebeket, akár mert az általuk alkalmazott anatómiai, ­élettani összefüggésekből kikövetkeztették azokat, mint pl.: a szív szúrását, vagy a végbél (tʒw) lázát stb.

Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy megfigyeléseik alapján keringési-rendszere(eke)t tételeztek fel az emberi szervezetben, amely(ek) középpontjában a ḥʒtj-szív állt. Ennek működés e pedig az egész szervezetre kihatott, és az ember minden tagjában mérhető volt. Az orvosi vizsgálat ennek megfelelően a „mérést” jelentette. Módjá­ról azonban keveset tudunk, és az sem teljesen világos, hogy észleléseiket hogyan értékel­ték az egyiptomiak. Az azonban bizonyos, hogy elképzelésük szerint a szervezetet behálózó csatornák, a mtw hibátlan működése esetén egészséges volt az ember, ha azonban itt bármilyen zavar bekövetkezett, annak betegség volt a következménye. Az ókori egyiptomiak mindent megtettek, hogy örök életet biztosítsanak maguknak a túlvilágon, de arra nem is gondolhattak, hogy földi életükről még e világon fognak vallani a későbbi korok emberének.

Az ókori egyiptomiak élete új megvilágításba került a múzeumok raktáraiból előkerült múmiák és az orvosi laboratóriumok modern műszereinek segítségével. Feltárulnak a több ezer éves múmiák legrejtettebb titkai. A kutatók az ősi DNS-ek és kórokozók nyomainak kimutatásával megtalálták az első mozaikkockákat, amelyekből idővel kirajzolódhat a kép az ókori egyiptomiak mindennapjairól.[13] Az első egyiptomi orvos Hesziré volt, a legismertebbet Imhotepnek hívták.[14]

Orvosi ismereteik jelentősek, a boncolás itt is tilos (), de ennek köszönhetően a konzerválás, a mumifikálás ismeretét tökélyre fejlesztették. Az Ebers-papiruszok (Théba, 1873) a Kr. e. II. évezredből, I. Amenhotep fáraó idejéből említést tesznek a gyógyszerek készítéséről (800 orvosi recept), orvosi tanácsokat ad, ráolvasásokat ír le. Templomiskolákban tanították az egyiptomi papok a leendő gyógyítókat. A csecsemők gyógyításánál az anyával vetették be a gyógyszert, mert így az anyatejjel került át a gyerekbe. Az orvosok specializálódása nem új keletű. Egyiptomban minden testtájnak külön szakorvosa volt (külön a jobb és külön a bal szemnek). Nagyon érdekes az elvégzett orvosi munkadíj megállapításának módja. Az egyiptomiak borotvált fejűek voltak higiéniai okok miatt. A betegek azonban nőni hagyták a hajukat. A kezelés befejezésekor a meggyógyult egyiptomi ismét levágta a haját, és megmérte hajának súlyát. Ennek alapján állapították meg az orvos honoráriumát.

Izotópok és biomarkerek az emberiség történetébenSzerkesztés

Biomarkerek a régészetbenSzerkesztés

 
Genetikai felosztás zsiráfban a mitokondriális DNS-szekvenciák alapján.
 
Korai diverzifikáció
 
Egy jelölt génre vonatkozó biológiai marker skizofrén egerekben. Expressziója a Fabp7 fehérjének egér agyában, az embrionális 16. napon (bal kép)
  • Az ember kormeghatározása földi maradványaiból
  • Nyersolaj eredete és szállítása
  • Anyagok az ókorban
  • Archeológiai mézgák és gyanták
  • Biomarkerek a művészetben
  • Régészeti fakátrány (szurok)
  • Paleolit étrend és a mezőgazdaság gyakorlata
  • Archeologiai méhviasz
  • Biomarkerek és trágyázás gyakorlatok
  • Archeológiai DNS
  • Ókori fehérjék
  • Archeológiai kábítószerek

Izotópdiagnosztika és radiokarbon keltezésSzerkesztés

A vizsgálat az egyik legelterjedtebb abszolút keltezési módszer a régészetben, mely a szén egyik izotópjának (14-es tömegszámú szén, azaz e14C) radioaktív bomlására épül.

  • Stabil izotóparányok
  • Szabványok és jelölés
  • Stabil szénizotóp mérések
  • Stabil szénizotópok frakcionálása
  • Konvertálás és értékek
  • Stabil szénizotóp-arányok alkalmazásai
  • Vegyület-specifikus izotóp-elemzés
  • Kén- és hidrogénizotópok

Modern analitikai és diagnosztikai eljárások a paleomedicinális, paleopathológiai kutatásokbanSzerkesztés

 
3D-s Tomográfiás koponya-felvétel. 2007. december 17.

Az egyiptomi múmiák radiográfiás tanulmányozása Wilhelm Röntgen, a röntgensugárzás felfedezésének éve - 1895 decembere - után hamarosan elkezdődött.[15] Négy hónappal később, 1896. márciusában, Walter Koenig egy mumifikálódott gyermekről és egy macskáról nyert röntgenképét készítette el a frankfurti Senckenberg Naturmuseumban, Németországban.[16] A modern orvosi képalkotó-, immunológiai-, DNS-technológiák is hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük az ókori egyiptomi orvostudományt. Paleopathológusok kezdetben röntgent, napjainkban a legmodernebb 3D Holográfiás Imaging Scan technológiát alkalmazzák a múmiák csontjainak és belső szerveinek kutatásában. Az archeológusok elektronmikroszkóppal, tömegspektrométerrel és különböző, igazságügyi-orvostani módszerekkel egyedülálló módon képesek bepillantást nyerni az Egyiptomban 4000 évvel ezelőtt élt lakosság egészségi állapotába.[17]

Az Ókori Egyiptomi Múmiák Nemzetközi SzövetbankjaSzerkesztés

Képalkotó módszerek, paleoradiológiaSzerkesztés

 
3D-PET- dimenziós SUV metszet. A munkaállomás automatikusan kiszámítja a kötet és a kiegészítő statisztikai adatok. A kék folt jelöli a köteten belül maximális méretet. 2010. július 13.

A paleoradiológia a történeti embertan, a paleopatológia és a radiológia szerencsés, időbeni és térbeli találkozásának eredménye. A régi múmiák vizsgálata segítette leginkább a paleoradiológia fejlődését. G. W. König készítette 1896-ban az első paleoradiológiai röntgenfelvételt egy egyiptomi gyermekmúmiáról és egy mumifikált macskáról. König 1896 márciusában közölte eredményeit a „14 fotográfia röntgensugárral” címen, a Frankfurti Fizikai Egyesület kiadásában. Az 1970-es évek kezdetén Sir Godfrey Hounsfieldnek köszönhetően megjelent a komputertomográfia. A CT-t az antropológia területén is szívesen alkalmazzák, bár az első múmián végzett CT-vizsgálat Torontóban még nem járt sikerrel 1975-ben. A radiológiai készülékek fejlődésével egyre többször – már sikerrel – vették igénybe az új technika lehetőségeit a múmiák kutatásánál. Annak ellenére, hogy a paleoradiológia és a múmiakutatás több mint százéves múltra tekint vissza, mégis mint önálló tudományterületek csak most vannak kialakulóban.[18][19]

  • Röntgenfelvétel
  • Radiológiai tomográfia
  • Komputeres radiográfiai (CR)
  • Fluoroszkópia
  • Komputeres tomográfia (CT)
  • Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
  • Pozitron Emissziós Tomográfia (PET)
  • Ultrahang (US)

Hisztológiai diagnosztikaSzerkesztés

Az ókori egyiptomi szövetek, Szövetek folyadékpótlás és fixálása, A mumifikálódott szövetek vágás és beágyazása, Festési eljárások, Szövetek azonosítása, baktériumok és gombák azonosítása, Polarizációs mikroszkóp alkalmazás, Mumifikált macskák, növényi maradványok, szövettani vizsgálata, Az oxidáció és bomlás hatásai, Textil-tanulmányok

Immuncitokémiai diagnosztika a múmiák betegségének diagnosztizálásábanSzerkesztés

DNS-szekvenci meghatározásSzerkesztés

KromatográfiaSzerkesztés

 
Szimulált EPR spektruma a H2C(OCH3)-csoport
 
A spin ultrahang animációja. Elektron-paramágneses(spin) rezonancia.

Ultraibolya spektroszkópia, Látható spektroszkópia, Infravörös spektroszkópia, Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia, Nukleáris mágneses rezonancia, Elektron-paramágneses(spin) rezonancia

MikroszkópizálásSzerkesztés

Ultraibolya fény-mikroszkópizálás, Látható fény-mikroszkópizálás, Infravörös mikroszkópizálás

Molekuláris analitikaSzerkesztés

Sztereokémia, Gázkromatográfia, Tömegspektrometria

Szervetlen anyagok röntgendiagnosztikájaSzerkesztés

X-ray generációk, Por röntgen-diffrakció, Elektron mikrobeam technikák, Elektron mikroszonda, Scanning elektron mikroszkópizálás, Környezeti pásztázó elektronmikroszkópizálás

Az ókori egyiptomiak arcának rekonstrukciójaSzerkesztés

 
2D arcrekonstrukció; kézzel rajzolt arcrekonstrukció technika és a későbbi azonosítás.
 
Festett kartonja egy ismeretlen múmianőnek (Kr. e. 850- Kr. e. 720.) Arcrekonstrukció.

Arcrekonstrukció (más néven arcfelismerés) az a folyamat, amelynek során az arc megjelenésének reprodukálása történik az egyén csontváz-szerkezete és az azt fedő lágy szövetek alapján.[20] Az arcrekonstrukció alapvető feladata azonosítatlan néhai emberek arcának megjelenítése koponyájuk alapján. Az arc geometriai megjelenítése hagyományosan antropológiai megfontolásokat figyelembe véve, művészi eszközökkel készül, amelyet korunkban egyre inkább a számítógépes adatértelmezés és megjelenítés vált fel (Trezopoulos et al. 1997).[21] A kriminalisztikában világszerte használt, elismert, bizonyításban alkalmazott törvényszéki eszköz az arcrekonstrukció. Az arcrekonstrukciós eljárás jelentősen növeli az esélyét az elhunyt személyazonosságának meghatározásában.

Múmiák és orvosokSzerkesztés

 
Egyiptomi múmiák, British Museum

A legszembetűnőbb, a leglátványosabb orvostörténeti emlékek az emberi maradványok, a csontvázak és a lágy szövetek az ókori Egyiptomból. Talán a legnyilvánvalóbban az óegyiptomiak földi maradványai szolgáltatnak adatokat, a csontjaik és szöveteik egyaránt. Az orvosi technika a 20. század elején indult igazán fejlődésnek. Napjainkban rendkívül bonyolult orvosi technikákat alkalmaznak, hogy analizálhassák az emberi maradványokat, s ebből következtetéseket vonhassanak le a jólétük szintjéről. Az ókori Nílus-völgyben alkalmazott komplex orvosi technikákat ma is használnak a feltárt múmiák vizsgálatai alapján.

Igazságügyi-orvostani diagnosztikus módszerek, törvényszéki értékelésSzerkesztés

Létfontosságú törvényszéki bizonyítékokat nyújthatnak az ókori egyiptomi múmiákban talált emésztetlen, gabona alapú étrendmaradványok. A halál előtti utolsó étkezéskor elfogyasztott ételek, beleértve a gyógyszeres kezelést is, segít azonosítani a gyomor tartalmának mumifikálódott maradványait.[22] Emellett a székletmaradványok tanulmányozásával a populáció táplálkozását és étrendjét is meg lehet határozni.[23] Az emberek mindig is fogyasztottak táplálékkiegészítő élelmiszereket az egészségük javítására, ezért is nehéz különbséget tenni az élelmiszerek és gyógyszerek között. Hajanalízis segítségével kapunk távolabbi korokról bizonyítékokat az élelmiszer-és méreganyagokról, miközben informál a vizsgált kor lakosságának egészségi állapotáról (pl.: éhínség, betegségek és stressz).[24] A régészek megállapították, hogy a 19. századi múzeumi gyűjteményekben az ókori Egyiptomban található flóra rendelkezésükre áll,[25] de a származási helyek bizonytalanok.[26]

Mi több, úgy találják, a temetkezési sír nem feltétlenül jelzi az eltemetés helyét. Vetőmagokon élő kotró vagy üregi állatok beszennyezhetik a régészeti területet, csakúgy, mint az állati trágyában található maradványok. Felszíni leletek sem reprezentatívak és nem megbízhatók. Kivéve, ha gabonatároló a lelőhely vagy az egyetlen megbízható növényi bizonyíték a zárt tartályban talált növény, mint pl. a Tutanhamon-gyűjtemény esetében[27] vagy Kha sírjában (Egyiptomi Múzeum, Torino). A növények azonosítása nehézségekbe ütközik.[28] Lehetőség van osztályozni család és nemzetség szerint egy növénycsaládot, de nem faj szerint. Például a gyógyászatilag egyedi növényfajokat, így a pipacsok esetében ugyanabba a családba és nemzetségbe tartozó fajok, de markánsan különböző tulajdonságokkal, az egyik egy dekoratív virágos növény (Papaver rhoeas), a másik egy erős kábítószer (Papaver somniferens).

Az éghajlat egyaránt tartósítja az emberi és növényi maradványokat, így morfológiai vizsgálatot tesz lehetővé alakja, mérete, szára, levele, gyümölcse vagy magja szempontjából. Palinológia[29] lehetővé teszi a múlt növényvilágának rekonstrukcióját, a pollenszemeket megőrizhetik a használati tárgyak, a talaj, a homok és emberi maradványok. Az ellenálló a külső réteg a pollennek a gabonához hasonlóan, mindegyik egyedi mintás felületű. Így minőségi és mennyiségi becslésere alkalmas fajok meghatározásához. Egy tipikus pollen gabona 30 μmeter, ez látható a fénymikroszkóp és felfedi még részletesebben a szkenneléses elektronmikroszkópos eljárás[30] A tömegspektrometria biztosítja a kémiai ujjlenyomatát a növényeknek, amelyet össze lehet hasonlítani a modern növényi mintákkal. Gázkromatográfia/ tömegspektrometria elkülöníti az egyes komponenseket, a jellemző illóolajokat, alkaloidokat és glikozidokat, amelyek lényegesek gyógyászatilag. Csak a molekuláris vizsgálat képes így összehasonlítani fajokat. A DNS-adatbank RBGK[31] létfontosságú erőforrás ezen ifjú tudományterületnek.

Pastophorok és a múmiák húsaSzerkesztés

A mumifikálást csak arra illetékesek, az ún. pastophorok végezhették. Az egyiptomiak nagy gonddal végezték a mumifikálást, 30 lépésben, 70 napon át, annak érdekében, hogy a halott eltávozott lelke megfelelő szállást találjon visszatértekor. Kevesebb mint 400 évvel ezelőtt a múmiák húsának még mindig mágikus hatást tulajdonítottak. Az orvosok gyógyszerként írták fel szívbetegségek, epilepszia, tuberkulózis, mérgezések, vágások, hányinger és különféle sérülések kezelésére. "Fogfájásra, epilepsziára szedjen múmiát!", tartotta a mondás. Az ókori Perzsiában a kőolajból származó bitument csodaszernek tekintették. A múmia szó valójában ezt a bitument jelentette, de a 12. századi Európában a két dolgot összekeverték, és a végeredmény egy borzalmas ízű "gyógyszer" lett, ami nem állt másból, mint ledarált múmiából. A "gyógyszert" szedte, aki meg tudta fizetni, többek között I. Ferenc francia király sehova nem ment múmiapor nélkül. A kereslet olyannyira megnőtt, hogy a gátlástalan kereskedők gyártatni kezdték a múmiákat. A módszer: végy egy kivégzett, öngyilkos, vagy elhalálozott egyiptomit, tedd ki a napra, és ha kiszáradt, daráld le. Döglött állat is megfelelt, por alakban már nehéz volt tisztázni az eredetet. A "gyógyszer" még a 19. században is használatban volt. Egy 1905-ös gyógyszerészeti szakkönyv úgy írta le, hogy "gyantás vörösesbarna vagy barnás-feketés darabkák, keveredve némi barnás csonttöredékkel és vászondarabkákkal". 1908-ban rendelni lehetett a Merck gyógyszergyártól, a reklám így szólt: "Eredeti egyiptomi múmia, 17,50 márka/kg, amíg a készlet tart".

Orvosi szempontból legfontosabb múmiákSzerkesztés

Deir el-Bahri rejtekhely (DB 320)Szerkesztés
 
Szekenenré Ta-aa
 
I. Széthi
 
I. Amenhotep
 
II. Ramszesz
 
I head profile

Gyilkosságnak esett áldozatul a Kr. e. 1188 és 1155 között uralkodó III. Ramszesz fáraó, akinek torkát összeesküvők vágták el. A háromezeréves bűntényre CT-vizsgálatok derítették ki.[32] Az Újbirodalom utolsó nagy uralkodója több katonai támadás ellen is megvédte országát, uralkodása alatt zajlott le a történelem első ismert szervezett sztrájkja. III. Ramszesz 65 éves korában hunyt el. A torinói jogi papirusznak köszönhetően közismert, hogy a fáraó ellen egyik felesége, Tije összeesküvést szervezett, mert a saját fiát, Pentawert akarta trónra ültetni a kijelölt trónörökös, Iszet királyné fia helyett. Albert Zink professzor, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatója egyiptomi, olasz és német szakemberekkel karöltve megvizsgálta III. Ramszesz földi maradványait, ahogy a mellette talált, 18-20 évesen elhunyt ifjúét is, aki kíntól eltorzult arca miatt „sikító múmiaként” vált ismertté. A CT szerint a fáraónak elvágták a torkát, 7 centiméter széles sebet ejtettek, elmetszve az uralkodó légcsövét és nagy artériáit. A sebet elrejtették a pólyák, így történhetett, hogy a korábbi vizsgálatok során a kutatók nem észleltek külsérelmi nyomokat a fáraón. Mint Albert Zink kifejtette, előfordulhat, hogy a metszést a balzsamozók ejtették, ám hasonló vágást egyetlen más múmián sem fedeztek fel eddig, ráadásul mágikus gyógyhatású amulettet találtak a sebben. „Teljesen egyértelmű, hogy az amulettet azért helyezték a vágásba, hogy a túlvilágon begyógyítsa a sebet. Az ókori egyiptomiak számára rendkívül fontos volt, hogy a másvilágon teljes testi épségben jelenjenek meg, ezért a balzsamozók gyakran protézisféléket használtak a hiányzó testrészek pótlására” – magyarázta Zink professzor. A kutatók genetikai bizonyítékokat talált arra, hogy a kínhalált halt „sikító múmia” (E-férfi néven ismert) Ramszesz rokona volt, nagy valószínűséggel Pentawer hercegről van szó. „Ami a legérdekesebb, hogy igen fura módon mumifikálták: nem távolították el a belső szerveit, sem az agyát. Szokatlan a múmia vörös színe, furcsa szaga van, ráadásul kecskebőrrel takarták le, ami tisztátalannak számított az ókori Egyiptomban, egyfajta halálon túli büntetésről lehet szó” – jelentette ki Albert Zink.

 
III. Ramszesz
 
II. Thotmesz
 
III. Thotmesz
Királyok Völgye 7. sz. rejteksírSzerkesztés

II. Ramszesz

Királyok Völgye 9. sz. rejteksírSzerkesztés

V. Ramszesz

Királyok Völgye 35. sz. rejteksírSzerkesztés
Királyok Völgye KV 55 sírSzerkesztés

Ehnaton

Királyok Völgye KV 60 sírSzerkesztés

Hatsepszut

Királyi múmiák sírjai TaniszbanSzerkesztés

Orvosi papiruszokSzerkesztés

 
Kézírásos hieroglifák a Papyrus of Ani-ból, egy idézet az egyiptomi Halottak Könyvéből.
 
Egyiptomi papirusz, amely leír egy migrén terápiát, ahol egy agyag krokodillal - gyógynövényekkel a szájában - bekötözték a beteg fejét.

Az első tematikusan rendszerezett orvosi vonatkozású szöveggyűjtemények. Az ókori egyiptomiak monumentális emlékeiken a hieroglif írást használták. Ennek kézírásos változata a hieratikus írás. A papiruszokat is így írták. Korán felismerték az archeológusok, hogy az ókori Egyiptomban a papirusztekercsek szöveges anyagai rendkívül fontosak a betegségek felismerésében és kezelésében azzal kapcsolatban, hogy megértsük a Dinasztiáknak az egészségi állapotról, valamint a betegségek fogalmáról alkotott elképzelését.[33] Az orvosi papiruszok tanulmányozása, a dinasztikus korszak korábbi szöveges anyagai, a betegségek megismerése és az ezekkel való bánásmód, ami rendkívüli hatással volt a birodalom lakosságának egészségére, valamint az ókori Egyiptom fogalmaira.

Orvosi papiruszokról általábanSzerkesztés

 
Cyperus.papyrus sás a papirusz tekercs alapanyaga.
 
A tekercseket két rétegből készítették, ezeket összeragasztották egymással. A mellső oldalon a ragasztással párhuzamosak, a hátlapon viszont függőlegesek a rostok.

A papirusz elnevezés a pa puro („a fáraóé'") kifejezésből származik. A fáraó (pr.'ɜ) szó jelentése: „nagy ház". Az írásra használt tekercsek a ciprusféleégekhez tartozó Papyrus antiquarian L. rostjaiból készültek. Az írás — a keleti nyelveknél megszokott módon — a papiruszon jobbról balra haladt. A tudományos célból használt hieroglifák azonban nyomdatechnikai okból balról jobbra irányulnak. A hieroglifák eredetileg díszítésre is szolgáltak, ezért a két oldalon levő függőleges oszlopok jelei tükörképszerűek, a figurális elemek egymásra tekintenek. Az orvosi papiruszok hieratikus írással íródtak, amik a hieroglifák leegyszerűsített megjelenített formája. A hieratikus írás rövidítésekre adnak lehetőséget, melyek történelmi korok és egyének szerint változtak, ezért nehezebb az olvasásuk. Erman-sterint a hieroglifák mintegy megfelelnek a mi nyomtatott betűinknek, a hieratikus forma pedig folyóírásunknak.

A papiruszok nagysága igen különböző. Az Ebers papirusz 20 m hosszú, a különben is erősen sérült Kahuni papirusz pedig alig 1 m. A legmagasabb a Kahuni és a Smith papirusz (32 cm), a legalacsonyabb a Carlsberg papirusz (10 cm). A legrégebbi a Kahuni, melyet Dawson-szerint a középbirodalomban írtak le, a legfiatalabb Carlsberg papirusz (Kr. e. 1200 körül). A Smith és az Ebers papiruszok kb. egyidősek, Grapow-szerint Kr. e. 1550-ből valók. A tekercseket két rétegből készítették, ezeket összeragasztották egymással. A mellső oldalon a ragasztással párhuzamosa, a hátlapon viszont függőlegesek a rostok. A mellső oldal felszíne tehát simább, erre szívesebben írtak; ha azonban helyhiány, kiegészítés vagy mások miatt szükségessé vált, akkor a hátlapot is felhasználták. A papiruszokat kákavesszővel írták. A folyószöveg, továbbá az istennevek és az azokkal kapcsolatos megjegyzések mindig fekete színnel rajzoltak. A feliratok — melyeket az egyszerűség kedvéért diagnózinak, ill. utasításnak (ṧṧʒẉ), vagy pedig receptnek nevezünk — valamint a drogok mennyiségi adatai vörös színűek (rubrum).[34]

A szövegek tartalma alapján a következő szövegtípusokat különítjük elSzerkesztés

  1. szakkönyvek: Smith papirusz, Kahun papirusz, Ramessum V papirusz, Beatty VI papirusz, Kígyó- és egyéb harapásokról szóló kézikönyv
  2. gyűjteményes kéziratok, tankönyvek, oktatószövegek: Ebers papirusz
  3. egyedi receptek
  4. traktátusok: anatómiáról és a fiziológiáról szóló két szöveg
  5. értekezések: Ricinus orvosi alkalmazhatóságát
  6. szülészeti - prognózisok
  7. házi praktikák[35]

A papiruszok egy jelentős csoportja gyógyszerek előállításáról szól, vagy tüneteket tárgyal és azok kezeléséről ír. Bár ismerték a ma is használatos gyógynövények egyharmadát, mégis a „hatóanyagok” többsége megdöbbentő alapanyagokból származtak. A fáraókori egyiptomi orvoslással egyesek szerint 13, mások szerint 15 db orvosi jellegű papirusz foglalkozik.[36] A papiruszok jelentős különbséget mutatnak terjedelmük, tartalmuk, koruk és állaguk szerint. Közösek abban, hogy ezekben a papiruszokban csupán csekély mértékű a varázslatra, a mágiára vonatkozó elem. A szövegek a Kr. e. 1900-1100 közötti időszakból származnak. Az egyiptomi orvoslás jeles kutatója, Grapow az orvosi szövegek két csoportját különbözteti meg formájukat tekintve: a gyűjteményes, kódex jellegűek és az egyedi eseteket rögzítő szövegek.[37]

A szövegek tartalmi jellemzők alapján három csoportba sorolja:

az orvosi diagnosztikával foglalkozók
orvosi előíratok
varázsszövegek

Grapow úgy gondolja, hogy a varázsszövegek az orvosi irodalomban csupán mellékszerepet játszottak, ezért szerinte a tulajdonképpeni orvosi szövegek lényeges részei, a kisebb részben az orvosi diagnosztikával foglalkozó tartalmak, nagyobb részt az orvosi előiratok, receptek jelentik. Az egyiptomi orvosi hagyomány az említett két orvosi szövegkörnyezeten felül három, jól megszerkesztett orvosi „szakkönyvet” tartott számon:a szívről és a véredényekről szóló, valamint a ricinus növény alkalmazásáról szóló könyveket és a szülészeti prognózisok gyűjteményét. Ezekhez járultak még bizonyos gyógyhatású készítmények előállításának alkalomszerű leírásai.[38]

Az egyiptomi orvosi gyakorlat másik kiemelkedő kutatója, Westendorf-szerint a Grapow által felsorolt orvosi szövegeken túl az egyiptomi orvosi szöveggyűjtemény lényeges részét alkották azok a varázsszövegek, illetve ráolvasások is, melyek gyógyító céllal alkalmaztak. A gyógyító tartalmú varázsszövegek azonban, bár számban felülmúlják az előző szövegeket, kevesebb orvosi tartalommal rendelkeznek.[39] Westendorf forma szerint az orvosi szövegek kétféle típusát különbözteti meg: az ún. oktatószövegeket (Lehrtexten) és a recepteket. Az előbbiek átfogóbbak, részletesebbek, tartalmazzák a címet, a vizsgálat leírását, a diagnózist, a beteg kilátásait, a terápiát, esetleg glosszákat is. Az utóbbiak rövidebbek, praktikusabbak, rövidebb összefoglalást tartalmaznak a betegségről, a tünetekről és a kezelésről.[40]

Fordítási, filológiai problémákSzerkesztés

Az ókori egyiptomi orvosok aprólékosak voltak orvosi feljegyzéseikben, de nehézséget okoz továbbra is lefordítani a gyógyszerekkel kapcsolatos forrásokat, amelyekről nem található paralel régészeti bizonyíték máshol.[41] Minden részletre kiterjedő tanulmányok készültek az ókori egyiptomi botanikáról[42] és még sok tanulmány a mezőgazdaságról,[43] az élelmiszer-ellátásról,[44] és az élelmiszer-technológiáról.[45] Ennek következtében, a tudás az egyiptomi növényekről növekedőben van, de azonosításuk az egyiptomi szövegekben továbbra is bizonytalan. Többek között Loret (1892) zellerre fordította a mɜtt szót, Dawson (1933) javasolja a mandragóra és egyes fűszer növények farmakológiai alkalmazását.

Dawson (1926) fordította az snj-tɜ szót görögszénának, de Ebbell (1937: 30) meghatározta, hogy legyen colocynth. Manniche (1999: 122) azt javasolja, hogy a bɜk szó moringer olaj legyen, viszont Ebbell (1937: 33) és Jonckheere (1947: 32) azt gondolják, inkább balanites olaj. Ebbellnek (1937: 32) az s'm jelentése ismeretlen maradt, és Manniche (1999: 80)szerint ez a szó az abszinttal azonos. A Grundriss (1954-1973) és Ghalioungui (1987) különböző fordításokat ajánlanak, mivel Charpentier (1981) számos összefüggésben botanikai bizonyítékkal áll elő. Változatos volt a materia medica az ókori Egyiptomban, amit átfogóan jegyzett le (Estes 1993: 139-157; Ebeid 1999: 249-271; Nunn 2000: 136-162).

A fordító nem csak szó szerint fordít, hanem kijelöl egy eddig ismeretlen nevű növényt, amely illeszkedik mindkét nyelv és gyógyászati alkalmazás kritériumaiba, összhangban az irodalmi és művészeti bizonyítékkal (Dawson 1926), és ezek alapján azonosítja be a vizsgált növényt. A filológia nem valószínű, hogy megoldja a fordítási bizonytalanságokat, bár nagyobb az egyetértés a fák, a gabonafélék és az élelmiszerek vonatkozásában, mert ezeket a szavakat használták naponta a mindennapi életben. Kevésbé jók a lehetőségek a bokrokkal és füvekkel kapcsolatban. Az identitása 55 növényi- és ásványi anyagnak vitatott, és 145 összetevő továbbra is ismeretlen. Törvényszéki gyógyszerészet rendelkezik potenciális érvényesítési lehetőséggel ezeknek az ismeretlen gyógyszerként alkalmazott anyagoknak a beazonosításában.

Kahuni papiruszSzerkesztés

nőgyógyászat, Középbirodalom, Kr. e. 2019. sz.

Ramesszeum III. papiruszSzerkesztés

szemészet, Kr. e. 1700 k.

Ramesszeum IV. papiruszSzerkesztés

gyermekgyógyászat (varázsszövegek)

Anya és gyermeke papiruszSzerkesztés

Erman 1901.

Ramesszeum V. papiruszSzerkesztés

receptek izomfájdalomra

Edwin Smith papiruszSzerkesztés

 
Edwin Smith Papirusz. A papirusz 6. és 7. oldala a képen arctraumáról értekezik

sebészet, Újbirodalom eleje, Kr. e 16.sz. Az Edwin Smith papirusz, a világ legrégebbi fennmaradt sebészeti dokumentuma. Hieratikus nyelven írt az ókori Egyiptomban Kr. e. 1600 körül. A szöveg 48 tipikus orvosi problémát tökéletes részletességgel írja le. Anatómiai megfigyeléseket, orvosi vizsgálatot, diagnózist, kezelést és prognózist. Sebek zárása varratokkal, sebfertőzés megelőzése és gyógyítása mézzel és penészes kenyérrel, vérzés csillapítása nyers hússal, valamint fej és a gerincvelő sérülések rögzítése.

Ebers papiruszSzerkesztés

 
Ebers papirusz az amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtárból. Ez a papirusz arról mesél, hogy a "tumor ellen az isten Xenus."

Általános orvosi papirusz, Kr. e. 16. századból. A gyógyszeres kezelésről nagyon sokat megtudhatunk az Ebers papiruszból, mely lényegében egy orvosi kézikönyv, amit Kr. e. 1552-ben állítottak össze. 876 receptet tartalmaz, amelyekhez több mint 500 fajta gyógyszer készítésére alkalmas alapanyagot használtak fel.

  • Az Ebers papirusz a következő témaköröket tartalmazza:
  1. Orvosi gyógykezelések előtti ráolvasást, amely növeli az orvosság hatékonyságát.
  2. Belső betegségeket, szem betegségeit.
  3. Bőrbetegségeket.
  4. Szélsőséges betegségeket (a fej, torok, fogak, orr, fül betegségeit és a

kozmetikát).

  1. Női betegségeket.
  2. Anatómiai, orvostudományi, és patológiai ismereteket és szómagyarázatot.
  3. Sebészeti eseteket.
  • 1-3. sor

mágikus szövegekhez kapcsolódik, amelyek jelentése megvéd a természetfeletti erőktől, segítséget nyújt a gyógykezelésben és a diagnózisban. Ezeket azonnal egy nagyobb szakasz követi, amelyben a gyomor (khet) betegségeit tárgyalja.

  • 50-85.

belső paraziták

  • 90-95. és a 104-118.

bőrbetegségek, három kategóriában: irritatív, hámló és gennyedző.

  • 132-164. sor

végbélyílás betegségei az emésztési szekcióban vannak. A 187. sorig a papirusz követi az előírt szabványos felsorolást, amelyek könnyítést nyújtanak a betegségekhez. De a betegségeket magukat gyakran különbözőképpen is le lehet fordítani. Néha a tünetek meg-ismert formáit veszik, mint ellenszert, de gyakran speciális betegségek időszakai lehettek, mint a wekhedu vagy az amelyeknek nagyon homályosan maradt fenn jelentésük.

  • 188-207. sor

a "gyomor könyvét" tartalmazza, ami feltűnő váltást jelent stílusában az Edwin Smith papirusz tartalmához képest. Csak a 188. sornak volt címe, mégis minden sorban volt egy "ha megvizsgálsz egy embert" kifejezés, ami jellegzetes hasonlóságot mutat az Edwin Smith papirusszal. Ettől a ponttól kezdődnek a diagnózisok felállításai, de nem a prognózisoké. A 207. sor után a szöveg stílusa visszavált az eredetihez, ahol a szívről tart rövid értekezést (208-241).

  • 242-247. sor

orvosságokat tartalmaz, amelyek hírnévre tettek szert, mert személyesen használtak a különféle istenek is. Csak a 247. sor tartalmazott a fent említett részből Ízisszel kapcsolatos speciális diagnózist, hogy a Ré fejében levő betegségre orvosságot teremtett. A következő rész a fejjel kapcsolatos betegségeket említi, de az istenek orvosságaira való hivatkozás nélkül.

  • 250. sor

migrénre való gyógykezelést folytatják. A folytatás a 251. sorral félbeszakad, ahol a gyógyszereket a betegségeknél jobban középpontba helyezi. A leghihetőbb egy gyógyszerkönyvből készült kivonat, ahol a sor így kezdődik: "Annak a tudománya, amit degemből (valószínűleg ricinusolaj) készítenek, amit a régi írásokban találtak, és ami hasznos az emberek számára".

  • 261-283. sor

a vizelet szabályos folyásáról beszél, majd az orvosságok követik "amit okoz a szív, azt átveszi a kenyér". A 305-335. sor a köhögés különböző formáira ajánl gyógyszereket, valamint egy genew nevű betegségre.

  • 437-476. sor

a szöveg a hátralévő részben a hajra vonatkozó orvosi aggodalomra okot adó állapotokat vitatja meg

  • 482-529. sor

a traumás sebesülések, mint például az égés, és a sebek, és lábujjak, ujjak, lábak betegségei

  • 627-696. sor

azt tartalmazza, hogy a metut hogyan lehet erősíteni és ellazítani. A metu pontos jelentése zűrzavaros. Jelenthet hitvány üres edényt vagy pedig izomszövetet.

  • 697-704. sor

nyelv betegségeiről ír a papirusz

  • 708-721. sor

bőrgyógyászat

  • 739-750. sor

fogászat

  • 761-781. sor

fül, orr, torok betegségei

  • 783-839. sor

nőgyógyászat

Hearst papiruszSzerkesztés

 
Hearst papirusz 2. oldal

általános orvosi papirusz, Kr. e. 1450 k.

Londoni orvosi papiruszSzerkesztés

általános, mágikus papirusz, Kr. e. 1300 k.

Carlsberg VIII. papiruszSzerkesztés

szülési prognózis, szemészet, Kr. e. 1300 k.

Chester Beatty VI.Szerkesztés

papirusz: belek működése, Kr. e. 1200 k.

Berlini 3038 orvosi papiruszSzerkesztés

szülészeti prognózis

Berlini 3037 papiruszSzerkesztés

szülészet, nőgyógyászat

Brooklyni kígyómarás papiruszSzerkesztés

kígyómarás gyógyítása, szülés, fogzás

Rubensohn papirusz (Berlini 10456)Szerkesztés

köhögésre receptek, Ptolemaiosz kor

Krokodilopolisi papiruszSzerkesztés

általános, Kr. u. 150.k.

Iatromágikus, gyógyító papiruszokSzerkesztés

 
Magikus papirusz-doboz. Louvre Múzeum

A gyógyítással foglalkozó papiruszok egy részét ma inkább varázsszövegnek tekinthetők, a varázslás és gyógyítás keveréke. E két dolog az ókori Egyiptomban elválaszthatatlan volt, számos iatromágikus szöveg maradt fenn.

London-Leideni mágikus papiruszSzerkesztés

Chester-Beatty V, VI, VII, VIII, XVSzerkesztés

Berlini „Anya és gyermeke” mágikus papiruszSzerkesztés

Torinói iatromágikus papiruszSzerkesztés

Londoni iatromágikus papiruszSzerkesztés

Orvosi varázsszövegek, mágia és ratio a materia medica alkalmazásábanSzerkesztés

A korabeli orvosi gyakorlatot és az elméleti összefüggéseket az írott szövegek segítik megérteni, amelyek nagy része papiruszokban találhatók. Ezek jelentős része gyógyszerek készítéséről szól, vagy tüneteket tárgyal és azok kezelését írja le. A szunu (orvos-gyógyszerész-pap) gyógyszereket készített. A gyógyszer készítése alatt, előtte és utána is mágikus tevékenységet is végzett. Ritkán nyúlt másfajta eszközhöz. A racionális, a szakirodalomban orvosi szövegek megnevezéssel tárgyalt források mellett számos mágikus irat készült gyógyító szándékkal. Ilyenkor ráolvasással, kéréssel, fenyegetéssel, és további mágikus rítusokkal vagy eszközökkel űzték el, vagy szelídítették meg a betegséget okozó túlvilági lényeket és istenségeket, vagy vették rá az isteneket a segítségnyújtásra.

A iatromágia jelentős forrásait szolgáltatják a gyógyító szobrok és a Hórusz-táblák is. Ezek egész felületét sűrűn teleírták varázsszövegekkel. Fogadalmi tárgyak is készültek a gyógyulás reményében, vagy azért hálát adva.[8] A betegségek gyógyítása szükségszerűen kétarcú volt. A fizikoterápia mellett tehát a mágia eszközei sem hiányoztak, hiszen a fizikai tüneteket ugyanúgy kezelni kellett, mint ahogyan az azokat előidéző isteni eredetű lényeket el kellett távolítani, vagy ki kellett engesztelni. Ez egyúttal arra is magyarázattal szolgál, hogy miért rendelke­zett a swnw orvos, a gyógyító pap és a orvos-varázsló egyaránt racionális és irracionális eszközökkel.

Az irracio­nális, mágikus eszközök tényleges élettani hatását eddig a modern tudomány alig tanulmányozta. Egyelőre annyit lehet e téren kijelenteni, hogy a beteg az állapotának tényleges javulását gyakran mágikus rítusok, ráolvasások, pszihés hatásának köszönhette. Többször, a mágikus anyagok lehetséges pozitív élettani hatása is kimutatható. Az egyiptomiak azonban nem bontották így szét őket, mindkét módszert egymás kiegészítőjének tekintették, ugyanis számukra egyfor­mán racionálisak és fontosak voltak.[46]

Altenmüller a mágikus szövegek legkiválóbb kutatója szerint, az ellenséges erőkkel, amelyek a betegségeket is okozták a leghatékonyabb fegyver az egyiptomiak szerint a mágia. A mágikus bajelhárító liturgia azonban csak az egyik eleme a komplett bajelhárító eljárásnak, hiszen a betegségeket okozó gonosz démonokkal és istenségekkel szembeni védekezés rítusának két elemét tudjuk azonosítani: az amuletteket és a varázsmondásokat.[47] A kettő azonban sokszor együtt jelenik meg.[48]

MágiaSzerkesztés

Az ó-egyiptomi iatro-mágikus és orvosi szövegeket, szembetűnő az utóbbiak rövidsége és tömörsége. A szinte címszavakba tömörítést azonban széles körben alkalmazták az ó-egyiptomi szövegekben, így használatuk jellemző a varázsigéknél, utasításoknál, de még a mindennapi levelezési gyakorlatban is. Az egyiptomi orvosi gyakorlat kiemelkedő kutatója, Westendorf szerint a Grapow által felsorolt orvosi szövegeken túl az egyiptomi orvosi szöveggyűjtemény szerves részét képezték azok a varázsszövegek, illetve ráolvasások is, amelyek gyógyítási célokat szolgáltak.

A gyógyító tartalmú varázsszövegek azonban, bár számban felülmúlják az orvosi szövegeket, kevesebb orvosi tartalommal rendelkeznek.[39] A mágikus gyógyító rítusokat, varázsigék nagy számban tartalmazó orvosi szövegek a kései Új-birodalom korából. Az egyiptomi orvoslás kutatásának tudományos metodikájából fakadóan azonban az egyiptomi orvoslást bemutató összefoglaló munkák kevés figyelmet szenteltek a mágikus tartalmú gyógyító szövegeknek. Annál is inkább, mert bár a mágikus tartalmú szövegek döntő többsége későkori, a kutatóknak csupán kisebb hányada foglalkozik ezzel a korszakkal.

RáolvasásSzerkesztés

A gyógyításhoz kapcsolódó varázsigékkel, mondásokkal kapcsolatban Grapow kijelentette, hogy a későkori orvosi tárgyú szövegekben nagy bőségben megjelenő ráolvasások okán azt kellene gondolnunk, hogy a racionális és empirikus egyiptomi orvoslás a varázslás szintjére süllyedt, illetve általánosságban megállapítható, hogy minél fiatalabb egy orvoslással kapcsolatos szöveg, annál több ráolvasást tartalmaz.[49] Grapow felhívja a figyelmet arra is, hogy a ráolvasások az orvosi szöveghagyomány szerves részét képezték, hiszen azok mind a gyűjteményes, mind az egyedi orvoslással foglalkozó forrásokban előfordulnak, illetve valószínűsíthetően minden orvosi tevékenységet ráolvasások ismétlődő mormolása kísért.[50] Az egyiptomi orvoslás általa a hagyományozódás fő-, illetve mellékáramlatára bontott szövegeit vizsgálva Grapow formai alapon csoportosította az orvosi szövegek varázsmondásait.

Ráolvasások fajtáiSzerkesztés

A csoportosítás alapját a ráolvasásoknak a gyógyítás során játszott szerepe, a szöveg egészében el foglalt helye képezte, és ez alapján igyekezett tisztázni a ráolvasások milyenségét.

  1. Bizonyos szövegekben a ráolvasás a magában is teljes egészet alkotó recepthez van csatolva, általában a recept végén. Az ilyen jellegű forrásokban tehát a ráolvasás önálló szövegi egységet alkotott a recept mellett.
  2. A szövegek másik csoportjában a ráolvasást beszúrták a recept sorai közé.
  3. A harmadik esetben magával a ráolvasással kezdődött a szöveg, és azt követte a recept.
  4. A negyedik csoport esetében csak a ráolvasás szövege szerepel.
  5. Grapow önálló csoportnak tekintette azt az esetet is, amikor a varázsmondás bizonyos orvosi tevékenységek kísérő ráolvasásként szerepel. Leggyakrabban a gyógyszerek elkészítésekor és a kezelés során recitálták.

Az Ebers papirusz esetében 3 varázsmondással kezdődik a papirusz, amelyek valószínűleg a szöveg minden receptjére vonatkoznak. A Hearst papiruszban a gyógyszerek elkészítéséhez használt folyadékokra (olaj, méz, sör), illetve az ennek során alkalmazott edényekre utaló varázsmondások találhatók. Mindkét papirusz esetében a gyógyítási rítus egésze mágikusnak tekinthető.[51] Formailag tehát a főáramlatához tartozó szövegekben bizonyos betegségekhez kapcsolódó egyedi ráolvasások és az orvosi tevékenységet kísérő ráolvasások különböztethetők meg. Az orvoslás mellékhagyományának varázsmondásai egy recepthez, egy amuletthez kapcsolódnak, ritkábban önálló szövegek.[52]

Gyógyító ráolvasások szövegének szereplőiSzerkesztés

Az istenek segítségül hívásának egy másik módszere a ráolvasás volt. Számos istent hívtak ilyenkor segítségül, vagy fenyegettek meg a gyógyítás, gyógyulás érdekében, hogy segítsen. Szereplői a iatromágikus szövegeknek pl.: Izisz, Hórusz, , Thot, Osiris, Nephthys, Szahmet és más istenek, név szerint vagy általánosságban említve, valamint szent szimbólumaik, mint pl.: a napbárka, skarabeus vagy a már említett udzsat szem. A szimbólumok között fontos helyet foglalt el az istenek keze. Ezt az előzőknél is több konkrét tapasztalat támaszthatta alá. Előfordul, hogy bizonyos tárgyakhoz érve az embernek hirtelen tűszúrásszerű érzése támadhat, amit a szervezetben felgyülemlett energiák kisülése is okozhatja. Ha a gyógyító kezet a beteg fájó pontjára tesszük, az jóleső érzéssel tölti el, és úgy érzi, hogy elmúlik a fájdalma.

Különösen a ­gyerekek igénylik, hogy anyukájuk "kézrátéttel gyógyítsa" őket. A kéz melege, a fizikai kontaktus érzése megnyugtató hatású. Hát még mekkora segítség lehetett egy isten keze! A kéz említésével így az isten és annak teremtő, biztonságot adó erejébe vetett hitet erősítették meg, ami a pozitív végkifejlet megerősítésének az érzetét keltette, és ezzel a beteg önbizalmát is növelte. Ez viszont erőt adott a szervezet számára az immunrendszer mobilizálására, ami élettani szinten a regeneráló hormontermelés növekedését idézi elő.[53][54]

Ráolvasás, placebo és agytevékenységSzerkesztés

A monoton ismétlődő mormogás, az embereket körülölelő hangzás, az intonáció, valamennyi résztvevőnek a tudatállapotát képes megváltoztatni. Az ember normál, béta-állapotból egy álomszerű hipnózisos vagy transz állapotába mehet át, amelyet alfa- vagy théta-állapotként definiálnak. Ebben az állapotban a szervezetben növekszik a vérnyomás, a koleszterin és egyes hormonok szintje, ugyanakkor csökken az energia és endorfin szint. Az emberek érzik, hogy a belső feszültség oldódik, és mintegy kilépne önmagából és az istenek közé emelkedik. A gyógyhatás az immunrendszer zavartalanabb működésének is köszönhető.

Ebben a tudatállapotban igen élénk az ember kreatív fantáziája, és egybe ötvözi a valóságot a képzelttel. Amint a beteg látja, hogyan gyógyul meg (agykontroll), például, mint folyik ki a kígyóméreg, vagy azonosul egy valódi vagy a ráolvasó tudatában létező mítosz hősével, aki hozzá hasonló bajából épül fel, az önszuggeszció segítségével eredményesebben tud fellépni a kór ­okozókkal szemben. Ez is egyfajta placebo hatás. Egy másik hatás lehet az izgalom fokozódásával a stressz létrejötte, amely az adrenalin és szteroid hormontermelés növeke­désével a sejtek fokozott működését képes előidézni. Ez pedig a holtponton történő átlen­dítéssel az egész szervezetre is hatást gyakorolhat, pl. az immunrendszert befolyásolhatja.

Irodalmi szövegekSzerkesztés

Az egyiptomiak előszeretettel írták le életrajzi ábrázolásaikban az oda vonatkozó valódi módszereket, ajánlásokat, amelyek szintén kiváló lehetőségeket nyújtanak a betegségek tanulmányozására.

Ó-egyiptomi gyógyászati glosszáriumSzerkesztés

Egyiptomi írás
Transliteration
Hieroglifák
A szavak kiejtésekor nehézséget jelent, hogy az ó-egyiptomi írásból hiányzanak a magánhangzók. A szavak átírás a és kiejtése az alábbi módon is történhet. Nem-vokalizált írás. Az analógia okozta hibák elkerülésére Erman azt javasolta, hogy mellőzzük az önkényes betűpótlást és csak a valóba n megadottakat használjuk, a hiányzó magánhangzókat pedig a kiejtéskor helyettesítsük "e" hanggal. Pl.: mt — met. Az egyiptológiában — a nevek kivételével — mint tudományos átírás, Erman módszere terjedt el.[55]

  • ɜ
ɜh = szenvedni, betegnek lenni
ɜd.t = valamely szembetegség
iɜd.t = járványos betegség legyektől, démonoktól
ỉb = szív,
ˁɜˁ = haematuria
ˁɜgjt = sebváladék
ˁɜt = daganat
ˁˁw = „félelmi állapot"
wrht: kenőcsös gyógyszer
wɜj = betegséget okozó démon
wɜṧṧ = haematoma
w‘b Sḥmt) = gyógyító tevékenységet végező, a Szahmet alsópapságát képező „tiszta-papok”
w‘b Srkt = Szelket papjai
wbnw = seb
wbd.t = égési hólyag
wnh = ficam
whj = hasmenés
whdw = „fájdalomanyag "
wṧṧ snf = vérvizelés
wṧ‘n mt = viszketés
wt = orvosi kötés
wḏ ɜ = egészséges
wdḥ = becseppentés
  • b
bnwt = gyulladás
bsj = fekély, duzzanat
btw = gyógyíthatatlan betegség
  • p
pnd = féregfajta
pẖrt - pekheret = gyógyszer; Thot-isten jelzője volt: phar-maki (biztonságot kölcsönző), ami a görög Pharmakon szó alapján jelentené. Ezt az ó-egyiptomi írásmódot — mint vokalizált szót — azonban nem tekinthetjük biztosan helyesnek.
psn = csonttörés
psḥ = harapás Ember Oroszlán Krokodil Víziló Sertés skorpiószúrás rovarcsípések szúnyog
psḥ íb = elmebaj, szellemi zavartság
  • f
fnt = féregfajta
  • m
mjst = máj
mjmj = szorgum
mn = fájdalom
mr = betegség
mr‘ hɜj hn‘ = prognosis: „egy betegség, amivel küzdeni fogok"
mr ỉrjj = prognosis : „egy betegség, amit kezelni akarok"
mrn ỉrw-nj = prognosis: „egy nem kezelhető betegség"
mrt ḳsnt = „gonosz betegség"
msj = szülés
mtw = metu = jelent eret köteget, mint ín, ideg; római orvostanban a „nervus" ideget, hanem általában köteget. Az uréter is az wr-edényekhez tartozott. Ha wf-edényről van szó, amelyek „bélsárral telitettek" és „a végbél felé nyitottak".
mdh = orvosi fejkötés
‘mm = harcsa-agyvelő
  • n
njɜ = tüsszentéssel járó orrbetegség
nmsw = nőgyógyászati megbetegedés
nswt = dislocatiós ficam csigolyán
nsj = masculin betegségdaemon
nsjt = feminin betegségdaemon, a szemen hatol be
nssk = hajhullással járó betegség
‘ntjw = mirha
  • r
rɜ-ìĭ = gyomor („szív szája") betegségei; menstruációs zavar esetén. Az egyik esetben a tünetek: szívdobogás, szívtáji fájdalom, sápadtság, halálfélelem. Megítélésem szerint valószínűleg stenocardia.
rhnw = „fájdalomanyaggal " kapcsolatos szakkifejezés
rš = nátha
rķwt = valamilyen resistentia, duzzanat
  • h
h(ɜ)k(ɜ) = a bal halánté k betegsége (migrén?)
hjt = daemonogenetikus betegség, uraemia
hhjt = hallászavar
ɜt-‘ - hata = kezdet
ɜjt = orvosi kötés
ɜw = ismeretlen betegség
ɜrw = látászavar
ɜtj = szem elfátyolosodása
hɜtj - hati = szív
ḥwɜ — (égés utáni) gangraena
ḥḟɜt = féregfajta
ḥm ɜ = „labdaszerű" daganat
ḥmm = „késes kezelés” (Dw-a) eszköze
ḥmwt—sɜ = boszorkányos rontás
ḥn‘w = összehúzódások (a lábszárban)
ḥnwt =gyomorbetegség, erős lesoványodássa l : Eb. 39,7 -12.
ḥnḥn = végtag mozgászavara
ḥnḥnt = fekély a gégén, nyakon (sisíj.t)
ḥsb = törés (kettétört csont). „orrkamrában"
ḥkɜw = varázslat, varázsmondás
ḥs—mr = kóros („beteg") bélsár, ami a hasban van- székrekedés vagy hasmenés
ḥr-‘wj = rögtönható gyógyszer
ẖSjt = betegség, kórforma, pathosz
ẖnt = nátha, catarrhus
ẖsd = daganatféleség
ẖt = has, törzs elülső része, test; gs n ẖt = félhas
  • s és ṧ (korán egybeesett „sz " hang)
sɜw = védő/amulett-emberek”, varázsló orvos
sɜ = féreg az ujjban
swnw - sunu = orvos
snṯr = tömjén
swt = egy betegség az ujjakon
spjw = féregfajta
sft = érdaganat varicositas?
smn = ismeretlen betegség
srwh = orvosi kezelés
srft = gyulladás, láz
srhj = diaboloszsrhj hrj =- „az elátkozottak (betegsége t okoz ó daemonok) vezére"
shdw = vitiligo
shr = duzzanat a mellen
sh = ütési duzzanat
skr = ütési sérülés
stt = nyákanyag
swnw = orvos (sunu)
smɜ = légzőszervek

­*

ṧwjt = betegséget okozó halotti kísértet, „árnyék"
ṧn-tɜ = papirusz-termés
ṧnbt = mellkas
ṧrjt = köhögés
ṧwt = duzzanat a hasban
ṧpt = vakság
ṧpt nt mt =„folyás a penisböl", gonorrhoea
ṧnbt = mellkas
ṧsɜw = esettanulmány
  • X
ḳnt = egy szembetegség
  • k
kmjt = valamely méhbetegség
kkw = a szem elsötétedése
  • g
ghw = asthma
gsw = abortus
gṧ mɜ‘ = migrén
  • t
tɜw = forróság
tmjt = betegségokozó daemon; „csonttörő"-t
tnj = öregségi jelenség
  • d
dus n msdr = fülnyomás : berl. verso 2, 6—8.
dltrt = Grapow "keserűség"-nek fordítja [12/IV—l], Ebbeli szerint [6] hadrops,
oedemás duzzanat: H. 9,9-10; Eb. 52,19-20; 89,16-18; 100,18-101,2.
dhrt sbjt = scabies, esetleg a daemogenetikus betegségek gyűjtőneve: Eb. 89,18.
dgm — ájulás: Sm. 8,9—17 C-glossza.
ḏfḏft = könnyezés
ḏmwt ỉb = szívgörcs
ḏrwj = a beteg két oldala
  • r
rɜ = 14 milliliter
  • f
fkɜ - feqa = süteményt készíteni...
  • j
jrṯt = tej
jnst = ánizs
jt = árpa
jr mɜɜ=k = ha látsz...
jr.ḥr=k = akkor készíts neki...

Kultusz-fikcióSzerkesztés

Ivászat, éneklés, lakoma és rituális szex elevelenedik meg abban az 1900 éve íródott fikciós történetben, amely egy nemrégiben kibetűzött papiruszon olvasható. A kultusz-fikció eddig ismeretlen volt az egyiptomi irodalomban.[56]

A bibliai Mózes tanításai és preventív medicinaSzerkesztés

 
Egyiptomi dinasztiák és a Biblia.[57]

Hozzávetőlegesen Mózes az Ebers Papyrus összeállításának időpontjában született Kr. e. 1600 körül. Egyiptomban, rabszolgasorban élő izraelita szülők gyermeke volt. A fáraó rendeletét megtagadva elrejtették a csecsemőt a királyi udvar elől, akik minden héber fiúgyermeket kivégeztek. Később a szülők egy kosárban vízre tették, amit a fáraó lánya megtalált. Mózest örökbe fogadta, és a királyi udvarban trónörököshöz méltó neveltetést, képzést kapott. Nem fáraó lett, hanem 40 évnyi tanulás után a kivonuló héberek vezetője lett, akiket 40 éven át irányított a pusztában. Ha nem ismernénk Mózes "egészségügyi könyveit", nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy a mostoha sivatagi körülmények között, hogyan voltak képesek elkerülni a járványokat. Az ókorban többen haltak meg járványokban, mint háborúkban.

A preventív medicina tételei háromezerévesek. Bár a világ elfelejtette, sokáig figyelmen kívül hagyta, azonban a Biblia első négy könyvében megtalálhatjuk őket. Mózes nem másolhatta írásait, azt várnánk, hogy Egyiptom orvosi ismereteit visszhangozza, ezzel szemben gyökeresen más szemlélet jelenik meg könyveiben. Míg az egyiptomi iratok a betegségek gyógyításával foglalkoznak, addig Mózes a betegségek megelőzését hangsúlyozza. Egyiptom orvoslása kezdetben racionális alapokon indult, de később új irányt vett. A Biblia egészségügyi elvei azonban máig megtartották időszerűségüket. Mózes akkor írta egészségügyi kódexét, amikor az egyiptomi orvoslás hanyatlásnak indult. Bár Mózes valószínűleg ismerte Egyiptom orvosainak eszköztárát, mégsem találunk egyetlen egyiptomi gyógymódot sem írásaiban. Mózes harmadik könyve a világ első higiéniai könyve.

Fertőző betegségek terjedésének megelőzéseSzerkesztés
  • A bőr tetoválásának tiltása

„Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az Úr!” (3Móz1 19:28) Egyiptomban a halotti kultusz ritusához kapcsolódott. Teljesen érthető a tiltás: hepatitis, tetanusz terjeszthetők tetoválással. Bár a megfogalmazott parancsnak vallásos indoklása van, valójában a betegségek megelőzésén van a hangsúly.

  • Az ürülék eltávolítása

Két milliónyi ember járványok nélkül élhetett sivatagi körülmények között a korabeli higiéniai ismeretek mellett. Ha fellapozzuk a Bibliát, eloszlanak kételyeink. Mózes az alábbi parancsot adta ki: „Legyen a táboron kívül egy hely, ahová fél re mégy. Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled. Mert Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, mert el fordul tőled.” (5Móz 23:13–15). Honnan tudta mindezt Mózes abban a korban, amikor az emberi és állati ürüléket gyógyszeralapanyagként használták? Ki tanította meg őt arra, hogy léteznek kórokozók, és a fertőző betegségek megelőzhetők? Egyiptom iskoláiban ezt nem tanulhatta. A körülöttük élő kultúrák nem ezt gyakorolták.

  • Karantén

Mózes a karanténról szóló higiéniai intézkedéseket ajánl: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan. Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom.” (4Móz 5:2–3) Mózes harmadik könyve 13. fejezetében megtaláljuk a többi betegségek leírását is, amelyeknél alkalmazták a karantént. A „poklos” ki fejezés gyűjtőfogalom volt, mert a leprán kívül egyéb bőrbetegségeket is jelentett. Hasonlóan jártak el a penészes építményekkel, ruhákkal. Amit mosással nem lehetett el távolítani, azt égetéssel megsemmisítették. Az épületek esetén kicserélték a fertőzött köveket, de ha tovább terjedt a fertőzés, az egészet le kellett bontani (lásd 3Móz 14. fejezet). Ilyen szigorú higiéniai előírások példa nélküliek a környező kultúrákban.

  • Szexuális úton terjedő betegségek

A nemi betegségek megelőzését is szolgálja a Tízparancsolat egyik sora: „Ne paráználkodj” (2Móz 20:14). A házasságon kívüli szexuális kapcsolatot halállal büntették. „Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.” (3Móz 20:10) lehet, hogy a mai mércével mérve túl szigorúnak érezzük a büntetést, de így lehetett megfékezni a nemi betegségek elterjedését. A Biblia leír olyan történetet is, amikor tömegesen áthágták ezt a parancsot. A tábor férfiai kapcsolatot létesítettek moábita nőkkel, ami miatt járvány tizedelte meg a hébereket. „Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani. De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon 23000.” (1Kor 10:7–8, lásd még 4Móz 25. fejezetében) Egyiptomban a prostitúció mindennapos gyakorlat volt. A tudósok szerint a gyakori vakság legfontosabb oka a gonorrhea (kankó vagy tripper) volt.

  • A körülmetélés

A nyolcnapos csecsemő rendelkezik legtöbb a protrombinnal, mint további élete bármelyik napján. „Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való.” (1Móz 17:12)

  • Személyes higiéné

Azoknak, akik visszatértek a karanténból az alábbi személyes higiéniai eljárásokat kellett betartani: „A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron kívül. A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját, szakállát, szemöldökét, és borotválja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz.” (3Móz 14:8–9) Ugyanígy menstruáció, szülés, nemi érintkezés után követniük kellett a higiéniai előírásokat. A papok szolgálatuk megkezdése előtt kezet és lábat mostak. Lehet, hogy a héberek nem értették pontosan a fenti rítusok értelmét, de mivel vallásos kötelességet láttak benne, betartották. Így kerülhették el a környező népeket sújtó járványokat. Úgy tűnik, hogy ma már nem kell hangsúlyozni a kézmosás, ruhamosás vagy fürdés fontosságát.

A munka és pihenés parancsaSzerkesztés

A Tízparancsolat negyedik rendelkezése előírja a heti pihenőnapot, csak úgy, mint a hatnapos aktív munkát. Mai kutatások kimutatták, hogy a mozgásszegény életformát gyakorlók között nagyobb gyakorisággal jelentkeznek szívbetegségek. Más részről pedig a mai agyonhajszolt embernek szüksége van rendszeres pihenésre, kikapcsolódásra, lelki feltöltődésre.

Ókori szerzőkSzerkesztés

 
Hérodotosz mellszobra a 2. században. Római kori másolat, görög eredeti. A kiállításnak az Attalosz Stoa oszlopcsarnok ad otthont (Agora Múzeum, Athén.
 
Pedanius Dioscorides (Kr. u. 40-90 kb.) Fő műve a Perihülész iatrikész (’A gyógyító anyagról’) c. lexikon (Kr. u. 60–64). Gyógynövények neveit, hatásait, azok alkalmazását tartalmazza.
 
Siculus Bibliotheca historica 1559. Basel

Az egyiptomi orvostudomány legkorábbi áttekintése Hérodotosznak köszönhető. Kr. e. 450 körül, a XXVII. dinasztiabeli Egyiptomban tett utazásának tapasztalatait történeti műve 2. könyvében tette közzé. Itt a 84. fejezetben számolt be a kor orvostudományáról, és az orvosok akkori specializálódásáról.
Évszázadokkal később Diodórosz Szikulosz (kb. Kr. e. 90-20) az orvosok hagyományos gyógyítási módjait emelte ki, és az orvosi gyakorlatban alkalmazott újításoktól való félelmükről írt. Ezt azzal magyarázta, hogy a megszokottól eltérően kezelt, sikertelen esetek után akár halálos büntetést is kiszabhattak rájuk (Diod.I.82).

A klasszikus ókori szakemberek is szívesen tanulmányozták az egyiptomi medicinát. Az első mai értelemben vett füveskönyv (De Materia Medica) szerzője, Dioszkuridész (kb. Kr. u. 40-90) szintén felhasználta az egyiptomi gyógyászat eredményeit. Az egyes növények megnevezésénél többször is megadja az egyiptomi név görög átírását. Jelenlegi ismereteink alapján azonban ezeket sokszor nem tudjuk azonosítani az ismert egyiptomi kifejezésekkel. Az ókor legmagasabb szintű herbáriumának 5 kötete a kb. 580 növény mellett – az egyiptomi szokásokkal egyezően – 35 állati és 90 ásványi alapanyagot is megnevezett.
Galénosz (I. sz. második fele) említi, hogy görög orvosok Egyiptomban tanultak, Alexandriában, az Asklepionban

Alexandriai Kelemen-szerint (Kr. u. 200 k.) hat orvosi könyvük volt az egyiptomiaknak:
1. az emberi test felépítéséről
2. a betegségekről
3. az orvosi eszközökről
4. a gyógyszerekről
5. a szembetegségekről
6. az asszonyok állapotáról

Falfeliratok, sírábrázolásokSzerkesztés

 
Sebészeti eszközök és receptek Kom Ombo templom hátsó falán.
 
Orvosi eszközök. Sebészeti eszközök a képen. Kom Ombo templom hátsó falán.

Számos egyiptomi történet is reprezentál tuberkulózisos eltorzulásokat. Az egyik leghatásosabb egy óbirodalmi 4. dinasztiabeli sírban található, ahol egy reliefen egy szolgáló lányon látszanak a púposság nyomai. A második provokatív példa a Közép-Birodalomból származik. Egy beni hasszáni sírfelirat egy púpos kertészt mutat nyaki-mellkasi gerinctorzulással.

Tárgyi emlékek, orvosi eszközökSzerkesztés

[58][59]

Orvosi műszerekSzerkesztés

 
Ó-egyiptomi orvosi műszerek, a feliratozás részletesen: csont-fűrészek, tapadókoronggal, kések és szikék, övvisszahúzók, mérleg, lándzsa, vésők és fogászati eszközök.

Egyiptológiai szempontból közelíti meg a szövegeket, bár hasznosítja a kortárs orvosok értelmezési kísérleteit is, Thierry Bardinet (1995) egyiptomi orvoslás könyve egy személyben vizsgálja a szövegeket mindkét tudomány szemszögéből. Ő figyelt fel arra, hogy a ráolvasásoknak és az orvos-varázsló felszerelésének lehet az orvost a betegség(démon)tól védő szerepe is.

Gyógyászati segédeszközökSzerkesztés

Személyes higiénia eszközeiSzerkesztés

Kozmetikai eszközökSzerkesztés

Anatómia, élettan, kórélettan fogalma az ókori EgyiptombanSzerkesztés

Eddigi ismereteink szerint a legrégebbi írásban dokumentált "anatómiai" jellegű rendszer. Az ókori egyiptomiak emberről alkotott anatómiai képe jelentősen eltért a modern felfogástól, hiszen orvosi boncolásokat nem végeztek. A balzsamozó papok és a hivatalos gyógyítók képzése is az Élet Háza intézményében folyt. Sokszor azonos könyveket tanulmányoz­tak, gyakorlati ismereteiket azonban teljesen különböző módon szerezték. Úgy tűnik, élesen elválasztották a két tevékenységet egymástól. Származástani vizsgálatok során egé­szen elvétve találtak egy-egy családban balzsamozó papot és orvost. A két szakma elkülö­nülését jól mutatja, hogy az egyes testrészek megnevezése is számos esetben különbözik az orvosi és a papi szaknyelvben. pl.: a 'tüdő' a rituális nyelvben a smA, míg az orvosi szakzsargon az wfA szót alkalmazta.

A testrészeket a halotti szövegek egy csoportjában listába rendezve sorolták fel. Ezek az ún. anatómiai listák először az ó-birodalmi Piramisszövegekben tűntek fel, majd továbbéltek a középbirodalmi Koporsószövegekben és az Új-birodalomtól a Halottak Könyve egyes fejezeteiben. A felsorolások az istenekkel azonosí­tott testrészekkel a halott teljes életét kívánták biztosítani a Túl­világon. Hogy ez a szemlélet nem szorítkozott pusztán a halotti rituálé cselekményeire, hanem az élőkre is vonatkozott, azt jelzi, hogy részleteit gyógyító szövegekben is megtalálni. Az egyiptomi orvosok nem rendelkeztek magas szintű anatómiai ismeretekkel: a testet négy elemből állónak tekintették, s a közhiedelemmel ellentétben a mumifikálás során sem tettek szert olyan mélyreható ismeretekre, ahogy azt hinnénk. Mindez azzal is magyarázható, hogy a vallási előírások tiltották a boncolást, ugyanis a lélek halhatatlansága csak addig garantált, amíg a test és tagjai egyben vannak.

Az egyiptomi orvosi szakkönyvek jelentős része testrészek szerint, topografikus rendben válogatta össze a recepteket. A szakosodás alapját képező testrészek fogalmilag azonban nem feltétlenül egyeznek a mai orvosi gyakorlatban alkalmazott meghatározásokkal. Maga a „has” (Xt) szó is ezt példázza. Az ereket, az inakat és az idegeket nem is különböztették meg egymástól, ugyanazt a fogalmat (metu) használták mindháromra. Élettani jellegű leírásokat a papiruszokban jobbára csak érintőleges találunk, s azok is többnyire felületesek. Például abban a hitben éltek, hogy a levegő a fejből 32 éren keresztül jut a testbe, ami kétségessé teszi, hogy tisztában voltak a tüdő valódi működésével. A szimmetrikus testrészeknek is eltérő funkciót tulajdonítottak: a test bal oldalán lévő szerveket a halál, a jobb oldalon lévőket pedig az élet szerveinek tekintették. A fogfájást pedig gilisztákra vezették vissza, a fogideget ugyanis a testtől idegen lénynek tartották. Annál alaposabb megfigyeléseket olvashatunk viszont a szívvel kapcsolatban.

Anatómiai nevekSzerkesztés

teljes „has” (ẖt), a „félhas” (gs n ẖt), a páciens “két oldala” (ḍrwj), a légzőszervek (smʒ), a mellkas (ṧnbt), a rʒ-jb, a máj (mjst), a hólyag (ṧptyt), az altest (Xry-Xt), az ágyék (kns), a végbél (pẖwjt), a hús vagy test (ẖaw) és bármely testrész (at nbt). A szívre két különböző szót használtak (ḥʒtj, jb).

Szív, jb, ẖʒtjSzerkesztés

Általában úgy tűnik, a szív megjelölésére a kezdetben az jb szót használták. Jóval a történeti kor előtt – a nyelv belső fejlődése folyamán kialakult a ẖʒtj szó is. Általánosságban is elmondható, hogy mindkét szív-fogalom fontos szerepet töltött be az egyiptomiak túlvilági életről kialakított elképzeléseiben. Ismerték a szívtágulatot, a szívburok-gyulladást és a szívvel kapcsolatos betegségeket. A szív központi szerepét hangsúlyozták, de a szívbillentyűk szerepét nem ismerték. Az Ebers papiruszban olvasható: ha egy orvos "ujjait a fejre, a tarkóra, a kezekre, a szív helyére, a két karra vagy bárhová a két lábra helyezi, akkor a szívet méri, mert annak edényei (ember) minden tagjához hozzátartoznak. (A szív) beszél minden tag edényeinek felületén.".[60] A szívet tekintették a gondolkodás központjának is, s azt is feltételezték, hogy az emésztésben is jelentős szerepe van.

A keringési-, mtw-rendszerSzerkesztés

A szív és ér könyve " alaptételének tekintette, hogy az emberi szervezetet csatornák, mtw hálózzák be. Központja a ḥʒtj szív. A szervezetben található összes csőszerű, vezetékszerű képletet mtw-nak definiáltak. Összességében a szív egyaránt jelenthetett eret, inat, izmot, szalagot és ideget. Mindig párosával léteztek az egyiptomiak képzeletében. Funkciója párhuzamba állítható a hétköznapi életben az emberek a csónakokkal a vízen közlekedtek, úgy közlekedett a mtw belső rendszerén az éltető vagy éppen beteggé tevő anyag, így jutottak el ezek az anyagok is mindenhová. A pulzust mérték, a tapintás legbiztosabb helyein. A szív ilyen vizsgálata pedig mindhárom, különböző szemléletű, gyógyítással foglalkozó szakma képviselőire vonatkozott ("világi" orvosok, alsópapsága, és a varázslók). Az emberi szervezet centrumát a ḥʒtj-szív képviselte, amiből a mtw-nak nevezett csőszerű és huzalszerű szervek indulnak. Összesen 54, vagyis 27 pár mtw-t soroltak fel.

A mtw szó a „kötél, madzag" alapjelentésre vezethető vissza. Az egyiptomi orvosi szövegekben minden, a szervezetben található, kötél és cső jellegű elem: ér, ín, izom, ideg, bél jelölésére szolgált. Ezek feladatának az egyes szervek közötti kapcsolat biztosítását tekintették, jelen esetben a ḥʒtj-szív és különböző külső és belső szervek közötti összeköttetés fenntartását. Azonosításuk, amennyiben felmerül egy konkrét lehetőség, akkor is rendkívül bizonytalan, pusztán feltételezés. A ḥʒtj szívhez kapcsolódó érrendszer képezte az egyiptomi gyógyászat orvos-elméleti alapjait, a szervezet belső mechanizmusát, és számos kóros jelenséget a ḥʒtj és a hozzá tartozó mtw = csator­nák/erek szabályos ill. rendellenes működésével magyarázták.

Első anatómiai traktátus, ḥʒtjSzerkesztés

Az Első anatómiai traktátus[61] szerint a ḥʒtj mérésének elméleti ismeretét a világi or­vosok, ó-egyiptomi szóval swnw képzésében elengedhetetlenül fontosnak tartották, ugyanis az itt megőrzött ún. Első anatómiai traktátus egyiptomi címe így hangzik: „A swnw orvos titkainak a kezdete: a ḥʒtj-szívjárásának az ismerete, a ḥʒtj-szív ismerete", míg folytatásából kiderül, hogy másik két "akadémiai " orvos kategória, a Szahmet papok és a varázsló-orvosok számára is ajánlott volt, hiszen az ő tevékenységüket is a továbbiakban leírtak alapján kívánták értelmezni. A szív, vagyis a pulzus és a többi „csatorna" mérése mindenfajta „akadémiai" gyógyító ember számára fontos volt tehát, mert amint azt a Smith papiruszon (Kr. e. 1550 k.) meg­jegyzik, a szervezetben zajló folyamatokra próbáltak következtetni.

Hogy ez miként történt, nem írták le, de az Ebers papiruszon a továbbiakban a ḥʒtj szív szimptómáinak meghatározásaként felsorakoztatott és megmagyarázott kifejezések minden bizonnyal an­nak mérésével álltak kapcsolatban. A legkorábbi ismert, konkrét pulzusmérési adat a Kr. e. 3. században Alexandriában élt Hérophylosnak köszönhető, aki a III. Thutmózisz korától használt clepsydra segítségével végezte. Az újbirodalmi formával kapcsolatban két helyen kapunk közelebbi magyarázatot. Az egyik a Smith papirusz. A sok mtw közül, amit különböző helyeken említenek, a közvetlenül a HAtj-szívhez tartozók ismereteik szerint levegővel voltak telítve, továbbá, hogy a ḥʒtj-szívet mérés révén tudták érzékelni az élő szervezetben. Az ilyen erek esetében ez a mérés a pulzust jelentette. Úgy tűnik azonban, hogy a többi mtw-t is mérhették, vagyis azok valamilyen tapintható tulajdonságát is regisztrálták. A levegő mennyi­ségének vagy minőségének változásával hozták összefüggésbe a szívverés lehalkulását és elhallgatását.

Második anatómiai traktátus, wxdwSzerkesztés

Az wxdw a szervezetben az artériás keringésen keresztül mozgott. Hogy ennek a matériának a jelenléte szükségszerűen fájdalommal járt, az abból is nyilvánvaló, hogy a „fájdalmat elviselni, szenvedni' (wxdj) igéből képződött. A szó használata alapján nem csupán egyszerűen fájdalmat, szenvedést fejez ki, hanem annak valamilyen általános betegséghez kapcsolódó vonását is. A mtw-hoz kapcsolódó fiziológiai és patológiás jelenségek egy csoportja van összegyűjtve - ahogyan az egyiptomiak megfogalmazták: „a fájdalom /szenvedés kórokozójának (wxdw) mozgása" alkotja a központi témát, amelyet a mtw-k csak kiegészítenek. A két traktátus közötti különbséget valószínűleg az a szemléletbeli eltérés okozza, amely szerint ennek összeállítói lényegesnek tartották a válogatásban a szállított anyagok szerinti elkülönítést: csak a levegőt (ill. a vért levegővel vegyítve) vivőket választották ki.

Ha hihetünk a papi­rusz előszavának, ez az iskola eredetileg a deltabeli Létopolishoz kötődött, ahol ezt minden bizonnyal a helybéli istenektől „tanulták". Talán ez a helyi hagyomány, és nem az újabb értelmezések adják a bővebb változat magyarázatát is a földrajzilag Létopolishoz lényege­sen közelebb előkerült (bár később lejegyzett) szakkarai papiruszon. A ḥʒtj-szívnek az itt felsorolt 22 mtw-ja úgy tűnik, nyugodtan nevezhető verőérnek a modern orvostudomány terminológiája alapján. Érdekes módon azonban úgy vélték, hogy azok levegőt szállítottak, és éppen vérrel teli állapotukat tartották kórosnak. A jelenségre az adhat magyarázatot, hogy ezek az erek csak az élő szervezetben tartalmaznak vért - amit betegség vagy sérülés esetén érzékeltek, éppen ezért a vértartalmat kórosnak tartották. A halál beállta után ezek az erek ugyanis összeesnek, és azt a benyomást keltik, mintha nor­mális állapotban üresek lennének.

Márpedig a külső sérülésektől mentes emberek halálakor nem lehetett semmilyen, a szervezetből távozó anyagot észlelni, tehát logikusan követke­zett, hogy csakis az egyetlen ismert „láthatatlan" anyag, a levegő távozhatott el belőlük. Ez az „élettani" magyarázat jól egybevág azzal az egyiptomi írás és művészet kezdeteitől nyomon követhető általános elképzeléssel, amely szerint az életet az „élet leheleté" tartja fenn - tehát nyilvánvalónak tűnhetett, hogy a térfogatváltozást annak távozása eredményezte. A mtw központjának itt is a ḥʒtj-szívet tartották. Egyik végpontját az orrnál határozták meg, a másikat a végbélnél. Ez magyarázattal szolgálhatott arra, hogy normál körülmények között hogyan jutott be a levegő a szervezetbe. A születés ábrázolásá­nál a test megformálása és az anx jel segítségével az élet adása a két elengedhetetlenül fontos mozzanat. Megismétlése rendszeres az istenek és királyok találkozásának ábrázolá­sainál.

Az élet jelét ilyenkor gyakran felváltja a Tʒw 'levegő, szél szimbólumának ábrázo­lása. Érthető, hiszen felfogásuk szerint a mozdulatlan testet a beléáramló levegő tette élővé. Az alvó ember halk szuszogását is hallhatták, amint a levegő ki - és bement az orrán. A levegő hiányának gyors és egyértelmű következménye pedig (például vízbe fulladás vagy torkon megakadt étel miatt) senki figyelmét nem kerülhette el. A rendszer a levegő észrevétlen távozására is lehetőséget nyújtott, hiszen egy állandó, de ugyanakkor elrejtett "kapu" állt rendelkezésére, amely meglétére néha hangos pukkanással vagy szagingerekkel hívta fel a figyelmet. Talán nem véletlen, hogy a végbél neve, a pḥwjt a pḥ „elér valamit/valakit, találkozik, eljut valahová" ige tövét tartalmazza, ép­púgy, mint a pḥwj - „valami vége""* szó. A mtw-ba került bele a fenti mozgékony anyag, és okozott Tʒw lázat, általános gyengeséget, gennyesedést és kiválasz­tási rendellenességeket. Ezek a tünetek különböző fertőzések sepsis, septicaemia.

Légzés, a tüdő központi szerepeSzerkesztés

A tüdőnek központi szerepet tulajdonítot­tak a légzés folyamatában, amelyet azonban a fenti mozgékony ḥʒtj-szívvel közösen gyakorolt. Vagyis a leve­gő az orron keresztül bejutott a mtw-ba, azon át a tüdőbe és a HAtj-szívbe, onnan pedig a többi mtw segítségével minden egyes testrészhez, hiszen a ḥʒtj-szívnek az ember min­den testrésze számára vannak mtw-i, vagyis a szervezet egészébe eljut rajtuk keresztül a levegő. A levegő oxigén tartalmára gondolva, ez nem teljesen logikus elképzelés.

Levegő­nek több formájaSzerkesztés

Érdekes módon a levegő­nek is több formáját különböztették meg. A jelző nélkül használt levegő szón kívül előfordul az „élet lehelete" és a „halál lehelete", amely a fülön vagy talán a sérülések miatt (?) a vállon jut a szervezetbe (,y4z élet lehelete a jobb fülön lép be, a halál le­helete a bal fülön. Más mondás: Az a jobb vállon lép be, a halál lehelete pedig a bal vállon lép be.", és más rontó szándékú leheletek, mint pl. „egy Xrj-ḥb (= felolvasó) pap tevékenységének a lehelete" és „wab (= tiszta) pap tevékenységének a lehelete".

TápcsatornaSzerkesztés

Egy másik élettani rendszert is számon tartottak: a táplálkozás folyamatát. Az Ebers papiru­szon olvasható a „gyomor könyve" (Eb 188-208) is. Ezek szerint az étel és ital az jb-szív szájá­nak (rA-jb) nevezett gyomorba jut, és maradéka a végbélbe „megy le", amelynek egyik mtw-ján távozik a szervezetből.

HasSzerkesztés

A nyak és nemi szervek között elhelyezkedő testtájként sorolták fel. A „has” szó nem adja pontosan vissza az ókori jelentését, mert a hieroglifák az állati test elülső részét rajzolják meg az emlőkkel és még a farokkal is kiegészíti. De jelentette az emberi test egészét is. Tágabb értelemben egy ma nem létező egységet fejezett ki, mivel az egész „törzsre, felsőtestre” vonatkozott, valamennyi belső szervével együtt, de a hát és annak részét képező csontozat nélkül. Anatómiai nevek eredete pl.: belek- belső, a hason belüli; ágyéktáji- ami a törzs alján van.

Betegségek rendszereSzerkesztés

Betegséget a fizikális tünetek, és az isteni erővel rendelkező láthatatlan lények együttese okozza, és ennek megfelelően a kezelést mind az anyagi világ, mind a szellemi világ irányából megközelítve gyakorolták. A betegséget az ókori Egyiptomban nem egyszerű fizikai jelenségnek tartották, hanem az ember testében bizonyos démonok hatásának, illetve megjelenési formájának. A betegség-démonok nem voltak azonosak magukkal a betegségekkel, hanem azok előidézői voltak. A fizikai sziptómákat pedig fizikai úton kellett kezelni. A betegségek gyakran jártak bűzzel, kifakadó sebekkel. Voltak olyan betegségek, amelyeknél fizikai létrejöttük módja nyilvánvaló volt a korabeli orvosok számára, akár mert szemmel láthatták, mint például a vadállat harapását, vagy az égési sebeket, akár mert az általuk alkalmazott anatómiai ­élettani összefüggésekből kikövetkeztették azokat, mint pl. a szív szúrását, vagy a végbél tɜw lázát, stb.

Egyiptomi orvoslás elméleteSzerkesztés

Jelenlegi ismereteink alapján a kerin­gési-rendszert tételeztek fel az emberi szervezet központjaként, amelynek középpontjában a ḥɜtj-szív állt. A szív keringet mindenféle testnedveket a metu, mtw nevű csatornákon keresztül, a többi szervhez, és onnan pedig a test felszínére. Nem különböztették meg a véredényeket, idegpályákat, mind metu volt. Ennek működése pedig az egész szervezetre kihatott, és az ember minden tagjában mérhető volt. A betegségek a metukban terjedtek, amikor romlott szubsztanciát, az úgy nevezett uhedu elkezdett elterjedni. Mivel a betegség és romlás a halottat és az ürüléket is jellemző, ezért úgy gondolták, hogy az uhedu a székletből származik, a nem jól megemésztett ételből.

Ha a belekben az uhedu felhalmozódott, akkor túlcsordult és a felesleg a metukon keresztül eljutott a többi szervbe, amelyeket megbetegített. A cél az uhedu eltávolítása vagy semlegesítése. Ezért például a seb gennyesedése jó jel, mert akkor az uhedu elkezdett eltávozni a testből. Így a betegségeket alapvetően táplálkozási problémának látták, legtöbb gyógyszert erre szedték. Legkülönfélébb problémákra írtak fel hashajtókat. Székrekedés veszélyes szerintük. Átlagos egyiptomi havonta három napon át hashajtót szedett, hogy megelőzze a betegségeket.

Az orvosi vizsgálat ennek megfelelően a „mérést" jelentette. Módjá­ról, milyenségéról keveset tudunk. Az sem teljesen világos, hogy észleléseiket hogyan értékel­ték az egyiptomiak. Az azonban bizonyos, hogy elképzelésük szerint a szervezetet behálózó csatornák, a mtw helyes működése esetén egészséges volt az ember, ha azonban itt bármilyen zavar bekövetkezett, annak betegség volt a következménye. A betegségek kialakulásának másik módját egy számukra szintén fizikailag létező, ám rendszerint láthatatlan valósággal magyarázták, a természetfeletti erők beavatkozásával.

Ezekről sokszor feljegyezték, hogy az általuk elképzelt mtw csatornákat vették igénybe tevékenységükhöz, máskor nem jelzik a káros beavatkozás módját, csak az eredményét. Ezeknek a túlvilági lényeknek a közbelépését sok minden előidézhette. Az ok az esetek egy részében homályos marad, sokszor azonban kiderül, hogy az valamely istenség haragjának a következménye, vagy az eleve gonosz lények, betegség-démonok játékszerévé vált a beteg. Gyakran a természete s okok, mint pl. a kígyómarás, is valamely isteni lény parancsá­ra történt. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a betegségek létrejöttét gyakran két, egymással párhuzamos síkon magyarázták: az isteni szféra beavatkozásaként, amely fizikai jelen­ségekben, elváltozásokban mutatkozott meg.

A betegségek alapvető három okaSzerkesztés

  1. a rossz istenségek (gonosz szellemek)
  2. a szennyeződések (felismerték a levegő betegségeket terjesztő közeg)
  3. a mértéktelen táplálkozás

A betegségekre vonatkozó egyiptomi elképzelésekSzerkesztés

A testben ártalmas testnedvek (uhedu) keringenek bizonyos edényekben, s ezek a testnedvek betegítik meg az embereket. A korabeli felfogás szerint az edények szállítják a vért és a testnedveket, valamint a káros nedveket, az ürüléket és a levegőt is. Ebből adódóan az edényeken az ereket kell érteni.

Esettanulmányok, betegségek leírásaSzerkesztés

Olyan orvosi tevékenység leírása, amelynek kivitelezéséhez „ügyesség, készség”, jól elsajátított „mesterségbeli fogások” szükségesek.

  • Szerkezeti elemei
  1. Cím, a diagnózis rövid változata
  2. Tünetek, benyomások a megtekintés után, vagy a manuális vizsgálat után
  3. Orvosi vizsgálat: A diagnózis fontos, azonban nem foglalkoznak kórtörténettel, a betegeket nem kezelik egyedi esetként. A betegnek bizonyos testhelyzeteket kellett felvennie, mozdulatokat tennie, stb. Kikérdezték a beteget. Székletet, test hőmérsékletét, has puffadtságát is vizsgálták.
  4. Diagnózis
  5. Terápia
  • Kóroktani magyarázatok
  • Prognózisok

A nőgyógyászati és szülészeti jellegű papiruszokban fordulnak elő.

Mérés, metrológia az ó-egyiptomi gyógyszerészetbenSzerkesztés

 
Botok Herishefhotep a sírjából, Abusir, 9th/10th dinasztia. Egyfptomi Múzeum Leipzig.
 
Egyiptomi, ókori folyadékokat tároló edények lótusz motívumokkal.

A metrológia a mérések tudománya, a mérésekkel kapcsolatos ismereteket fogja össze. A mérési eredményt egy számmal, a mértékszámmal és a mértékegységgel adjuk meg. A mérés történhet mérőeszközzel. A mérőeszközzel való mérésnél az objektum valamilyen tulajdonságát közvetlen összehasonlítással kapjuk meg (pl. ha hosszúságot méterrúddal vagy tömeget mérleggel mérünk).

Az összeadást, kivonást ismertékSzerkesztés

Egyiptomiak templomokat, palotákat és piramisokat építettek a nélkül, hogy kifinomult matematikai, mérnöki ismeretekkel rendelkeztek volna úgy, mint napjainkban. Egyszerű számtani ismeretekkel rendelkeztek, a szakértelmük csupán az összeadásra és kivonásra korlátozódott. A szorzást vagy osztást nem ismerték. Szorzást és az osztást az úgynevezett "duplázás" módszerével oldották meg.[62]
Példa:
Ha egy írnok 18-at 7-tel akarta megszorozni, akkor elkezdte írásban 18-at egyszer, majd alatta az összeghez 18-at hozzáadva megduplázva, és további 7 alkalommal 18-cal összeadta. Ezáltal pedig a bal oldalán található duplájára írt száma alkalommal történt. Ha a számok a bal oldali oszlopban hozzáadott legfeljebb 7, tudta, hogy a teljes jobb oldali oszlop lett a helyes válasz: a 126.

Duplázázás Összegek
1. 18
2. 36
3. 54
4. 72
5. 90
6. 108
7. válasz=126

Példa:
Osztást is hasonló eljárással hajtjuk végre, csak egy kicsit bonyolultabb. Miután kérdezi magát az írnok, mit kellett szorozni 8-cal, hogy 184 legyen, kezdte a duplázását.

Duplázázás Összegek
1. 8
2. 16
4. 32
8. 64
16. 128
32. 256 ----> több, mint 184

128 +32 +16 +8 = 184

16 +4 +2 +1 = 23 a helyes válasz

TörtekSzerkesztés

Az óegyiptomi vallási nézetek a mennyiségeknél is gyakran megjelennek, bármennyire is racionálisnak tűnnek az egyszerűen megadott számok. A törtek mellett előforduló egész számok ugyanis az 1-től eltekintve, írásképileg egységesen a varázserejű Hórusz szem, más néven udzsat, vagyis „ismét ép” szem rajzának egy-egy részletét használták, hiszen a ḥḳɜt, hekat („hordó”), azaz 4,54 liter, mérték tört részei a rɜ, ro, azaz 14 ml egység egész számú mennyiségeit fejezték ki.[63] A törtek esetében, az egyiptomiak a számlálóban csak az 1-et használták. Nem volt 3/4 vagy 6/7. Inkább a 3/4-et, mint 1/2 + 1/4= 3/4, és 6/7-et, mint 1/2 + 1/4 + 1/14 + 1/28. Itt is az írástudó a kétszerezés technikát alkalmazták.

A törteket a szokásnak megfelelően a száj vagy ajak formájú «» rɜ jel alá írt kettes hatványaival jelezték. Ez a jelölés egyúttal azt is bizonyítja, hogy a számok szakralizációja már a különböző mennyiséget megnevező receptek lejegyzését megelőzően kialakult, hiszen ezt az írásmódot nagyon következetesen alkalmazták az összes quantititív adat esetében. A kimérés folyamatának fontos részét alkotta a ráolvasás, hiszen a mérőeszköz is gyógyító tulajdonságokkal rendelkezett, potencírozták a kimérendő alapanyag hatását, valójában isteni eredetre nyúlt vissza. A ḥḳɜt, („hordó, véka”) mitológiai síkon Hórusz szemével volt azonos a XVIII. dinasztia idején.

„A ḥḳɜt mérték mondása: ami ezt a ḥḳɜt mértéket illeti, ez Hórusz szeme, megmérve, leellenőrizve. Izisz hozta ezt fiának, Hórusznak, hogy *ẖt-jét megnyissa, hogy hadd menjen ki belőle a rossz, ami a *ẖt-jében van.[64]

Adagolás, dózisokSzerkesztés

 
Thoth kolosszáéis szobra Hermopolis-ban; III. Amenhotep, XVIII. dinasztia.
 
Seshat goddess of knowledge and writing
 
Könyökrúd. Louvre Museum.

A compendiumok olyan részletességgel íródtak, melyek azt feltételezik, hogy olvasója nem rendelkezik alapos gyógyszerészi ismeretekkel, ám gyakran hiányoznak a mértékegységek. Sokszor gondot jelent a kutatóknak az előiratokban felhasználandó alapanyagok mennyiségének és mértékegységének a meghatározása. Gyakran ezek mértékét és minőségét teljes egészében kihagyták az előiratokból. A megfelelő dózisok alkalmazása mindezek alapján fontos részét alkotta az orvostudománynak, melyet az orvos korábbi tanulmányai során sajátított el és az istenektől érkezett akarat, sugallat alapján állapított meg a listajellegű recepteknél.

Hogy ez a tudomány is az istenektől származott, jól tudjuk, hiszen Thot találta fel az orvostudományt, lánya, Szesat a számolást, és könyvnyi, istenektől származó receptet tartottak számon, amelyekből hatot az Ebers-papiruszban is lejegyeztek. Az említett receptekben a mennyiség helyén mindig az 1-es szám található, tehát a tényleges mennyiség eldöntése itt is az orvos istenektől származó korábbi ismereteire támaszkodott. Ennek alapján feltételezhető, hogy a precíz mennyiségek megadása után a mérés már pusztán rutin tevékenység lett.[65]

A ro, rɜ(≈14ml), egy "evőkanálnyi"(15 ml)Szerkesztés

 
Liba alakú kanál.Musée du Louvre
 
Egyptomi, kacsa alakú, kozmetikai kanál. Kr. e. 1550 and 1196. Bájos kozmetikai tároló, a szárnyak forgócsaposak kifelé, felfedve egy tároló rekeszt. A szemek egykoron intarziásak. A Pintail kacsa Egyiptom egyik leggyakoribb vízimadár faja, és népszerű díszítő motívum volt az ókori Egyiptomban.

A mérőeszközöket Izisz istennő hozta létre, mégpedig gyógyító célzattal, a “rossz, gonosz dolgok”, a betegséget okozó, ártó istenségek és az általuk előidézett anyagok kiűzésére. Az eredetileg gabonák mérésére szolgáló mérőeszköz (1 hekat, ḥḳɜt = 320 ro (rɜ) = 4,54 l) ezáltal mágikus erőt nyerve, magát a kimérés folyamatát mágikus rítussá tette. Ezzel a vénykészítést, amelynek során lehetetlen volt nem odafigyelni a mennyiségre, tulajdonképpen a mágia körébe vonta.

1 ro,rɜ kb. 14 ml
1 számmal jelölt egység az= 5 ro= 70 ml
hin, hnw = 32 ro = 448 ml
véka/hordó ḥḳɜt, hekat = 4,54 l
1 hin (hnw) = 1 / 10 hekat = 0,454 l
1 ro (rɜ) = 1 / 320 hekat = 14 ml
1 hekat, ḥḳɜt = 320 ro (rɜ) = 4,54 l = 1 udzsatszem, az egész, ami a szem töredékeiből alkot 1 egészet összest
1/2 hekat, ḥḳɜt = 160 ro (rɜ) = 2,27 l
1/4 hekat, ḥḳɜt = 80 ro (rɜ) = 1,135 l
1/8 hekat, ḥḳɜt = 40 ro (rɜ) = 0,0567 l
1/16 hekat, ḥḳɜt = 20 ro (rɜ) = 0,02835 l
1/32 hekat, ḥḳɜt = 10 ro (rɜ) = 0,014175 l
1/64 hekat, ḥḳɜt = 5 ro (rɜ) = 0,0070875 l

Tekintve, hogy a hekatnak a receptekben megadott egységei az egy evőkanálnyi ro (rɜ – kb. 14 ml) mennyiség többszörösei általában 5, 10, 20, 40, 80, 160), logikus, hogy az önállóan álló törtek is ezzel azonos mértékegységre vonatkoznak, vagyis ro értékeket adnak meg. Ahol nem írnak ki mértékegységet, csak az „1” számot adták meg, feltehetően oda is a ro értendő. Westendorf azonban megjegyzi, néha az 1 egységes receptekben is feltűnik más mennyiség. Javaslata szerint ezért az 1 számmal jelölt egység az 5 val lenne egyenértékű, vagyis az udzsatszem függőleges vonalának egyszerűsített írásmódja lenne, és akkor még modern műszerek nélkül is mérhető mennyiség képezné az egységet a receptekben.[66]

Térfogat mérése 1 rɜ kb. 14 ml, 1 hin, hnw = 32 ro,rɜ = 448ml ≈ 500 mlSzerkesztés

1 rɜ kb. 14 ml
1 hin, hnw = 32 ro,rɜ = 448ml ≈ 500 ml
 
Egy ókori egyiptomi térfogatmérő és tároló edény, amelynek űrtartalma 1 hinnel egyenlő.

Alig maradt fenn térfogat mérésére alkalma eszköz, pedig a leggyakoribb mértékegység a rɜ kb. 14 ml-nek felel meg. Az egyik XVIII. dinasztia korából kb. 6 ml és 0,1 ml köztes űrtartalmú mérőedények származnak, amelyek nagyságai többé-kevésbé feleződtek. Felmerült, hogy ilyen mérőegységekkel tudták kiadagolni a szükséges anyagmennyiségeket.[67] A receptek 1 egységny összetételű csoportjában a hnw (hin) szó valójában egy agyagedényt nevez meg, amelyet az Óbirodalom korától változatlan méretben készített tárolóedényként használtak. Egy hin edényben áztatták a gránátalma gyökerét egy recept szerint, másutt a vizével töltötték tele. Egy 4 napos orvosságadag tartálya volt az 1 hin, ez pedig a gyermekeknek szükséges orvosságadag mennyisége. Füst nyelését előíró recepthez is ezt az edényt alakították át. Egy receptben minden egyes szám után kiírták:

“Másik: 1 hin méz, 1 hin marhafaggyú, 2 hin préselt datolya leve, 1 hin pörkölt szorgum(?), akácia gumi, masszává törni, főzni, ujj melegen enni.”

Másik mérőeszközként a kanálra gondolhatunk, amelynek a mélyedését a különböző mennyiségeknek megfelelően lehetett kialakítani. A mesterség szabályait szigorúan betartva végezték ugyanis az orvosok a gyógyszerekhez szükséges alapanyagok kimérését. A folyadékoknál fordul elő a hin (hnw = 32 ro) mint űrmérték, de a receptekben ritkán nevezték meg, mivel a sör, a bor, a tej és a többi folyadék után szereplő egész számokat többnyire az Udzsat-szem részeivel írták. Feltehető tehát, hogy ezt a kb. félliteres mértékegységet valóban csak akkor használták, amikor ki is írták.

Tárolóedényként is megnevezték már az Óbirodalom korától. Hin edényben áztatták a gránátalmagyökeret, míg a tó vizével volt megtöltve, egy 4 napos orvosságadag tartálya, a gyermekeknek szükséges adagmennyisége is ez volt. Egy füst nyelését előíró recepthez pedig átalakították az edényt. A megfelelő dózisok alkalmazása mindezek alapján fontos részét alkotta az orvosi tudásnak, amelyet az orvos részben korábbi tanulmányai során sajátított el, részben – isteni sugallat – alapján állapított meg a listajellegű recepteknél.[65]

A felhasznált mennyiségek szempontjából a recepteket három csoportba sorolhatjuk.Szerkesztés

  1. Önmagában felsorolja az alkotó részeket mennyiség és mértékegység nélkül
  2. A felsorolt alapanyagok mindegyike mellé 1 számot ír
  3. A felsorolt alapanyagok mellé többnyire törtszámokat (1/8; 1/16; 1/32) írtak

A legegyszerűbb fajta önmagában felsorolja a materia medicát.

A két másiknál az anyagok megnevezését a mennyiség jelzésével bővítik. A kvantitatív receptek egyik fajtájánál mindegyik anyag mellett az 1-es szám áll, a másik esetben különböző, többnyire tört számok szerepelnek. Mértékegységet ritkán írtak ki. Az 1 -el írt előiratokban olyan anyagok is szerepelnek azonos mennyiségben, amelyek a törtekkel jelölt mennyiségű receptekben jellemzően különböző nagyságrendekkel találhatók meg. Óvatosságra int az is, hogy ugyanazon receptnek lehet olyan változata, ahol éppen a mennyiségekben van eltérés. Az 1 jelzőszámos esetekben azt kívánták megadni, hogy az adott anyagra jellemző egységnyire van szükség – a víz, a sör és más folyadékok ilyenkor többnyire mennyiség nélkül tűnnek fel, jelezve, hogy nem alakult ki általános egységük.[65]

Felmerül a kérdés, hogy ahol önmagában adták meg az „1” számot, ott más mértékegység is elképzelhető ez az egység az 5 rɜ-val lenne egyenértékű, vagyis az udzsat szem függőleges vonalának egyszerűsített írásmódja volna, és akkor a korabeli technikákkal is mérhető mennyiség szerepelne a receptekben.[68] Az 1 jelzőszámú receptekben azonban olyan anyagok is szükségesek azonos mennyiségben, amelyek a törtekkel jelölt mennyiségeknél jellemzően különböző nagyságrendekkel találhatók meg. Óvatosságra int továbbá, hogy ugyanazon receptnek lehet olyan változata, amelyben éppen a mennyiségekben van eltérés.

Felezési technikán alapuló mérési rendszerSzerkesztés

 
A törtek szimbólumai az ókori Egyiptomban.
1 hin (hnw) = 1 / 10 hekat
1 ro (rɜ) = 1 / 320 hekat

Az egység nélkül megadott törtek lehettek arányszámok az európai házi receptek gyakorlatának megfelelően. Néha a véka/hordó (1 = hekat = 4,54 l) tört részeinek jelei is megtalálhatók mellettük, ezért mégis valószínűbb, hogy a többi törtszám is egy állandó, a hekatnál kisebb mértékegység tört értékeinek felelnek meg: 1 hin (hnw) = 1 / 10 hekat vagy 1 ro (rɜ) = 1 / 320 hekat.[69] Mérési rendszerük a felezési technikán alapult, vagyis az egy egész egységet először:[70]

két félre osztották (1/2), majd azt
két újabb félre (1/4), létrehozva a negyedet, ennek elfelezésével
a nyolcadot (1/8), tovább felezve
két 1/16-ot kaptak, ismét felezve
1/32 lett, újabb felezés után
1/64, végül a nagyon ritkán használt
1/128.

Hórusz szeme, Udzsatszem egyes elemei, mint számértékSzerkesztés

 
San Diego Museum of Man, Eye of Horus Tile
 
Horusz szeme és a törtek.
 
Horusz szeme és a törtek.

Hórusz sólyomisten volt, a szeme félig emberé, félig sólyomé. Szemének misztikus jelentősége volt. Ozírisz és Ízisz egyetlen fiaként Hórusz esküt tett, hogy megbosszulja apja halálát, akit annak fivére, Szeth ölt meg. Egyik párviadalukban Szeth kitépte Hórusz szemét. Hat darabra szaggatta és a darabokat szétszórta Egyiptom felett. A legenda szerint az istenek közbeléptek: Hóruszt 'Egyiptom királyává és a fáraók védelmezőjévé tették. Thotot a tanulás és varázslás istenét utasították, hogy rakja össze Hórusz szemének darabjait. Hórusz szeme ezután a teljesség, a tisztánlátás, a bőség és a termékenység jelképe lett; amuletté vált, formája az udzsatszem. Nem meglepő, hogy az ősi Egyiptom fejlett matematikai ismeretekkel rendelkezett. Hórusz-szemével már 4000 éves adatok szerint is számokat fejeztek ki az egyiptomiak.

Ezen számokkal kiírt törtek mellett az udzsatszem egyes elemei szintén számértékben jelennek meg, mivel a hekat felezési értékeit így jelezték a mértékegység kiírása nélkül. A ráolvasás a kimérés folyamatának is részét alkotta, hiszen a mérőeszköz is speciális tulajdonságokkal rendelkezett, rendszerint isteni eredetre nyúlt vissza. A Hqɜt mérték mondása: „ami ezt a mértéket illeti, ez Hórusz szeme, megmérve, leellenőrizve. Izisz hozta ezt fiának, Hórusznak, hogy ẖt-jét megnyissa, hogy hadd menjen ki belőle a rossz, ami a ẖt-jében van.” A Hqɜt, vagyis véka/hordó mitológiai síkon Hórusz szemével volt azonos, ahogy a XVIII. dinasztia idején a Hearst-papiruszban megfogalmazták. Az azonosítás nemcsak elvont, elméleti síkon történt meg, hanem írásképileg is – ez a magyarázata annak, hogy az orvosi szövegekben az egész számokat rendszeresen a Hórusz-szem, más néven udzsat, vagyis ismét ép szem rajzának egy-egy elemével jegyezték le. Így jelölik:

a bal oldali szemcsücsök a 160-at,
a szemkarika a 80-at,
a szemöldök a 40-et,
a jobb oldali szemcsücsök a 20-at,
a spirális a 10-et,
a függőleges nyúlvány az 5-öt.

Debeh, dbḥ 91 grammSzerkesztés

debeh, dbḥ= kb. 91g

A Hearst-papirusz szerint a debeh (dbḥ, kb. 91 g) mértékkel is mértek ki alapanyagokat. Ezt szintén a Hórusz-szemmel hozták kapcsolatba. Mondás a dbḥ mértékre: „Mondás a dbḥ mértékre, amikor megragadják, hogy az orvosságot kimérjék: Ami ezt a dbḥ mértéket illeti, amivel én ezt az orvosságot kimérem, ez az a dbḥ mérték, amivel Hórusz a szemét méri. Megvizsgálták, és egészségesnek találták. Megmérik ezzel a dbḥ mértékkel ezt az orvosságot, hogy elűzzenek ezzel minden betegséget, ami ebben a ẖt-ben van – kedv szerint folytatva.” Felmerül tehát a kérdés, mikor, melyik mértékegységben gondolkoztak, amikor a recepteket leírták. Esetleg az alkalmazott alapanyagtól függött a mértékegység megválasztása? Minthogy az Óbirodalom korából még a debeh (dbḥ) szó sem ismert, a középbirodalmi szövegekben viszont igen, a szüksége van rá, kér, követel, s mérték, mérőedény, kanál jelentésekkel. Hogy ez a tudomány is az istenektől származott, jól tudjuk, hiszen Thot találta fel az orvostudományt, lánya, Szesat a számolást, és egész könyvnyi istenektől származó receptet tartottak számon, amelyekből hatot az Ebers-papiruszban is lejegyeztek. Az említett receptekben a mennyiség helyén mindig az 1-es szám található, tehát a tényleges mennyiség eldöntése itt is az orvosistenektől származó korábbi ismereteire támaszkodott. Ennek alapján feltételezhető, hogy a precíz mennyiségek megadása után a mérés már pusztán gyakorlati tevékenység volt.

Évszakonként szedett gyógyszerekSzerkesztés

Bizonyos különleges gyógyszereket kizárólag évszakonként alkalmazták. Például, volt egy szemészeti gyógyszer, amelyt kizárólag a tél első két hónapjában, egy másik részét a harmadik és negyedik hónapjában, míg 1/3 volt alkalmazandó, egész évben.[71]

Életkor szerinti gyógyszerelésSzerkesztés

Gyógyszeres kezelésben minden korosztály részesült. Az orvosnak általában figyelembe kellett venni a beteg életkorát annak eldöntésében, hogy egy adott gyógyszert a beteg megkaphatja vagy nem. Vizelet visszatartási betegségben szenvedő beteg kezelésére egy óegyiptomi felnőtt zöld datolyapálma (Phoenix dactylifera) termését, sörüledéket és néhány más zöldséget kapott víz keverékében, míg egy kisgyermek ugyanerre a betegségre olajjal átitatott szárított papirusz darab kapott a hasára meleg borogatás formájában. A gyógyszerek elkészítése során a gyógyszerésznek figyelembe kell venni a beteg életkora. Egy ókori egyiptomi orvos megjegyezte, hogy ha a fiatal beteg elég érett, akkor le tudja nyelni a tablettát, de a ha még pelenkás (csecsemő), a tablettát oldjuk anyatejben.[72]

Compendiumok, receptgyűjteményekSzerkesztés

A gyógyszerészet, egyike annak a néhány ókori egyiptomi technológiáknak, amelyek biztosították a recept szerinti gyógyszer-formulálását, nem volt lehetőség más korok gyógyszerészetével összehasonlítani, ezért az ó-egyiptomi gyógyszerkészítmények prioritást élveztek minden más gyógymóddal szemben. Az alapanyagok a receptgyűjteményekben adottak voltak és több mint 700-at azonosítottak ezekből. Továbbá a compendiumok receptjei alapján elkészíthetők, értékelhetők gyógyászati hatékonyságuk a modern protokollokkal összehasonlítva. Ezek a compendiumok tartalmazzák az alapanyagok forrásait (élőhely, eredet, a betakarítás és tárolás), gyógynövényismeretet (hatóanyagok, extrakció és növénykémia) formulálást, az elkészítést, az alkalmazást, az adagolást, a klinikai tulajdonságait és terápiás értékeit. Alkalmazva az archeobotanika tudományának eszközeit, fel lehet használni ősi egyiptomi gyógynövényfajok hitelesítésére. Javasolni lehet korábban fordítatlan növény-jelölt szavak alkalmazását az ókori egyiptomi szövegekben (Campbell 2007).

HerbáriumSzerkesztés

A gyógyítás során a különböző fák terméseit, leveleit (pl. barackfalevél) a növényi nedveket, gyantákat, balzsamokat, a terpentinolajat, a ricinust, az ópiumot, illetve ásványi anyagokat használtak fel. Önálló könyv formájában nem maradt fenn új-birodalmi gyógynövényekkel foglalkozó szakkönyv, biztosra vehetjük ekkori meglétét, hiszen négy egységes részlete fennmaradt, azzal a hivatkozással, hogy a régi írásoknak megfelelően másolták le (*m gm.yt m sSw jswt).

BestiáriumSzerkesztés

Tárgyi bizonyíték nincs („harcsa agyveleje (*amm) – feje közepén találni”).

Receptek jellegzetességeiSzerkesztés

Testtájak szerinti receptekSzerkesztés

Az egyiptomi orvosi szakkönyvek jelentős része testtájak szerint, topografikus rendben válogatták össze a recepteket. A szakosodás alapját képező testrészek fogalmilag azonban nem egyeznek a mai orvosi gyakorlatban alkalmazott meghatározásokkal. Például a haj kóros elváltozásaira alkalmazott receptek:
másik
„Ha el akarod kerülni, hogy hajad megőszüljön, hintsd meg a fejedet:

egy fekete borjú olajban főtt vérével vagy
csörgőkígyó kövérjével.”

másik
„Ha kihullik (a haj), alkalmazzunk egy olyan ellenszert, amit hat különböző állat:

a ,
a nílusi víziló,
a krokodil,
a macska,
a kígyó és
a kőszáli kecske kövérjéből állítottak össze.

Hogy hatásosabb legyen, keverjük össze a masszát egy

szamár fogával, és azután forraljuk fel
mézben.”

Tömör, szűkszavú leírásokSzerkesztés

A receptgyűjtemények rendkívül szűkszavúak, vázlatosak voltak. A „másik” szóval tagolták el az egymás után következő, azonos esetekre ajánlott előíratokat. Valószínű valamennyi előzőleg említett tünet együttesét kezelte a gyógyszer. Az előállítás módját és az alkalmazásii útmutatót is csak tömören említik. Például:
"Másik"

méz 2
szorgum(mjmj) lisztje 2
papirusz-termés(Snj-tA) 1
4 feqa (fqA) süteményt készíteni 4 napra, Miután megfőtt a méz, hozzá kell tenni a szorgum(?) és a papirusz-termés(?) lisztjét és 4 napig enni.

A compendiumok 3 fajta recept-előírata ismertSzerkesztés

A compendiumok receptjeinek alkotóelemeinek mennyiségi leírásai szempontjából 3 fajta előírat ismert

  1. Összetevők tört részei vagy egységnyi részei adottak
  2. Összetevők egységnyi részei adottak
  3. Összetevők nevei adottak, mennyiségei nem
Összetevők tört részei vagy egységnyi részei adottakSzerkesztés
A szokásos mai forma, de az összetevők tört részei vagy 1 egységnyi részei vannak felsorolva:
bogáncs (bgsw) 1/8 ro
bor 5 ro
amAmw termése 5 ro
felmelegíteni
4 napig inni.”[73]
Összetevők egységnyi részei adottakSzerkesztés
"Végy egy vizet, amely három disznószemet tartalmaz, igaz antimont, vörös ólmot, természetes mézet, mindezekből 1 rot; keverd össze szépen amíg masszává nem sűrűsödik, majd tedd a beteg fülébe, és azonnal meggyógyul. Csak csináld és meglátod. Valóban kiváló! Mondd mellé a következő szöveget: Elhoztam ezt, amelyet alkalmaztam az amott ülőn. Pótolja a borzasztó szenvedést. Kétszer." Recept rossz látomások ellen az Ebers papiruszból.
Összetevők nevei adottak, mennyiségei nemSzerkesztés
Schesch egyiptomi királynő hatásos hajápolószerei közé tartozott az is, amit az egyiptomi vadkutya lábsarkából, olajban főtt datolyavirágból és egy szamár patájából állítottak össze. Ez a különleges keverék állítólag jótékony hatással volt a királyi hajak növesztésére. Ha mérges kígyó harapott meg valakit, az orvosok mágikus vizet adtak inni az áldozatnak, ha szálka ment valakinek a bőre alá, azt gilisztavérrel és szamártrágyával kezelték.”

Alapanyagok, materia medicaSzerkesztés

 
Ókori egyiptomi vázák alapanyagok tárolására..
 
Egyiptomi, térdelő Heh a kosáron.

Gyógyszerek alapanyagai növényi forrásokból gyűjtötték be a mezőgazdaságon keresztül. Gabonafélék, árpa, tönkebúza és a len, amely uralta az antikvitást. Vetettek novemberben, amikor a Nílus vize visszahúzódott (Murray 2003: 506-536), ezek terméséből, alkoholt-, rostot-, olajat-és bevonókat, lágyítókat állítottak elő. Datolya, szentjánoskenyér-hüvely, füge és gránátalma, ezekből stabilizátorok, hashajtók, antiszeptikumok, adsztringensek és féregűzők készültek. Az egyes materia medicak tényleges hatóanyagot tartalmaztak, ami gyógyászati hatásukat megmagyarázza. Többek között: bnr/datolya, nbs/krisztustövis, jnhmn/gránátalmafa, jṧd/az egyiptomi Balanites, wan/boróka, waḥ/tigrismogyoró, nht/szikomórfa, ḥmɜjt/lepkeszeg, ṧnḏt/nílusi akácia, tpnn/kömény, dgm és kɜkɜ/ricinus, és a *ḏɜrt/szentjánoskenyérfa óegyiptomi felhasználása bizonyított.

Kimutatható, hogy a szarvasmarha különböző szerveinek általában lehettek speciális hatásai is a betegségek kezelésében, de ezek további kutatásokat igényelnek.[74] Gyakori és széles körben alkalmazott alapanyag volt a méz – a receptek közel harmadában megtalálható. Alig volt olyan elváltozás, panasz, amelyre ne javallották volna. A legkorábbi egyiptomi orvosságok között tartják számon. Hatását fokozta, hogy az akkori méz természetes „szennyeződéseket” is tartalmazott, mint például a propolisz és a viasz. Az ásványokra jellemző, hogy többségük csak egy-egy alkalommal fordul elő, és keveset tudunk közöttük biztosan meghatározni. A gyakran használt konyhasó, nátron, galenit és a különböző okkerek szintén tartalmaznak gyógyulást elősegítő anyagokat, alkalmazásuk az adott kezelések esetében orvosilag indokolható volt.

A többnyire gabonafélékből készült kenyerek és tésztafélék a materia medica vivőanyagai voltak, amelyek azokat könnyebben fogyaszthatóbbá vagy akár vonzóvá is tehették. Fehérje, szénhidrát, rost, sikér és különböző ásványi anyag tartalmukkal pedig nagy értékű tápanyagok voltak, így jelentős szerepet játszottak az anyagcsere folyamatokban. Az italok közül a sör és bor a leggyakoribb gyógyszeralapanyagok. Felhasználásuk kettős célt szolgált. Egyrészt vivőanyagok voltak, amelyek a gyógyszer nedvességtartalmát is biztosították, másrészt a sör E, H és különböző B vitamin meg ásványi anyag tartalma miatt a bélműködést fokozó, diurézist növelő és általános erősítőszerek. A vörösbor antioxidánsai a szív- és érrendszeri betegségek kifejlődését gátolták, polifenoljai és a resveratrol tágította az ereket, és ásványi anyagai, vitaminjai további pozitív hatásokat is kifejtettek a szervezetre.[75]

Materia medica a titoktartás istene, Moth védelmező akarata alattSzerkesztés

 
Thoth, ókori egyiptomi isten, akit gyakran ábrázoltak, mint egy ibis fejű embert. Alapul vették az Új Királyság korának sír-festményeit.

Az egyiptomi orvosok kiváló gyógyszerismerettel rendelkeztek, de titkaikat féltve őrizték thébai, memphis-i és heliopolis-i szentélyeikben, ezért keveset tudunk a korabeli medicinákról. Mivel titkaikat szigorú szabályok kötötték, ezért csak rébuszokban fejthették ki ismereteiket a nyilvánosság előtt, aki elárulta a titkot, azt megmérgezték, barackfa magjából és leveléből készített kéksavval(cián) mérgezték meg, mivel vétett Moth, a titoktartás istene ellen.

Alapanyagok és istenekSzerkesztés

Az anyagoknak a fizikai tulajdonságukon túl volt még egy fontos tulajdonságuk. Minden anyag valamilyen módon kapcsolatban állt az istenekel vagy a különböző túlvilági lényekkel, eseményekkel. Kiválasztásuk és alkalmazásuk tehát egyúttal rituális, mágikus jelentőséggel is járt, és ezt megtanulták az orvosok. A papiruszokon azonban ezeket csak ritkán jegyezték le, a ráolvasások szövegeinek a iatromágikus papiruszokon volt a helye, vagyis a gyógyítást főként mágikus eljárással végző emberek irataiban. A hozzájuk kapcsolódó cselekmény és annak előírt körülményei pedig még azokról is gyakran hiányoznak, vagy címszavakban vannak megadva, hiszen ezek szakmai titkok voltak.

Az élő vagy a friss jelzők megválasztása tudat alatt is felidézte a hasonlóság elvét a beteg állapotára vonatkozólag. A régiről (jst) az ősökre, ősidőkre és az első istenekre asszociáltak, akik a beteggel kapcsolatba kerülve a túlvilágról segíthették őket. Ismerünk a halottakhoz írt leveleket, amelyekben éppen ilyen kérésekkel keresték meg őket. A magától keletkezett (xpr ḍs=f) kifejezés az egyiptomi mitológiában a teremtő istenek állandó jelzője, akik magukat is megteremtették. A gabona és annak művelése/feldolgozása Ozirisz tanítása nyomán terjedt el, tehát az ő közreműködését idézte fel.

Az olajok istene, Nofertum magát napistent is győzelemre segítette, hogyne tudott volna segíteni a betegen. A merehet[76] olaj különleges képességeit bizonyítja, hogy volt saját varázsigéje, amely ugyanakkor a Hearst-papirusz szerint minden tetszés szerinti orvosságra is vonatkozott, míg további két ráolvasás a sörrel és a mézzel foglalkozott. Az aḍ szó nemcsak a zsír megnevezésére szolgált, hanem az épségben levő, sértetlen személy megjelölésére is, és mint ige a felismer, észrevesz értelemmel rendelkezett. Még ha ezek csak azonos hangzású szavak is voltak, a szómágia révén hatékonyaknak tarthatták őket. Ezért az, hogy ezeket a használatukkal birtokba vették, ugyancsak mágikus jelentőséggel bírt.

Alapanyagok rendszerezéseSzerkesztés

Rendszerezésüket többféle szempont szerint történt.[77] A legjellemzőbb a növényi vagy állati alkotó rész szerint.

  1. Növényi alkotó rész szerint: virág, termés, levél, ág, gyökér
  2. Állati testrész: zsiradék
  3. Emberi
  4. Anyagcsere-termékek
  5. Ásványi anyagok
  6. Félkész/kész termék
  7. Nedvességtartalom: friss, szárított
  8. Halmazállapot megnevezése: liszt/fűrészpor, dara, folyadék, füst

Alapanyagok eredetük szerintSzerkesztés

Az egyiptomiak nem különítettek el a recepteket a gyógyszerhez felhasznált anyagcsoportok szerint. A gyógyhatású anyagok között növényeket, ásványi anyagokat, állati, sőt emberi termékeket is alkalmaztak. Sok alapanyagot maguk gyűjtöttek össze az ó-egyiptomi orvosok, másokat idegen országokból szereztek be, amelyek akár pótolhatatlan elemmé is válhattak Egyiptom orvoslásában. Ilyen például a mirha (antjw) és a tömjén (snțr). A felhasznált anyagok mindegyikét gyógyszernek tekintették. A felhasznált anyagok begyűjtéséről, feldolgozásáról és állapotáról nem írnak, erre szerencsés esetben a receptekben alkalmazott felhasználási mód alapján lehet visszakövetkeztetni. A szilárd növényi és állati termékeket bomlásnak jobban ellenálló szárazanyagként raktározták.

Gyógyító növényekSzerkesztés

 
Diorit Váza Neqada II. Predinasztia. Ókori Egyiptomi Területi Múzeum

A gyógynövények fontos szerepet játszottak az ókori egyiptomi medicinában. A régészek az ősi sírokban, földalatti templomokban olyan feljegyzéseket találtak, amik részletesen írnak a gyógyításról és a különböző gyógynövények jótékony hatásairól. A 20 méter hosszú, 110 oldalas Ebers Papyrus valóságos orvosi enciklopédia. Az egyiptomiak nyers fokhagymát és vöröshagymát fogyasztottak asztma és bronhitisz megelőzése és gyógyítása céljából. Az ó-egyiptomi orvoslás forrásai nagyrészt recepteket tartalmaznak, amelyekben a gyógyszerek jelentős részét a gyógynövények alkotják. A felhasznált növények begyűjtéséről, az alapanyagok állapotáról viszont nem írnak.

Szerencsés esetben a receptekben alkalmazott felhasználási mód alapján lehet visszakövetkeztetni a terápiás célra. A különböző évszakokban begyűjthető növények egyidejű felhasználása arra utal, hogy a gyógyító növényeket raktározták. Ennek módjáról, időtartamáról és formájáról szintén nem szólnak a források, de praktikus okok alapján feltételezhető, hogy a szilárd növényi anyagokat a bomlás megelőzésének céljából szárazon (a mai drogoknak megfelelően) őrizték. Feltehetőleg akkora mennyiséget tároltak, amekkora a következő begyűjtési időszakig elegendő volt, mert a hosszú tárolási idő a hatóanyag-tartalom csökkenésével járt. A fennmaradt tároló, kőedénykék arról is tanúskodnak, hogy bizonyos esetekben a levegő kizárására is szükség volt. Bizonyos esetekben elégséges volt cserépedényben, kosárban vagy vászonzsákban tárolni azokat. A táplálkozásra is szánt termékeket, mint például az árpát, a borsót vagy a babot, a hombárokban ömlesztve raktározták. Voltak olyan gyógynövények, amelyeket csak friss áruból lehetett előállítani.

A növények gyógyító erejének ismerete napi gyakorlat lehetett, éppúgy, mint gyógyászati felhasználásuk. A gyógyászati ismeretek széles köre egyúttal azt is jelzi, hogy az ókori Egyiptomban is párhuzamosan élhetett egymás mellett a népi gyógyászat és a tudományos, teológiai képzést is igénylő orvostudomány. Az előbbi szájhagyományon alapult. Az intézményesített iskolák lejegyzett ismeretei maradt fenn az utókorra. Ez is csak részben, hiszen az orvosi titoktartás, ill. a mester-tanítvány alapú zárt képzésmód tiltotta, de feleslegessé is tette számos elem leírását. Az egyértelműnek tekinthető ismereteket nem kívánták a költséges papiruszra rögzíteni.

Henna (Lawsonia inermis)Szerkesztés
 
Lawsonia inermis. Henna.
 
Henna virágzása.

A henna a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó faj, nemzetségének egyetlen elismert faja. A sok gyógyszer közül az egyik gyakran emlegetett szer az Ebers-papiruszban a henna. A henna, mint kifejezés 7 különböző alakban fordul elő a szövegben, attól függően, hogy a növény mely részéről tesz említést, az milyen korú volt a betakarításakor, és hol termesztették. A tekercsben használt kifejezések tehát utaltak a henna minőségére is, melyekből pedig következtetni lehetett a hennában levő ható- és festékanyag mennyiségére. Az egyiptomi tekercsekben leírt gyógyászatban alkalmazott tulajdonságok ugyanazok, melyeket ma is a hennának tulajdonítunk.

A henna a sérült bőrt begyógyítja és fungicid hatású. Az összezúzott hennalevelet az ókori Egyiptomban zúzott henna magokkal, libazsírral és ondóval gyúrták össze. Ennek a hennapasztának minimális lehetett a festőképessége. Datolyával és vöröshagymával elkeverve a hennapép szintén hatásos antibakteriális keverék volt. Ha viszketett a bőr, de seb nem volt rajta, ezt a jó minőségű hennapépet ajánlották a tekercsekben gyógyírként valószínű, ekcéma ellen. Az Ebers papirusz írója a következő megjegyzést írta: “Vigyázz, mert ez tényleg valóságos gyógyszer! Ozirisz templomában leltek rá az orvosságok közt. Ez a szer elűzi a korpát, és a bőr hámlását minden végtagról. Igen, azonnal gyógyít!” Ozirisz ajánlása kiváló garanciát jelent a minőségre és megbízhatóságra. Hajhullás esetén is használták.

A lábujjak betegsége gyakori panasz lehetett az ókori Egyiptomban. Ide tartoztak: a bőrkeményedés, körömgomba, bakteriális fertőzés. Ezekre a betegségekre gyógyhatású borogatást készítettek: édeskömény, henna, tömjén, zsír, mirha, mák, bodza, friss olívaolaj, esővíz felhasználásával. A hozzávalók baktérium és gombaölő hatásúak, a mák fájdalomcsillapító hatású, az olaj pedig táplálta a száraz bőrt. Nem minden hennával kapcsolatos recept tűnik igazán elfogadhatónak. A csipás szemre javasolt keverék mirhát, vöröshagymát, kukoricaüszögöt, olajat hennát tartalmaz. A következő hozzávalók igencsak “szokatlanok”: antilop trágyája és állati zsigerek. Az említett összetevőket alaposan elkeverve, keselyű tollával kell a szemre kenni. A tekercsek érdekessége, hogy írója a henna növényeket termesztésük helye és az ezen alapuló hatóanyag-mennyiségük szerint is megkülönbözteti. Felismerték és használták a henna gyógyító, gyulladáscsökkentő és gombaölő hatását, nem alkalmazták a henna testfestő tulajdonságát.

Gránátalma (Punica granatum L.;jnhmny)Szerkesztés
 
Gránátalma, Punica granatum, Lythraceae
 
Punica granatum

A Második Átmeneti Korban honosodott meg, bár mint előázsiai import áru már korábban is előfordult. A 18. dinasztia elején fája Ineni sírjának a falán megfestett kertben látható, és később is kedvelt kerti növény volt. Egy Deir el-Medineben írt levélben például arra kérte Iqener Panedzsemet, hogy a gyümölcsösből 20 gránátalmát küldjön neki. II. Ramszesz fővárosában szintén a gyümölcsös fák között emlegetik. Virágait koszorúba kötötték, gyökeréből orvosságot készítettek. Kérdéses, hogy a kérgét mikortól használták a bőr sárgára festéséhez. A hivatalos orvosi alapanyagok közé a 18. dinasztia elejére fogadták el. A gránátalma az Újbirodalom idején kedvelt áldozati étellé vált, és mitológiai szerephez is jutott: Ré napkorongjával került kapcsolatba. A gyümölcsben levő sok mag a termékenység és bőség szimbólumává vált, a teljes gyümölcs áldozása pedig az új életre születést kívánta elősegíteni. A kerti lakok kedvelt dísze lett. Egy Torinóban őrzött papiruszon fennmaradt óegyiptomi szerelmes versben pedig magjait a szeretett hölgy fogaihoz hasonlítják, alakját a kebleihez. Szalagférgességre a növény gyökere a felhasználandó alapanyag, és italt készítettek belőle pusztán folyadék hozzáadásával, és az 5 ill. többszörösét megadó egész számos mennyiségben alkalmazták az alapanyagokat.

Lepkeszeg (Trigonella Phoenum graecum L.;ḥmɜjt)Szerkesztés
 
Görögszéna mag. Trigonella foenum-graecum. szaponinok (dioszgenin, yamogenin, tigogenin, neotigogenin).

A jobb oldali csomójában rA-jb szenvedőnek adták a lepkeszeget, más néven görögszénát, görögbúzát, sörben összetörve erős hatású szerként, mindössze egyetlen másik növénnyel (tHwj termése) elegyítve, miután egy kevésbé drasztikusnak ítélt gyógyital a páciens xAjt-betegségét nem tudta megszüntetni. A ht kiürítését is szolgálta, mézbe mártott fqAt süteménybe keverve kellett elfogyasztani, és az wĥdw fájdalom megszűnését várták. A hasi szervek gyógyításában még egy, hiányos recept ismert, ahol a szalagféreg ellen vették igénybe.

Krisztustövis (Zizyphus spina Christi L.; nbs)Szerkesztés
 
Krisztustövis. Ziziphus zizyphus foliage. Az óegyiptomiak lisztet belőle, és ebből kenyeret sütöttek. A hagyomány szerint Krisztus fejére ágaiból készítették a töviskoronát. Egyiptomi arab neve nabk.

Őshonos krisztustövis termését és a fát használták sokféle célra: hűtésre a végbélnél rA-jb elzáródására, aAa betegségre (Eb226), jb szívre, vizelet szabályozására. Szikomórfa (Ficus sycomorus L.; nht) Őshonos növény a szikomórfa, amelynek bevágott termését igen nagyra értékelték. Alkalmazták a szalagféreg és wHAw-kiütés ellen, végbél gyulladására, mellkas kezelésére, jobb oldal elzáródására, rA-jb-re, aAa megszüntetésére, és vizeletszabályozására a mentsruáció kezdetén.

Szikomor (Ficus sycomorus L.; nht)Szerkesztés
 
Ficus sycomorus. Igen hosszú életkora és az olajfáéhoz hasonló rendkívüli sarjadóképessége miatt a túlélés, a halhatatlanság jelképe.

Őshonos növény a szikomórfa, amelynek bevágott termését igen nagyra értékelték. Alkalmazták a szalagféreg és wḥɜw-kiütés ellen, végbél gyulladására, mellkas kezelésére, jobb oldal elzáródására és vizeletszabályozására a mentsruáció kezdetén. Megtalálható mennyiség nélkül megnevezett összetevőjű receptekben, és dozírozták valamennyi alkotóelemnél azonos mennyiségben és eltérőben.

Balanites (Balanites aegyptiaca; jṧd)Szerkesztés
 
Balanites aegyptiaca.

Egészen széles körben volt használatban az *jṧd, amelyet nagy valószínűséggel a Balanites aegyptiaca (L.) Delile termésével azonosít a szakirodalom. A termését használták. Ez a „sivatagi datolya”, arabul heglig, sokféle funkciót be tudott tölteni: „beteg has”, Végbél, „vérfészek”, köhögés, asztma, hashajtó, hasmenés, orsóférgesség ellen.

Vörös boróka (Juniperus oxycedrus L.; w‘n)Szerkesztés
 
Vörös boróka. antibakteriális, antiszeptikus, baktericid, fertőtlenítő oxycedrus

Rendszeresen több más materia medicaval közösen fejtette ki hatását. Rendszerint a „termés, gyümölcs” (prt) részét alkalmazták, egyik receptben azonban „mézgagyöngyére”(ḥpɜ) volt szükség. Ismert még az „ága” (*ḏ‘‘) mtw-csatornák kezelésekor volt szükség. Ezt „(főrész)porával” (*wst) kezelték. Javallat: hashajtó, orsóféregűző, vizeletszabályozó, rendellenes széklet, fájdalom, végbél, altestben levő, láz, epilepszia, elzáródás, az jb-szívet a „kenyér”befogadójává teszi, váladék, kiütés, asztma.

Tigrismogyoró (Cyperus esculentus L.; w‘H)Szerkesztés
 
Magas a zsír- és keményítőtartalma. A tigrismogyorót a magas cukortartalma ellenállhatatlanná teszi. Cyperus esculentus
 
Banfora piac, Burkina Faso. Cyperus esculentus.

Magyarul földi mandulának, mandulafűnek, mandulapalkának mondanak. Gyakran alkalmazott alapanyag a “tigrismogyoró”. többször szólnak a receptek: aprított, tört, vízben áztatott, főzött liszt alakban. Általában több más gyógyszeralapanyaggal együtt használták, de rágcsálnivaló orvosságként is használták. Javallat: hashajtónak, végbélpanaszokra, bőrkiütés, fájdalomcsillapítás, láz, szívpanaszok, vizelet szabályozása, köhögés, „kenyér” befogadójává teszi.

Datolya (Phoenix dactylifera L.; bnr)Szerkesztés

Ősi, alapvető élelmiszerforrás. Rájöttek azonban gyógyhatására is. Felhasználási formája és részei is változatosak. Az esetek egy részében csak maga a datolya szerepel, ilyenkor az általánosan fogyasztott húsát hasznosították az orvosság előállítására. Ez azonban lehetett zöld, vagy éretlen, de lehetett feldolgozott állapotban is, mint az őrleménye, zúzott húsa. Előfordult vagdalva, pépesítve, szirupként és bora is. Szerepel a receptekben továbbá a magja. hashajtó orsóféregűző vizeletszabályozó „féloldal” fájdalom végbél-betegség láz köhögés szív szalagféregűző asztma gyulladás kiütés.

Nílusi akácia (Acacia nilotica Desf.; ṧnḏt)Szerkesztés
 
Acia nilotica, 9 évi szárazság után. Ouarzazate (Marokkó) acacia

Gyógyászati alkalmazása széles körű. Olyan orvosságokba kerül, amelyeket szalagféreg, orsóféregölésre, fájdalom megszüntetésére, bőrbetegség, végbél gyulladás, köhögésre a levelét, és / vagy mézgás nedvét, a gummi arabicumot használják. A termés és kéreg csersavtartalmú.

Kömény (Carum carvi L.; tpnn)Szerkesztés

Orsóféregűző vizeletszabályozó „féloldal” fájdalom végbél-betegség láz köhögés asztma kiütés ágyékra.

Füge (Ficus carica L.; dɜb)Szerkesztés

hashajtó fájdalom végbél váladék szívet asztma

Ricinus (Ricinus communis L.; dgm)Szerkesztés

A “ricinusbab” formájában fordul elő. Belső kezelésnél hashajtó hatását kihasználva kívánták eltávolítani rothadást, nyersen fogyasztva, illetve olajnak feldolgozva fájdalom csillapítására. Olaját bedörzsölve pedig az kiütések gyógyítására ajánlották, de egyúttal gennyesedésre és gyengeség kezelésére szolgált. Fejet kezelő kenőcse és egy hajnövesztő formája.

Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua L.; ḏɜrt)Szerkesztés
 
Ceratonia siliqua

Állandóan feltűnik, belső és külső kezelések között egyaránt. Megkülönböztették “friss, zöld” formáját az általában szokásos formájától, ami minden valószínűség szerint az érett barna volt. Alkalmazási módjait is megnevezik. Legsűrűbben a lisztjét említik, míg fájdalomra „gyökerének” megszüntetéséhez, a végbél lázának a csillapításához és a mellkas kezeléséhez a termés belső részére, vagyis a magjára volt szükségük. A végbél kezeléséhez, a végbél hűtéséhez, hűsítőként, a rontás megszüntetéséhez a fejben, és vizelet „összehúzódása” ellen a „leve” volt használatos.

AloeSzerkesztés

égésre, allergiára, bőrbetegségekre, fekélyre

BazsalikomSzerkesztés

szívgyógyszer

Jeruzsálemi almaSzerkesztés

hashajtó, májerősítő

KöménySzerkesztés

emésztést segí tő, friss leheletet biztosít

SáfránySzerkesztés

reuma ellen, duzzanat apasztó

KaporSzerkesztés

laxatív, vízhajtó

TömjénSzerkesztés

torokgyulladásra, vérzéscsillapító, hányáscsillapító

FokhagymaSzerkesztés

általános immunrendszer erősítő

ÉdesgyökérSzerkesztés

enyhe hashajtó, a légzést segítő

HagymaSzerkesztés

megfázás megelőzése, szívbetegségek megelőzése

PetrezselyemSzerkesztés

vízhajtó

KakukkfűSzerkesztés

fájdalomcsillapító

KurkumaSzerkesztés

nyílt sebekre

MákSzerkesztés

Altató. A Papaver somniferumot (mák) Théba környékén termesztették, s a Kr. e. 1550-es években már az ópiumot is alkalmazták gyógyászati célokra. A Ciprussal, Krétával és a kis-ázsiai partvidékkel folytatott kereskedelem is újabb lökést jelentett az ópium-felhasználásban. (Élvezeti cikként az ópiumot és a kannabiszt valószínűleg csak sokkal később alkalmazták.)

KorianderSzerkesztés

húgyutak kezelésére

ÁllatiSzerkesztés

A növényi eredetű gyógyszereknél kedveltebbek voltak az állati eredetűek - kb. 70-féle állatról tesznek említést a különféle receptekben, többek között madarakról, emlősökről, csúszómászókról, halakról, sőt férgekről is.

  1. emlősök: szarvasmarhafélék (bika friss, büdös, zsír, máj, vér), szamár (váladék), disznó (agyar, vér), kandúr (kandúr genny, ürülék).
  2. madarak: sólyom (ürülék), vándormadár
  3. kétéltűek: teknős (páncél), harcsa, tarkasügér
  4. rovarok: méz
  5. édesvízi kagyló
SzarvasmarhafélékSzerkesztés

Bika bekerült az orvosságba a fájdalom megszüntetésekor epe, a kiütés kezelésére epe, a végbél kezelésére gerincvelő, faggyú, a „vizeletben összehúzódásra” máj, köhögésre faggyú. A bika kövér húsára és sörre, hogy az orvosság könnyebben felszívódjon, és jobb íze legyen. A gyógyszert ugyanis vele vették be. A többi receptben különböző növényekkel együtt magának a gyógyszernek az alkotó eleme. Az epéjét használták fel az orsóféreg megölésére. A kifejezetten kövér, hízlalt marha zsigerei, a beöntésbe kerültek más anyagokkal együtt, hűtési célzattal. A marhahúsnak 3 formáját nevezték meg a friss, kövér, és büdös húst. A „friss” húsnál nem említenek főzést, csak passzírozást, ami arra enged következtetni, hogy valamiféle nyers, pépes anyagot hoztak létre, amit aztán a fájdalom csillapítására megevett a páciens. A „büdös” húst az asztmára(?) írták elő, és különféle növényi anyagokkal, libazsírral és sörrel összefőzve fogyasztották el. A „kövér”, tehát jó zsíros húst pedig akkor tartották célszerűnek, amikor a betegsége hányásos és gyulladásos tünetekkel járt. A máj csak a „vizeletben levő összehúzódás” kezelésekor szerepel. Ánizzsal ízesítve süteményt készítenek belőle. A materia medica között szerepel az „epe” és az „epe(hólyag)”. Megkülönböztették a „gerincvelőt” és a „csontvelőt”. Az előbbit fájdalom kezelésére használták.

AnyagcseretermékekSzerkesztés

A széklet és a vizelet szintén olyan anyagokat tartalmaz, amely tisztított állapotban "komoly" gyógyhatást képes kiváltani egyesek szerint. Nem véletlen, hogy a koproterápia[78] még 200 évvel ezelőtt is komoly tudományként volt nyilvántartva. Ezeknek az anyagoknak ugyanakkor a másvilági lények számára is undorító jellege a betegség démonok elűzését, tehát gyógyító hatást idézte elő a korabeli emberek szemében.

Állati vérSzerkesztés

Az egyiptomi receptekből sem hiányzik a különböző állati vér. A vastartalmon biztosan hatott az emberi szervezetre. A modern endokrinológia[79] előfutárának a vérkészítmények alkalmazásának középkori elméletét tartják: az elfogyasztott lény vére annak fizikai tulajdonságait átviszi az új szervezetbe.[80] Ugyanakkor a vért mitológiai szerepe, és vallási szimbolikája rendkívül hatékony varázsszerré is tette.

Méz (Mel; bjt)Szerkesztés

Különleges helyet foglal el az állati anyagok között a méz (bjt), amely az egyik legrégebbi gyógyító anyag. Vele együtt ismerték meg a viaszt, mézes receptben, 1/16 rɜ mennyiségben használták. Felhasználása is rendkívül széles körű, szinte mindenféle kezelésben szerepet játszott. Has, vizelés, összehúzódás a vizeletben, sok vizelet, hashajtó, has „megnyitására, has kiürítése, has kiürítése, minden rossz dolog kihajtása, székelés, fájdalom, szabályozása, orsóféreg, szalagféreg, kiütés, végbél, láz, szelelés.

EmberiSzerkesztés

Az anyatejet (fiút szült asszony teje) fehér gumival és piros festékkel együtt kellett elfogyasztani ahhoz, hogy a páciens meggyógyuljon.

Ásványi anyagokSzerkesztés

A porrá őrölt ásványi sók egy része szintén felszívódott, és egyértelműen igazolható közvetlen vagy közvetett, hiánypótló, fertőtlenítő vagy gyógyhatásuk. Máskor apró kristályok formájában haladtak végig a tápcsatornán, annak falait mintegy súrolták és tisztították. De ezek is istenekhez voltak rendelve, tehát rajtuk keresztül is az isten hatott. Igen furcsa anyagokat is alkalmaztak a gyógyításban, ilyen volt a téglapor, a kemence mesze, a falról lekapart légypiszok, a harmat, timsó, hematit, realgár, agyag, tó agyagja, iszap, gipsz, kő, kőhamu vagy a vízparti kő. malachit, homokos kvarcszemcse, kvarckövek.

Konyhasó (nátrium-klorid; alsó-egyiptomi só; mẖtt)Szerkesztés

Kúpot készítettek, amelyet a végbélen és a hólyagon érezhető égő érzésre javasoltak. Szájon át hashajtásra adták. Szalagférgességre. Az „alsó-egyiptomi só” volt hashajtó, mint szájon keresztül alkalmazott orvosság, vizelethajtó kúp, széklethajtó ital, szalagféregölő, amelynél csak a belső használatra, valamint szalagférget hajtó ital és orsóféregölő-étel alkotó eleme. A két utóbbit sörrel kellett a szervezetbe bevinni. Sörrel együtt még a duzzanatra itták. Kenőcsbe kiütés kezelésekor került. A segítségével készült kenőcs még a fájdalom ellen is hasznos volt. Su isten és Nut istennő a fájdalom kezelésére használta. A duzzanatok kezelésénél is megtalálható a sós-kenőcsök használata, sőt ez esetben még nátront is kevertek a hozzá. Kúpban a végbél fájdalmára, vagy a hőség felhalmozódására, vagy a végbél „enyhítője”, de hűthette is azt. Négy napig itták a vele elkészített levet az asztma(?) ellen.

Nátron (nátrium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát keveréke)Szerkesztés

Nátront is tartalmazó orvosságot szájon át alkalmazták. Kúp formájában a végbélbe, ha az altestet és végbelet kívánták „kellemessé tenni”, míg a többi esetben bőrön át szívódott fel. Technikailag ezt kenéssel, masszírozással, pakolással és kötözéssel oldották meg. Rosszindulatú duzzanatokra, kiütésre, ill. azok megelőzésére és helyi fájdalomcsillapításra használták. Gonoszt elűzni, orsóféreg, fájdalomcsillapítás.

Kristályterápia, amulettek, ékszerekSzerkesztés

Sokan bíznak a kristályterápiában, azt gondolják, hogy a meghatározott helyen, adott ideig tárolt kristályok a megfelelő liturgia elvégzése után gyógyító erővel rendelkeznek. Modern magyarázatok szerint a kőből kisugárzó biológiai rezgések következménye, amelynek eredményeként a beteg hely normálistól eltérő - vagyis beteg - rezgés száma a kristály egészséges rezgésszámára hangolódik. Ez a szinkronizációnak nevezett jelenség molekuláris szinten történik. Az egyiptomiak nyilvánvalóan nem rendelkeztek ilyen tudományos magya­rázattal. Ők azt érezhették, hogy bizonyos tárgyak viselése jóleső érzéssel töltötte el őket, másoké zavaró volt, bizonyos állapotban viszont a legmegszokottabb anyagok is elviselhetetlennek tűntek.

  • alacsony frekvenciájú rezgések

A komfort érzését természetesen erősen befolyásolják a beidegződések, amelyek az életmód, tár­sadalmi, gazdasági, családi- és néphagyományok, hangulat, alkalom stb. összegződéseként keletkeznek, élnek meg. Tény, hogy az emberek egy része allergiás egyik vagy másik testidegen anyagra, és szintén bizo­nyított, hogy a kristályok rendkívül alacsony frekvenciájú rezgéseket bocsátanak ki magukból, amelyek csak speciális műszerekkel mérhetők.[81] A kérdés csak az, hogy ez valóban alkalmas fizikai értelemben módosító hatást kifejteni az emberi sejtek atomjaira.

  • kvantumfizika

A magyarázatnak másik elméleti lehetősége a kvantumfizikából ered, amennyiben az ember a magán viselt tárgyakból távozó hullámokat saját testének hullámai közé engedi, majd azok módosítják a sejtek hullámkibocsátását.[82] Eszerint különösen az egyiptomi lakosság által kedvelt fajanszban található sok kvarc kristály nagy aktivitása okozhatna intenzív sejtsugárzást. Mivel pedig leginkább ezt a hatást érezhették, gyógyítás céljára is ezzel szerezhettek leginkább tapasztalatokat.

  • hegyikristály

Hegyikristály esetében megfigyelhették annak fénytörő és fénysugárt egy pontba összegyűjtő hatását. A gyújtópontban összegyűjtött sugaraktól akár égési sebek is keletkezhettek. A fényenergia elnyelődése, megtörése, átalakulása egyértelműen hat a szervezet felszínén keresztül, tehát a fény hatását ezen a téren is érzékelhették például úgy, hogy bizonyos betegség miatt a betegek a sötétet keresik, mivel a fény kifejezetten zavarja őket. Megfigyelhették azt is, hogy fény hatására egyes ásványok színe vagy mérete is megváltozik. Mivel a fizikai és kémiai változások energiaátalakulással járnak, ha ez az emberi test felszínén történt, a folyamat akkor onnan vont el, vagy oda továbbított energiát.

  • amulett

Az „egészség amulett" néven ismertek az amulettek, ezek közé tartoztak pl.: az udzsat szem, krokodil, oroszlán, kéz, törpe, Ptah, Izisz szobrocskák vagy a kis Hórusz tábla. Az isteni segítséggel való gyógyulás tudata olyannyira mozgósítják a szervezet belső energiáit, hogy jelentős belső változásokat eredményezhetnek, különösen, ha a beteget az életösztön is hajtja, amit a szeretetteljes gondos­kodás - például az amulett ajándékozása révén még tovább is fokozhat. Mai kor nyelvére lefordítva, az orvosság és a gyógyítók által előírt, kötelezően viselendő amulettek a klinikai pszichológia eszközei közé is tartoztak.

Feldolgozás után használt termékekSzerkesztés

Azokat az alapanyagok, amelyek valamilyen házi- vagy kézműves technológiával előállított formájukban szerepelnek a receptekben megadott alapanyagok között. Ilyenek a különböző tészták, a kásák és a pépek, továbbá italok, közöttük a növényből sajtolt, sűrített, főzött levek és erjesztett italok, de a manufaktúrákban előállított termékek is, mint az olajok, vagy a papirusztekercs és a fajansz.

TésztafélékSzerkesztés
ItalokSzerkesztés
ZsírokSzerkesztés

Alapanyagok előállítása, gyógyszerkészítésre alkalmas konzisztenciaSzerkesztés

 
A hét növényi faj - a bibliai vers Mózes 08:08: - Egyiptom, Izrael földjén. A búza és az árpa, a szőlő és a fügefa, a gránátalma, az olívaolaj és datolyaméz alkotja.
 
Sír kamara Menna-ban. A helyszínen a király jegyzője menna-i gabonabetakarítás közben. Kr. e. 1422-1411.

Az alapanyagok konzisztenciájukat tekintve az ókori Egyiptomban gyógyításra felhasznált anyagok igen széles skáláját mutatják. A legbiztonságosabban tárolt formákban használták fel őket, az idényjellegű recepteknél azonban az élő természetből közvetlen begyűjthető alakjukra volt szükség. Változtatást jelenthetett a feldolgozás valamilyen formája, akár fizikai, akár kémiai átalakulással járt (mint őrlés, cséplés, törés, pörkölés, áztatás, főzés, szétfőzés vagy tésztaféle, tejipari termék, zsiradék, ital készítése).

Mindezek megválasztásában a gyakorlati ismeretek és a teológiai háttér egyaránt fontos volt. Ez a kettősség ugyancsak megfigyelhető az előíratok mennyiségének megadásánál. A legtöbb gyógyszerkészítéshez használt alapanyag minőséget meghatározó jelző nélkül volt használatos, minden valószínűség szerint nyers volt, és feltehetően a tárolt formát jelezheti, hiszen így állhatott bármikor az orvos-pap-gyógyszerész rendelkezésére. Utalásokból lehet az alapanyagok eredetére és állagára következtetni néha.

Friss materia medicaSzerkesztés

(Friss alapanyagok: ¢ńẖ / élő, friss és wʒḏ / zöld, friss)

HúsokSzerkesztés
 
Régi egyiptomi hieroglifikus festmény látható korai példája egy háziasított tehénnek, amit fejnek. The Metropolitan Museum of Art, Rogers Fund, 1948.
 
Agyag modell négy szarvasmarha Kr. e. 3500. El-Amra-ban, Egyiptomban találták. British Museum.

Az első napon friss húsra (jwf ¢ńẖ), élő húsra volt általában szükség a nyitott sebek ellátásánál, pakolás céljából.[83] Fájdalomcsillapításra is alkalmazták, további gyógyszerekkel együtt az élőállat húsát. Az élőállatot röviddel a hús felhasználása előtt vágták le. Egy másik megoldási lehetőséget is felvet, hogy valóban az élő állatból vágták ki húsdarabot. A szájmegnyitás szertartásánál az egyik reprodukált festményen ábrázoltak ilyen szertartást. Azonban ez valószínűtlen, mivel a szarvasmarha értékes állat volt. A templomi és a halotti áldozatok között rendszeresen megtalálhatók voltak a szarvasmarhák. Sokkal célszerűbb volt tehát ezekből az amúgy is levágásra kerülő állatokból beszerezni a kívánt húsdarabot. Van azonban még egy lehetőség: az élő hús lehetett a nyers hús kifejezése is, és az anh (¢ńẖ) főnévként jelenthet fiatal szarvasmarhát is.

NövényekSzerkesztés
 
Edfu és Kom Ombo, Aswan kormányzóság, Egyiptom. Közönséges datolyapálma fák(Phoenix dactylifera) és a Nílus.
 
Szentjánoskenyérfa gyümölcse. Ceratonia siliqua. Szacharóz, pektin, cseranyagok, és a sajátos ízt adó izovajsav, a magvak galaktomannán nyálkaanyagokat, (karubint) tartalmaznak.
 
A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet.

Az élő (¢ńẖ), vagyis friss növény kifejezésnél, friss sás(swt ¢ńẖ) vagy az ezzel egyenértékű zöld, friss (wʒḏ) növény megnevezésekor, friss nádszál(twr wʒḏ) közvetlenül a gyógyszer készítése előtt gyűjtött növény felhasználására következtethetünk. Nem tudjuk, hogy a friss szó megválasztása mögött további árnyalatnyi jelentéskülönbség rejtőzik-e, hiszen a nád és a sás két egymáshoz közel álló növény, egyiknél mégis az élő, másiknál a zöld jelentésű friss jelző szerepel. Mivel nem valószínű, hogy mint a vágott virágot az orvosok rendszeresen vázában tartottak volna bizonyos gyógynövényeket az esetlegesen felmerülő szükségletekhez, sokkal valószínűbb, hogy szükség esetén a vadonban, természetes élőhelyükön gyűjtötték, vagy füvészkertjükben nevelték.

Az alkalmas időben betakarított növényeket raktárukban őrizték, ahogy ha a kezelés valóban megkívánta, kéznél legyenek, de ezek a tárolt anyagok már nem tartoztak a friss növények kategóriájába. Minthogy a friss termések vagy virágok nem álltak – még a kertekben sem – bármikor az orvos rendelkezésére, az ilyen növényeket tartalmazó receptek többnyire időszakhoz kötött orvosságot adtak meg. A friss termés beszerzése tehát akkor volt lehetséges, amikor a növény érése az éppen megkívánt fázisban volt, hiszen tárolás céljára csak a szárítás/aszalás módszerét ismerték, ez után már semmiképpen sem lehetett frissnek nevezni a terméket. Ilyen termés volt a friss datolya, és a szentjánoskenyérfa friss termése. Vagyis a hashajtó vagy vizeletszabályozó gyógyhatású szer, amelyben ez szerepelt, kifejezetten nyári gyógyszer volt. Ugyancsak a szentjánoskenyér friss hüvelyéről mondható el ez.

 
Szikomórfüge, Ficus sycomorus. Szennedzsem sírkamrájában láthatjuk az ókori egyiptomiak legjellegzetesebb és legkedveltebb fáját, a szikomorfügefát.
 
Ficus sycomorus

Hasonlóan szezonális gyógynövény volt az, amelyben a bevágott szikomórfügét(Ficus sycomorus) használták, minthogy a bevágás műveletét a szikomórfüge érését 3–4 nappal megelőzően ejtették meg. Kérdés, mennyi ideig lehetett az érett gyümölcsöket eredeti állapotukban tárolni. Ha ugyanis már romlani vagy erjedni kezdett, nem lehetett gyógyászati célra felhasználni. A megkülönböztetés frissen elkészült ételekre is vonatkozhatott, például kenyérnél / friss kenyér. Felmerül azonban az a lehetőség is, hogy néha a zöld értelmében használták az uadzs (wʒḏ) szót, vagyis a fajta megkülönböztetésére vagy a még éretlen termésre. A szín jelentésével használták például a hatos árpánál, ahol a zöld, friss a fehér színűvel lett szembeállítva.

Hasonló lehetett a helyzet az aludttej esete. Itt feltehetően arról lehet szó, hogy minél régebbi az aludttej, annál savósabb, íze is egyre savanyúbb, a végén pedig teljesen besűrűsödik, és élesen elkülönül a savó és a túrószerű anyaggá sűrűsödött fele. A friss ennek a folyamatnak a megindulása előtti állapotot jelezheti. Nem kizárható azonban a ’zöld aludttej’ jelentés sem. A 20. század hazai gyógyászatában a penészes aludttejet így nevezték.

Porítással előkészített, szárazon raktározott alapanyagokSzerkesztés

(dḳw liszt, sk őrölt, sḥm csépelt)

ŐrlésSzerkesztés

Ahogy a gabonákat a háztartásokban frissen őrölték, feltételezhető, hogy a gyógynövényekből is csak kis mennyiséget tároltak por formájában. Ezek előállítása nemcsak őrlőkövekkel, hanem mozsárban. A liszt minőségével kapcsolatban tudjuk, hogy többfélét különböztettek meg: volt kenyérliszt (dḳw), amelyet már tisztítottak és szitáltak, nḍ liszt, amelyet botos és őrlőköves emberrel egyaránt ábrázoltak, és mivel a molnár foglalkozás nevét is ebből képezték, az ipari durvább liszt lehetett, és volt korpás liszt (dḍw). A gyógyszerekhez a tisztított dḳw lisztet használták. A lisztet zömében gabonaféléknél említették: árpa, búza, szorgum(?), de jellemző még a datolyából, a szentjánoskenyérfa terméséből és a tigrismogyoróból készített liszt is. Viszonylag gyakran készült liszt lóbabból, és megnevezése előfordul számos más növény mellett is, mint a fehér üröm / Arthemisia absinthium?, feketebors/ borsmustár, borsó, koriander.

Magát a szót, bár ritkán, de mint a gyógyszerkészítési eljárás részét is használták a lisztté alakítani (jrj m dḳw) kifejezésben. Az őrölt árpa (jt sk) esetében árpaliszttől eltérő őrlemény is készült. Az őrlemény a kézzel jól érzékelhető, tapintható tulajdonsággal rendelkezett. Elképzelhető, hogy nagyon finomra őrölték a gabonát, és a kéz alatt olyan könnyen és gyorsan mélyedt be a „has”, mint ahogy a finomlisztben a kéz. A gabona állapotával kapcsolatban a csépelt, összetört, döngölt gabona is jelölt. A hétköznapi életben egyaránt használták olyankor, amikor szarvasmarhákat hajtottak a gabonára, hogy kitapossák a kalászból a magokat, és olyankor, amikor mozsárban törővel törték meg a szemeket. Maga a mozsártörő szó is ebből a tőből származik (sḥmt).

DöngölésSzerkesztés

Tekintve, hogy a gabonát mindig csépelt állapotban tárolták, annak, hogy itt külön kiteszik a csépelt jelzőt, biztosan megkülönböztető szerepe volt. Ez vagy azt jelenti, hogy ebben a tárolt formában használták fel, vagy azt, hogy a korábban ütéssel vagy állatokkal kicsépelt gabonát újabb, a cséplésre emlékeztető, most már kis mennyiséggel elvégzett műveletnek vetették alá, amelyet minden bizonnyal ember, feltehetően maga az orvos vagy a segédje végzett. Az előbbi lehetőségnek kisebb a valószínűsége, mivel a jelző nélküli állapot eleve magát a nyersanyagot, vagyis a csépelt gabonát jelölte. Feltételezhetően tehát inkább a második lehetőséggel érdemes számolni. Ennek eredményeképpen pedig, akár az ütést, akár a kitaposást vesszük figyelembe, a gabonaszemek biztosan kisimultak. Az így előállított döngölt forma tehát valamilyen gabonapehely lehetett.

Hőközléssel előkészített alapanyagokSzerkesztés

FőzésSzerkesztés

A tigrismogyorót például nyersen és főzve használták, majd sokszor a főtt tigrismogyorón is tovább dolgoztak, és a lisztje lett az alapanyag. A búzát (swt psj) és az árpapehelyt (jt sHm) szintén megfőzött (psj) a gyógyszer előkészítője. Állati eredetű anyagok is lehettek a már előre megfőzött nyersanyagok között, mint a nílusi sügér szálkája (gnw nw aHA psj), amit fejfájásra alkalmaztak. A főtt/megsütött kenyér (t psj) megnevezés az elkészült kenyeret még egyszer – talán más technológiával, ismét megsütötték, talán mint a kétszersültet.

PörkölésSzerkesztés

Szintén az előkészítés fázisához tartozott a pörkölés, amelyet viszonylag ritkán említenek (pl. mjmj awg). A váladék elzáródásában (Sna n stt) szenvedő embert pörköletlen friss árpából készült, datolyamagos főzet átpasszírozásával készült itallal itassák. Ezzel a gyógyszert elhatárolták a sörkészítés folyamatától, bár lehetséges, hogy szokás volt a pörkölt árpából más főzetet is főzni.

SzétfőzésSzerkesztés

Egyes anyagokat szétfőzve (snwx) kevertek a masszába. Ennek oka a materia medica túlságosan kemény volta volt, amelyet csak a hosszas főzéssel lehetett megpuhítani. A lassan puhuló tigrismogyoró, lóbab, árpa, sás és szorgum (?) esetében a hatóanyag használhatóvá tételéhez az ételkészítés adhatta az ötletet, és az állatoknál is hasonló lehetett a helyzet. Különös helyet foglal el az alapanyagok között a papirusz és a golyócskává szétfőtt fajansz. Az egyiptomi fajansz alapvetően kvarcszemcsék, mész és hamu összeégetett keveréke, amelybe rendszerint rezet tettek festékanyagként. Nyomokban azonban számos más elem is megtalálható benne.

Az így létrehozott kőjellegű anyag a meleg víz hatására valóban szétmállik, és iszapállagú anyaggá bomlik. A recept szerint azonban csak addig kellett főzni, amíg golyócska (jppt) lett belőle. Ugyancsak darabjaira hullik a papiruszlap, amely a növény szárának belső részéből készült. Ennek anyaga ugyan rostok formájában megmarad: nem mállik tovább, de teljesen megpuhul. Bár a szétfő (snwx) szót csak a Középbirodalom korától találjuk meg az eddig ismert szöveges forrásokban, de biztosan alkalmazták a műveletet a tűz feltalálása óta, hiszen ez alapvető tevékenység.

Kész termékek, feldolgozás után alkalmazott alapanyagokSzerkesztés

A gyógyszerek alapanyaga lehetett valamilyen, egyébként feldolgozott, késztermék. Kenyerek, friss kásák és pépek, vagy a friss aludttej (smj wAD). Jellemző a sokféle zsírszerű anyag. A késztermékek sorába tartoznak az italok is. Különösen fontosak voltak az orvosi kezelések számára az erjesztett italok, mint a sör, a bor és a különféle pálinkák. A sor azonban így sem teljes, mivel egyedi esetekben további késztermékeket is igénybe vettek. A kenyér, a kása, a pép, az aludttej. Kérdéses, hogy a kását főzéssel vagy hosszas áztatással, hidegen készítették-e.

Mi volt a pép, a kásánál apróbb szemcsés, finomabb állagú anyagot vagy egy speciális eljárás során kialakított pürés/pépes konzisztenciájú? Ennek a készítésére alkalmazott eljárás egyezik-e a kásáéval, vagy eltér tőle? A kenyér milyen volt, az adott vidéken legelterjedtebb fajtájára vonatkozik? Frissessége még meleg voltára utal, vagy egyszerűen csak annyit jelez, hogy a legutóbbi sütésből származik? Az aludttejnél kérdéses, hogy melyik állat tejét használták az altatásra, illetve beoltották-e valamilyen gombával.

ZsírokSzerkesztés

Az olajoknál/zsíroknál sok a bizonytalanság, hogy pontosan miből, milyen eljárással vonták ki, a nyers zsiradékot jelenti-e, vagy finomították, esetleg kezelték-e valamivel. Ugyanakkor tudjuk, hogy több foglalkozás is épült az olajok/zsírok kinyerésére és különböző formájú feldolgozására, és bizonyos, hogy ez az anyag alapul szolgált további zsiradékok létrehozásához, így például a fehér olajhoz vagy a tiszta olajhoz. Talán minőségi megjelölésre utal a tárolási hely megadása, mint a deszedény tetejéről való olaj (mrHt nt tp ds) megnevezése.

Túlnyomó többségében növényhez kapcsolják az olaj szót, amit a ricinus terméséből készítenek, ezért praktikus okokból olajnak szokás fordítani. Gyakran libából való olajat is említenek, vagy vízilóolajat (mrHt db – Eb114) is. Ez a megkülönböztetés talán arra vezethető vissza, hogy a libában a zsír természetes formájában a hártyás fallal körülvéve „szilárd” alakban található meg, és csak a megsérült cellafalú részeken folyik ki (olvadási átlaghőmérséklete 37 °C). Erre gondolva valószínűnek tartom, hogy a folyékony, a növényi olajokhoz hasonló állagú, már kifőzött libazsír lehetett a mrHt-sA, hiszen ebben a formájában állaga megegyezett azokéval.

Az állatok olajánál azonban nem szabad a „másodlagos olaj” lehetőségéről sem megfeledkezni, hiszen szokás volt Egyiptomban a mrHt-ben különböző állatokat is kisütni, és az így keletkezett olaj az adott anyagból több mindent magába olvasztott. Az egyik receptben például a békát merehetben főzték szét, és az így keletkezett olajat bizonyára „békaolajnak” hívták. Egyelőre értelmezhetetlen a száraz olaj swg-ja (swg n mrHt Swt), ahol a száraz olaj név esetleg már kiszáradóban levő, avas olajra vonatkozhat. A mrHt olajnak előfordul egy különleges formája is, az idegen föld/sivatag olaja (mrHt-xAst) kifejezés, amely feltehetően kőolajat vagy aszfaltot jelent.

A másik, zsiradékot általánosan jelölő szó, az adzs (aD) inkább állati eredetűnek tűnik. Viszonylag gyakran kapcsolódik a liba (sA) szóhoz, de együtt szerepel például a bikával vagy a szamárral. Ugyanakkor ez a „zsír” is lehetett növényi eredetű, hiszen kapcsolódhatott például a cédrusfenyőhöz (Eb758). Éppen ezért az ókori egyiptomiak feltehetően inkább az állag alapján különítették el a két zsiradékot a folyékony olajra (mrHt) és a többé-kevésbé szilárd zsírra (aD). Egyes speciális fajtáknak, mint például a tormafafélékhez tartozó Moringa peregrinából készült olajnak (bAk) és a cédrus olajnak (sfT) saját neve volt.

Erjesztett italokSzerkesztés
 
Neferetiabet hercegnő sörös kancsója. Slab sztéle Régi Királyság, Neferetiabet (Kr. e. 2590-2565) a lány sírja Gizaban, festett mészkő. Louvre, Franciaország.
 
Egyiptomi sörkészítő fa modellek. Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeum, San Jose, Kalifornia.

((xpr) Ds=f – (magától) keletkezett, awA – erjedt.)
Az alapanyagok megnevezése közben találkozunk az erjesztés fogalmával, amelynek a folyamatát nem írták le, csak az eredményét, ha ilyen formában használták fel az adott anyagot. A receptekben több alapanyaggal kapcsolatban is megtalálható, például a megerjedt méz (xpr Dsf n bjt) és a megerjedt datolyaszirup (xpr Ds=f n bnjw), de eredetmegjelölés nélkül is szerepel, mint az erjesztett cefré (Sbt xprt) és az erjedmény leve (HsA n awAyt). Legtöbbször azonban a sörre, valamivel ritkábban a borra vonatkozott.

Napjainkban is alkalmazott alapanyagokSzerkesztés

Az egyiptomiak választott alapanyag összetevői bizony kiállták az idők próbáját. Amikor prof. Campbell konzultált a Martindale's Extra Pharmacopoeia 1977-es kiadásának szerkesztőivel azt állapították meg, hogy 62 százaléka az összetevőknek a kutatott papiruszban még mindig használatban van az 1970-es években. Sok még mindig - vagy legalábbis szintetikus változata.[84] Az ó-egyiptomi orvos-papok a sebeket mézzel, gyantával és fémekkel kezelték. Ma már mindegyikről tudjuk, hogy a kórokozókat elpusztító hatású. A kutatások olyan recepteket tártak fel, amelyekből kiderült, hogy a ricinusolajat, a sártököt (Colocynthis), a fügét és a korpát hashajtóként adták a betegnek Ó-Egyiptomban.

Kiderült, hogy a hasfájást, a kólikát bolondító beléndekkel (Hyoscyamus) gyógyították, ezt ma is alkalmazzák. Szélhajtó szerként a köménymagot és a koriandert használták. Bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a csontrendszer és az izmok betegségeinek kezelésére keringésjavító szereket alkalmaztak. Lenmaglisztes borogatást, kötést tettek a fájdalmas helyekre, hogy felmelegítsék azokat, illetve csillapítsák a fájdalmat, nyugtassák az adott területet. Az ősi egyiptomiak a reumás panaszokra zellert és sáfrányt alkalmaztak. A beteget gránátalma fogyasztásával próbálták megszabadítani a bélgilisztáktól, a galandféregtől.[8]

Gyógyszertechnológiai műveletek és ráolvasás, iatromágiaSzerkesztés

 
Circulus colocynthis
 
Muhammad ibn Muhammad Shakir Ruzmah-'i Nathani - A Colocynth Plante

A gyógyszer-technológiai eljárások befolyásolják a gyógyszerek hatását és ennek következtében annak végső hatékonyságát. Az ókori egyiptomiak által elkészített gyógyszerek figyelemreméltó következetességet mutatnak, átfogó gyártástechnológiai ismereteket napjaink gyógyszerkészítéséhez hasonlóan: forralás, melegítés, szárítás hőközléssel, párologtatás, szűrés, forrázatok, extrakció vízzel, alkohollal vagy zsírral, préselés, porítás, porok, szitálás és formába-öntés.

Az egyiptomiak által használt eljárások ismertek a modern gyógyszerészetben is. Ismerték az oldatok forralással történő töményítését és az oldatok hígítását, vagy amikor őrléssel több hatóanyagot keverünk össze. Voltak szakértői a hatóanyag kinyerésére. Az aktív vegyületet a növényekből vizes vagy alkoholos áztatással vonták ki, oldékonyságától függően. Colocynth (keserű alma) például csak extrahálják hígított alkohollal, ami sör vagy bor volt. Bizonyos készítményeket kétlépcsős extrakcióval vontak ki. Először vízben vagy alkoholban, majd a savas áztatással (ecetes bor vagy savanyított tej, amely vajsavat termel) extrahált az orvos-gyógyszerész-pap. Cukorral vagy alkohollal tartósították a készítményeket.

Nincs bizonyíték arra, hogy tisztában lettek volna a kémiai reakciókkal, de a elfogadták a megfelelő technikákat.[84] A módszereket áttekintve látszik, hogy bár előállításukhoz egyszerű műveleteket végeztek az orvosok, és ősi hagyományokat folytattak, mégis komoly szakmai felkészültséget igényelt a receptek megvalósítása a sok hasonló, apró részleteiben mégis eltérő elemű művelet miatt, de azért is, mert az eljárások körülményeiről a lehető legritkábban írtak, tehát csak a korábban tanultak alapján lehetett dolgozni. A gyógyszertechnológiai műveletek a hideg- és a hőközléses technológiára oszthatók figyelembe véve az ó-egyiptomi gyakorlatot, amelyeket az istenek megnyerését segítő rítusok kísérték, akár imák és könyörgések, akár fenyegetések és ígéretek formájában.

Az alapanyagok gondos előkészítése után, az ókori gyógyszerek előállítása is sokszínű, változatos képet fest. A fennmaradt papiruszokon olvasható receptek alapján a feldolgozás több fázisban történt, különböző technológiákkal, amelyeket kombinálva is alkalmaztak. A gyógyszerkészítés eredményeként az elkészült medicinák is eltérő csoportokba sorolhatók. Az Ebers-papirusz belső betegségek kezelésére írt első gyűjteményes könyvének receptjei segítségével az egyes ó-egyiptomi szakkifejezések minél pontosabb meghatározásán keresztül ismerhető meg a gyógyszerkészítésben alkalmazott technológiák az ókorban.[85]

Isteni segítség és gyógyszerkészítésSzerkesztés

A gyógyszerkészítés közben az Ebers papirusz néhány részlete ráolvasást tartalmaz, ami azt is mutatja, hogy az empirikus tapasztalat arra tanította a készítőket, hogy nem elég a gyógyszert legjobb tudásuk szerint elkészíteni, hanem külső, isteni segítségre is szükség van ahhoz, hogy valóban hatékony legyen.[86] Az orvosságnak a várakozáshoz képest elmaradó vagy gyenge hatását nem tudták racionális érvekkel megmagyarázni, ezért számukra éppúgy magától értetődő isteni világ jelenségeiben találták meg az okokat.

Ennek egyenes következménye volt, hogy az orvosság gyógyhatása érdekében azokat is az istenek befolyása alá kellett helyezni, és ennek az imák, ráolvasások és különböző rítusok voltak az eszközei, amelyeket tehát készítésük közben gondosan elvégeztek. Bár ezek is sokfélék voltak, ezek módozataira csak érintőlegesen tekintettünk ki, hiszen ennek oktatása és tanulmányozása egy másik tudományág, a iatromágia vizsgálódási területébe tartozott, így a jellemzően recepteket tartalmazó orvosi papiruszokba csak kevés varázsmondás került.

Alig van olyan ráolvasásos recept, ami a recept elkészítése alatt hangzott volna el, a többség terápia, alkalmazás közbeni ráolvasás. Csak a szöveg maradt fenn, a körülményekről nem írt a papirusz.
Ráolvasás:
óh, hím htw állat, óh, nőstény htt állat! és fordítva. Óh aDn férfi és aDnt nő, és fordítva, miközben 5 ro vízzel teljessé tétetik

füge
szőlő
bevagdosott szikomór
fügeliszt
gumi
okker
szentjánoskenyér
prt-Snj

Kimérve és egy edénybe téve, amikor vizet kellett rájuk önteni. Utána éjszaka a harmatnak kitéve értek össze fogyasztható orvossággá. A víz hozzáöntésekor mondták a ráolvasást. Egy állatpárt (htw / htt) és egy emberpárt (aDn / aDnt) kellett megidézni, mintha már önmagában a jelenlétük elegendő lett volna a szer hatékonyságának a biztosítására.

Ókori gyógyszerkészítő laboratórium és a templomok szentélyeiSzerkesztés

 
entrance, temple of Edfu, Egypt
 
center room in Edfu, Egypt
 
A Block from the Sanctuary in the Temple of Mentuhotep II at Deir el-Bahri. Made during the Middle Kingdom in Dynasty 11, during the reign of Mentuhotep II. Found at Egypt, Upper Egypt; Thebes, Deir el-Bahri, Temple of Nebhepetre.

A gyógyszerkészítés helye az ókori templomokban, titkos, varázslatos szentélyekben volt. Rendszerint különálló vagy elkülönített rész, csak a papok léphettek be. A szentély a szertartás színtere is, amelyet a laikusoktól a szentélyrekesztő választ el. A szentélyek létesítése a legtöbb vallás templomaira jellemző már a ókortól kezdve. A szunu elsősorban gyógyszereket készített. Előfordult a gyakorlatában „késes kezelés” (*ḏw-‘) és szükség esetén a *ḥmm -eszközzel kiégetést is végzett. További, ma az orvoslás körébe sorolható tevékenységeknek is voltak specialistái, így külön mesterségnek tekintették például a kígyómarás és skorpiócsípés kezelését, amit Szelket papjai (*w‘b Srkt) végeztek, vagy a körülmetélést, ami nem számított orvosi beavatkozásnak, és templomi rituálé keretében történt.

Gyógyszerkészítés eszközeiSzerkesztés

Az orvosi mesterség szakrális titkaként (ṧtʒw n swnw) el kívánták rejteni az avatatlan kontárok elől a gyógyszerkészítés eszközeit. A munkafolyamatok során a technikai újítások feltehetőleg az eszközök – mozsár, pálca, keverőedény stb. – fejlődéséhez és a használatuk során alkalmazott fogásokhoz köthetők, amelyet az oktatás-tanulás során sajátítottak el a tanulók. Ezért írásban történő rögzítésüket feleslegesnek tartották. Ismeretek ennek következtében szegényesek, csak vázlatos jellegűek. Ezek nagy része a hétköznapi életben is használatos eszközök, amelyek méretük, alakjuk vagy éppen anyaguk miatt az adott művelet által támasztott igényeknek megfeleltek. A hin (hnw) edényt mérésre is használták.

  • edények: hnw kimérésre, nw, njw, ds, mḥt
  • felesedény: rmnt, bʒw
  • tálak:
  • korsó: ṭʒb
  • üst: rhdt
  • sütőforma: ‘prt, bḍʒ
  • kőmozsár: ṧd n jnr
  • vásznak
  • szalagok
  • szűrőkendő ḥsw
  • vászonzsák ḳrft
  • vászonkötszer: kʒpw nw pʒḳt
  • füstölőkő: jnr; füstöt ḥtj-nek neveztek
  • szalmaszál: ṧbt, ṧbb; :szalmaszállal nyelték le az am füstöt
  • sebészi kés: dmt; kiélez (dm) inkább szúrószerszám lehetett
  • kautérium: ḥmm

Hideg technológiákSzerkesztés

A hideg technológiák számos fogalmat használt, amelyek jelentését nehéz vagy lehetetlen megérteni és elkülöníteni. Különösen áll ez az apró darabokká alakító eljárásokra, ahol a technikát a nḍ, ḳnḳn, h(ʒ)bḳ, s(w)gm, ḥʒ szavakkal fejezték ki. Megállapítható, hogy eltérően nevezték azt, amikor egy edényben (finomra) törtek valamit talán faverővel (nḍ), máshogy a ritmikus ütögetéssel felveréses vagy szaggatás jellegű technikát (ḳnḳn), már puhított anyagok mozsártörő vagy más pálca segítségével való összezúzását (ḥ(ʒ)bḳ), a porítást és a szirup finomságúra alakítást az őrléshez hasonló módszerrel (n(a)gj) vagy a kalapácsolásos technikával péppé vagy sziruppá alakítás (ḥʒ) eljárását. Az összedolgozásra még több szót használtak, a leggyakoribb módszer azonban az általános érvényű egy dologgá tesz (jrj m xt wat), vagyis masszává alakít. Persze szokásos kifejezés még a hozzátesz (rdj m/ḥr/r), teljessé tesz (sjp), vagyis a még hiányzó résszel kiegészíti, a belemárt (txb m), a kiönt (stf) és a különböző keverési formák (ʒmj, sfj, m/ḥr/n, ṧbn), amelyek között a különbségek egyelőre nem megállapíthatók. Az anyag homogenitását pedig néha rázással (wṧm m/ḥr) is biztosítani kellett.

AprításSzerkesztés

 
Nő gabona őrlés közben. Egyiptomi szolga. Kairó Egyiptomi Múzeum.
 
Konyhai modell munkavállalók köszörülés, sütés és főzés, XII. dinasztia, Kr. e. 2050-1800. Egyiptomi Múzeum Berlin.

nḏ (törés), n(ˈ)gj (fel-, összetör), ḳnḳn (ütés, aprítás), h(ʒ)bḳ (összezúz), s(w)gm (felaprít),ḥʒ (felaprít, darabol),ˈʒg (össze-, szétlapít[87])
Aprításkor általában valamilyen törési, zúzási, nyírási, őrlési, vágási vagy húzási műveletet, ill. ezek közül néhányat végzünk. Az aprítás olyan dezintegráló mechanikai művelet, amellyel a szilárd anyag részecskéinek nagyságát csökkenteni, ill. ezzel egyértelműen az anyag diszperzitásfokát növelni tudjuk. Általában húzó-, nyomó-, hajlító-, nyíró- és csavaróhatások eredményezik a diszperzitásfok növekedését. Leggyakoribb módszer az ókori egyiptomi gyógyszerkészítésben az összetörés (nḏ). Ezen belül többféle fokozatot különböztettek meg:

  • finomra törés (nḏ sn′′)

A leggyakrabban alkalmazott kifejezés, bár rendszeresen alkalmazták az általánosan értelmezett, mindenféle jelző nélkül szereplő törés (nḏ) szót is. Olyan edényben végezték a műveletet, olyan eszközzel, amelynek az alja lapos lehetett, hiszen nem akarták az edény alját összeroncsolni.

  • ütés, aprítás, cséplés jelentésű ḳnḳn

Egy ritkábban alkalmazott darabolási eljárást jelöl az ütés, aprítás, cséplés jelentésű ḳnḳn ige.

  • összezúzni h(ʒ)bḳ

Ritkán használatos az orvosi receptekben. Feltételezik, hogy hegyes tárggyal történő aprítási eljárást jelent, de az egyik receptben a kőmozsárban (m Sd n jnr) kiegészítéssel szerepel, és ez inkább a mozsárban mozsártörővel összezúzni jelentésre enged következtetni. Egy féregűző szerhez már korábban beáztatott, majd kendőn átszűrt leveleknél használták ezt a módszert.

  • porít, porrá alakít (sgm / swgm)

Igen ritka. Az egyik papirusz receptjében az összezúzni igével párhuzamosan szerepel. Ez az wgm / wqm ige műveltető formája, amelyet elsősorban gabonák őrlésével kapcsolatban használtak. Feltehetően az őrlés valamilyen módját juttatja kifejezésre, vagy a lisztes állapot elérésének egyik fázisát nevezi meg. A szó olyan szorosan kapcsolódik a gabonához, hogy főnévként az őrölt gabona, liszt (wgm) megfelelője lett.

  • szét üt, szét ver ige

A Középbirodalom korától a szétüt, szétver jelentéssel bír. Az agyagot kenték szét a sör üledékében (mstʒ), hogy a beteg testrészre felvigyék, a krisztustövis fáját dolgozták fel ugyanígy, hogy aztán kenőcsként lehessen használni. A tő szerepel a kalapácsra emlékeztető fejű oxürhünkhosz, más néven kalapácshal nevében is, a technikai kivitelezés feltehetően valami erre emlékeztető szerszámmal történt, vagyis itt az elnevezés alapján tulajdonképpen kalapácsolásról volt szó.

KeverésSzerkesztés

Keveréssel különböző sűrűségű folyadékokat, folyadék-szilárd rendszereket, szilárd anyagokat stb. hozunk egymással érintkezésbe, az anyag vertikális irányú mozgatásával. A keveréssel előállított többkomponensű molekuláris diszperz rendszereket elegyeknek, a vizuálisan megkülönböztethető komponenseket tartalmazó rendszereket keveréknek nevezzük. Több egymástól különböző szilárd komponensből álló keverék esetében az elméletileg elképzelhető egyenletes anyageloszlás nem érhető el. Egy megfelelően eloszlatott többkomponensű anyagkeverékben (egy reális keverékben) az azonos tulajdonságú szemcsék kisebb-nagyobb halmazai figyelhetők meg. Az ókori egyiptomi gyógyszerkészítésben a homogenizálásra, keverésre sokféle módot használtak, olyan szavakkal, ami ma már ismeretlen:

  • összeráz (wṥm)

Ritkán alkalmazták az összeráz (wṥm) szót, amelyet az anyagnevek felsorolása közé iktattak, a lóbabliszthez és nátronhoz keverendő alapanyagokat vezeti be ezzel a szóval. Ezek apró szemcsés vagy por alakúak voltak. A szó korábban a kalász szálkája, toklász jelentéssel volt ismeretes, amely a gabonaszemet körülfogó kalászra vonatkozott. A rázást az említett receptben a masszává törés követi, majd a mézzel keverés (ʒmj.w ḥr nn bjt), amelyre azért volt szükség, hogy az anyag formázhatóvá váljon. Így készítették el a végbélbe szánt pirulákat, globulusokat (swyt – gyöngy). Magának a rázásnak, a következő lépések alapján tehát, nem az összekeverési folyamatban volt jelentősége, hiszen azt a masszává törés közben mindenképpen elvégezték, hanem éppen annak előkészítéseként egy többé-kevésbé egyenletesen eloszló tömeget tudtak kialakítani, amelyet aztán könnyű volt egyenletesen szétnyomni.

  • kever (ʒmj)

Egy másik homogenizálási eljárást a kever (ʒmj) ige fejezi ki, amely a kavar és a dagaszt jelentéseket is magában hordozta. Bár általánosnak tűnik a jelentése, mégis kevesebbet használják, mint a masszát készít kifejezést. Ugyanakkor több receptben is egyedüli művelet, például, ahol a tḥwj-t sörrel keverték össze, és feltehetőleg folyékony készítményt állítottak elő. Darabos gyümölcssaláta jellegű növényekből összekevert gyógyhatású készítmény, míg a közvetlen utána leírt recept ugyanezt az anyagot, bor és az azonosítatlan pA-jb folyadékkal felöntve, bólévá alakította. Növénynedvet használtak folyadékként a szilárd összetevők elkeveréséhez, ahol az anyag masszává állt a végén össze (ʒmj.w m ḥt w‘t). A porrá tört anyagokat azért keverik az ʒmj művelettel a mézhez, hogy formázható, szilárd anyagot (swjt = gyöngy) állíthassanak vele elő. Szintén formázható tészta (Sdt) előállítására szolgál a keverés egyes receptekben, amikor a datolyalisztet keverik a vízbe, más receptben a pörkölt szorgumot (?) (mjmj) sörbe keverték, majd az így elkészített lepénytésztát a felforrósított formával kisütötték. Tésztajellegű lehetett egy másik receptben összeállított massza is, amelyet először sűrűre főztek, és csak utána kevertek össze (ʒmj), hogy pakolásként hasznosíthassák. Néha fokozatosan kellett az egyes összetevőket a masszához adni, esetleg speciális edényben, mint egy hashajtó esetében, ahol a datolyát, a sót és a cefrét keverték (ʒmj) vízbe, valószínűleg egy magas falú edényben, mert utána át kellett helyezni egy lapos tálkába, és ott rászórni a gyógynövénylisztet, amelyet mustármagból nyertek (rdj ḥr mḥt, rdj dḳw n gngnt ḥr=s). Több lépésben készített gyógyszerforma máskor is megfigyelhető.

  • összekever, vegyít (ṥbn)

Ismét másik összekever, vegyít jelentésű ige az ṥbn. Két szövegrészben található meg. Az egyikben zöld növényi részekkel kapcsolatban használják, és utána a keveréket még kortyolnivalóvá (s‘m) alakítják, míg a másikban sós és mézes vízzel marhaepét kevernek így el, hogy egyenletes, kenhető masszát kapjanak, hiszen az egy dologgá kever (ṥbn m ḥt w‘t) kifejezést használták, és a végterméket a kiütésre rákenték (gs). Nem egyértelmű, mi lehet a különbség a különböző keverést kifejező igék között. A keverék, elegy szót mindenesetre ebből képezték (Sbnw). A szó jelentéstartamának lényeges eleme lehetett a különbözőség, mivel jelzőként különböző, mindenféle értelemben szolgált. Erre utal a Középbirodalomban kialakult különböző anyagú gallér (wsḥ m ṥbn) névben való szereplése is.

  • összmasszát készíteni (jrj m ḥbt)

Miután létrejött a massza, egyes esetekben még egy időre állni hagyták, többnyire azonban mindjárt átpasszírozták. Ez történt a sörgyártásban is, ahol a művelettel homogenizáltak és szűrtek. Feltehetően az említett orvosi alkalmazások során is így értették. Ismét máskor mindhárom műveletet elvégezték a masszával, azonban záró műveletként a masszává alakítás után még sörrel egészítették ki az elegyet. A finomra tört, édes sörrel felhígított, masszává alakított anyagot érlelték egy éjszakán át. További tennivalóként pedig méz és libazsír hozzáadását jelölték meg, amelyekkel szintén egyenletesen el kellett keverni az elegyet, hogy végül elkészüljön a remedium.

  • egy dologgá tesz (jrj m xt wat)

Sokszor a törést összekeverés követi az egy dologgá tesz (jrj m xt wat) kifejezéssel, és ezután használható a készítmény. Néhány receptben utána még főzték is. Ez a massza tészta is lehetett, amelyből Sns süteményt vagy xAd lepényt készítettek. Előfordult, hogy a finomra tört anyagokat mézbe tették rdj Hr bjt: papirusztermést és gngnt-et), vagy fqA süteménybe és így mézbe txb m bjt. Ismét másik lehetőség volt, amikor az apróra tört anyagot a kenyérlepénybe belehelyezték, majd 3 pirulát készítettek belőle nD snaa, rdj m bjt nt t, jrj m swjt.

  • hozzáad (rdj)

Általános kifejezés volt a (hozzá)ad (rdj) szó. Rendszerint olyankor használták, amikor a különböző alapanyagokat valamilyen vivőanyagba tették, mint a méz, a sör, az olaj, a víz, a tej és a tészta, vagy olyankor, amikor valamilyen másfajta edénybe kellett áthelyezni a félkész orvosságot.

  • egy anyaggá dolgozni (jrj m ḥt w′t)

Az összes hozzávalót egyenletesen elkeverve, masszává alakítani. Gyakran szerepel önmagában alkalmazott műveletként.

Oldás, áztatás, duzzasztásSzerkesztés

folyadékban felold / szétdörzsöl (sjn), éjszakai áztatás (sḏr)

  • folyadékban felold / szétdörzsöl (sjn)

Gyógyszerészeti szakszóként a sjn-t a folyadékban szétdörzsöl, vagyis felold, macerál értelemben is használták. Az alapjelentése szerint le-, be-, kidörzsöl (sjn) ige elég ritka a gyógyszerek előállításakor, gyakrabban alkalmazott művelet viszont a fizikoterápiás kezelések közben. Például sást (swt) kellett az orrhoz dörzsölni vagy a készítményt a testhez dörzsölni. Más esetben az édes sörben masszává dörzsölték a felsorolt anyagokat (sjn.w m xt wat) vagy sörben, édes sörben, tejben szuszpendálva tették ihatóvá a készítményt.

  • éjjel a harmatnak kitenni sDr n jAdt

Az éjszakai áztatást is magában foglalta az éjjel a harmatnak kitenni sDr n jAdt. A kifejezés szó szerinti fordítása: alszik a harmatban. Az eljárásnak többféle oka is lehetett. Az éjszakával az időtartamot és az időpontot is megjelölték, fontosak lehettek a környezeti viszonyok. Az elegyben zajló folyamatokra feltehetően a hőmérséklet (hűtés)és fény változása (fényérzékeny), illetve a hajnalban kicsapódó nedvesség is hatással volt. Egyes elegyeknél pedig mérgező gázok keletkezhettek az összeérlelődés alatt, amelyek aztán reggelre eliminálódtak. A szentjánoskenyér termésével érik össze az édes sör vagy az egyelőre még azonosítatlan Snft, az jSd' (Balanites bogyója) és az alsóegyiptomi só elegyét áztatták az édes sörben.

A szükséges anyagokat egyszerűen egybeöntötték és állni hagyták. Más esetben először összekeverték az alapanyagokat, és utána a masszát helyezték bele a sörbe. A ritkán használatos módszerek közé tartozott, amikor éjjelre mézben hagyják állni (sDr Hr bjt) az összetört, egyébként szilárd anyagokat, majd reggel még bőséges mennyiségű sörben szétkenték (sjn Hr Hnqt). Az adott körülményekre tekintettel szó itt speciális, gyógyszerészeti jelentést nyert, amelynek ma a felold szó felel meg. Érdekes az a recept is, ahol a gránátalma gyökerét összezúzták (hb[A]q) a sörben, majd az így keletkezett anyagot hígították vízzel az áztatáshoz. Valószínűleg itt is 1 éjszakányi időtartammal számolhatunk, hiszen reggel korán kellett összezúzni, szétdörzsölni.

Az áztatás minden valószínűség szerint általában nyitott edényben történt, különben nem lett volna szükség az ellenkezőjét kikötni egy másik receptben. Itt ugyanis egy meglepő magyarázatot fűztek hozzá: ne lássa Su (nn rdj mAA=s Sw), vagyis ne érje levegő, és ezt úgy biztosítottak, hogy lefedték (sk(A)p) az előzőleg masszává alakított, majd újabb anyagok hozzáadását követően ismét masszává alakított gyógyszert. A lefedést jelző szó további jelentései közé pedig még a tetővel ellát, (eget) beborít, felhősít tartozott. Bár a lefedni jelentése mellett a kővel történő lefedés a jellemző, tehát lényegében hermetikusan elzárták, nem érte levegő. Az áztatáshoz alapvetően a vizet és a sört használták, de ritkábban mézet, és együttesen sört és bort is alkalmaztak. Az összeérlelés azonban egyes esetekben folyadék hozzáadása nélkül is megtörténhetett, az összetevőkből kieresztett lé segítségével.

Granulálás (passzírozás)Szerkesztés

passzírozás (atx)
A művelet célja egyrészt megszüntette a darabos jelleget a puhább anyagoknál, másrészt az összedolgozás egyik módja is volt. A sör készítésénél egy szűrőn passzírozták át az anyagot, tehát egyúttal a szűrés műveletét is magában foglalta. Lehetett első és egyetlen művelet vagy akár utolsó egy egész műveletsorban. Itt, a Xt (has, törzs elülső része, test) gyűjteményes könyvében 28 olyan recept található, ahol a passzírozás az egyetlen művelet. Ritkán fordult elő, hogy az összetört (nD) vagy ütéssel aprított (qnqn) anyagoknál szükség volt még a passzírozásra, de a két művelet nem zárta ki egymást. Egyes esetekben megállapítható, hogy a passzírozás célja a korábbi aprítási eljárás után, hogy iható állapotot idézzenek elő, édes sörbe dolgozták bele a masszát; az akácialevél sörben áztatás után lett így itallá alakítva a boróka és ktkt [turmix jellegű?] tejes italának elkészítéséhez).

Máskor meleg vagy hideg szirup készítéséhez volt szükség rá. A finomra törött és éjjelre beáztatott masszát az receptben szintén sziruphoz kellett átpasszírozni. A passzírozás módjáról is felvilágosítással szolgálnak, amennyiben megjegyzik, hogy átpasszírozni úgy, ahogy a sörkészítésnél szokás (atx mj jrt r Hnqt). Ebből a kiegészítésből két dolog derül ki: egyrészt, hogy többféleképpen lehetett passzírozni, különben nem lenne értelme ennek a kikötésnek, másrészt kiderül belőle, hogy a kását egy nagyobb edényre helyezett, lyukacsos aljú tálon gyúrva préselték át. Ezt a kerámiaegyüttest pedig minden valószínűség szerint a háztartásban készült sörhöz is igénybe vették. Természetszerűleg következik ebből, hogy egy már tésztává összeállt és utána áztatott anyagot passzíroztak át.

A többi esetben is valószínű, hogy ahol a massza kialakítását említik (jrj m xt wat), ott a sörkészítésnél szokásos passzírozási módot végezték. Egyes esetekben a passzírozandó anyagnak össze is kellett érnie. Erre többnyire egy éjszakát szántak (sDr n jAdt). Az érlelés egyik tipikus formája, amikor az anyag a passzírozás előtt vízben, sörben vagy akár mézben ázott. Az érleléses passzírozás másik módja a főzéshez kapcsolódik. Vagy főzés, érlelés és passzírozás a sorrend (Eb237), vagy főzés, passzírozás és érlelés (Eb240). Hiányos az Eb282, ahol nem tudni, milyen módon készítették elő a sok zöldséget, amelynek össze kellett érnie, hogy utána át lehessen paszszírozni. Csak feltételezhető lehet, hogy mivel a hozzávalók között szerepel egy kis kása, abba keverték bele az (apróra vágott?) zöldségeket.

Az egyes összetevők mennyisége miatt azonban biztos, hogy nem alakulhatott ki tésztajellegű anyag, hanem valamilyen zöldségsalátaféle jött létre. A passzírozás gyakran szerepel a főzéssel együtt. Jellemzően a főzést követte, csak kivételesen volt fordítva, mint három wxdw-fájdalom elhárítására szolgáló édes sör alapú orvosságban. Egyszer (Eb283) a főzés helyett a melegítés (srf) szerepel, de a sorrend itt is a szokásos. Kivételesen passzírozás után még besűrítették a készítményt az Eb217-ben. Bár ennek módját nem adták meg, kizárásos alapon az ismételt főzésre lehet gondolni, mint egyetlen viszonylag gyors eljárásra.

SzűrésSzerkesztés

szűrés (sXAk)
A fogyasztás előtti utolsó fázis a receptekben a szűrés (sXAk), amelynek célja nyilvánvalóan a darabos részek eltávolítása volt. Ezzel az előállított italt könnyen fogyasztható állapotba kívánták hozni. Az Eb57-es receptben egy mHt edénybe szűrték, és ki is írták, hogy ezt azzal a céllal teszik, hogy a feltehetőleg az Acacia tortillis (?, ksbt)Xr részéből keletkezett szálak ne maradjanak benne. A szűrés vászonkendővel történt, amelyet egyébként a szó írásakor szintén használatos vászon determinatívum is jelez. Sőt ez annyira jellemző lehetett, hogy az Eb68-ban magát a szűrés szót is ez a jel helyettesítette az m Hbsw – vászonkendőn kiegészítéssel. Itt az áztatás után, de még az összezúzás (hbq) előtt következett: így fogták össze a leveleket, és szűrték ki a levet.

Hőközléses technológiákSzerkesztés

A hőközléses technológiák is sokfélék, de részleteik számunkra kevésbé megfoghatók. Lényegében a főzés különféle fokozatait és módozatait írják körül, kezdve azzal, hogy a tűzre teszik (rdj ḥr xt), egészen addig, hogy elfőzik (snwx). Néha csak általános értelemben, a mindenféle főzést magába foglaló psj igét használják, máskor a hőfokot határozzák meg a melegít (srf) vagy meleggé tesz (jrj=k srf) és a felforrósít ((s)ṧmm) kifejezéssel, vagy a módját, mint a pörköl (awg), grillez (ʒṧr) vagy süt (ḳfn) igével.

(psj; fsy; pfsj) főz,[88] ((s)ṥmm) felforrósít, (rdj ḥr ḥt) tűzre tesz, (srf) melegít, (jrj=k srf) meleggé tesz, (ṥnwḥ) elfőz, (‘wg)pörköl, pirít, (ʒṧr) grillez, (kfn) süt.

Maga a főzés művelete többféleképpen zajlott. Volt, amikor csak melegítésre volt szükség, máskor addig keverték az ételt a tűz fölött, amíg besűrűsödött vagy összeállt, de főzhették sokáig azért is, hogy kellőképpen megpuhuljon, elfőjön vagy éppen szétfőjön.

  • alapanyagok előkészítése főzéssel

A gyógyszer elkészítésénél a felhasználandó anyagok összeszedése és a kívánt mennyiség kimérése után az orvosság megalkotása néha az egyes alapanyagok megfőzésével kezdődött. Erre utal például a főtt tigrismogyoró (w‘ḥ psj) materia medicaként történő megnevezése. Ugyanez mondható el a búzáról (swt psj), ahol azon kívül semmit sem írnak a készítmény előállításának módjáról, hogy kötözésre/ pakolásra (wt) használták, de következtetni lehet arra, hogy valahogyan masszává alakították. Az árpapehelyt (jt sHm, psj) szintén megfőztek a döngölést követően. Az előzetes sütést vagy főzést feltételezi kimondatlanul is számos további alapanyag megnevezése, mint a különböző kenyerek és sütemények.

  • búza kásák és pépek

A kásák és pépek is valószínűleg így készültek. A kása készítése azonban jelentheti magát a készítmény előállítását is. Egy ilyen eljárást ír le egy recept, ahol a datolya mag (nyt nt bnr) előkészítése után, mint az utasításban olvasható, tétetik aztán ez a tűzre, levenni a kását, kiüríteni ezt a zsákot (ddj.tw=s m ḥt, ṧdj ʒH, wḥʒ ḳrft tn). Nem derül ki milyen melegre hevítették fel a magokat, de az sem, hogy hogyan tették, ez mindössze annyit árul el a recept, hogy az előzőleg vászonzsákba tett cefrében ázott magokat a nyílt tűz felett melegítették, és ettől alakult ki a kásajelleg, természetszerűleg feltételezi, hogy folyadék is jelen volt. Minthogy a zsák tartalmát nem lehetett keverni, ez csak a datolyamag megduzzadásának, szétfövésének lehetett a következménye. A forró, főtt, megpuhult magokat csak ekkor tették vízbe, ahol lehetővé vált a passzírozásuk.

  • hosszú főzési idő

Hosszú főzési időre utalhattak, amikor a tigrismogyoró főzését a lassan megpuhuló babéhoz hasonlították. Pl.: tehéntej, tigrismogyoró, xt edénybe tenni, amely tűzre lett téve, mint a lóbab főzésekor. Ha azután megfőtt, rágja össze az ember ezt a tigrismogyorót, és nyelje le ezzel a tejjel 4 napig. Mivel a főzet előkészítéseként szokás volt egy dologgá tenni (jrj m ḥt w‘t), azaz masszát készíteni, sokszor már összekevert állapotában kezdték el főzni. Tehát valamennyi összetevőjét azonos ideig és hőfokon melegítették. A keverési művelet kiírásának a hiánya azonban nem feltétlenül jelent másfajta módszert, hiszen ezt tekinthették magától értetődőnek is, és ezt – lévén a receptek orvosi titkok – a kollégának úgyis tudnia kellett.

  • főzés külön-külön

Az orvosságok főzésekor nem feltétlenül egyszerre került minden a főzőedénybe, például annak lehetünk a tanúi, hogy a növénynedv (Hsʒ), az olaj és a sör alkotta folyadékot először összefőzték az üstben, és csak utána tették bele főni a két kiválasztott növényt – összetörve, hogy a hatóanyag könnyebben kioldódjon belőlük. A többlépcsős főzés egyik célja az lehetett, nehogy éppen a sok főzéssel vegyék el az anyag gyógyító erejét. Tanúsítja ezt ahol a különböző gyógynövények főzete már besűrűsödött, amikor a mézet hozzátették, ám ezt rögtön követte a tűzről való eltávolítás és az ujjmelegen tartás. A gyakorlatban ezzel a méz gyógyhatásának a megtartását biztosítottak, hiszen ma már köztudott, hogy a mézben található hatóanyagok 40 fok felett bomlanak.

  • főzés (psj) és az oldószer

Számos orvosi recept egyetlen előírt művelete a főzés volt. Ennek rendszerint csak a tényét rögzítették, de előfordul az is, hogy az ige mellett bővítmény olvasható: masszává főzni, vagyis főzéssel tésztaállagúra sűríteni. Máskor még folyékony állapotú marad, de sűrű, vagy egyszerűen csak addig főzik, amíg testhőmérsékletű (ujjmeleg) lesz. Másik jellegzetes bővítmény a psj ige mellett a hozzá szükséges folyadék megnevezése: méz, tehéntej vagy sör, olaj. További folyadék volt még a víz a bor vagy ezek kombinációja, és ritkábban előfordul a nyák, a növénynedv (Hsʒ) vagy seprő (mstʒ). Szintén főzést írtak elő az receptben a tejnél (jrtt pst), ahol a recept egyik alkotóelemének az állapotaként szerepelt. Egyik esetben a főtt tej a főzéssel tartósított folyadékot jelöli, hiszen a forralt tej hosszabb ideig eláll mint a nyers. A másik esetben a tejet kifejezetten ehhez a recepthez forrósították vagy főzték. Ez utóbbi esetben a receptben felhasznált zsiradék oldása miatt főzhették. A forró tejben ez sokkal hamarabb kioldódott a marhazsigerekből. Utána még mézzel és a számunkra ismeretlen mhwj folyadékkal együtt átpasszíroztak majd beöntésre használtak.

  • meleg, melegít (srf)

Szakszó a meleg, melegít (srf). Kiegészítő elem nélkül használták a passzírozás előtt. Több kifejezésben is szerepel. Jellemző az ujjmelegre főz (psj m srf n ḓb‘), amelyet a készítéssel kapcsolatban használtak egyetlen műveletként. Máshol viszont akkor alkalmazták, amikor a már besűrűsödött, majd mézzel kiegészített italt visszatették a tűzre, hogy felmelegítsék. A kellemes meleg (srf nDm) pedig mindig a fogyasztással kapcsolatban fordul elő. Ez arra mutat, hogy a szó a langyos meleg kifejezésére szolgál. Nem mond ellent ennek a két azonos receptben előforduló tedd meleggé (jr=k srf) forma sem. Az itt alkalmazott módszerek azonban több egyedi vonást is mutatnak. Annyi világos, hogy az oldatot, amelyet a hígítani/ felvizezni (nDADA) ige műveltető formájának a paricipium perfectum alakjával neveztek meg (snḑʒḑʒ[.w]), nem a szokásos főzni (psj) formában dolgozták fel. A melegítésre a főnévi alakot használták. Ennek jelentései a kellemes meleg, ujjmeleg, láz, minden bizonnyal valamilyen langyos állapotot jelent, tehát a forrót és a forralást kizárja. Még a lázas ember is hiába „tüzel”, nem égeti meg a kezet.

  • 100 °C feletti pörkölés, pirítás (‘wg), grillezés ʒṧr)és a carbo medicinalis

Keveset emlegetett módszer egyes ételek elkészítésénél a 100 °C felett történő pörkölés vagy pirítás (awg). A predinasztikus korban nagy mennyiségben alkalmazták a gabonaféléknél, mint a tönköly, a búza vagy az árpa. Ízük enyhén édeskéssé vált, sőt könnyebben emészthetők is lettek. A magok különösen kásák készítésére váltak alkalmassá. A módszer a történeti korokban is megmaradt, és a zöldségekre is kiterjesztették. Hérodotosz a papiruszról írja, hogy „A mocsarakban évenként termő bübloszt = papirusz is kitépdesik, felső részét levágják, és más célra használják, de az alsó, körülbelül egy pékhüsznyi részét megeszik, vagy eladják. Akik ízletesen akarják élvezni a bübloszt, izzó kemencében megpirítva eszik”. Szerepel egy bjt / lepény elkészítésénél), amelyet mjmj / szorgumból(?) állítottak elő. A fqʒ nevű sütemény készítésének első fázisaként szintén említik az árpa pörkölését (‘wg) és szárítását / aszalását (wʒj) – amellyel tulajdonképpen „orvosi szenet” állítottak elő. A sütésnek is több formáját alkalmazták. Kedvelt volt például legkésőbb az Óbirodalom korától a grillezés (ʒṧr), vagyis amikor az ételt a levegőn, zsiradék nélkül sütötték meg. A falfestmények alapján tudjuk, hogy több módszerét alkalmazták – nyárssal, állvánnyal, és leírásból még egy továbbit is ismerünk: a felforrósított kőre helyezték a húst. A pirítós kenyeret szintén így készítették – ebből legalább kétfélét csináltak, de csak névről ismerjük őket (t-ʒṧr és sʒṧrt). A gyümölcsöknél is alkalmazták ezt a módszert, mégpedig a füge esetében, amelyet az orvosi receptekben is fellelni friss moringaolajba mártva mazsolával és papiruszszárral.

GyógyszerformákSzerkesztés

 
Beöntés Afrikában. Afrikai fából készült szobor látható, állati bőrből készült csőre a 19. században.
 
Egy tál standardizált Salvia kivonat, amely kész, és várja a melegítést, majd inhalációt.

Az ókori egyiptomiak krémeket, 50 ml-es oldatot, enemát, kivonatokat, szemkenőcsöket, cseppeket, kenőcsöket, forrázatokat, inhalasolokat és insufflánsokat alkalmaztak. Gyümölcslevek és liktáriumok megnyugtatta a köhögést, míg a híg kenőcsök, krémek és mixtúrák megnyugtatták a bőrt és az izmokat. Használtak szájöblítőket, kenőcsöket és pasztákat, pesszáriumot, borogatást, porokat, oldatokat, kúpokat és tablettákat.[89] A gyógyszerformák tartalmaznak aktív hatóanyagot, segédanyagokat a fő hatóanyag mellékhatásainak enyhítésére (pl.: aromaanyagokat, korrigánsokat, ízfedőket a keserű vagy kellemetlen íz leplezésére. Vivőanyagot az összetevők egyenletes eloszlásának és kimérésének, adagolásának biztosításra. Nem konformnak tekinthetők azok a készítmények, amelyek székletet tartalmaznak vagy az egészségmegőrző, táplálék kiegészítő élelmiszerek.

Folyékony gyógyszerformákSzerkesztés

OldatokSzerkesztés

Tinktúrák, alkoholos oldat, gyógyszeres bor, sörSzerkesztés
 
Papyrus szár oszlopokon felfuttatott szőlőtőke lugas
 
Nymphaea caerulea
 
Slab stela of Iunu

Szakszavakat a legritkábban használtak, amelyek a készítésre utalnak, mint a harmados sör (xm(w)t-ny), a seprő harmados leve (xm(w)t-nj n mstɜ), a harmados lé söre (Hnqt nt xm(w)t-ny) vagy a szintén a sörrel kapcsolatban alkalmazott felvizezett (nḏɜḏɜ) és vizessé tett = oldat (snḏɜḏɜ) kifejezések. A sör és a bor alján visszamaradt anyagra külön szót használtak a mstɜ formájában. Az erjedt lé megjelölésére volt saját szó (awɜyt), míg magát a folyamatot inkább körülírták a [magától] keletkezett – xpr [ḏsf] – alakkal. A többi folyadék megnevezésénél az alapanyag szerepel a receptekben.

  • bor, jrp

A bor előkelő ital volt. Készítését szakavatottak érlelték, akik a szőlő termesztését jól ismerték. Az ára a sörének ötszöröse is lehetett.[90] Míg a sörnél nem tüntették fel a készítés helyét és körülményeit, a boros amforákra rendszeresen feljegyezték évjáratát, származási helyét és minőségét. Lezáráskor pecséttel látták el.[91] A Nílus delta és az oázisok voltak.[92] Mivel azonban az orvosi szövegekben sehol, semmi utalás nem történik az eredet helyére, a bor (jrp) korára, amely ekkoriban kb. 30 évig volt eltartható,[93] vagy fajtájára, arra kell következtetnünk, hogy mindezeket nem tartották lényegesnek. Ez is azt bizonyítja, hogy a bort vivőanyagnak, és nem hatóanyagnak tekintették. Az Egyiptomban termelt szőlő kék színű volt, így a receptekben említett boroknál vörösborral számolhatunk – ha ugyanis idegenből hozott fehérborra gondoltak volna, mindeképpen várnánk valamilyen utalást erre. A bor egyik ókori egyiptomi elképzelés szerint a Nunból, vagyis az ősvízből származott, ezért isteni italnak számított, ami az ősi teremtő erőt is magában hordozta. Néha az eget az istenek szőlőskertjének tekintették, jelezve megbecsült voltát az égi szférában. Ugyanakkor Ozirisszal is szoros kapcsolatban állt: szüretelését Izisz és Ozirisz felügyelte. Akkor történt, amikor az Orion = Ozirisz és Szóthis = Izisz csillag megjelent az égbolton.[94] Művelésére a mítoszok szerint Ozirisz tanította meg a népeket. Ozirisz és a bor kapcsolata az Óbirodalom előtti időkig nyúlik vissza, ugyanis már a Piramisszövegben „a bor uraként” említették. Annak ellenére, hogy csak vivőanyagnak alkalmazták, a bor fontos gyógyító hatást is gyakorolt. A vörösbor mértékletes fogyasztása, mint azt a gyógyszerészeti kutatások is alátámasztják, kedvezően hat szervezetünkre, ugyanakkor csersav tartalma fejfájást és gyomorégést (.[95] Ritkább alkalmazásának ez is oka lehetett – drágasága mellett. Mértékletes fogyasztása azonban számos előnnyel jár: alkoholtartalma révén gyomort fertőtlenítőszer lehetett. Antioxidáns és a koleszterinre kifejtett hatásának köszönhetően a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, -fejlődését gátolja azáltal, hogy a szöveti típusú plazminogének (t-PA) aktivitásának és a szervezet nitrogén-oxid szintjének a növelésével tágítja az erek keresztmetszetét. Ez polifenoljainak, és a szőlőhéjból kipréselt resveratrolnak köszönhető. Ezek a vegyületek ugyanis jóval nagyobb mennyiségben találhatók meg a vörösborban, mint a fehérborban. További jótékony tulajdonságuk, hogy erősítők a C- és az E-vitamin hatását. Szintén hasznosak az ásványi anyagok; a kálium, kalcium, magnézium, melyek segítik az izom- és szívműködést, a mangán pedig fontos a pajzsmirigy és az idegrendszer működéséhez és a csontok anyagcseréjéhez.

Az egyik egyiptomi első fáraó I. Scorpion (elhunyt Kr. e. 3150 k.) sírjából származó korsó tartalmát elemezték Dr. McGovern és kollégái.[96][97] Azt találták, hogy a maradék anyag egy már régen elpárologott folyadékból származik, amely tartalmazott kalcium-tartarátot, ami a szőlőből készült termékek biológiai markere. Miután megállapították, hogy a DNS-fragmens bor élesztőt jelzett azt bizonyítja, hogy a korsóban talált anyag szőlőtermék, azaz bor volt. A kutatók arra is találtak bizonyítékot egy fa gyanta révén a bort tartósították, amelynek antioxidáns hatása megakadályozta a további fermentációt, a bor ecetesedését.

Az újabb kutatásokat Dr McGovern csapata által használt kombinatorikus analitikai technikával folytatták. Ezzel az eljárással a kutatók bizonyítékokat találtak arra, hogy a bor tartalmazott fűszernövényeket. A bizonyítékok formát öltöttek nyolc terpenoid vegyületben, amelyek a linalol, kámfor, borneol, l-mentol, alfa-terpineol, karvon, timol és geranil-aceton voltak. Bár egyetlen gyógynövény sem ismert, amely tartalmazná mind a nyolc terpenoidot, akkor valószínű, hogy a Földközi-tenger keleti régiójából származó őshonos gyógynövények kombinációjából származhat, mint a citromfű, koriander, germander, menta, zsálya, borsfű, szenna és a kakukkfű.[98]

  • sör, *ḥnḳt

A sör nagyon fontos szerepet játszott az ókori Egyiptom, mint az ősöknek és isteneknek szentelt szakrális áldozati ital. Emellett mindenkinek elérhető napi erősítő és üdítőital is volt. A piramisokat építő munkások mindennap a két kanna söradagot kaptak. A csekély alkohol tartalmú sör jóval egészségesebb ital volt, mint a sokszor szennyezett víz. A sörfőzés még gyerekcipőben járt, a sör zavaros és üledékes volt, ezért szalmaszállal itták. Az egyiptomi hieroglifákon a sörnek külön jele volt, ennek a fontosságát az is bizonyítja, hogy az „étkezés” jele a kenyér és sör jeléből tevődik össze. Többféle változatát használták orvosi célra is, amelyek egy része az adalékanyagok révén további gyógyhatásokat is kifejthetett.

Gyakran a festett, vagyis „piros” (dṧrt) sört írták elő, és előfordult, hogy hígították is. Néha az 1/3–2/3 arányban hígított, vagyis „harmados” sört (ḥnḳt ḥmwt-ny), máskor a „megnedvesített” sört (nḏɜḏɜyt) írták elő. Ez utóbbi hígítási mértékéről nem tudósítanak a szövegek. Kedvelt volt az „édes sör” (ḥnḳt nḏmt). A ḥt „győjteményes könyvében” szokatlan ennek egy 2/3-os mennyisége. Számos receptben nevezik meg a közönséges sört (ḥnḳt). Az egyiptomiak egyértelműen különbséget tettek az általánosan használt sör, a piros és az édes sör között, mivel van olyan recept, amelyben a sör és az édes sör ill. az édes sör és a piros sör együttesen szerepel a felhasználandó anyagok között. Az édes sört feltehetően datolya felhasználásával állították elő, minthogy sörkészítési jelenetekben a datolyapép/-italt (srmt), többször is megnevezték.

További megkülönböztetéseket is ismerünk, bár ezek orvosi szövegekben igen ritkán fordulnak elő. Ilyen a bɜgw-sör. A bɜgj ige „fáradt, hanyag, lankadt, erőtlen” jelentésekkel ismert, és rendszerint a halott Oziriszra vonatkozik. Bár Hannig szótárában megalvadtnak fordítja, sokkal valószínűbb, hogy a sör szó mellett jelzőként használt melléknévi igenévi alakját eredeti jelentésében értelmezve, tehát „elfáradt, elgyengült” sörnek tarthatjuk. Kérdés, hogy a jelző a sör melyik tulajdonságára vonatkozhatott: az alkoholtartalomra, és akkor olyasmi lehetett, mint a vizezett sör, vagy állott állapotára, és akkor „megfáradt”, alul üledékkel teli sör volt, vagy esetleg vonatkozhatott arra a személyre is, aki itta, majd az lett tőle fáradt és gyenge.

A kérdés megoldásában egy másik, ritkán emlegetett sörfajta segíthet, amelyet ḥnḳt nt ɜqw/ „a omlásnak/pusztulásnak a söre” néven neveztek. Ha összevetjük a két sörfajta nevét, valószínűbbnek tűnik, hogy a bɜgw sör csekély alkoholtartalma miatt volt gyenge hatású, „fáradt sör” volt, míg a „romlás/pusztulás söre” magas alkoholszintjével és részegítő volta miatt romboló hatást fejtett ki. Egyiptomban sok gyógyszert készítettek sörből a régészeti leletek alapján. Emésztési zavarokra, köhögésre, aranyérre, fájdalomcsillapítóként, sőt skorpiócsípésre is használtak sörtartalmú gyógyszereket. Úgy tűnik, sikeres volt ez a gyógymód, mert még ezer évvel később is alkalmazták. Az Ebers-papirusz olyan gyógyital receptjét is tartalmazza, amelyet még ma is bátran ajánlhatnánk. Egyiptomban először alkalmazták az árpalevet kozmetikumként.

Erről a római történész, az idősebb Plinius (Kr. u. 23–79) ír, miszerint az egyiptomi nők sörben fürödtek, hogy bőrük bársonyos és tiszta legyen. Az egyiptomi hagyomány szerint a sör készítését is Ozirisz terjesztette el az egész földön, természetes tehát, hogy az ő szent italának tekintették. A vörös sör létrejöttét a Napszem mítosz mondja el: célja Ré leányának, az oroszlán alakú Tefnutnak a megfékezése volt. A sör alapanyaga az árpa, amely ásványi anyagokban és B-vitaminokban gazdag gabonaféle. Jelentős az E-vitamin, kálium-, kalcium-, foszfor- és kovasav tartalma is. Ezek az anyagok serkentik a bélműködést, csökkentik a vérkoleszterin-szintet. Az árpából készült sörben különösen jelentősek a B1, B2, B3, B6 és H vitaminok, valamint az ásványi anyagok közül a réz, vas, cink, foszfor és magnézium. Ezért az ókorban előállított sör általános erősítő, roboráló szer volt, a mainál lényegesen alacsonyabb alkohol tartalommal. Vizelethajtó hatása miatt gátolja a vesekő kialakulását. Kimutatták, hogy a nélkülözhetetlen vitaminok, és ásványi anyagok kombinációja éppen az alkohollal együtt növeli a szervezet elektrolit tartalmát, az enzim aktivitást, jótékony hatást gyakorol a vérkeringésre, az izom és anyagcsere folyamatokra, valamint elősegíti a vértestek képződését.

Szirupok, cukoroldatokSzerkesztés
Decoctum, főzet, teaSzerkesztés
Infusum, forrázat, teaSzerkesztés
Klysma, csőre, beöntésSzerkesztés

A klistérozásnak megfelelő igét (wdH) használták a folyadékok beöntés szakszó helyett.

SzemcseppSzerkesztés
FülcseppSzerkesztés
OrrcseppSzerkesztés
NyeletSzerkesztés

EmulziókSzerkesztés

SzuszpenzióSzerkesztés

Szilárd gyógyszerformákSzerkesztés

Darabos gyógyszer, tésztábólSzerkesztés

Kenyér, süteménySzerkesztés

Kenyér- vagy süteményféle (Panis, tortilla, placenta stb.) fḳʒ, ḥʒḍ, ṧns, ṧ‘t kenyér/sütemény, bjt lepény.

  • fḳʒ

Viszonylag gyakori a fḳʒ sütemény. Egyfajta növényből – például árpa – vagy különböző anyagokból is készült. Lenyelték egészben, tehát kisebb méretű volt. Puha lehetett, mert a belsejébe helyezték az orvosságot, ritkán a tetejére. Mézbe mártva fogyasztották. Tészta önmagában nem semlegesítette a belehelyezett orvosság esetlegesen kellemetlen ízét. Készítésekor nem említenek főzést, viszont a jrj m szerkezetben, amelyet jellemzően a nyersen összedolgozni értelemben szoktak használni. Ez feltehetőleg a nyers tészta előállítási fázisra vonatkozik. Az olajba tenni kifejezés pedig arra utal, hogy hirtelensült lángosféleség lett a végtermék. Másik előirat szerint miután megfőtt a méz, hozzá kell tenni a mjmj (szorgum?) és a ṧnj-tʒ (papirusz termése) lisztet leírás alapján arra lehet következtetni, hogy készítése olyan módon zajlott, hogy felmelegítették a mézet, és a különböző liszteket hozzákeverték.

  • ḥʒḍ

Szintén lepénykenyér. Jellemzően ehhez a lepényhez kapcsolódó szó a dagaszt (sqr) és a süt, főz (psj) szó, vagyis ez minden bizonynyal egy kelesztett, majd tűzön átsütött lepény. Azt is tudjuk róla, hogy az egyiptomiak hosszabb utakra is magukkal szokták vinni. Ez viszont arra utal, hogy sokáig elállt, ezért valószínűleg száraz lehetett. Folyós tésztából készült a szilárd kenyér, ellentétben a korábbi eljárásmóddal, amikor a gyúrható, szilárd állagú tésztát nyomták a sütőformába. A változtatás ízben és állagban is eltérést eredményezett. Az Eb308-as és Eb313-as receptben gyógyászati célra datolyalisztből állították elő, és mézzel és/ vagy zsiradékkal kásává (Amat) alakították. Az Eb308-as recept előírása szerint még melegen ették. Az egyik receptből (Eb313) az is kiderül, hogy nyers tésztáját Sdt-nek hívták. Sütését mindkét recept részletesen le is írta – hangsúlyozva a kétféle edényt (mHt és pgA), amelyben kisütötték. Ez a szokásostól eltérő volt, hiszen az általánosan használt formák a kenyérkészítésnél a bDA és az aprt. Nem említ egyik recept sem élesztőt vagy kovászt.

  • ṧns

Általában bDA formában készült kenyér. Jellemző rá, hogy a swt = (valószínűleg) Triticum monococcumból készítették. Többféle gabonából és fűszerekből állították össze, ezek között is ott volt a swt. A mindennapi ételek közé tartozott. Itt formájával kapcsolatban tudjuk ismeretünket kiegészíteni, amennyiben a lepényt nevezik meg. Egyértelműen megették, viszont két receptben nagy mennyiségű vízben áztatták két másik anyaggal együtt, és megitták. Az egyik az okker, illetve szentjánoskenyér volt, a másik mindkét esetben egy enigmatikus anyag, a sx t n Dwjw.

Kása, pépSzerkesztés

  • ʒḥ, ʒm‘t / kása

A kovásztalan kása gyakori orvosi receptekben. a datolyamagot (nyt nt bnr) összezúzták, vászonzsákocskába téve egy napig áztatták cefrében, utána tűzre tették főni, majd levették, és kiürítették a kis zsákból a kását. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kásakészítés általános menete ettől eltérő lehetett, hiszen akkor nem lett volna érdemes ilyen részletesen leírni. Lényege valami ehhez hasonló lehetett, talán a végeredmény tekintetében: aprítás után főzés a nyílt tűzön, majd levétel. Frissen főzték italba, máskor csak melegítették és passzírozták vagy hidegen ázott, de passzírozták is. Máshol mindkét műveletet elvégezték rajta.

  • bj / pép

A Xt gyűjteményes könyvében a swt-búzából készítették egy kivétellel, amikor árpából (jt – Eb100) volt. Minthogy valamennyi esetben a materia medica felsorolásában kapott helyet, előfordulásai semmit sem árulnak el a készítésével kapcsolatban.

Kúp, pesszáriumSzerkesztés

mt
Készítésükről nagyon keveset tudunk. Rendszerint csak annyit jegyeztek meg, hogy kúpot készítenek, kúppá alakítják (jrj (m) mt). Egyszer kiírták, hogy masszává törik (nḍ m xt wat), míg egy másik alkalommal összefőzték az alapanyagokat, és utána formázták: masszává főzni, tamponná formázni (psj m xt wat, jrj m fttw). A fttw szó alapvetően rostgöngyöleget jelent, amelyet az orvosi szövegekben a test valamelyik üregébe tömtek be. Ebben a konkrét receptben csak az egyelőre azonosítatlan mhtt lehet rostos, a többi különböző gyógyhatású anyag, amelyeket a rostok összefoghattak. A kúpoknak (mt) is több fajtáját különítették el farmakológiai hatásuk alapján. Például a mt ḳbb / hűtőkúp, lázcsillapító.

Pilula, gyöngySzerkesztés

A gyöngy, vagyis pilula (swjt) szóval nevezik meg a készítményt több Ebert papiruszon egyes receptekben. Ezeket a formákat nemcsak az ételeknél, hanem más alkalmazáskor is igénybe vették, például a végbélbe is alkalmazták a pilulát. A külső megjelenési forma mellett előfordult ékszerként használt gyöngy is a materia medica felsorolásaiban.

GombócSzerkesztés

Nagyobb formát takar a gombóc (pnsyt) megnevezés. A receptekből az is kiderül, hogy a gombócot addig főzték, amíg a víz már forrásban volt, hiszen a gombócok fel-le jártak benne. Érdekes jelenség ebben az esetben, hogy a főtt gombócokat (kétféle) olajba is belemártották, és úgy használták fel.

PorSzerkesztés

Kenőcs, krém, paszta, pakolásSzerkesztés

(gsw nwḍt, wrḥ)
Az előiratok egy része hallgat a kenőcs (gsw nwḍt, wrḥ) készítésének módjáról. A kenőcs állományának kialakításának számos módja volt. Például az egy anyaggá keverni (ṧbn m xt wat) jelzi, hogy volt, amikor a homogén masszát a szokásostól eltérően, feltehetően bizonyos speciális fogások alkalmazásával állították elő. Ez a kever (ṧbn) ige azt is jelezheti, hogy más esetekben nem körkörös mozgást végeztek, hanem mondjuk rázást vagy dagasztást, csak megforgatták az összetevőket. Seprőből való harmados lében porrá zúzták (ẖʒ.w ḥr xmwt-ny n mstʒ). Máskor annyit árul el, hogy rdj ḥr mrḥt / olajba teszik a szükséges anyagokat, vagy olajat készítenek az alapanyagból, majd utána kenőcsként használják. Egyik receptben wḥʒw-kiütést kezeltek kenőccsel. Szájon át alkalmazandó, vizelethajtó orvosság előtt használták, és a hasra, törzs elülső részére tették, nyilván annak beteg részén.

A kenőcs szó nem szerepel a receptben, de a felvitelre használt beken (gsn) ige alapján biztosan kenőcsről van szó. Készítését ugyanúgy az egybedolgozni (jrj m xt wat) kifejezéssel írták le, mint a beveendő orvosságokét. Ugyanez a művelet több receptben is megismétlődött hasonló összefüggésben. A kenőcsök fontos orvosságok lehettek, mert külön is nyilvántartották őket. A kenőcsök készítéséről azonban csak ritkán adnak felvilágosítást. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kenőcsök előállítását feleslegesnek tartották leírni – feltehetően kialakult, közismert szabályok szerint készültek. Ezek elsajátítása pedig az inasévek részét képezte. Mégis van a sorozatban olyan eset, amikor kiírják az egybedolgozás tényét, bár a többi kenőcs sem képzelhető el e nélkül a művelet nélkül Ha tehát külön jelzésre érdemesnek tartották, akkor ez valami, az általánosan szokásostól eltérőt jelenthetett. Felmerülhet, hogy a homogén jelleget hangsúlyozták, talán mert az átlagnál egyenletesebb volt az anyaga.

A pakolás leginkább sűrű massza lehetett, ahol a gyógyhatású anyagokat akár keverés nélkül, egyszerűen csak zsiradékkal összetörték (nD). Magát a pakolás anyagát ilyen esetben kenőcs (nwḍt) névvel is megnevezhették, mint a fenti példa mutatja, ahol marhafaggyú, zeller azonosítatlan része, mirha, mézga és az ismeretetlen sauit növény alkotta. Jellemzően azonban zsiradék nélkül tették ezt. A mjkAt ásványt(?) kiszárították, összetörték és összekeverték. Ehhez feltételezhető, hogy valami másik anyagot is igénybe vettek, és mivel az alap poralapú, így az feltételezhetően nedves volt – különben nem áll össze a massza. Minthogy nem nevezték meg azt, amivel összekeverték (Amj), bármilyen folyadék számításba jöhetett, de legvalószínűbbnek a víz tartható. Pakolás készítésekor a főzés máskor is előfordul akár összefőzés jelentésben is, és van, amikor utána még a keverés műveletét is kiemelik (Eb602: psj m xt wat, Amjw).

Egy egészen különleges pakolás elkészítése. A cefrét addig psj/főzték, amíg besűrűsödött. Ekkor két gombócot formáltak belőle, és visszatették a lébe, hogy föl-le mehessenek, vagyis azért, hogy teljesen kifőzzék. Ezt követően kétféle olajjal is bekenték, nyilván a léből való kivétel után, és a véres helyen rögzítették. Meglepő hasonlóság mutatkozik az alapanyagok megválasztásában egy köhögésre készült pakolás receptjében. Ott a cefre levét finomra törték (nD snaa), majd ezzel keverték össze az erjedmény levét (HsA n awAyt), hogy a beteg tagokat bekössék vele.

Légnemű gyógyszerformákSzerkesztés

InhalasolokSzerkesztés

Inhalációs terápia a beszívott gyógyszerek az orron vagy szájon keresztül terápiás célokra természetes vagy támogatott légzés esetén. Az ókori ember felfedezte a terápiás anyagokat kísérletekkel és megfigyelésekkel. Ebben felhasznált sok növényt, ásványi és szerves anyagot betegségeinek kezelésére. Inhalált port, füstöt, száraz gőzt, gyógyszerek elégetésével vagy főzésével az ősidőkben. A vallási szertartások az ókori Egyiptomban rendszeres gyakorlat volt a levegőben égő és füstölő illatos anyagokkal. A kialakult illat belélegzése adtak némi enyhülést a légzőszervi bajokra, amely nyugalom és kényelem szükséges volt az ilyen szent helyeken.[99]

Az ókori Egyiptomba nyúlik vissza az inhalációs terápia kezdete légúti és mellkasi bajokra. Sok recept származik a 4000 évvel ezelőtt íródott Ebers és Berlini orvosi papiruszokból. Először használtak inhalációs céra szárított gyógynövényeket, megfőzött gyógyszereket vagy füst formájába elégetett anyagokat. De orron át felszippantottak gyógyszeres porokat tubákolással vagy szájon át inszufflációval a gőzt.[100][101][102] A legfontosabb gyógynövények és ásványi anyagokat használtak inhalációs terápia akkoriban, többek között benzoe, hyocyamus, cucumis, cannabis, alum, jesminum, bitumen és az arzén-szulfid. A tömjén és commiphora főzött leveleinek gőzét írták le a torok és a mellkas bajok enyhítésére.[103]

Füstök, füstölőkSzerkesztés

(ḥtj)
A füst speciális, nádszállal történő inszufflációját írta elő két köhögésre szolgáló recept. Mindössze azt az utasítást adták, hogy le kell nyelni azt a füstöt, amely két növény (tjam és amʒmw) égésterméke volt.
A recept:

realgár 1
mnj 1,
aa[ʒ]m 1,

Masszává törni. Hozz akkor 7 követ, forrósíts azt fel tűzön, hozz belőlük egyet, tegyél rá ebből az orvosságból, takarjad azt le egy új hnw-edénnyel, amelynek lyukas az alja, tegyél nádszálat ebbe a lyukba, tedd a szádat erre a szálra, hogy elnyeld a füstjét, majd tegyél hasonlóképpen minden kővel. Egyél azután valami utána szokásos zsírosat, mint a hús zsírja vagy olaj. A módszert más esetekben is alkalmazták – talán nem is csak gyógyászati céllal – hiszen utána szokásosat kellett enni, és erre csak példákat említ a recept. A vízipipázás előzménye is felfedezhető ebben az óegyiptomi receptgyűjteményben,

Kötszerek, gyógyászati-segédeszközökSzerkesztés

KötszerekSzerkesztés

 
Múmiák kötszerei Herishefhotep sírjából, Abusir, IX/X. dinasztia. Museum Leipzig
 
Ó-egyiptomi szó wt, jelentése "kötszer, megkötik, bebalzsamoz, egy kötés" ókori egyiptomi nyelven
 
ḥȝyt, "kötszer," az ó-egyiptomi nyelven
 
Wsir-wer Múmia kötszer. Kr. e. 400 és Kr. e. 350 (Késői Periódus)
 
Lábujjprotézis az ókori Egyiptomban. Egyiptomi Múzeum. A nagy lábujj faragott fából, és csatlakozik a láb egy varrott bőr védőfelülettel. Eredeti szöveg: "A mesterséges lábujj a Harmadik Átmeneti Korban. Vizsgálata a protézisnek azt mutatja, hogy viselte a tulajdonos."

Kötszerek elengedhetetlen segédeszközei az orvosi gyógyításnak, ápolásnak, amelyek kényelmet, mechanikai védelmet és stabilitást nyújtanak. Biztosítják a gyógyszerek szorosabb kapcsolatát a beteg testrésszel, sebekkel, ezáltal növelik hatékonyságukat. Viasszal átitatott kötést is jelentett, hogy a kötszer a helyén maradjon.[104] Az ókori egyiptomiak a kötözést, pakolást és gipszelést egyaránt az wt szóval fejezték ki. Ghalioungui[105] a wt kifejezést idézi az orvosi kötszer leírására, a kifejezést használják a balzsamozás kifejezésére is.[106] Így a különböző masszák alkalmazási körülményei alapján lehet csak elkülöníteni az egyes eljárásokat. Az Ebers papirusz utal arra egyértelműen, hogy kötszerrel kötötték be a sebet, minthogy a felhasználandó anyagok között a finom vászonból való kötözőszert (kʒpw nw pʒḳt) is felsorolták.

Egy másik helyen is említést tesz a kötözésről, amikor az a zsírt és a tövises akácia levelét használták fel a végbél mtw-inak kezelésére. Itt ugyanis semmiféle műveleti leírás nem szerepel, tehát feltételezhető, hogy a levél természetben előforduló formáját hasznosították. Amennyiben rostos anyag is volt az összetevők között, a beteker, beköt (wt) eljárása magától értetődően adódott. Ilyenkor a szálas anyaggal valóban meg lehet oldani a bekötést. A szövegek jelentős részében azonban pépes, mézes vagy mézgás masszákat találni, ahol valószínűbbnek tűnik, hogy pakolásként rákenték az adott testrészre, feltehetően kötszer alkalmazása nélkül. Ez aztán a gyógyítandó felületre rászáradva fejtette ki jótékony hatását. Ennek kifejezésére a bekötni (wt) mellett a ráhelyez (rdj) igét is rendszeresen használták.

Nem bolyhosodó, a puha vászonból készült textíliát, arra használták, hogy zsírt vagy mézet kenjenek rá. Kötszert alkalmazták csíkokra vágott textíliák formájában (shd), hogy egyfajta varrásként zárja le a sebet. Sínt alkalmaztak (Edwin Smith Papyrus 35) "kulcscsont törés" esetén, hogy szilárdan a helyén tartsa a kart, amikor a csont elcsúszott. Merevített vászontekercset arra használták, hogy megvédje a sérült szövetet egy elszakadt fül (Edwin Smith papirusz 27) vagy egy törött orr. Tekercs formájában alkalmazott textília tamponként szolgált (Edwin Smith papirusz 11-15), hogy felszívja testnedveket, és ezáltal a sérült szövetek hegesedését segítsék elő.

Másodsorban, a kötszereknek biztosítani kell a seb nedves állapotát, fertőzéstől, toxinoktól és szálaktól való mentességet. Nem bolyhosodó vásznat vagy gyapjút áztattak gyógyszeres folyadékban, és alkalmazták a végbélnyílás kezelésére. Mivel a seb gyógyul, vagy nem, különböző kötszertípusokat alkalmaztak a kedvezőbb gyógyulásnak megfelelően,[107] és ez van az Edwin Smith Papyrus 11-ben is lejegyezve. Arról is beszámoltak a papiruszok, hogy kötözni kell a sebet ahhoz, hogy a fertőzést leszívja a sebről (Edwin Smith papirusz 47). Vagy, hogy naponta cserélni kell a kötszert a fekélyes vagy fertőzött sebek esetében (Edwin Smith papirusz 46). Az ókori kötszerek elkészítése figyelemreméltó módon összhangban vannak a modern kötszerekével.[108]

Gyógyászati-segédeszközökSzerkesztés

Lábujj-protézis (Kr. e. 1000 és 1600 között). Egy egyiptomi múmiában talált faragott lábujj a világ legrégibb mesterséges testrésze.

A gyógyszerek hatásmechanizmusaSzerkesztés

 
Thoth Ámon Főpap felügyelője. Kr. e. 1448-1422.
 
Horus szemének szimbolikus részeit a törtek ábrázolására használták a hieroglifákon.

Az orvosi szövegek nagy része receptgyűjtemény. A készítmények többnyire a bőrön át felszívódva, a végbélbe történt beöntéssel, belégzéssel vagy szájon át fejthették ki hatásukat. A bennük alkalmazott azonosítható hatóanyagok nagy része racionális hatással rendelkezett. Az általánosan ismert hatóanyagokat ma is használják a gyógyszergyártásban, a fantasztikusnak tetsző szereket "mágikus" anyagoknak pl.: különböző ásványok, állati szervek, vér, széklet, zsír, szőrszál, bőr stb. nevezik a tu­dományos tanulmányok. Ezeknél is bizonyítható a helyi vagy általános élettani hatás.

Az egyiptomiak számára azonban a leghétköznapibb növényi anyagok hatásmechanizmusa éppúgy ismeretlen volt, mint a legbonyolultabb DNS molekuláé. Tapasztalat útján tudták, hogy mi, hogyan hat, és mindezt az adott anyag mögött rejtőző lény tevékenységének tulajdonították. A hatóanyagokat a mai népi­gyógyászathoz hasonló módon alkalmazták. A hatásmechanizmus kettős: farkasvakság esetén például a máj fogyasztása - annak nagy mennyiségű A vitamin tartalma miatt - bizonyára pozitív irányba befolyásolja a betegség lefolyását, bár különböző állatok májában eltérő lehetett a ható­anyag tartalma. Egyes receptekben szarvasmarha, szamár, fecske/galamb, vagy teknős- és disznómájjal kezel­tek különféle betegségeket.

Mint az anatómiai listákból tudjuk, a máj meghatározott iste­nekkel azonosulhatott, ill. azok védelmét élvezte, tehát elképzelésük szerint a máj elfo­gyasztásával ez az isteni lény költözött az emberbe, ahonnan a rossz szellemet - ha elég erősnek bizonyult - kikergethette. A máj azonban elkerülhetetlenül egy állathoz is tartozott, amely szintén valamilyen kapcsolatban állt egy isteni lénnyel, így tehát ez utóbbinak a segítségére is lehetett számítani. Tudták az egyiptomiak, hogy az igazi gyógykészítmények sem pusztán fizikai munka eredményei, hanem mágikus eljárás termékei is. A Hearst papiruszon olvashatók például olyan ráolvasások, amely az anyagok kimérésére, és magukra a mérőeszközökre vonatkoznak.

Mivel Hórusz isten szeme a mítosz szerint egyszer megsérült majd ismét épp lett, az udzsat szem darabjai szolgáltak a törtek megjelölésére. Maga az írásmód is mágikus kapcsolatot teremtett az egyes mennyiségek és az isteni lény között. A gyógyszer összeállítása közben sem pihent az orvos szája: fáradhatatlanul mondta a megfelelő varázsigéket - ezek nélkül ugyanis az egyes anyagok elvesztették volna gyógyértéküket, vagy - téves mérés esetén - esetleg nem kívánt hatáshoz vezettek volna. Kétségtelen, hogy ez számos esetben így történhetett, hiszen a gyógyszerek hatásfoka jóval kisebb, és hatóköre lényegesen szűkebb volt a ma sem mindig tökéletesen ható gyógyszer­ekéhez képest. Ehhez kiszámíthatatlan mellékhatások is társulhattak. Nagyon szükség volt a háttérből segítő isteni lények beavatkozására.

A gyógyszerek beviteli módjaiSzerkesztés

Az orvosságokat különbözőképpen vehette be a beteg, a betegségtől függően nyelte, rágta, megitta vagy felszívta, de volt olyan is, amit egy ideig rágta, majd szopogatnia kellett, ezután kiköpte. Hasznos tanácsokat adnak arra vonatkozólag is, hogy mi történjék akkor, ha a gyermekek nem hajlandók bevenni a gyógyszereket (kisbabák esetén a szoptató anyák mellbimbójára kenték fel a gyógyszerkészítményt).
Az ötféle gyógyszerbeviteli mód:

  1. kültakarón, bőrön át
  2. szájon át
  3. végbélen keresztül
  4. hüvelyen keresztül
  5. légutakon át

Míg több mint 70%-át az egyiptomi gyógyszeres kezeléseknek bőrön keresztül alkalmazták. Ezeknek 7%-áról azt föltételezték, hogy nem a beadás helyén fejtik ki hatásukat. Itt az egyiptomi gyógyításelmélet fogalma, a metu figyelhető a swnw orvosok gyakorlatában. Egy távoli terület kezelése afferens csatornákon keresztül teljesült elméletük szerint. A legnagyobb arányban szájon át a felfúvódási zavarokra szánt gyógyszereket alkalmazták.

Gyógyítók világa, mágia és vallás az orvoslásbanSzerkesztés

"Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság..."[3]
Az egyiptomi orvoslás rendkívül sok vallási és mágikus elemet is tartalmaz, és ezeket a természettudományos jellegű ismeretekkel azonos súllyal kezeli. Sőt, ha a forrásanyagban a teológiai ihletésű szövegek arányát összevetjük a természettudományos jellegűekkel, erő­sen az előbbiek kerülnek túlsúlyba. Egyik papiruszon ez olvasható: „az orvosok nagyja" olyan ember volt, aki „az istent megbékíti." A gyógyításnak tehát ez volt a legfőbb előfeltétele, a szakirányú tudás csak ez után következett.

Egyiptomi istenek és gyógyításSzerkesztés

Az ókori népek a tudományokat és a művészeteket az istenektől eredeztették, nem különben az egyiptomiak, akik az orvoslás kezdetét egyenesen Íziszre vezették vissza. Más források szerint a bölcsesség istene, Thot tekinthető az orvoslásért felelős istennek, megint mások Ptahnak (római megfelelője Vulcanus) juttatták ezt a dicsőséget. Az istenek mellett a félistenek vagy akár nagy tiszteletben álló emberek is jogot formálhattak erre a megtisztelő címre, például Imhotep, aki a III. dinasztia korában élt, és hasonló szerepet játszott Egyiptom életében mint a görög Aszklépiosz. Az eredetet tekintve csak egy ponton találkoznak a források, mindegyik az orvoslás égi eredetének tényét hangoztatja. Az orvosi és gyógyszerészeti ismeretek foglalatának számító Ebers-papiruszban ez áll: "Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. Heliopoliszból jövök, Het-aatnak, a védelem urának, az örökkévalóság és menedék királyának papjaival. Szaiszból eredek az anyaistennőkkel, akik nekem védelmemre vannak. Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek..."

A doktori cím a sennu, és a papok rendjeSzerkesztés

Bár az orvosok alapvetően a papság soraiból kerültek ki, de képeztek ún. laikus (világi) orvosokat is, ők azonban nagy valószínűség szerint csak az egészségügyi alapellátás végzésére voltak jogosultak. A magasabb szintű ismeretekkel rendelkező orvosokat sennu címmel látták el, s erre vezethető vissza latin medikus kifejezés is, melynek töve, a medh bölcsességet jelent. A bölcsességbe és isteni titkokba beavatott papok rendje Egyiptomban nyolc csoportra tagolódott, az elsőbe a jósok tartoztak, az utolsóba pedig a pastophorok, akik a betegségekről és az orvosságokról írott könyveket őrizték, illetve a vallásos körmeneteken a szent állatokat terelték. Mai értelemben ez utóbbiakat tekintjük orvosoknak, de a másik hét csoport tagjainak is kötelessége volt, hogy tanulmányozza a betegségek valamelyikét és kutassa a megfelelő gyógymódot.

Háromféle orvosi tevékenységi körSzerkesztés

A háromféle orvos tevékenységi kör nem vált el élesen egymástól, de tevékenységük súlypontja jól megkülönböztethető. Mindhárom orvosi tevékenység hasonlóan közelítette meg a betegellátást, legalábbis a diagnózis felállítása szempontjából. Meghallgatták a panaszokat, figyelembe vették a testbeszédből kikövetkeztethető jellemzőket, és tapintással megvizsgálták a beteg állapotát, sőt a pulzusát is. Az igen fejlettnek számító rendszer alapján érthető, hogy később a görög világban a tudósok rendszeresen ellátogattak Egyiptomba, hogy az ott folytatott tudományos – gyakorlatot megismerjék, annak logikáját megértsék, ismereteit elsajátítsák, és az egyiptomi rendszerekből szerzett összefüggéseket továbbfejlesztve, új szemléletbe ágyazva alakítsák ki a mai orvosi gyakorlat kiindulópontját képező görög orvostudományt.

Fő működési területe a sebészetet, járványokat és állatgyógyászatot ölelte fel. Szahmet papok tevékenységüket kettős formában fejtették ki: szükség szerint műtéteket végeztek emberen és állaton, és járványok idején az emberekből ráolvasásokkal, imákkal űzték ki, az ártó lényeket, de megtisztították tőlük a környezetet is.

  • „védő/amulett-emberek”

Elsősorban azokat az egészségügyi problémákat orvosolta, amelyek kezeléséhez komoly isteni segítségre volt szükség, mivel a korabeli anyagokkal és fizikai eszközökkel ellátásuk nehezen vagy egyáltalán nem volt megoldható. A varázsló ugyan többször maga is készített orvosságot, de kezelésének hangsúlyos eleme a gyógyító- és védőmágia alkalmazása volt. Ennek dokumentációját képezik az ún. iatromágikus papiruszok, amulettek és varázseszközök. Ma úgy mondanánk, hogy pszichoszomatikus kezelésnek vetette alá a pácienst.

  • szunu, swuw

Az ősi egyiptomi szó orvos "wabau". A legkorábbi regisztrált orvos a világon, Hesy-Ra, az ókori Egyiptomban praktizált, ő volt a "fogorvosok és orvosok főnöke", akit a király, Dzsószer nevezett ki (Kr. e. 27. században). A hölgy Peseshet (Kr. e. 2400) lehet az első lejegyzett női orvos, ő volt talán az anyja Akhethotepnek. Egy sztélé a sírján IMY-r swnwt-nak nevezi, ami női felügyelőt, nőnemű swnw-t (orvost) jelent. Az orvos szó az egyiptomi nyelvben valószínűleg „szunu”-nak hangzott. A fáraók korából körülbelül 150-en ismertek.[109] (A gyógyszerekkel kezelhető betegek jellemzően a szunu névvel megnevezett orvosok ellátását igényelték. Az ártó lényeket, de megtisztították tőlük a környezetet is. A szunu elsősorban gyógyszereket készített. Közben, előtte és utána is alkalmazott mágikus módszereket. Ritkán nyúlt másfajta eszközhöz, de előfordult a gyakorlatában is „késes kezelés” (ḍw-a) és szükség esetén a ḥmm-eszközzel kiégetést is végzett. Továbbá, ma az orvoslás körébe sorolható tevékenységeknek is voltak specialistái, így külön mesterségnek tekintették például a kígyómarás és skorpiócsípés kezelését, amit Szelket papjai (wab rkt) végeztek, vagy a körülmetélést, ami nem számított orvosi beavatkozásnak, és templomi rituálé keretében történt. Mindez azért volt lehetséges, mivel az ókori Egyiptomban „a ma is helyálló ismeretek igencsak békésen megfértek egymás mellett a spekulatív élettani feltételezésekkel, sőt ezeken túl, a mágikus-misztikus tartalmakkal,”[110]

  • wer-szunu

Az egyszerű orvosokon kívül ismeretek[111] találhatók a wer-szunu-ról, ahol a wer „nagy” szó értelmezése alapján „főorvos”, az „orvosok főnöke” rangokra lehet gondolni, de elképzelhetőnek tartják, hogy az „orvosok nagyja” a magyar „méltóságos úr”-ban szereplő megtisztelő értékkel rendelkezett, amelyet a tiszteletre méltó, nagy tudású doktorok a hierarchiától független társadalmi megkülönböztetésként használhattak.

MágiaSzerkesztés

A korabeli egyiptomi orvosok külföldön is ismertek voltak, a környező népek gyakorlatához képest szembetűnően nagyobb hatásfokkal kellett gyógyítaniuk. Ezt pedig csak a kevésbé technika- és eszközigényes mód­szereknek köszönhették, vagyis kénytelenek voltak a biológiai hatóanyagok eredmé­nyesebb feltárását, és valószínűleg a pszichés és intellektuális lehetőségek fokozottabb kiaknázását. Ez utóbbi a lélek, a psyché erejével való gyógyítás alkalmazásának magas szintű művelését eredményezte (vö. a különböző modern orvosi irányzatok­ban alkalmazott fogalmak, mint pl. akaraterő, immunrendszer, aura, chakra stb.). Az ember életének minden pillanata kapcsolatban állt a túlvilági lények, démonok, istenek világával, így a betegség is ezeknek a láthatatlan hatalmaknak a befolyásától függött.

Egyes betegségeket maguk az istenek küldtek rájuk, másokat a követeik közreműködésével közvetítet­tek. Igen sok betegség démont ismertek. Egy részük a legkülönfélébb betegségeket rakhatta rá az emberekre, másoknál már a nevükkel is kifejezték, hogy melyik konkrét betegséget vagy tünetet személyesítették meg lényükkel. Szükségszerűen követke­zik ebből, hogy a betegségek gyógyítása is vallási, mitológiai és mágikus eszközök, rítusok alkalmazását igényelte, egyedüli vagy kiegészítő elemként. A „neszit" nevű betegség esetében például (talán az epilepszia) ezt a betegséggel azonos nevű férfi és női démonpár okozta. Gyógyszerekkel vagy démonűzéssel gyógyították.

Számos mágikus irat is készült gyógyító szándékkal. Ilyenkor ráolvasással, kéréssel, fenyegetéssel, és további mágikus rítusokkal vagy eszközökkel űzték el, vagy szelídítették meg a betegséget okozó túlvilági lényeket és istenségeket, vagy vették rá az isteneket a segítségnyújtásra. A iatromágia jelentős forrásait szolgáltatják a gyógyító szobrok és a Hórusz-táblák is. Ezek egész felületét sűrűn teleírták varázsszövegekkel. Fogadalmi tárgyak is készültek a gyógyulás reményében, vagy azért hálát adva.

Specializálódás az orvoslásbanSzerkesztés

A mesterek az archaikus korban, és minden valószínűség szerint még korábban is, továbbadtak tanítványaiknak anatómiai ismereteket - a később Piramisszövegként megjelent rituális halotti szövegekhez hasonlóan szájhagyományos formában - és azokat minden valószínűség szerint gondosan rendszerezték. Az orvosi címek ugyanis arról árulkodnak, hogy az orvostudomány a III. dinasztia idején testtájak szerint szakosodott, és bonyolult hierarchikus rendszerrel rendel­kezett. Mivel a semmiből egyszerre nem tűnhetett elő ilyen fejlett szerkezettel, már ekkor hosszabb előzményre kellett visszatekintenie. Az orvostudomány elméleti háttere is valószínűleg testtájak szerint szakoso­dott, vagyis az anatómiai rendszer vagy rendszerek is egyes testrészek köré csoportosultak.

Ez a jelenség teológiai téren jól dokumentál az egyes testrészeket istenekkel azonosították, vagy azokkal hozták kapcsolatba. Valószínűsíthető, hogy az egyiptomi orvoslás már az Óbirodalom korától nagyon specializált volt, már Hérodotosz is számos szakorvosról tesz említést: "Az orvosi tudomány úgy van nálunk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat és mások a belső betegségeket." (Hérodotosz, 142.) „Az orvoslás tudományát úgy osztották fel, hogy náluk az orvosok nem több, hanem csupán egyféle betegség gyógyításával foglalkoznak… egyes orvosok a szemet gyógyítják, mások a fejet, ismét mások a fogat, van, aki az altesti bajokat, s van, aki a belső betegségeket.”

Hérodotosznak köszönhető Kr. e. 450 körül, a 27. dinasztiabeli Egyiptomban tett körutazásának tapasztalatait történeti műve 2. könyvében tette közzé. Itt a 84. fejezetben tudósított az orvostudományról, és az orvosok akkoriban szokásos specializálódásáról. Sok orvos létezett a piramisok korában, de igen specializáltak is voltak. Iry sírkövétől kezdve a 6. dinasztia fáraójáig olvashatunk olyan speciális orvosokról, mint "a palota szemorvosa" és "a palota gyomor- és bélorvosa", vagy mint "a belső folyadékok ismerője" és a "végbél őrzője".

Specializálódásból összeolvadás, általános orvosokSzerkesztés

A fáraókori szakorvosok legtöbbje időben az Óbirodalom korára tehető, csak néhány a késői korra. Ghalioungui ennek alapján feltételezi, hogy a szakosodás csak az óbirodalmi orvosaira jellemző, amikor az egyes testrészeket istenekhez rendelték, és ebből következően nem látták az összefüggést közöttük. Amikor tehát az egyiptomiak orvosi ismeretei bővültek, felfedezték a közöttük kialakult összefüggéseket, a szakterületek különválasztása értelmetlenné vált, tehát az orvosok is egységesen látták el tevékenységüket, a specializálódás szükségszerűen megszűnt. A késői korban az egyiptomiak nagy tisztelettel tekintettek vissza országuk fénykorára, egyes, korábban jól bevált intézményeket újból meghonosítottak, ezzel is megkísérelve azt, hogy az ország egykori nagyságát visszaállítsák. Ennek a tendenciának egyik megnyilvánulása a régi címek visszatérése – többek között orvosi téren is. A magyarázattal kapcsolatban csupán az jelenti a gondot, hogy a testrészek szerinti tagolás szinte valamennyi orvosi papiruszban megtalálható, tehát nem kifejezetten óbirodalmi, majd késői kori jelenség. Másrészről a sebészeti papirusz néven ismert Smith papirusz, amely a XVIII. dinasztia korából maradt fenn, feltételezések szerint az óbirodalmi IV. dinasztia idejében íródott. Az ott talált diagnózisok ugyan testrészek szerint vannak csoportosítva, ám az istenek alárendeltségének, különállóságának nyomát sem tartalmazzák.[112]

Ismert orvosokSzerkesztés

HeziréSzerkesztés

Az első egyiptomi orvos és fogász

Imhotep Kr. e. 2750Szerkesztés

 
Imhotep szobra a Louvre-ból. 2006. március 25.
 
Rajz Imhotepről. A rajz az 1888-as Meyers Enciklopédiából származik.

(ii-m-ḥtp; neve jelentése: „aki békében érkezik”; i. e. 2750 körül)[113]
Ókori egyiptomi tudós, aki a III. dinasztiabeli Dzsószer fáraó alatt szolgált. A fáraó tanácsosa és héliopoliszi főpapja volt. A világ első ismert mérnökének [1], építészének, orvosának és gyógyszerészének[114] tartják.

ÉpítészSzerkesztés
 
el-Mudir (Nagy-ház), a térképen Szakkarában Necropol. 2008. június 3.
 
Szakkarában piramisok. 2007. április 6.

Ő volt az építészet atyja. A fától és a napon szárított agyagtéglák használatától, eljutott a méretre szabott kőtömbökig. Ő tervezte az első olyan oszlopokat amelyekre lótuszvirágokat faragtak. Szakkara építészeti harmóniája és a legkifinomultabb díszítések bizonyítják mesteri szakértelmét.

Isteni rangú filozófus-orvosSzerkesztés

Ő volt az emberiség történetének első, Isteni rangra érdemesült orvosa. A világűrrel, az idővel, a térfogattal a betegségek természetével, Isten létezésével és a halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát. Megfogalmazta az egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, egyebek között a tudat fejlődését, az igazság és az igazságosság a harmónia és az egyensúly a Maat (mát) felé. Platón szerint Imhoteptől ered az a történet, amelyet az egyiptomi papok Atlantiszról meséltek. Asztrológusként és asztronómusként, ő készítette el az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a nap-éj egyenlőségek tengelyforgását és a korok változását felhasználva ő határozta meg a reveláció állomásait, az egyiptomi civilizáció spirituális fejlődésével. Temploma zarándokhellyé vált, ahol csodálatos gyógyulások történtek. A görögök, akik Egyiptomban tanultak és mindennek új nevet adtak, Esculapio-nak nevezték, hogy hangsúlyozzák orvosi képességeit. Nevezték Hermes Trismegistos-nak, azaz háromszor nagynak filozófusi és fizikusi tehetségéért és amiért felfedte az univerzum működését. Az ő tanai képezik a Gnosztikusok, a Templomosok, az Illuminátusok, a Rózsakeresztesek és a Szabadkőművesek tudásának alapját. A görögök e tanokat, Hermészi elveknek nevezték. Imhotep számos papiruszon és agyagtáblán hagyta őket az utókornak. Egyik tanítása szerint a világegyetem Isten elméjében létezik és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de egyúttal maga is képes a gondolkodásra. A valóság egy nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással és tudattal bír. Imhotep tanító volt a hieroglifák írását és kőbe vésését is tanította és ezzel létrehozta a történelem első vallásos szövegeit. Imhotepet Thoth-al az Isteni elvel hozták összefüggésbe, akit egy Íbiszfejű ember, az Isteni ige, a szavak teremtője jelképez.

Gyógyító orvosSzerkesztés
 
A rabszolgák jól kezelték betegségeiket, sérüléseiket és egyéb gyógyászati igényeiket. Egy eredeti papirusz rajza, egy sír festménye Ankhmahor Saqqarah-ban, Egyiptomban. A papirusz illusztrálja a férfi nemi szervének orvos általi, ünnepélyes körülmetélése és kezelése. Ezzel a ritussal mutatták meg a nemek közötti különbséget. Judaizmus vette ezt a fájdalmas rítust és a nyolcadik napon csecsemőknél.

Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást. A pálca amelyre kígyó tekeredik és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt, azonban orvosi képességei tették félistenné. Csupán ötven év telt el halála után, amikor Mükerinos fáraó templomot épített a tiszteletére.

  • Az ókori egyiptomi orvostudomány alapítójának tekinthető

Ő az elvégzett műtétekre és a bevált módszerek vizsgálatára, diagnosztizálására és betegek kezelésére fókuszált. Azzal mérte az életenergia mennyiségét, amelyet egy ember megtanult feldolgozni. Tudta melyik idegközpontot vagy csakrát használja az illető, ennek az energiának a feldolgozására és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúly hiány. Úgy gyógyított, hogy megnövelte az aura, vagy a beteg elektromágneses mezőjének rezgési frekvenciáját. Visszaállította a csakrák egyensúlyi állapotát, hogy ismét ellássák a beteg szerveket életenergiával. A pálcában két kígyó találkozik a hét csakránál, a gerincen lévő hét idegközpontnál amely felfogja és szétküldi az energiát. A két kígyó az univerzumot létrehozó két ellentétes mozgást és elektromos pólust jelképezi. A két kígyó egy ellentétes töltésű részecske párokból álló energiaoszlopot fog közre. A részecskék semlegesítik egymást. Ez az egyetlen módja a megvilágosodásnak. Ez jelképezi a kundalinit az életerőt, amely felfelé kúszik a gerincoszlopon. Ez a tudás mára elveszett, de a forma továbbra is a gyógyítást szimbolizálja. Azok a kísérletek amelyekben elektromos tekercsként használták ezt a formát, azt derítették ki, hogy rejtélyes tulajdonságokkal bír. Amikor elektromosságot vezetnek bele, nem keletkezik elektromos mező, bár minden frekvencián és hullámhosszon rezonál. Az egyiptomiak radioelektronikus jelek kibocsájtására és fogadására tudták használni.

  • Az Ebesz papiruszból tudjuk, hogyan vegyítette Imhotep az orvoslást és a varázslatot

Receptjei és gyógyító formulái tele voltak imádságokkal és varázsigékkel. Úgy vélte hogy az orvostudomány nem tud gyógyítani a szavak energiája által közvetített erő nélkül. Tanításai nemzedékről nemzedékre, évezredeken keresztül titokban öröklődtek. Mint minden más gyógyítónak ez idő alatt is, a spirituális meggyőződése fontos része volt a gyakorlati munkájának.

  • Imhotep legismertebb írásai orvosi szövegek voltak.

Úgy vélik, mint orvos, Imhotep az Edwin Smith papirusznak a szerzője, amely több mint 90 anatómiai kifejezést és 48 sérülést ismertet. A Smith Papirusz negyvennyolc esetet ír le a hátgerinc vagy a koponyacsont töréseiről. Minden egyes esetet egy rövid bevezető előz meg, amely egy összefoglaló diagnózist mutat be, majd egy bővebb elemzést, végezetül pedig egy világos diagnózist. Azonban csak két esetben írja le a kezelést is. Kétségtelen, hogy az ősi Egyiptom orvosaként, a Smith papirusz Imhotep egyik nagyszerű műve. Lehetséges, hogy ő alapított orvosi iskolát Memphis-ben. Egy része kultikus központ volt. Asclepion néven 2000 évig híres maradt. Sir William Osler mondja, hogy Imhotep volt: ".. első az orvosok közül, aki világosan kitűnt az ókor ködéből."[115]

  • A praktizáló orvos

Imhotep diagnosztizált és kezelt több mint 200 betegséget, 15 hasi betegséget, 11 a húgyhólyag, 10 a végbél, 29 a szemet, és 18 a bőr, a haj, a köröm és a nyelv betegségeit. Imhotep kezelt tuberkulózist, az epekőt, vakbélgyulladást, köszvényt és ízületi gyulladást. Ő is végzett műtéteket és néhány fogászati beavatkozást. Imhotep kivont hatóanyagokat növényekből. Ismerte az anatómiai helyét és funkcióját a vérkeringésnek. Egyiptomi és görög szöveges dokumentumok alátámasztják azt a nézetet, hogy Imhotep hírneve nagy tiszteletben állt a korai időkben. A presztízse növekedett az eltelt évszázadok alatt és a görög időkben központjai voltak az orvosi tanításainak a templomok. Az orvostudománnyal együtt, ő is egy pártfogója az építészetnek, a tudásnak és az írástudóknak. James Henry Breasted amerikai régész és történész mondja Imhotepről: "A papi bölcsességben, a mágiában, a bölcs Példabeszédek megfogalmazásában, az orvostudományban és az építészetben, jelentős alakja Dzsószer uralkodásának, aki így méltó hírnevet szerzett alakjával úgy, hogy az ő nevét soha nem felejtettem el.

  • Isteni példakép

Ő volt a patrónus szelleme a későbbi írástudóknak, akiknek ő rendszeresen kiöntötte a boráldozatot a víz-csuporból, akiket felruházott írásaival munkájuk megkezdése előtt. Imhotep egyik példája a Kemet "személyi kultusznak", amelynek során egy tanult bölcs vagy másképpen, különösen tisztelt személy istenné válhat halál után úgy, mint a római katolicizmus szentjei az élők különleges közbenjárására. Körülbelül 100 évvel a halála után, őt mint egy orvosi félisten szintjére emelték. Körülbelül Kr. e. 525-ben, mintegy 2000 évvel halála után, ő a teljes istenek szintjére emelkedett, és Nefertum helyébe lépett a nagy memphis-i hármasban. A Torinói Canonban, ő "Ptah fiaként" volt ismert. Imhotep Amenhoteppel együtt az egyetlen "földi" egyiptomi, aki valaha elért pozíciója alapján teljes isten volt. Thoth, a bölcsesség isteneként az írás és a tanulás isteneként tisztelték, valamint a Ibiseshez is társították, aki szintén társult Thoth-hoz. A görögök átvették kultuszát, Aszklépiosznak nevezték el, és helyet kapott az Olümposz hegyén lévő Panteonban. A görög-római korban Imhotepet Thottal, az írás, Oktatás, írásbeliség és írnokok istenével is azonosították. Nagy tiszteletnek örvendett a rómaiak körében, Claudius és Tiberius császár utasítására az egyiptomi templomokban feliratok dicsérték Imhotep személyét. Az arab hagyományok szerint Saqqaraban található a sírja.

IrySzerkesztés

A legrégebbi ismert szemész, Királyi Szemorvos

Tanítás és gyakorlat az Élet Háza intézményébenSzerkesztés

Oktatás és gyógyítás a templombanSzerkesztés

Mivel az orvoslás isteni eredetű tudomány, ezért a gyógyítás helyszínei, az „orvosi rendelők” is templomokban voltak, itt képezték azokat az orvosokat is, akik nagyobb városokban telepedtek le, s járták a környező falvakat. Bár az orvosok alapvetően a papság soraiból kerültek ki, de képeztek ún. laikus (világi) orvosokat is, ők azonban nagy valószínűség szerint csak az egészségügyi alapellátás végzésére voltak jogosultak.

Orvosi diagnosztikaSzerkesztés

Az egyik legalapvetőbb követelmény a gondos diagnózis felállítása, majd feltüntették, hogy mely esetekre létezik gyógymód s melyekre nem. A diagnózis felállítása során először szemrevételezték a beteget, majd alaposan kikérdezték, végül pedig feljegyezték a tüneteket. A (szemrevételezés) vizsgálat során az orvos különböző testhelyzeteket vetetett fel a beteggel, például a hátára fektette, az egyes végtagjait megmozgatta. Belső bajok esetén több napos megfigyeléseket folytattak, ennek során huzamosabb időn keresztül vizsgálták a beteg székletét, a testhőmérsékletet. A has puffadtságát és a sebek, sérülések okait, kiterjedtségét, jellegét tapogatással határozták meg.

Orvosi beavatkozásokSzerkesztés

Különféle orvosi eljárásokat ismertek: érvágás, köpölyözés, égetés, végtagcsonkítás, körülmetélés, lábműtét, sebek kötözése, sebészeti terápia.

  • sebészet, sebellátás

A legnagyobb eredményeket a sebészet terén érték el, a papiruszok gyakran tesznek említést a betegtestrészek felvágásáról, rögzítő és fedő kötésekről, borogatások alkalmazásáról, sebek összevarrásáról. Sebekre és harapásokra gyakran helyeztek friss húst, egyrészt hűsítő hatása, másrészt a regenerálódás gyorsabb előmozdítása érdekében. Ezen túlmenően mézzel és olajjal kenték be a sebeket, erős vérzés esetén pedig kiégették a sebeket - főleg sebészeti beavatkozásokat követően. Viszont orvosi előírásokban is tiltották a gyulladásos sebek bekötözését, a gyulladás megszüntetést tartották ugyanis az elsőrendű feladatnak.

  • köhögésre inhalálás

Belső bántalmakra általában orvosságokat használtak, ám más gyógymódokat is ismertek már, például köhögés ellen az inhalálást: "Hozzál hét követ, melegítsd fel ezeket tűzzel. Végy egyet közülük, tégy rá ebből a gyógyszerből. Takard le egy új edénnyel. Fúrd át a fenekét, tégy egy nádszálat ebbe a nyílásba, helyezd a szád erre a csőre, hogy lenyelhesd a (gyógyszer füstjét). Ugyanezt (tedd) minden kővel." (Ebers-papirusz)

  • beöntés klysma:

Nagy szerepet tulajdonítottak a beöntéseknek is: „Gyógyszer egy ember számára, aki sok vért vizel: Méz két és fél ro [1 ro = kb. 15 ml], friss bad olaj egynegyed, édes sör 10 ro. Töltsék farba négy napon át.”

  • hashajtók

Hashajtókra is ismertek recepteket: "Gengenet növény 6, olyan mint a krétai bab. Menuh növény, melyet földhajának is neveznek. Finoman zúzzák egybe, tegyék mézre, fogyassza el a beteg. Nyelje le ötrodatolya borban." (Ebers-papirusz) Szót ejtenek a bolhák, tetvek, poloskák, egerek, tarantellák, skorpiók elleni hasznos eljárásokról is, az izmokat, idegeket, vérellátást serkentő készítményekről.

Orvosi ellátásSzerkesztés

Az állam orvosi ellátást nyújtott minden polgára és rabszolgája számára sunu orvosai révén. A piramisok építőinek magas szintű orvosi ellátást biztosítottak. Methen volt a „swnw gereget” vagy „kolónia orvosa” néven a tábori orvos. Az alkalmazottak és a dolgozók élvezték a betegbiztosítást.[116] Nem volt állandó nyugdíjkorhatárt, kivéve a fizikai alkalmatlanság esetét. A munkavállalóknak joguk volt a nyugdíjra rokkantság esetére.[117] A munkahelyi hiányzások leggyakoribb oka a betegség volt. A munkaidőt 4 óra reggel és délután 4 óra, egy étkezés délben, hogy elkerüljék a napszúrást. Orvosi berendezések rendelkezésre álltak a bányákban és kőfejtőkben. Vonatkozó adat a katonai orvoslásról kevés maradt ránk. Egyiptom volt az első ország a történelemben, hogy a gyakorlatban bevezette a haj vágását a rovarfertőzöttség megelőzésére. A hagyományt még mindig gyakorolják a modern hadseregek.

Bizonyítottan hatásos gyógyszerek az ókori EgyiptombanSzerkesztés

Gyomor- bélrendszer gyógyszereiSzerkesztés

HashajtókSzerkesztés

Bélfal izgatók, drasztikumokSzerkesztés
 
Citrullus colocynthis. Az érett, hántolt, magozott gyümölcsöt még napjainkban is használják a homeopátiában, mint orvosságot
 
Citrullus colocynthis (Colocynth). Muhammad Shakir Ruzmah-'i Nathani

Ricinusolaj és colocynth. Stimulálják a folyadék szekréciót, és a bélmozgást. Terápiás értéken használták az ókori Egyiptomban. Nem állnak rendelkezésre arról archeobotanikai bizonyíték, hogy a szennát vagy az aloét alkalmazták volna.[118]

Lubrikánsok, csúsztatók, sikamlósítókSzerkesztés

Sivatagi szilva

Széklet nagyságát duzzadással növelőkSzerkesztés

Füge
Korpa
Gyümölcsök
Terápiás határértékek nélkül alkalmazták.

AntacidokSzerkesztés

LúgosítókSzerkesztés

Növelik a gyomor pH-ját. A kalcium-karbonátot (mészkő) használták ismeretlen terápiás szinten.

Demulcensek, nyálkahártya-bevonókSzerkesztés

Vízzel duzzasztott árpát, tejet és mézet használták gyomor-demulcens ként. Ezeket a fizikai tulajdonságokat hasznosítják ma is terápiás korlátozás nélkül.

Emésztést elősegítők, digesztívumokSzerkesztés

Sósav alapú és epesavas sók nem álltak rendelkezésre, bár használtak savanyú tejet, amelyben a vajsav egy digesztívumnak tekinthető.

Hasmenést-gátlókSzerkesztés

Bélmotolitást-csökkentőkSzerkesztés
 
Bolondító beléndek kisadagban hasmenést gátló

Bolondító beléndek hatékonyan csökkenti a bélmotilitást kis adagban.

AdszorbensekSzerkesztés

Gipsz és a kaolin higroszkóposoak, megkötik a vizet a székletben és adszorbeálják az enterotoxinokat.[119]

Szív-és érrendszerre ható gyógyszerekSzerkesztés

SzívglikozidokSzerkesztés

 
Fogpiszkálófű, Ammeos (= Ammi) visnagae fructus. Értágító piranokumarinok-visnadin.
 
Fogpiszkálófű hatóanyga a visnadin, a koszorúereket tágítja, amely növeli a vérellátását a myocaridiumnak, és ennek eredményeként, fel lehet használni enyhe formáiban angina kezelésére Fogpiszkálófű.

Néhány növényi glikozidok bizonyított erőteljes kardioaktivitással rendelkeznek. Aloe és a mustár tartalmaznak szubterápiás mennyiségben tartalmaznak szívglikozidot.[120] Fogpiszkálófű, Ammi visnaga (L.) Lam., Apiaceae, egy kardioaktív értágító (piranokumarinok-visnadin Ammi visnaga) 2,5 mg volt az előírt terápiás szintje.[121]

VizelethajtókSzerkesztés

Vízelethajtók növelik a vizelet átáramlását a veséken, ezzel csökkentika felesleges extracelluláris folyadékot. Mielőtt a szintetikus vízelethajtók megjelentek volna, növényi eredetű anyagokat használtak. Glükózt, szacharózt és mannitot tartalmazó gyümölcsök. A szentjánoskenyér és méz elősegíti a diurézist, az ókori egyiptomiak használták a szívbetegségek kezelésére, annak vérnyomáscsökkentő hatását.[122]

Központi idegrendszerre ható szerekSzerkesztés

Nyugtatók, altatókSzerkesztés

Az ókori egyiptomiak már hozzáfértek a kenderhez (Cannabis sativa), de nincs bizonyíték arra, hogy nyugtatóként alkalmazták volna. Ghalioungui javasolta ṧɜɜ, a nyugtató hatású macskagyökér az ősi Egyiptomi gyógyszeres terápiában történő alkalmazása összhangban van ezzel a tulajdonságával, de sajnos nem létezik semmilyen archaeobotanikai bizonyíték a macskagyökér alkalmazásáról a fáraókorból.

AntiepileptikumokSzerkesztés

Hioszcin az egyiptomi beléndek kivonta, szabályozza az izmok motolitását a motorosfunkció csökkentésével. A kivonatának alkalmazása az Ebers papirusz 66. szerint megfelelő farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezik. Az Ebers papirusz javasolja epilepsziára (Eset 210.), és bénulásban (Esetek 758-760).

Láz- és fájdalomcsillapítókSzerkesztés

 
Styrax benzoin fa. Vanília szagú illóolaját aromaterápiában alkalmazták.
 
2-hidroxi-1,2-di(fenil)etanon. Styrax Benzoin fa gyantájának kivonata

A fájdalom gyakran egyet jelent a lázzal az orvosi papiruszokban. Sót és timsót alkalmazták lázcsillapításra. Zellert, frank-tömjént, fahéjt, koriandert, borókát és benzoint, aromaterápiát kevés fájdalomcsillapító hatással. Az Ebers papirusz 766-os és 294-es részei hivatkoznak a fűzfára, de nem mutatják a tudatosságot a fájdalomcsillapító tulajdonságainak, a szalicinnek az alkalmazására. A kendert végbélkúp alakjában formulálták, hogy frissítse a végbélt (Chester Beatty papirusz 24.). Az ópiummáknak nincs egyiptomi archaeobotanikai bizonyítéka a római kor előtti alkalmazására.

Csont- és izomrendszer gyógyszereiSzerkesztés

Az ókori egyiptomiak használták az értágító rubefacienseket, amelyek növelték a vérkeringést, ezáltal a testrész felmelegedett, javult a beteg státusza. Terpentint és mustárt huzamosabb ideig használták e minőségében az ókori Egyiptomban. A borókát, a fenyő gyantáját és a tömjént alkalmaztak a testájak felmelegítésére borogatás formájában kötszerek segítségével. Az irritáció toleranciájának mértéke meghatározza a terápiás limitet. Ahogy annak idején az ókori egyiptomiak használták a rubefacienseket, úgy ellenőrizték reumatizmusban az antireumatikus szerekeket a zellert és a sáfrányt, amelyek hatékonynak tekinthetők.[123]

Szülészet- és nőgyógyászat gyógyszereiSzerkesztés

 
Csírázó árpa alkaloidja adrenerg, érszűkítő farmakológiai tulajdonságú, vérzéscsillapító.
 
Hordenin. Vérző nők vérzéscsillapítására használták az óegyiptomi orvos-papok.
 
A savanyú vegyhatású krokodil széklete spermicid hatású fogamzásgátló Óegyiptomban.

Gyógyszerek, amelyek befolyásolják a szülést, a menstruációt, a hüvelyi fertőzést vagy fogamzásgátlást már használatosak voltak az ókori Egyiptomban, de ezekkel az estekkel kapcsolatos diagnózisok felállítása bizonytalan.[124] Mielőtt a hormonálisan alapú fogamzásgátlók elterjedtek volna a modern nőgyógyászatban, a kezelések alig különböztek a papiruszokon leírt készítmények elveitől. A felhasznált lokális antikoncipiensek spermicid, demulcens hatását alkalmazták. Krokodil trágyát használták fogamzásgátlóként (Kahun Papyrus 21), feltehetően rendelkezik spermicid tulajdonságokkal. Boróka olaj uterusz-stimuláns (Ebers Papyrus 805.), megindítja a szülést, és ellenjavallt ma terhességben. A csírázó árpa (Hordeum vulgare) hordenin alkaloidja adrenerg, érszűkítő farmakológiai tulajdonságait használhatták ki Kahun Papyrus 17. szerint egy vérző asszony estében.

Vizeletkiválasztó rendszer gyógyszereiSzerkesztés

 
Féregűző, Balanites aegyptiaca, Fadar-Fadarhoz közel, Oudalan, Burkina Faso.

Vizeletkiválasztó rendszer gyógyszerei befolyásolják vizelet-visszatartást, a fájdalmas vizeletürítést, és a húgyutak flóráját. Demulcensek, mint például a búza, árpa, méz és az arab mézga lúgos környezetet teremt a káros baktériumok növekedéséhez, gátolják a szaporodásukat, enyhíti az égető érzést és fájdalmat. A nátron és az északi-só hatása az elektrolit egyensúlyt állítja helyre. Balanit olaj, egy antelmetikumok, csak szórványosan használt, ami arra utal, hogy az orvosok nem ismerték a valódi terápiás értékeit. Diagnózis nem mindig lehetséges az említett esetekben, de ennek ellenére tüneti terápiásán értékelhető a hatása.[125]

Antibakteriális szerek, antibiotikumok és parazitafertőzésekSzerkesztés

AnthelmintikumokSzerkesztés

Az anthelmintikumok gyomor-bél traktusban élősködő férgek elpusztítására alkalmasak. Az orvosi papiruszokban található hivatkozások a gyógyszerészeti gyakorlatban használatosak maradtak az ötvenes évekig.

PelletierinSzerkesztés

A pelletierin a gránátalma hatóanyaga deprimálja a galandféreg bél simaizomzatát, amelyet azután eltávolították hashajtókkal.

AntimonSzerkesztés

Antimon egy biocid, amelyt régóta használják a Fluke paraziták (Hermaphroditic fluke) kezelésében. Vannak bizonyítékok, melyek alátámasztják azt a feltevést, hogy az antimon ismert volt már az ókorban is. Az antimon-szulfidot mint fekete szemöldök- és szempillafestéket használták a korabeli nők a Közel-Keleten. Dioszkoridész az antimon-szulfidot stimmi néven említi, és Idősebb Plinius „stibium” -ként. Később a „stibium” a fémet jelölte és nem a szulfidot. Dioszkoridész szerint, ha a stimmit faszénnel hevítik, fém válik ki, pont, mint az ólom esetében.

HashajtókSzerkesztés

Hashajtók domináltak a kezelésben és a jelenlegi protokollok is támogatják használatukat.

Antiszeptikumok, germicidek és gombaölőkSzerkesztés

Martindale (1958) idézi a fenolokat, alkoholokat, savakat, halogéneket, oxidáló anyagokat, fémeket, azok sóit és színezékeit, mint antiszeptikumokat, germicideket és gombaölő szereket.

FenolokSzerkesztés

Fenolok denaturálják a baktériumok sejtjeinek fehérjéit. int fenol, a régi A fenol, az ókori egyiptomiak használt bitumen, mely elérhető a szomszédos Közel-Keleten.

AlkoholokSzerkesztés

Ezek az erjesztett alkoholos italok a sör vagy bor

SavakSzerkesztés

Savanyított bor

NehézfémekSzerkesztés
 
Kékkő. Antiszepticum. Pulvis ad irrigationem hatóanyaga a FoNo V.-ben. Cupri sulfas pentahydricus.

Réz bázisokra, cinkre találhatók hivatkozások az orvosi papiruszokban, amely helyileg alkalmazott elsődleges adsztringens, de antiszeptikus tulajdonságokkal bírnak, amelyek károsítják a sejtfelszíni fehérjéit a baktériumoknak. Nehézfémek összehúzó, és különösen, a rézsók csíraölő és fungicid hatású, erre gyakran használták az ókori Egyiptomban.

Színezékek. festékekSzerkesztés

A sáfrány és az indigó általánosak használt festékek a textiliparban. Olaj, kizárja a levegőt, megakadályozva a bakteriális növekedést.

Tömény cukoroldat, mézSzerkesztés
 
Az Edwin Smith papirusz arctraumáról értekezik.

Cukortartalma magas, melynek köszönhetően erős ozmotikus hatással rendelkezik, ami elősegíti a sebfolyadék megkötését, és gátolja a baktériumok növekedését. Az antibakteriális hatást a savas pH és a hidrogén peroxid tartalom is segíti. Fontos megjegyezni, hogy a különböző virágok mézei eltérő antibakteriális hatással rendelkezhetnek. A mézet széles körben használták a baktériumok növekedésének gátlására. Az Edwin Smith papirusz, a világ legrégebbi fennmaradt sebészi dokumentuma. Hieratikus írással készült az ókori Egyiptomban Kr. e. 1600 körül, a szöveg anatómiai megfigyeléseket, vizsgálatokat, diagnózisokat, kezeléseket és a prognózisait 48 típusú orvosi problémában, tökéletes részletességgel. A 6. és 7. fejezete a papirusznak, ami a képen itt látható. Arctraumáról értekezik az orvosi dokumentum. A Mesitran, egy új méztartalmú, hidroaktív kötszer, amely biztosít számos terápiás előnyt a sebgyógyulás valamennyi szakaszában.[126]

Légzőrendszer gyógyszereiSzerkesztés

KöptetőkSzerkesztés

Köptetők elősegítik a tüdőben felszaporodott szekrétum távozását a léutakból

Expectorantia nausaSzerkesztés
  • Sós köptetők
Az antimon-tartarátot arra használták, hogy lazítsa a száraz köhögés.
  • Illóolajok
 
Bitumen. A Holt-tenger partján begyűjtött, természetes körülmények között képződött Bitumen
A bitument forró kövekre öntjük és belélegezzük így egy stimuláns köptetőt kapunk (Ebers Papyrus 326).
Terpentint még negyven évvel ezelőtt még alkalmazták.

KöhögéscsillapítókSzerkesztés

Demulcensek, bevonókSzerkesztés

Az ókori egyiptomiak használták az akácot és a szentjánoskenyért demulcensként, amelyek megnyugtatták az irritált membránt. Nincs bizonyíték arra, hogy az anodyne-t használták volna köhögéscsillapítóként.

AsztmaSzerkesztés

 
Ammi majus. Asztma ellenes szer.

Asztma kezelésére (Ebers Papyrus 327-336)használták a fáraókorban az ammit, a fogpiszkálófű oldatát légutak tágítására alkalmazták egy köhögéses esetben (Ebers Papyrus 319 és 323). A légcső és a hörgők simaizomzatának görcseit oldja. Kellin tartalma miatt az epeutak és a húgyutak görcseit is megszünteti. A szívkoszorúerek vérellátását segíti, a szívkoszorúér betegségek kezelésének jó hatású kiegészítő szere. Koronária görcsoldó és értágító hatása jól érvényesül a szívbetegségek kezelésekor.

Szemészeti készítményekSzerkesztés

Manapság, a szem fertőzéseket antibiotikumokkal kezelik. 50 évvel ezelőtt higanyt és antimont használtak. Annak ellenére, hogy hatékonyak a biocidok, amelyek a kötőhártya kapillárisain keresztül felszívódnak, de egyuttal vesekárosodást okoznak. Az egyiptomiak ólmot (Galena), malachitot, rezet és antimont alkalmaztak szemfertőzés kezelésélre.

Fül-, orr-, gégészeti készítményekSzerkesztés

AntibiotikumokSzerkesztés

Az antibiotikumok jelenleg alkalmazott készítmények a fül fertőzéseinek enyhítésére, bár az áztatott vérzéscsillapító alumínium-acetátos gézszalagot még ma is alkalmazzák. A terápiásan egyenértékű malachit volt Egyiptomban alkalmazott és az olaj, a méz és a gyapjú (Ebers Papyrus 766).

Fülzsír eltávolításaSzerkesztés

A hallójáratokban felszaporodott viasz, ami fájdalmat és süketséget okoz, el kell távolítani. Ma az olívaolajat rendelik, hogy hígítsa, felpuhítsa azt. Az Ebers papirusz (764 és 765) szerint ugyanilyen hatékony a libazsír és a balanites olaj.

DekongesztánsokSzerkesztés

Ma, a nátrium-kloridot rendelik az orrdugulás enyhítésére, ami elfolyósítja a nyálkás váladékot. Az Ebers Papirusz (761) előírja ugyanilyen terápiás adagban a bort. Az ősi egyenértékű kortárs dekongesztáns volt az illatos mézga, amelyt az orrlyukba helyeztek (Ebers Papyrus 763).

Szájnyálkahártya betegségeire ható gyógyszerekSzerkesztés

A szájöblítők, amelyek antiszeptikus és gombaellenes hatással rendelkeznek fájdalmas fekélyeket a szájban enyhítik. Az orvosi papiruszokban hasonlóan alkalmaztak gyulladáscsökkentő akácot, szentjánoskenyért, tejet és zsírt, hogy megnyugtassa a nyálkahártya okozta panaszokat. A sárga okker, kömény, réz és manna mint antiszeptikumokat alkalmazták. Timol, kakukkfű ma is használatos, de nincs archaeobotanikai bizonyíték létére. A helyiérzéstelenítők tulajdonságait a zeller magja hordozza (Ebers Papyrus 701), bár terápiás időtartama rövid hatású.

Bőrgyógyászati készítményekSzerkesztés

Demulcensek, bevonókSzerkesztés

Demulcents, amely gumik, nyálka, aloe és keményítők, amelyek kabát a felület és védi az alatta irritált szövet, alkalmaztunk amint folyadékok. Növényi olajok, állati eredetű zsírok és viaszok védelme, nyugtatja és hidratálja a bőr, és ahogy lágyítók, ezek gyakran alkalmazzák az ekcéma; az egyiptomiak is használták őket erre a célra. Manapság ezek a kezelések alapulnak viasz, folyékony paraffin, lanolin, csukamájolaj és karbamid, mivel az ókori egyiptomiak használt ricinusolaj, balanites olaj és a vizelet egy szamár vagy nők, akik nemrég viselt egy fiúgyermek.

Antibakteriális gyógyszerekSzerkesztés

Ezek a modern gyógyászatban antimikrobiális hatású szerek, de az egyiptomiak is antiszeptikumokat, többek között sót, tömjént, okkert, alabástromot, styraxot, mirhát, valamint antimikrobiális mézet is alkalmaztak, amelyek mindegyike igazolja farmakológiai hatását.

SárgaságSzerkesztés

A sárgaságot tekinthetjük egy bőrpanasznak, amit hashajtókkal kezelünk az epe eltávolítása céljából.

Alopecia, kopaszság kezeléseSzerkesztés

 
Ladanum, Cistus ladanifer virágzata.
 
Cistus ladanifer magja.

Fejbőr-dermatitis (korpásodás) kezelésre antimikrobiális hatású olajokat alkalmaznak. Az orvosi papirusz idézte ladanumot (Ebers Papyrus 357), egy lágy, antiszeptikus olaj, bár nincs archaeobotanikai bizonyíték a cserjéről. Kopaszságot eredménytelenül kezelték olajokkal, zsírokkal, rézzel és sündisznó tüskékkel (Ebers papirusz 776). Égést (Ebers Papyrus 484-509) kezeltek nyugtató demulcenssel, védő antiszeptikumokkal és biocidokkal, melyek mind hatékonyak, de az adsztringensek közül gyakorlat volt a terpentin, a réz és a tömjén alkalmazása. A fájdalom bizonyos mértékű enyhítésére olajokat, állati zsírokat és mézet alkalmaztak.A fertőző juh trágya ajánlott az Ebers papIrusz 483. szerint, de ez ártalmas volt természetesen.

Traumák és sebkezelésSzerkesztés

Az Edwin Smith papirusz (1-48) és az Ebers Papyrus (510-588) használt mézet zsírt- és a gyapot rostos rétegeit, miután a sebből eltávolították az idegentestet és kitisztították és összevarrták. Fertőzött sebeket biocid anyaggal malachittal, rézzel, cinkkel és antimonnal fertőtlenítették.

Diagnózis és betegségekSzerkesztés

Paleopatológusok kutatásaik során 35000 múmiát vizsgáltak meg a legfejlettebb technikai eszközök segítségével. A tudósok arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy az egyiptomiak ugyanazokban a betegségekben szenvedtek, mint a maiak. Az alábbi betegségek nyomait sikerült azonosítaniuk a múmiákon: szívbetegség, érelmeszesedés, daganatok, gyermekbénulás, TBC, májelégtelenség, epe- és vesekő, himlő, malária, tetanusz, köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus betegségek, csontritkulás, tüdő- és mellhártyagyulladás, vérhas és székrekedés, vashiányos vérszegénység, angolkór, fogszuvasodás, mandulagyulladás és golyva. A kettős aetiológia okán a terápia is kettős volt. A hagyományos gyógyszeres, sebészi ke­zelések mellett tehát a mágikus eszközök sem hiányozhattak. A fizikai szimptómákat ugyanúgy kezelni kellett, mint ahogyan az azokat előidéző lényeket el kellett távolítani vagy ki kellett engesztelni.

Ez egyúttal arra is magyarázattal szolgál, hogy miért rendelke­zett a swnw (sunu) orvos, a gyógyító pap és a medikus-varázsló egyaránt racionális és irracionális eszközökkel a kezelés elvégzéséhez. Az irracio­nális eszközök tényleges élettani hatását eddig a modern tudomány kevésbé kutatta, bár ókori források alapján ezek is igen eredményesnek bizonyultak. Egyelőre annyit lehet e téren megkockáztatni, hogy a beteg az állapotának tényleges javulását gyakran mágikus rítusok, ráolvasások pszihés hatásának köszönhette, bár többször kimutatható a mágikus anyagok lehetséges pozitív élettani hatása is. Az egyiptomiak azonban nem választották így szét őket, mindkét módszert egymás kiegészítőjének tekintették, ugyanis számukra egyfor­mán racionálisak voltak.[127]

A bölcsőtől a sírig, szülészet és nőgyógyászatSzerkesztés

Flinders-papiruszSzerkesztés

A Flinders-papirusz szerzője nőgyógyászati ismereteket gyűjtött egy csokorba. A szülésnek külön istennője volt, kezdetben Past és Ízisz, később Mylitta a Hold istennője, a bábaasszonyok istennőjeként Heqt-ot tartották, akinek jelképei a szülési fájdalmak szimbólumai, az íj és a nyíl volt.

Kahuni papiruszSzerkesztés

Nőgyógyászati–szülészeti „szakkönyv”, Kr. e. 2100-1900 k., A Középbirodalomból származik, Flinders Petrie angol régész találta El Lahunban, (régies nevén Kahun), 1889-ben. A 12-13. dinasztia korából származó, szinte érintetlen város feltárása során. Petrie rengeteg papiruszt talált, többek közt az egyetlen ismert óegyiptomi „állatgyógyászati” Papiruszt (madár, hal, kutya, marha). University College, London.[128] Megközelítése a női egészségnek az ókori világban, főleg Egyiptomban, kissé más, mint napjainkban. Sebészeti beavatkozás soha nem ajánlott, és a fő kezelési módozatok az egyiptomi nőgyógyász biztosította, a "swnw" (ejtsd szunu, orvosok). Mint a mai társadalomban, az ókori Egyiptomban is ott volt az igény, hogy megakadályozzák a fogamzást, a nem kívánt terhességet. A Kahun Nőgyógyászati Papyrus, a legrégebbi fennmaradt orvosi papirusz, amely útmutatást ad előállítására.

Az újszülött nemének meghatározásaSzerkesztés

Hálós táskában tartott gabonára (búzára és árpára) vizelt a terhes. A várandósnak ítélt nő vizeletével benedvesített földbe búza-és árpamagvakat ültettek. Ha a búza csírázott ki előbb, akkor a magzat fiú, ha az árpa, akkor lány. Ezt a technikát a modern vizsgálatok félretették, ugyanis csak 40%-ban volt eredményes.

Terhességi diagnosztikaSzerkesztés

A várandósnak ítélt nő vizeletével benedvesített földbe búza-és árpamagvakat ültettek. Ha egyik sem csírázott ki, akkor az adott nőt nem tekintették terhesnek.

SzülészetSzerkesztés

A várandósok bábaasszony segítségével hozták világra gyermeküket, amire annál is nagyobb szükség volt, mivel az egyiptomi nők medencéje szűknek volt mondható. A Kleopátra Caesartól fogant gyermekének világrajöttét is őrzi a hermonthisi templom. A szüléskor nemcsak a köldökzsinór elvágása volt a bábák feladata, hanem szükség esetén császármetszést is alkalmaztak, igaz erre csak akkor mertek vállalkozni, amikor az anya már meghalt.Az édesanyák tejelválasztására pedig hathatós kenőcsöt javallottak. A szülésnek külön istennője volt - kezdetben Past és Ízisz, később Mylitta a Hold istennője, a bábaasszonyok istennőjeként Heqt-ot tartották, akinek jelképei a szülési fájdalmak szimbólumai, az íj és a nyíl volt.

Újszülöttek halandóságaSzerkesztés

Azt is igyekeztek kimutatni, hogy a lány képes lesz-e gyermekek világra hozatalára, vagy sem. Olyan komoly "kutatásokat", megfigyeléseket végeztek, hogy a nőgyógyászat az ókori Egyiptomban az orvostudomány külön (szak)ágává fejlődött ki.

FogamzásgátlásSzerkesztés

A Kahun Nőgyógyászati Papyrus, a legrégebbi fennmaradt orvosi papirusz, amely útmutatást ad előállítására. Számos fogamzásgátlót alkalmaztak a mai pesszáriumok ősét, spermicid anyaggal bevonva kellett beilleszteni a hüvelybe. Pesszáriumok készítéséhez különféle anyagokat alkalmaztak: savanyú tej, méz, egy csipet szikes talaj, valamint a gumiarábikum volt általánosan használt. Akácfa ragasztóanyagáról kimutatták, hogy spermicid hatású hüvelyi tejsav jelenlétében.[129] A legkülönösebb gyakorlat a krokodil ürülék alklmazása. Krokodil trágya fogamzásgátlóként alkalmazva savasságával okozza a spermicid hatását.

Menstruációs zavarokSzerkesztés

Ugyancsak foglalkoztak a papiruszokban a különféle menstruációs problémákkal, ezek elkerülése végett hüvelyöblítést ajánlottak.

Tejelválasztás fokozásaSzerkesztés

Az édesanyák tejelválasztására pedig kenőcsöt javallottak.

Anya és gyermekeSzerkesztés

Veleszületett rendellenességekSzerkesztés

Egyiptom az egyik legtöbb bizonyítékokkal rendelkező régészeti forrása a csontrendszert érintő veleszületett rendellenességeknek.

KörülmetélésSzerkesztés

Az operáció tisztán kivehető a 6. dinasztia sírjainak (i. e. 2625-2475) domborművein. A csecsemő vagy az ifjú hímvesszőjéről eltávolították az ún. előbőr egy részét. Mivel a körülmetélés templomban történt, a pap hajtotta végre. Az operáció eszköze kőkés volt.

Gyermek- és serdülőkorSzerkesztés

Öregkor és deformitásSzerkesztés

ÉletmódSzerkesztés

Az egyszerű emberek többsége földműveléssel foglalkozott, sárkunyhókban lakott, szegényes körülmények között. Ezzel szemben a gazdagok tágas, fürdőszobával felszerelt fa- vagy téglaházakban laktak. Úgy a gazdagok, mint a szegények szerették a tisztaságot, rendszeresen fürödtek.

NevelésSzerkesztés

KisgyermekkorSzerkesztés

Egyiptom a környező népeknél fejlettebb gazdaságot tudott felmutatni, így az anyáknak több idejük maradt a gyermekek nevelésére. A csecsemőket nem pólyázták, és nem kötötték gúzsba. A gyermekeket anyjuk valószínűleg négyéves korukig gondozta. A gyerekek ruhátlanul jártak gazdag és szegény családoknál egyaránt, idejüket pedig babákkal, labdákkal, fából készült állatfigurákkal való játékkal töltötték, a nagyobbak társasjátékokkal töltötték idejüket. A gazdag házak és a paloták gyermekei a nők lakrészében éltek. Kétségkívül itt sajátították el a jó modor és viselkedés elemi szabályait; a nevelésnek erre a részterületére az egyiptomiak nagy súlyt fektettek. Az anya iránti tiszteletadás fontosságát az ókori szövegek, különösen hangsúlyozzák.

IskolaSzerkesztés

Az ókori egyiptomiak a fiatalok nevelésére nagyon nagy figyelmet fordítottak, és hogy az olvasás és írás ismeretét az iskolai teljesítmények csúcspontjának tartották, amely megnyitotta a hatalomhoz és a tekintélyhez vezető lehetőséget. Az iskolában azonban rendszeresebb oktatást is kaptak. Különböző bölcseknek tulajdonított erkölcsi „törvényeket” állítottak össze tanulmányi célokra, melyeket apáról fiúra hagyományozott előírások formájában tanítottak. Ezek hangsúlyozták az erényeket, az üzenetek hűséges továbbítását, azt, hogy az ember tudja tartani a nyelvét – „az ember vesztét nyelve okozza” -, más házába csak akkor lépjen, ha meghívást kap, és akkor se bámulja meg az illető értéktárgyait leplezetlen kíváncsisággal. A gyerekek jellemfejlesztését főként írástanulással, valamint erkölcsi, etikai oktatással érték el. Azt gondolták, hogy a tudás és az erény együtt jár. A gyermekeknek a leggyorsabban illett felnőtté válniuk, „felnőtt módra” cselekedtek. Az ókori népek gyakran emlegették az egyiptomiak bölcsességét és jó modorát. Hérodotoszra mély benyomást tett az egyiptomi kamaszok udvariassága, és feltűnt neki az is, mennyire tisztelik az idősebbeket. A gyermekektől megkövetelték, hogy az öregek jelenlétében felálljanak, és hogy étkezéskor uralkodjanak mohó étvágyukon. A hazugságot, az indulatosságot, a tiszteletlenséget és udvariatlanságot, a lustaságot és a fecsegést hibának tekintették; a kíváncsiskodást szintén szigorúan helytelenítették. A gyermekeket alapvetően a szavak erejével kívánták erényességre nevelni, ám igen elterjedt módszerként a verést is alkalmazták. A képzés (főleg az írnokoké) egészen a diák húszas évei közepéig is eltarthatott, mire erényes és képzett emberré vált, vagyis „már megtalálta saját nevét”.

Táplálkozás az ókori EgyiptombanSzerkesztés

A kutatók egyértelmű összefüggést mutattak ki a mumifikálást gyakorló uralkodó osztály életmódja és a kialakult betegségek között. Az állati zsiradékban gazdag étrend tehető felelőssé a betegségek jó részén kialakulásában (az egyiptomiak kedvence volt a sertéshús). A gizai sírban talált 500 koponya vizsgálata során kiderült, hogy az akkor élő emberek ugyanolyan mértékben szenvedtek fogszuvasodásban, mint a maiak.

ÉlelmiszerekSzerkesztés

A rabszolgák étrendje kezdetben gabonaalapú (búza, árpa, lencse, hagyma, fokhagyma), később, hozzájuthattak húsfélékhez. Ez a magyarázata annak, hogy a kivonuló rabszolgák elégedetlenek voltak a pusztai étrenddel, és visszasírták Egyiptom „húsos fazekait” (2 Móz 16:3). A gazdagok étrendje nagyobb „változatosságot” mutat: sertés-, marha-, kecske-, lúd-, kacsahús és hal.

Elhízás, táplálkozási zavarokSzerkesztés

A korabeli metszetek ábrázolásai az egyiptomiakat sudár, vékony testalkatú emberekként jelenítette meg. De II. Thutmoses, III. Ramszesz és III. Amenóphisz múmiáinak vizsgálatából arra enged következtetni, hogy a metszetek készítői inkább jó politikusok, mint inkább jó művészek lettek volna. A bőrráncok alapos tanulmányozásával kimutatták, hogy az említett fáraók súlyos elhízásban szenvedtek. Érdekes, hogy a fejlett higiénia nem oldotta meg Egyiptom egészségügyi problémáit. Az egészségtelen életmód volt a legelterjedtebb betegségek oka – ugyanúgy, mint ma is.

DiabéteszSzerkesztés

A cukorbetegség legfeltűnőbb jelének szinte korunkig az alábbiakban olvasható extrém mértékű szomjúságot (polydipsia) és a kórosan parttalan mennyiségű vizeletürítésen (polyuria) kívül mindig is a vizelet nagy cukortartalmát (glükózuria) határozták meg, ami az Ebers-papirusz (Eb 197 [39,7-12]) szó szerinti fordításában így olvasható:[131] „Ha megvizsgálsz egy embert, aki a "rA-jb"-től ("jb"-szív szájá­nak ("rA-jb") nevezett gyomor) szenved, és teste nagyon szokatlanul ráncos és/vagy aszott, ha megvizsgálod őt, és nem tudsz "xAyt"-betegséget találni a "Xt"-ben (has, törzs elülső része, test), hanem teste olyan dudorán/ zárványán, mint egy magocska, akkor ezt mondd rá: a házad egyenetlensége az. Akkor készíts neki egy szert: elephantinei vérkő (=hematit?) porrá törve, "dSr" növény, szentjánoskenyér ("DArt"), megfőzni olajban és mézben, az ember által enni négy reggel, hogy szomját csillapítsa, hogy "jb"-szíve egyenetlenségét? megszüntesse.”

Az Ebers-papiruszban a diabéteszre utaló „teste összeaszott”, „semmi kórosat nem látsz” tünetek és a szomjúságot elnyomó gyógykeverék leírása sajnos nem egyértelműen utal a cukorbetegségre, mint ahogyan ezt eddig hitték.[132] Természetesen, a fordítás és az írásjelek értelmezése kutatónként különbözik, így nyilvánvaló, hogy a homályos leírások inkább a cukorbetegség meglétét sugallják, hiszen a betegség előfordulását a fellelt ókori csontmaradványokból bizonyítani igen nehéz.[133]

Öngyógyítás, házi praktikákSzerkesztés

Nemcsak az orvos-papok gyógyítottak, hanem minden ember végzett ilyen tevékenységet, éppúgy, mint napjainkban. A kisebb betegségeket először otthonaikban igyekeztek megszüntetni az ókori Egyiptomban. Az Odüsszeiában tett megjegyzés talán éppen ilyen jellegű, vagyis a környező népeknél általánosan bevett otthoni orvosi ellátáshoz viszonyítva emeli ki a konyhai gyógyítás magas színvonalát. Ebben nagy szerepet játszhattak a különféle kenőcsök, krémek, parfümök, amelyek nemcsak szépítőszerek voltak, hanem egyúttal gyógynövénykivonatok, orvosságok is, mint például a fekete szemhéjfesték, a meszdemet, amely fertőtlenítőszert is tartalmazott. Emellett például otthon az anyák maguk is végeztek gyógyító-megelőző tevékenységet hagyományos és mágikus módszerekkel egyaránt.[134]

Aromaterápia az ókori EgyiptombanSzerkesztés

Az aromaterápia az illóolajok élettani aktivitását alkalmazza. Európában évszázadok óta ismert tudomány. A korai egyiptomi orvoslás évezredek óta alkalmazza. Az ókori Egyiptomban termesztették a gyógy- és aromanövényeket. Nemcsak a mumifikálásban alkalmazták, hanem a sebek gyógyításában is. Erről tanúskodik az európai nyelven elsőként olvasható egyiptomi orvosi papirusz, az Ebers-féle tekercs is. Az orvosi és gyógyszertörténeti kutatás szempontjából fontos megállapítás, hogy az egyiptomiak alkoholos-, vizes-, boros-, és sörös- kivonatokat, présnedveket és illóolajokat állítottak elő és alkalmaztak külsőleg borogatásként, kenőcsként, krémekként, belsőleg főzetként, pépként, vagy süteményként. Édesítőszerként mézet vagy datolyát használtak. Ismerték számos illóolajat tartalmazó növény gyógyhatását, mint pl.: üröm, ricinus, tömjén, saláta, myrrha, kömény, papirusz növény, dumpálma, aloé, édeskömény, koriander, szőlő, datolya, menta, mák, ciprusfű, papirusz, szikomórfüge, lótusz, len, dinnye, ánizs, fokhagyma, vöröshagyma, görögszéna (latinul Trigonella).

Az illóolajokat életük minden területén alkalmaztak: élelmiszerekben, fűszerként, kozmetikai készítményekben, krémekben, a parfümériában illóolajként, illetve a gyógyszerekben, gyógykozmetikumokban. Az illatok a testre-lélekre hatnak, így egészségük, közérzetük meghatározói lehettek. Erősen hatnak a pszihére, és e jó tulajdonságukat az aromaterápiában tudatosan alkalmazták. Az illóolajoknak erős antimikrobás aktivitásuk van, amellyel gátolják a baktériumok és gombák szaporodását. Egy-egy illóolajat, és így alkalmazhatóságát is jellemzi az illat, a karakterisztikus összetétel és a hozzátartozó aktivitás. Az illóolaj rendszeres érzékszervi tanulmányozása megtanított felismerni és azonosítani az egyes olajokat, és miközben az olajok kifejtették “gyógyító” farmakológiai hatásukat, tapasztalati úton segített felismerni antimikrobás aktivitásuk fontosságát.[135]

Élvezeti szerek, tudatmódosítók, kábítószerek, intoxikációSzerkesztés

A Manchesteri Egyetem tudósai (KNH Centre for Biomedical Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ó-egyiptomi medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok által ma is alkalmazott tradicionális gyógyítást vetik össze az ókori sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják az ókori papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövények használatával kapcsolatos szokásaikat. Reményeik szerint a fáraó-kor orvoslásának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél részletesebben. A projektet vezető Ryan Metcalf a BBC-nek elmondta, hogy az ó-egyiptomiak a kor legfejlettebb orvoslási módszereivel éltek, s egyúttal ma is használt megoldásokat alkalmaztak. A kutató szerint jól ismerték és alkalmazták a gyógynövényeket, valószínűleg cannabist használtak a fájdalom kezelésére.

Emellett - az aszpirinhez hasonló hatású - fűzfakérget rágtak, és mézet kentek a nyílt sebekre. A kutatók ugyanakkor azt is szeretnék megérteni, hogyan alakultak ki a gyógyításra vonatkozó ötletek. Metcalf-szerint ugyanis az egyiptomiak kiterjedt kereskedelmet folytattak, elképzelhető, hogy a gyógynövények és azok használati módjai máshonnan kerültek a Nílus-völgybe.[136]Antropológusok elismerik, hogy minden társadalomban az emberek kulturális életük során tudatmódosítókat, kábítószereket használtak.[137] Növények modern elemzése bizonyítja, hogy a korai emberek hittek a bódító vagy gyógyító tulajdonságokkal rendelkező, sok esetben farmakológiailag aktív vegyületeket, mint például alkaloidok és flavonoidok jelenlétét mutató növények hatásaiban. Egyértelmű, néhány jól ismert tudatmódosítót nem könnyű egy kategóriába besorolni, mint pl.: az ópium, amely narkotikum és hallucinogén a használat körülményeitől függően.

Gyógyszer vagy kábítószer? Az ősi kultúrával bíró borivás mennyivel károsabb, mint a mák termesztése étkezési célból? A morfium és a canabis gyógyszer is lehet, de utána ki vállalja a felelősséget az elvonás okozta tragédiákért? Valószínű, nem volt ennyire egyértelmű az ókori ember dilemmája a pszichoaktív anyagokkal szemben.[138] Keveset tudunk arról, hogy a tudatmódosítók használata a bor, a sör, széles körben elterjedt fogyasztásán túl az ókori Egyiptomban az elit étrendjének része volt-e. Az alkohol felhasználása az egyiptomi kultúrában jól dokumentált. A kérdés az, hogy az egyiptomi társadalom az intoxikánsokat gyógyszerként, rekreációs kábítószerként, vagy a szent rítusok kiegészítője volt.[139]

Kokain és múmiákSzerkesztés
 
Egyiptomi kéklótusz (Nymphaea caerulea). A lótuszvirágot kiemelten kezelik az egyiptomi domborművek és grafikák, különösen a Karnaki templom falain.
 
Karnak temploma
 
Az alkaloid kokaint használják a homeopátiában és a localanaesthesiaban. Cocainum purum. Latin. (kokain-por) coca
 
Kokain kémiai szerkezete ([1R-(exo,exo)]-3-(Benzoiloxi)-8-metil-8-azabiciklo[3.2.1]oktán-2-carboxil-sav- metil-észter)
 
A Crack, kokain élettani hatásai.

Egyiptomi kéklótusz (Nymphaea caerulea). A lótuszvirágot kiemelten kezelik az egyiptomi domborművek és grafikák, különösen a Karnaki templom falain. Azt gondolják, hogy már használták kábítószerként az ókorban is. Rosalie David, egyiptológus szerint: "A lótusz egy nagyon erős narkotikum, amely ezt lehetővé tette az ókori Egyiptomban és feltehetően elterjedt volt a használata, mert azt látjuk, sok jeleneten, ahol magánszemélyek egy csészében, a lótuszvirágot egy pohár borral tartják. Az ókori egyiptomiak biztosan használtak kábítószert. Mint például: lótuszt, mandragórát, kannabiszt és az erősebb ópiumot. "Bár nagyon meglepő, hogy kokaint is találtak a múmiákban." A hieroglifák és papirusz tekercsek írásai dokumentálják az ősi egyiptomiak mákból és lótusz növényekből származó kábítószer használatát. Még vitatott az a bejelentés, amely kokaint, nikotint, és hasist (THC) egyiptomi múmiák haj, szövet, és csont mintáiból mutattak ki.[140] A vizsgált múmiák német múzeumok gyűjteményeiből származnak, benne hét teljes női és egy hiányos felnőtt férfi múmiából származó kokaint (Erthroxylon) és nikotint (Nicotiana) találtak, viszont a két növény csak az amerikai kontinensen honos. Az eredményeket azonnal kritizálták, amely érvek arra utaltak, hogy a kábítószert tévesen azonosították, a nikotin eredete cigaretta füst szennyeződése okozta és szerintük a múmiák hamisítványok lehettek.[141]

A 15-18. század között a múmiákat a föld felszínére hozták a balzsamozáshoz használt bitumenért, amely döntő fontosságú volt állítólag különböző betegségek gyógyításában. A múmia szó a perzsa "mummy" szóból ered, amelynek bitumen a jelentése. A vita a kokainról és a nikotinról az ókori Egyiptomban, beágyazódott a régészeti kutatásokkal foglalkozók közösségekbe is, mint azt jól tükrözi egy 1994-es brit televíziós dokumentumfilm, a The Mystery of the cocaine mummies (Equinox, Chanel 4.). A dokumentumfilm kiemeli Balabanovát és az ő kritikusait, valamint Rosalie Davidet, aki tekintélyes egyiptológus (Manchester-i Múzeum, Anglia). David nem tudta megvizsgálni azokat a múmiákat, amiket Balabanova használt, de lehetősége volt kísérletképpen ellenőrizni származását legalább az egyik múmia-példánynak. Sokkal érdekesebb, hogy David bizonyítékot talált nikotinnyomokra, de kokainra nem. A kokain és a nikotin jelenléte az egyiptomi múmiákban azzal is értelmezhető, hogy létezett a Kolumbusz-előtti transz-óceáni kereskedelem.[142][143]

Az ilyen korai kapcsolat az Ó- és Újvilággal rendkívül ellentmondásos. Egy másik lehetőség, hogy a kábítószerek jelen voltak őshonos növényekben, az Óvilág, amely vagy felfedezetlen voltak vagy már kihaltak. A tropán-vázas alkaloidok, amelyek szerkezeti rokonságban vannak a kokainnal és jelen vannak a beléndekben, mandragórában és nadragulyában, a mumifikálás folyamata során egy kokain-szerű vegyületre változtatta meg azokat a beavatkozás.[144] A nikotinnak is lehetett jóval szélesebb előfordulása, mint maga a dohány, és jelen voltak az antik világban, még létező növényekben.[145] Ezek a növények már nem léteznek, mert sok gyógynövény kipusztult a túlzott fogyasztásuk miatt. Így például a silphinum gyógynövényt nagyra becsülték gyógyító és fogamzásgátló tulajdonságai miatt. Olyan nagy volt a kereslet rá az ókori Görögországban, hogy kihalt a harmadik vagy negyedik században. Mindazonáltal a archivált régészeti anyagok szerves szennyezettségével kapcsolatos problémákkal csak 2002-től foglalkoznak.

Wischmann és munkatársai (2002) kísérleteket végeztek nikotin-mentes, bronzkori, emberi combcsonttokkal, amelynek során hat hétig, környezetből származó dohányfüstnek tették ki a csontokat. Elemezték a dohányfüstnek kitett részeit a csontoknak mosás előtt és mosás után. Meglepő módon, a mosatlan minta tartalmazott 11,6 ng nikotint grammonként, míg a mosott minta 35,9 ng/g-ot. Annak tulajdonították e növekedését a dohányfüstnek, hogy az átöblítettekben a felszínre kerültek a nikotin-molekulák a csont belsejéből a mosás során, így koncentrálva a nikotint. Ennek a kísérletnek a részeként tanulmányozták a 18. századi goslari (Németország) polgárok combcsontjainak nikotin-tartalmát. A 34 minta mintegy kétharmada tartalmazott nyomokban nikotint, ami arra utal, hogy elterjedt volt a dohányzás ebben a faluban. Ugyanakkor a kotinin, fő metabolitja a nikotinnak nyomokban sem volt kimutatható. Wischmann és munkatársai (2002) megállapították, hogy a Goslar-minták valószínűleg szennyezettek, de elismerték, hogy kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy hogyan képes fennmaradni hosszú távon a kotinin.

Szakmai kockázatokSzerkesztés

Sebészet, traumatológiaSzerkesztés

Sebészeti orvosi műszerekSzerkesztés

Kések, nádszike, fúró, fűrész, csipeszek, füstölő, horgok, zacskók kötöző zsineggel; csőrös edény, váza égő füstölő, Hórusz szeme, skálák, olló, kanál, mérleg.

SebgyógyításSzerkesztés

Múmiákon végzett tanulmányok kimutatták, bizonyítottan potenciálisan halálos kimenetelű sérülések meggyógyultak. Egyiptomi orvosok sebeket antimikrobiális tulajdonságokkal bíró gyantával és fémekkel kezeltek. Mézzel, amely nem felel meg a modern gyógyászati normáknak, de mégis működik, és egyre nagyobb mértékben használják fekélyek és égési sérülések esetén, ahol az antibiotikumok hatástalanok. Extrakcióval vizet von el a sebből ozmózissal, ez elvonja a vizet, amely a baktériumok szaporodásához elengedhetetlenül szükséges.

VégtagprotézisSzerkesztés

Lábujj-protézis (Kr. e. 1000 és 1600 között)
Egy egyiptomi múmiában talált faragott lábujj a világ legrégibb mesterséges testrésze - jelentették be brit kutatók. A minden bizonnyal i. e. 1000 és 1600 között, fából és bőrből készített mesterséges lábujj jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban látható. A Manchesteri Egyetem kutatóinak legújabb vizsgálata szerint olyan embernek segített a járásban, aki elvesztette nagylábujját.

Törések, ficamokSzerkesztés

Fejlett a törések rögzítésének technikája, a különféle kötözések.

GipszelésSzerkesztés

A következő receptben a különféle összetevőket porították, utána édes sör üledékében megfőzték, és úgy kötözték (wt) be a beteg részt.
összetevők:

xr-ds/M2 1
menta?/M2 1
tövises akácia levele 1
kőművesgipsz 1 xr-ds 1
njwjw 1
DrD n Sndt 1
bsn n jqdw 1

Nyilvánvaló, hogy itt valójában begipszelték a sérült hátat. A sör üledéke nemcsak hatóanyagként volt fontos, hanem a gipszeléshez szükséges nedvességet is biztosította a masszának, és a főzés következtében a még meleg anyag a szétkenést követően nemcsak lehűlt, hanem a fokozott kipárolgás hatására hamarabb meg is tudott kötni.[146]

Tápcsatorna betegségeiSzerkesztés

Diaorrhoea, Hasmenés elleni szerekSzerkesztés

Adszorbens[147]

kaolin
porított szentjánoskenyér

Spasmoliticum, Simaizom-görcsoldókSzerkesztés

hyoscine (Hyasciamus niger L.; Bolondító beléndek)

Laxatívumok, HashajtókSzerkesztés

Drasztikumok

ricinusolaj (oleun ricini L.)
colocynth

Lubrikánsok

sivatagi szilva (Balanites aegyptiaca L.)

Széklet nagyságát duzzadással növelők

füge
korpa

Antacidumok, Gyomorsav-megkötőkSzerkesztés

porított mészkő (kalcium-karbonát)
magnézium-karbonát

Flatulencia, Felfúvódás elleni gyógyszerekSzerkesztés

kömény (Foeniculum vulgare L.)
koriander (Coriandrum sativum L.)

Nodus haemorrhoidale, Aranyeres csomók elleni gyógyszerekSzerkesztés

kenderrosttal bevont végbélkúp

UrológiaSzerkesztés

  • Carlos Prates

A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött egyiptomi múmiákat vetették alá komputeres tomográfiának. Áttétes prosztatarákot fedeztek fel portugál kutatók egy 2250 éves egyiptom múmia CT-vizsgálatakor; ez a legrégebbi óegyiptomi eset és a második legkorábbi a világon.[148] A gerincvelő deréki és ágyéki részén parányi tumorok sokaságát találták, de az áttétek a felső és alsó végtagcsontokban is találtak, tipikus helyeken prosztatarák esetében. A radiológiai képek azt sejtetik, hogy az 51-60 éves korában elhunyt halála előtt igen sokat szenvedett. A kutatók régóta próbálkoznak a rosszindulatú daganatok kimutatásával múmiákban. E kísérletek csak ritkán sikeresek, a Journal of Paleopathology című folyóiratban 1998-ban publikált tanulmányban kiszámították, hogy több tízezer megvizsgált ősi csontvázból mindössze 176-ban sikerült bizonyítani a rosszindulatú daganatokat. Ennek alapján született az a teória, amely szerint csak az iparosodás korától, a rákkeltő kemikáliák elterjedésével kezdték szedni áldozataikat a tumorok. A kutatásokat irányító Carlos Prates arra mutat rá, hogy a korábbi kutatók a műszaki berendezések hiányossága miatt nem tudták diagnosztizálni az ókori daganatokat. Hat éve jelentek meg olyan nagyfelbontású Computeres Tomográf (0,33 milliméter pixelfelbontású berendezés) készülékek, amelyek akár 1-2 milliméter átmérőjű elváltozást képesek kimutatni.

  • Albert Zink

Albert Zink professzor, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatója azt gondolja, hogy az ókori lakosság is ki volt téve a daganatkeltő anyagok hatásának. Így pl.: a korom, a bitumen, amellyel a hajók vízhatlanságát biztosították. "A korom, a bitumen tüdő- és emésztőszervi daganatokat okoz. A rákos betegségek valószínűleg meglehetősen elterjedtek voltak az ókorban, sokkal gyakrabban szedték áldozataikat, mint hinnénk" - mondja Albert Zink professzor.

Csont és ízületi betegségekSzerkesztés

Mint Asru az ókori egyiptomi énekes is, sokan szenvedtek mozgásszervi megbetegedésekben. Sok és változatos kezeléseket alkalmaztak szintén. A beteget utasították arra, hogy linimentummal dörzsölje a fájdalmas ízületeket, vagy kötszerrel melegítő borogatást alkalmazzanak a fájdalmas területen. A kötszer kivonata mustárt, borókát és tömjént vagy terpentint tartalmazott, ezek fokozták a vérátáramlást, így melegítette a beteg testrészt és az immunválaszt is gyorsította. Zellert szétrágni, és alkohollal lenyelni reumaellen.

ParazitákSzerkesztés

FiliariazisSzerkesztés

Schistosomiasis (bilharziózis)Szerkesztés

Az egyik régészeti példa az ókori Egyiptomban létező Schistosomiasisra egy elmeszesedett sejt felfedezése a XXI. dinasztiabeli bebalzsamozatlan Nakht múmiájában. Az orvosi vizsgálat során a múmia nem csupán bizonyítékot szolgáltatott a galandféreg létezésére, de a Schistosoma haematobium sejtje megmutatta azt az elváltozást, amelyet léte eredményezett a schistosomás fertőzés folytán. A gránátalma kivonat, amely pelletierint, egy erős antihelminthicumot tartalmaz 50 évvel ezelőtt még használták galandféreg ellen. Az antimont és a sivatagi szilva olaját is erre használták.

Fertőző betegségek és antibiotikumokSzerkesztés

A betegségek megelőzése teljesen ismeretlen fogalom volt az egyiptomi orvoslásban, csak a gyógyításra koncentrált. Hérodotosz azt írja, hogy 100 000 rabszolga 30 éven át építette a Kheopsz-piramist. Megfejthetetlen titok volt, hogy ennyi ember, a sárkunyhók szegényes körülményei között, hogyan volt képes elkerülni a nagy járványokat. Hérodotosz feljegyzése felkeltette a kutatók kíváncsiságát. Írásában idézi azt a piramison talált feliratot, ami megörökíti a munkások által el fogyasztott retek, hagyma és fokhagyma mennyiségét. 1948-ban két svéd tudós, Paul Karrer és W.A. Schmidt a retekből kivont egy hatóanyagot (rafanin), amelyről kiderült, hogy antibiotikus hatású. Hasonló tulajdonsággal bírnak a hagymából és a fokhagymából kivont allisztatin és allicin is.

MaláriaSzerkesztés

TuberkulózisSzerkesztés

A tuberkulózis (Mycobacterium tuberculosis) jelenlétéről Ruffer 1910-ben számolt be Nesparehan gerincoszlopában, aki egy XXI. dinasztiabeli Amon papként élte mindennapjait. Ez a Pott betegség tipikus vonásait mutatja, amely a mellkasi csigolya összeesésével jár, és púposságban (kyphosis-t) nyilvánul meg. Ruffer tanulmánya maradt máig is az ókori egyiptomi gerinc-tuberkulózis leghitelesebb esete. Mindenki által ismert eseteket sorolnak fel a predinasztikus kortól a XXI. dinasztiáig Morse, Brockwell, Ucko (1964) valamint Buikstra, Baker és Cook (1993). Ezek a Petrie és Quibell által feltárt predinasztikus kor Nagadai mintadarabjai 1895-ből és kilenc núbiai mintadarab az angliai Királyi Sebészeti Főiskolából. Mindkettő szerint kevés kétség van afelől, hogy a tuberkulózis volt a leggyakoribb pathológiai ok. A három legkorábbi példa a predinasztikus korból származik. Az első egy kerámia figura, amelyet Beduban, az asszuáni kerületben találtak. Mellkasán púpos embert mutat be, amint épp lehajol egy agyagedényhez. A tuberkulózisos gerincdeformáció második példája egy kis álló elefántcsont-figura, testén fegyverekkel könyékben hajlítva. Az alak mellkasán egy kiugró púp látszik.

Poliomyelitis (gyermekbénulás)Szerkesztés

A vírusos fertőzés lényege a gerincvelő elváltozása, mégpedig a gerincvelő első szürke oszlopainak gyulladása. Mitchell jegyzett fel egy bal láb megrövidítését, amely gyermekbénulásról árulkodott Deshasheh ókori egyiptomi múmiáján. Talán Sziptah fáraó dongalába valamint egy 12. dinasztiabeli Khnumu-Nekht múmiáján lévő elváltozások is a gyermekbénulásnak tulajdoníthatók. A 18-19. dinasztiabeli halotti sztélé mutat egy római ajtónállót egy nagyon sorvadt és lerövidített lábbal. A torzulás pontos okán azonban orvosilag vitatkozni lehet. A látvány alapján a gyermekbénulásra lehet tippelni, amely még a gyermekkorban kezdődött a kifejlődés befejezése előtt. Másrészt lehet ez a láb a dongalábúság egy speciális változata a rövidített és másodlagosan elsorvadt láb.

Belgyógyászati betegségekSzerkesztés

VérszegénységSzerkesztés

Vérszegénység esetében a Dunántúlon a népi gyógyászat hagymán sült friss vér fogyasztását javasolta, pozitív eredménnyel. Az egyiptomi receptekben sem hiányzik a különböző állatok vére. Bár felderítetlen alkalmazásuk élettani hatása, ki tudja, hogy a vastartalmon kívül mi minden hatott belőlük az emberi szervezetre.[149]

Daganatos megbetegedésekSzerkesztés

Szinte ismeretlen fogalom volt a rák az ókori Egyiptomban. A rák a modern ember "találmánya", amelyet a kicsapongó élet okoz, s ami gyakorlatilag nem létezett az ókorban. A kutatók közel ezer egyiptomi és dél-afrikai múmiát vizsgáltak meg, s ezekben csak néhány esetben találtak rákra utaló jelet – abból a betegségből, amely ma minden harmadik halálesetért felelős. Rosalie David professzor, a manchesteri egyetem bioorvosa szerint: „Az ókorban azonban meglehetősen ritkán fordult elő, mivel a természeti környezetben nincs semmi olyan, amely rákot okozna. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan, az ember által okozott betegség, amely az életmóddal és a szennyezettséggel áll összefüggésben.” Az egyiptomi eseteknél nem tudhatjuk, hogy mi okozhatta a rák kialakulását” – mondta David. „Az emberek nem tüzeltek, így nem keletkezhetett füst, a templomok pedig tömjént égettek. Az ókori Egyiptomból és más, ebből az évezredből származó adatok azt mutatják, hogy a rák emberi találmány, s ez egyértelmű jel a modern társadalom számára, amellyel foglalkozni kell” – tette hozzá a professzor. Zimmerman és társai cáfolták azt az elméletet is, hogy a vizsgált eseteknél a tumor az idők során eltűnt volna, a kutatás ugyanis bebizonyította: a daganatok sokkal jobban megőrződtek, mint a normális szövetek. Több száz, háromezeréves emberi maradványt vizsgáltak meg és ókori orvosi szöveget elemeztek. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a mell- és egyéb ráktípusok csak a 17. századtól kezdődően bukkantak fel; hererákot a kéményseprőknél mutattak ki 1775-ben, míg a dohányosoknál 1761-ben diagnosztizáltak orrdaganatot.[150]

SzemészetSzerkesztés

Az Ebers-papiruszban a legnagyobb fejezetet a szemészetnek szentelték, ami arra utal, hogy igen gyakoriak voltak a szembetegségek, s ezt számos antik forrás is megerősíti. A szemek gyógyítására a kozmetikai és gyulladáscsökkentő hatású szemfestékeket, szemcseppeket, kenőcsöket alkalmaztak. A malachit használata a szem festésére és a szemkenőcsök egészen a Badari korszakig nyúlnak vissza. A galena használatát egyszerű okból vezették be később, de még mindig a predinasztikus korban.

  • adit "Más (szer) adit betegség elűzésére a szemből:

Fekete szemfesték fél adag, keselyűtojás háromnegyed. Dörzsöljék szét finoman, tegyék a két szem felületére."

  • Homályos látás

Ez ellen is volt gyógyszerük, a londoni papirusz ezt ajánlja: árpa és gabonaszálak tüze fölé marhamájat tenni és a levét a szem fölött kipréselni. Az Ebers-papirusz szerint pedig a megsütött és kipréselt ökörmájat kell a szemre helyezni.

  • Trachoma

A III. dinasztiáig ez a betegség minden esetben vaksággal végződött.

  • Trichiasis

Ez ellen az ókori szembetegség ellen azt ajánlja az Ebers-papirusz, hogy tépkedjük ki a szempillákat és kenjük be a szemet gyík vérével. Dioszkuridész görög orvos is beszámol róla, hogy erre a célra az egyiptomiak kaméleon-vért is használtak.

  • Véraláfutásos szem

A véraláfutásos szemet terhes nő tejével kellett kezelni.

Palaeodontológia, szájbetegségek, fogászati higiénia és táplálkozásSzerkesztés

A fogászati kezelés gyakorlat volt az ókori Egyiptomban.[151][152] A kutatók több mint 5000 ókori egyiptomi koponyát vizsgáltak meg a Duckworth-gyűjteményből(Cambridge, Natural History Museum, London). Ez a gyűjtemény tartalmazza a felső és alsó-Egyiptom, Ptolemaida időszakra - közel 5000 éves időszak - vonatkozóan, a predinasztikus korból. Sok koponyán súlyos, fogászati-patológiai elváltozások találhatók, amik az évezredek során változtak, de főleg a táplálkozás hatásával magyarázható. A halál után, amikor más struktúrák a testben már rég felbomlottak, a fogak gyakran továbbra is teljesen épek évszázadokon át, ellenállóbbak a postmortem bomlási folyamatoknak, mint a csont, és úgy tűnik, hogy nem befolyásolják a mumifikáláshoz használt vegyi anyagok. A fogazat információkkal szolgál az illető táplálkozásáról, az egészségéről, a populáció egy bizonyos időszakában az ókorban. Egyiptomban nagy gondot fordítottak a fájdalomcsillapításra egyrészt a fogászati beavatkozások, másrészt a komolyabb műtétek során. Kiderült az is, hogy a száj-higiéné részeként mentát rágcsáltak az egyiptomiak, amúgy a különféle növényi kivonatokat és drogokat is alkalmazták orvosi beavatkozásaik során. A 4. dinasztia egyik sírjában talált állkapocs, amelyen egy alveoláris eljárással fúrták ki az első zápfog alatti tályogot.

Étrend és fogászati betegségek az ókori EgyiptombanSzerkesztés

A halál után, amikor más struktúrák a testben már szétesnek, a fogak mindegyike képes ép maradni, mivel azok jobban ellenállnak a postmortem bomlásnak, mint például a csontoknál, és úgy tűnik, hogy nem befolyásolják a mumifikáláshoz használt vegyszerek sem a fogakat. A fogazat tájékoztatást nyújt az ó-egyiptomi lakosság táplálkozásáról és az egészségi állapotáról is egy meghatározott időszakra vonatkozóan.

A legfőbb változás a táplálkozásban Kr. e. 4000 körül következett be, amikor a lakosság a Nílus-völgyében a vadászó-gyűjtögető életmódról áttért az állandó földművelésre és az állattenyésztésre. A termesztés gabona vált a fő élelmiszer forrássá, ami azzal a következménnyel járt, hogy csökkent a vadászott állatok fogyasztása, megnövelte szénhidrátbevitellel és csökkent a fehérjéké. Mivel a letelepedett életmód, a lakosság gyorsan növekedett, és időnként, ez azt eredményezné, hogy éhínség tizedelte a lakosságot.

A száraz, aszályos évszakok és az áradások változása befolyással volt az étrendre és ez az étrend is nagy hatással volt a szabályos fogazat képződésére. Volt olyan év, amikor a bőséges csapadék optimális volt és elárasztotta a Nílust, de ezeket tarkította olyan időszak, amikor szárazság dúlt és ezzel együtt nem volt termés csak az éhínség. Egyéb kulturális változások is keletkeztek az életmódban a dinasztikus időszak eredményeként, mint például inváziók a szomszédos országokba, foglyok szerzése, és a bővülő kereskedelem, amely az importált növényeket hozta magával. A csökkenése az átlagos testmagasságnak azokban a közösségekben, amelyekben leginkább gabona alapú étrend volt jellemző és megállapítást nyert, ma is, a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségek alacsonyabb testmagassággal rendelkeznek, mint a termelők, önellátók (Brewer és munkatársai: 1994).

Állatgyógyászati gyógyszerek az ókori EgyiptombanSzerkesztés

Veszélyes állatokSzerkesztés

Macskamúmiák, macska-áldoztokSzerkesztés

Kr. e. 332 és Kr. e. 30 között a macskákat a templomok közelében tenyésztették, de már korán, néhány hónapos korukban leölték és mumifikálták őket, és áldozatként isteneiknek ajánlották. A megvizsgált macskamúmiák a pármai Nemzeti Régészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből való. A múzeum egy gyűjtőtől vásárolta a 18. században, de az ezt tanúsító dokumentum nem tartalmazza, hogy az állat pontosan honnan származik. A macskamúmiák – különösen a kiscicák – igen el terjedtek voltak a jelzett korszakban. „A kettőtől négy hónapos korú kiscicákat nagy számban áldozták fel, mivel sokkal alkalmasabbak voltak a mumifikálásra”.[153] A kutatók egy a röntgenhez hasonló szerkezettel, radiográffal vizsgálták meg a múmiát, amelyről kiderült, hogy egy öt vagy hat hónapos kiscica volt. Az állat testét a lehető legszorosabbra pólyázták be, de előtte ülő pozícióba helyezték, ami a hieroglifikus ábrákról lehet ismert. S hogy minél kevesebb helyet foglaljon el, a balzsamozók néhány csontját (gerinc, borda) összetörték.[154]

Ibiszek gyomra és a túlvilágSzerkesztés

Az ókori egyiptomiak gondoskodtak arról, hogy a halál után se kelljen nélkülözniük a vallásos tiszteletben álló madaraknak, ezért étellel töltötték meg a gyomrukat. Az írás és bölcsesség istenének, Thotnak feláldozott íbisz múmiák millió számra találhatók az egyiptomi szentélyekben. A Nyugat-Ontariói Egyetem munkatársai CT segítségével két mumifikálódott felnőtt íbiszt és egy fiókát vizsgált át. A vizsgálat kimutatta, hogy a balzsamozók eltávolították a belső zsigereket; így tettek a ki fejlett madár gyomrával, amely csigával volt tele, míg a fióka testürege gabonával volt kitömve. Az emberi múmiákról készült tanulmányok szerint az ókori egyiptomiak gyakran eltávolították és bebalzsamozták a tüdőt és az emésztő szerveket, mielőtt visszahelyezték a testbe, remélve, hogy így működni fog a túlvilágon is. Az íbisz múmiák léte megerősíti azt az elképzelést, hogy az ókorban az egyiptomiak hittek a madarak túlvilágra jutásában, mondta Wade kanadai egyiptológus. „A madaraknak szánt túlvilági táplálékforrás alátámasztja azt az elképzelést, hogy az íbiszek és az emberek belső részeinek egyaránt az volt a rendeltetésük, hogy halál után is funkcionáljanak" tette hozzá Wade.

Egyiptomi orvosi ismeretek átadásaSzerkesztés

KronológiaSzerkesztés

Egyiptom egyesítése előtti korszak (Kr. e. 3500-3000)Szerkesztés

Archaikus kor (Kr. e. 3000-2635) I. és II. dinasztiaSzerkesztés

Imhotep Kr. e. 2750

Óbirodalom (Kr. e. 2635-2155) III. és VI. dinasztiaSzerkesztés

Első átmeneti kor (Kr. e. 2155-2040) VII. és X. dinasztiaSzerkesztés

Középbirodalom (Kr. e. 2040 – 1791) XI. és XII. dinasztiaSzerkesztés

Kahuni papirusz, Nőgyógyászati–szülészeti „szakkönyv”, Kr. e. 2100-1900 k.

Második átmeneti kor (Kr. e. 1791-1550) XIII-XVII. dinasztia (Hükszósz uralom Északon)Szerkesztés

Deir el-Bahri rejtekhely, DB 320, amely Pinodzsem főpap sírja volt eredetileg. Ahmed Abd el Raszul elveszett kecskéje után kutatva talált rá 1871 körül. A rejtett sírt 1881. július 6-án Émile Brugsch német egyiptológus tárta fel.

Szekenenré Ta-aa múmiájaSzerkesztés

Az ókori egyiptomi XVII. dinasztia utolsó előtti fáraója. Uralkodása alatt zajlott az Egyiptom északi vidékét megszállva tartó hükszoszok kiűzésének első szakasza, mely utóda, Kamosze alatt folytatódott és a XVIII. dinasztiát megalapító I. Jahmesz alatt fejeződött be. Szekenenré a harcok során esett el. Uralkodása Kr. e. 1558–1554.

I. Jahmesz múmiájaSzerkesztés

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia első fáraója. Az Egyiptom északi részét megszállva tartó hükszoszok ellen fellázadó és háborút indító thébai uralkodóház tagja. Kr. e. 1550–1525.

I. AmenhotepSzerkesztés

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia második fáraója. A hükszósz megszállókat kiűző I. Jahmesz fia volt, valószínűleg gyermekként került a trónra. Apja tevékenységét folytatta: befejezte Jahmesz építkezéseit, megszilárdította az egyiptomi fennhatóságot Alsó-Núbiában.

Smith papiruszSzerkesztés

„Sebészeti szakkönyv ”. Kr. e. 1600-1550, az Újbirodalom elején készült, de egy 2550 k.i, Óbirodalmi szöveg utánzata. Edwin Smith amerikai kereskedő vásárolta sírrablóktól Luxorban, 1862-ben, más híres tudományos papiruszokkal együtt. Pl.: Rhind /matematikai /, British Museum matematikai tekercse, Ebers pap.együtt. Mind a négy papirusz ugyanabból a sírból származik. 4,67 m x 33,02 cm nagyságú The New York Academy of Medicine-ben található.

Ramesszeum III. papiruszSzerkesztés

Szemészeti ismeretekket tartalmaz, Kr. e. 1700 k.

Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070)Szerkesztés

Deir el-Bahri rejtekhely, DB 320, amely Pinodzsem főpap sírja volt eredetileg. Ahmed Abd el Raszul elveszett kecskéje után kutatva talált rá 1871 k. A rejtek sírt 1881. július 6-án Émile Brugsch német egyiptológus tárta fel.

I. ThotmeszSzerkesztés

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia harmadik fáraója. A gyermektelenül meghalt I. Amenhotepet követte a trónon. Származása nem ismert, feltételezhető, hogy vagy vér szerinti rokona az uralkodó dinasztiának, vagy házasság útján került a családba. Ő az első fáraó, aki bizonyítottan a Királyok völgyét választotta temetkezési helyül. Uralkodása Kr. e. 1504–1492.

II. ThotmeszSzerkesztés

Uralkodása Kr. e. 1492–1479.

III. ThotmeszSzerkesztés

Uralkodása Kr. e. (1479)–1458–1425

I. Ramszesz (Menpehtiré)Szerkesztés

Az ókori Egyiptom XIX. dinasztiájának első fáraója; I. Széthi apja, II. Ramszesz nagyapja. Uralkodása i. e. 1292-1290.

I. SzéthiSzerkesztés

Az újbirodalmi XIX. dinasztia második fáraója, a dinasztia leghíresebb uralkodójának, II. Ramszesznek az apja. Uralkodása Kr. e. 1290–1279.

Tutanhamon (Tutankhamon, uralkodói nevén: Nebheperuré)Szerkesztés

Kr. e. kb. 1343–1325 az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Kb. i. e. 1335 és 1325 között uralkodott, de mivel fiatalon került trónra, helyette más nagy hatalmú személyek, mint Ay és Horemheb irányították az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja. Uralkodásának tizedik évében a fiatal fáraó elhunyt.

Halálának okaSzerkesztés

Halálának okáról számos feltételezés született, melyek nagy része a múmián található sérülések természetéből fakad: felvetették, hogy a fáraó esetleg gyilkosság áldozata lett, de a 2005-ben elvégzett vizsgálatok alapján halálát csonttörés következményei okozták. A 2008 és 2010 között elvégzett vizsgálatok azt is megerősítették, hogy maláriában szenvedett, ami hozzájárulhatott halálához. 1968-ban egy brit tudóscsoport a Liverpooli Egyetemről újra felnyitotta a szarkofágot, hogy röntgenvizsgálatokat végezzen a múmián. Ekkor kiderült, hogy a balzsamozáskor a bordák nagy részét eltávolították, az agy elfolyósításában és eltávolításában segítő folyadékot pedig kétszer is befecskendezték a koponyába: egyszer, amikor a múmia fekvő helyzetben volt, és egyszer, mikor fejjel lefelé lógott. Tutanhamoné az egyetlen olyan fáraómúmia, amelynél ezt a technikát alkalmazták. A vizsgálatok megerősítették a fáraó életkorának becslését.[155][2] Tutanhamon, Juja, Tuja és a korábban I. Thotmesznek tartott múmia vizsgálatakor is kimutatták a trópusi malária kórokozóját (Plasmodium falcifarum). Ez a halált is okozható betegség hozzájárulhatott a fáraó halálához. Sírjában nagy mennyiségben találtak olyan korabeli gyógykészítményeket, melyek a malária tüneteinek (pl. láz, hidegrázás, fájdalmak) kezelésére voltak használatban.[156]

BetegségeiSzerkesztés

II. Ramszesz (Ramszesz Meriamon Uszermaatré Szetepenré)Szerkesztés

Uralkodása, Kr. e. 1302 – kb. 1213. Az újbirodalmi XIX. dinasztia harmadik fáraója (kb. i. e. 1279-től haláláig), az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb uralkodója. Rendkívül hosszú, 66 éves uralkodási ideje alatt (a fáraók közül a hagyomány egyedül a csaknem egy évezreddel korábban élt II. Pepinek tulajdonít hosszabb uralkodást, de ez is vitatott) nagyszabású építkezéseket folytatott, hadjáratokat vezetett, de nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt békeszerződése is; uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette.

Ebers papirusSzerkesztés

Általános orvosi dokumentum, testrészek szerinti betegség-felosztással, értekezésekkel, tanulmányokkal, orvosi receptekkel, varázs szövegekkel. Kr. e. 1550 k. (recton naptárfeljegyzés), thébai sírban bukkantak rá. Georg Ebers (1837- 1898) német egyiptológus vásárolta Edwin Smith-től, majd feldolgozta és kiadta a papiruszt. 20,72 m–es kézirat, 108 oszloppal, a legnagyobb orvosi papirusz. Universitäsbibliothek, Lipcse.

Hashajtás a gyógyítás legfontosabb elveSzerkesztés

A gyógyszer a gyógyítás eszköze úgy, hogy tisztítsa ki az emberi szervezetet, szabaduljon meg a salakanyagoktól a beteg. A ricinus fa magját elrágni és sörrel lenyelni annak érdekében, hogy egyértelműen eltávozzon, ami a szervezetben felszaporodott.

Parfümök és kozmetikumok gyártásaSzerkesztés

Liliomok gyűjtése parfümkészítéshez. A liliomolaj kinyerése a szirmokból.

Hearst papiruszSzerkesztés

Általános orvosi papirusz, Kr. e. 1450 k

Ramesszeum IV. papiruszSzerkesztés

Gyermekgyógyászattal kapcsolatos varázsszövegeket tartalmaz. A Ramesszeum (eredeti egyiptomi nevén Henemet-uaszet) II. Ramszesz ókori egyiptomi fáraó halotti temploma. A luxori templommal szemben, a Nílus nyugati oldalán, II. Amenhotep és IV. Thotmesz templomai közt épült az i. e. 13. században, ahol megtalálták a tekercseket.

Ramesszeum V. papiruszSzerkesztés

A papirusz recepteket tartalmazott izomfájdalomra.

Londoni orvosi papiruszSzerkesztés

Általános orvosi, mágikus papirusz, Kr. e. 1300 k.

Carlsberg VIII. papiruszSzerkesztés

Szülési prognózis, szemészet, Kr. e. 1300 k.

Chester Beatty VI. papiruszSzerkesztés

Belek működéséről, Kr. e. 1200 k.

Harmadik átmeneti kor (Kr. e. 1070–945) XXI. és XXIV. Dinasztia (líbiai uralom)Szerkesztés

Későkor (Kr. e. 716-332)Szerkesztés

Etióp uralom (XXV. dinasztia, Kr. e. 716-656)Szerkesztés

Szaiszi dinasztia (XXVI. dinasztia, Kr. e. 664-525)Szerkesztés

Perzsa uralom (XXVII. dinasztia, Kr. e. 525-404)Szerkesztés

Független egyiptomi dinasztiák (XXVII.-XXX. dinasztia, Kr. e. 404-342)Szerkesztés

Második perzsa uralom (XXXI. dinasztia, Kr. e. 342-332)Szerkesztés

Görög kor /Ptolemaiosz kor/ (Kr. e. 332-30) Rubensohn papiruszSzerkesztés

Rubensohn papirusz (Berlini 10456)Szerkesztés

Köhögés elleni receptek.

Berlini 3038 orvosi papiruszSzerkesztés

Szülési prognózis.

Berlini 3037 papiruszSzerkesztés

Szülés, nőgyógyászat.

Brooklyni kígyómarás papiruszSzerkesztés

Kígyómarás gyógyítása, szülés, fogzás.

Római kor (Kr. e. 30.- Kr. u. 395)Szerkesztés

Krokodilopolisi papiruszSzerkesztés

Általános orvoslás, Kr. u. 150.k.

Bizánci uralom (395-640)Szerkesztés

Arab hódítás (640-ben)Szerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.medicalnewstoday.com/releases/70520.php
  2. http://www.natursziget.com/nagyvilag/20070604osiegyiptomimodszerek
  3. a b Archivált másolat. [2014. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  4. Mágia és ratio a materia medica megválasztásában a 18. dinasztia elején. PhD doktori értekezés. Dr. Győry Hedvig. Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola. 2011.
  5. Egyptian Mummies and Modern Science. Edited by A. Rosalie David, University of Manchester. © Cambridge University Press 2008
  6. https://www.google.hu/#hl=hu&output=search&sclient=psy-ab&q=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&oq=Gy%C3%B3gyszerk%C3%A9mi+alapjai+frank&gs_l=hp.3...4163.9517.1.11458.6.6.0.0.0.0.100.485.5j1.6.0...0.0...1c.1j2.kmGPDvwoG1M&psj=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.&fp=32c8647618214dd0&biw=1024&bih=655
  7. (a K.N.H. Központ Biomedical egyiptológia, Faculty of Life Sciences, A University of Manchester, Oxford Road, Manchester, M13 9PT.)
  8. a b c The Lancet, Volume 372, Issue 9652, Pages 1802-1803, November 22, 2008
  9. http://www.histpharm.org/37ishp_review2005.pdf
  10. http://nabc.cals.cornell.edu/pubs/nabc_14/GOLDMAN.pdf
  11. Archivált másolat. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  12. http://www.spkpfh.de/Iatrocracy_Work_pa[halott link]
  13. Vallanak a múmiák. Rosalie David. Cser Könyvkiadó és Ker. Kft. ISBN 9639445916 2003
  14. Archivált másolat. [2014. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  15. (Boni et al. 2004).
  16. (Koenig-1896).
  17. Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009 Online ISBN 9780511499654
  18. Archivált másolat. [2012. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  19. http://www.radiologia.hu/uploads/doc/3030_MRO_2010_04_02.pdf
  20. (Gerasimov 1971; Prag és Neave 1997. Taylor 2001; Wilkinson 2004)
  21. ÉV ÉVFOLYAM 12. Volume GEOMATIKA ZÁVOTI J, BÁNYAI L, PAPP G 2009
  22. Ogell 2005.
  23. (Aufderheide 2003)
  24. Cartmel et al. 2005, Watson 2005.
  25. (de Vartavan és Asensi Amoros 1997)
  26. (Germer 1998: 84; Quirke 1998)
  27. (Newberry 1927: 189-196)
  28. Germer 1985, 1998
  29. virágpor elemzéssel foglalkozó tudomány A geográfia az alkalmazott palinológia két ágát alkalmazza kutatásaiban: a paleogeopalinológiát és az aeropalinológiát. A geopalinológia a geomorfológiai kutatások nélkülözhetetlen segédtudománya. A virágpor elemzések alapján paleoökológiai értékelést adhatunk a kutatott területről, amely ismeretében megállapítható az egykori éghajlat, növényzeti borítottság, felszíni eróziós folyamat a kutatott terület felszínfejlődési folyamatainak kora.
  30. (Ayyad és Moore 1995).
  31. Royal Botanic Gardens Kew
  32. http://www.bmj.com/content/345/bmj.e8268
  33. http://www.szikm.hu/cs_szabadegyetem.php[halott link]
  34. Ó-EGYIPTOMI GYÓGYÁSZATI KIFEJEZÉSEK (MAGYARÁZATOKKAL, IDÉZETEKKEL, SZÖVEGLELŐHEL FELTÜNTETÉSÉVEL ÉS GLOSSZÁRIUMMAL) REGÖLY-MÉREI GYULA. Comm. Hist. Artis. Medcine 1976.
  35. http://kaleidoscopehistory.hu/index.php?subpage=rovat&rovatid=18
  36. (Westendorf 1992:2-9)
  37. (Grapow 1955:2)
  38. (Grapow 1955:7-8)
  39. a b (Helck – Westendorf 1972-1996:1155)
  40. (Westwndorf 1992:14)
  41. (Quirke 1998)
  42. (Loret 1892, Tackholme 1941-1974, Germer 1985; Hepper 1990; Manniche 1999)
  43. (Bowman és Rogan 1999)
  44. (Darby et al. 1977)
  45. (Nicholson és Shaw 2003)
  46. MEDICINA THERORETICA AEGYPTIORUM GYŐRY HEDVIG Museum o f Fine Arts
  47. (Helck – Westendorf 1972-1996: 759)
  48. Edwin-Smith pap. 473-476.
  49. (Grapow 1955: 11)
  50. (Grapow 1955: 23)
  51. (Deines - Grapow – Westendorf 1958: 308-311; Grapow 1958: 530-537; Borghouts 1978: 44-49)
  52. (Grapow 1955: 20-23)
  53. The Healing Brain by Robert Evan Ornstein, David SobelISBN 0333482786 (ISBN13: 9780333482780) original titleThe Healing Brain: Breakthrough Discoveries About How the Brain Keeps Us Healthy 1987.
  54. B. A. Brcnnan: Hands of light: a guide to healing through the human energy field. Toronto - London, Bantam Books, 1988;
  55. Harmatta, J.: Világtörténet, I. köt. Bpest, 1962. Erman, A.: Hieroglyphen, Berlin—Leipzig, 1923. Handbuch der Orientalistik, Band I. Ägypten, leide n 1952. (ed. Spider)
  56. http://www.mult-kor.hu/cimkek/egyiptom
  57. Dates given in this diagram are based on the ages and genealogies given in the Bible. This chart differs slightly from those of other Biblical scholars in that the dates before the Exodus have been moved back by about 215 years (???). Many scholars have only allowed for 215 years of Egyptian slavery for the Israelites. The Bible actualy says that the Israelites were in Egypt for a period of 430 years (Exodus 12:40). It can be calculated from the dates given in the Bible (Genesis Ch 11), that the flood occurred 582 years before Jacob entered Egypt (Jacob was 130 yrs old when he entered Egypt and Abraham was 100yrs old when he had Issac and Issac 60 yrs old when he had Jacob). Archaelogical evidence (???) is increasingly pointing to the Exodus being in the 13th Egyptian Dynasty in 1445BC (???) and this is confirmed by the Bible which says that Solomon began building the temple 480yrs after the Exodus (1Kings 6:1). If the Exodus date is correct, the flood of Noah would have occurred around 2457 BC (1445+430+582). Using the Modern Chronology proposed by Ashton and Down, Egyptian Dynasties correlate well with the Bible (???). There is now a lot of achaeological evidence (???) to suggest that the Israelites were slaves in Egypt during the 12th dynasty of Egypt (???) and the Exodus occurred in the 13th dynasty (???). Tags: bible, Israel, flood, Noah, Ark, Babylon, timeline, chart, dates, History, Egypt, Ham, Shem, Japheth, Mizraim, Nimrod, Chaldea, Mesopotamia, Cush, Javan, Greece, Caanan, Phoenicia, China, Persia, persian, Empire, Macedonian, Babel, dispersion, Sparta, Asia, David, Solomon, Moses, Jacob, Slavery, slaves, mud bricks, pyramids, Abraham, Isaac, Joseph, Exodus, Deborah, Judges, 12th dynasty, 13th dynasty, 15th dynasty, 18th dynasty, 3rd dynasty, 400 years, Abraham, Amenemhet III, Amenhotep I, Bible, Chronology, comtemporaries, core, David Down, Djoser, First Dynasty, Hatshepsut, Hyksos, Imhotep, Israelite, Jereboam, Joseph, Joshua, King, Menes, moses, mud bricks, Neferhotep, Netjerikhet, King, Pharaoh, Pyramid, Queen of Sheba, Red sea crossing, Saul, Third dynasty, Thutmosis I, Thutmosis III, Zoser
  58. http://www.museum.hu/e/Mumiak_es_doktorok_-_Az_oegyiptomi_orvoslas_titkai
  59. http://www.szikm.hu/kep/csodapatika/sz_egyetem_5ea.pdf[halott link]
  60. (Kákosy, 259.)
  61. A traktátus (latin 'tárgyalás') értekezés; a tanulmány 14-15. században elterjedt megjelölése. A 16. századtól így nevezték a röpirat formájában kiadott vitairatokat is.
  62. THE ANCIENT EGYPTIANS Second Edition яќяȱяџіђџȱюћёȱѕќѦѡȱѕќяяѠ GREENWOOD PRESS Westport, Connecticut • London The Greenwood Press “Daily Life through History” Series
  63. Hearst papiruszon (H213)
  64. Hearst papirusz 213.
  65. a b c Győry Hedvig Gyógyszerkészítési eljárások az ókori Egyiptomban. MAGYAR ORVOSI NYELV 2011.1.
  66. Westendorf 1999: 522
  67. Nunn 1996: 141, UC 26315. Vö. Pommering 2006:.
  68. Westendorf javaslata szerint (Westendorf 1999:522: Eb416, Bln95, Bln104).
  69. HW.II.1781–1783.
  70. [A new measurement of pharmaceutical prescriptions of the Ebers papyrus] Author Pommerening, Tanja Publ ished 2003-03 Journal Berichte zur Wissenschaftsgeschichte
  71. (Halioua et al., 2005)
  72. (Jean-Claude, 1979)
  73. PhD doktori értekezés Dr. Győry Hedvig Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola
  74. Mágia és ratio a materia medica megválasztásában a 18. dinasztia elején. PhD doktori értekezés Dr. Győry Hedvig Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola. 2011.
  75. MEDICINA THERORETICA AEGYPTIORUM GYŐRY HEDVIG. Comm. de His. Artis. Med. 2002.
  76. íszent olaj a hetedik csakra
  77. Archivált másolat. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
  78. testváladékokkal gyógyítás
  79. Jutta Wellmann - Eberhard J. Wormer: Hormone. Luststoffe des Körpers. München, 1994, Südwest Verlag, p. 18; Petr Skrabanek - James Mc Cormick: Follies and Fallacies in Medicine, Tarragon Press, 1994,
  80. némely afrikai törzsnél szokás volt bizonyos időszakokban a tejhez vért keverni, ld. R. Fuch:, Salz - Geissei Ägyptens, Welt des Orients 14, 1983,
  81. A. Szent-Györgyi: A Study of Energy Levels in Biochemistry. Nature, 148, 1941,
  82. Quantum Healing: Exploring the Frontiers of Mind/Body Medicine Dr. Deepak Chopra, Bantam New Age Books May 1, 1990
  83. (pl. Eb5221)
  84. a b The Pharaoh's Pharmacists Thu, December 20, 2007 - 9:50 AM 15 December 2007 From New Scientist Print Edition
  85. Győry Hedvig Gyógyszerkészítési eljárások az ókori Egyiptomban. MAGYAR ORVOSI NYELV 2011. 2.
  86. Ebers papirusz 48, 61, 131.
  87. Győry Hedvig Gyógyszerkészítési eljárások az ókori Egyiptomban MAGYAR ORVOSI NYELV 2011. 2.
  88. Condon 1978: 12,
  89. (Campbell és David 2005, Campbell 2006)
  90. (Lestrup 1992)
  91. (Gaboda 1997)
  92. Abd el-Rasiq 1979
  93. (Van Dijk 1992:
  94. (Koemoth 1994
  95. Lugasi, Blázovics, Dworschák, Fehér 1, Győry, Blázovics 1999:
  96. Archivált másolat. [2013. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  97. http://www.penn.museum/sites/biomoleculararchaeology/?p=42
  98. Archivált másolat. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  99. H. Abdol-Salam “Zakhirat El Attar” (In Arabic Langugage) Dar El Maaref, Cairo 1947
  100. N.M. Doghaim “Medicine and Surgery of the Ear, Nose and Throat in Ancient Egypt” The Alexandria Medical JournalSupplement, 18(4) 1972
  101. Samir El Gammal “History of Medicine and Pharmacy in Pharaonic Egypt (In Arabic Language) The Public Egyptian Organizationof Books, Cairo, 1994.
  102. Hassan Kamal “Dictionary of Pharaonic Medicine” Second Edition, The National Publication House, 1967
  103. Hassan Kamal “The Ancient Egyptian Medicine” (In Arabic Language) Third edition, The Public Egyptian Organization of Books
  104. Vogelsang-Eastwood (2003: 294)
  105. (1983: 6-8)
  106. (Nunn 2000: 133-134)
  107. (British National Formulary [BNF] 2001: 689-696)
  108. (Campbell et al. 2005)
  109. Ghalioungui P. The physicians of the pharaonic Egypt. Cairo, 1983
  110. ahogyan azt Balázs Péter találóan megfogalmazta 2002
  111. A leideni orvosi papiruszon
  112. a Nfer sírtáblája, I.E.S. Edwards, Lord Dufferin’s Excavations at Deir el-Bahri; IEA 51, 1951.
  113. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/283435/Imhotep
  114. William Osler, The Evolution of Modern Medicine, Kessinger Publishing 2004, p.12
  115. http://www.touregypt.net/featurestories/imhotep.htm
  116. HEALTH AND MEDICINE IN ANCIENT EGYPT: MAGIC AND SCIENCE. Paula Alexandra da Silva Veiga Jonckheere, 1958:
  117. Papyrus Anastasi IV.
  118. Egyptian Mummies and Modern Science Edited by a. rosalie david University of Manchester Cambridge University Press The Edinburgh Building, Cambridge CB2 8RU, UK Published in the United States of America by Cambridge University Press, New York 2008.
  119. (Jafri és Pasricha 2001: 1038).
  120. (Ebers Papyrus 191-200)
  121. Ebers Papyrus 215.
  122. Ebers Papyrus 200 a "cardia.
  123. (Ebers Papyrus 655, 296) (Evans 2000)
  124. (Nunn 2000: 196-197)
  125. (Nunn 2000: 161. és 91-92)
  126. (MedlockMedical 2005: 10-11)
  127. MEDICINA THERORETICA AEGYPTIORUM* GYŐRY HEDVIG egyptologist Museum of Fine Arts H-1146 Budapest, Dózsa Gy. út 41. HUNGARY 2002.
  128. Archivált másolat. [2014. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  129. Proceedings of the 10th Annual History of Medicine Days WA Whitelaw - March 2001
  130. Az achondroplasia a leggyakoribb, autoszomális dominánsan öröklődő osteochondrodysplasia. Oka a fibroblastnövekedési faktor 3-as receptorának génmutációja. Rhizomeliás típusú törpeséget (120-140 cm-es végmagasságot) és macrocephaliát okoz, ép intellektus mellett. A betegség a jellemző fenotípus és a radiológiai eltérések alapján újszülöttkorban diagnosztizálható. A közlemény összefoglalja a betegség specifikus (neurológiai, fül-orr-gégészeti, mozgásszervi, anyagcsere- és pszichés) problémáit és a kezelési lehetőségeket.
  131. Loriaux LD. Diabetes and The Ebers Papyrus: 1552 BC. The Endocrinologist 2006;16(2):55-6. Dr. Győry Hedvig szóbeli kiegészítése és közlése. Lásd még: Győri H. Gyógyszerkészítési eljárások az ókori Egyiptomban. Magyar Orvosi Nyelv 2011;2:70-84.
  132. Carpenter S, Rigaud, M, Barile M. An interlinear transliteration and english translation of portions of the Ebers papyrus possibly having to do with diabetes mellitus Bard College Annandale-on-Hudson NY, 1998 retr: http://www.scribd.com/doc/154836245/71736659-Ebers- Papyrus, 2013.12.30 Copyright by 2006 John B. Ferguson.
  133. Dupras TL, Williams LJ, Willems H, et al. Pathological skeletal remains from ancient Egypt: the earliest case of diabetes mellitus? Pract Diab Int 2010;27(8):358-63.
  134. LEGE ARTIS MEDICINÆ KÉPZŐMŰVÉSZETI Győry Hedvig Gyógyítók az ókori Egyiptomban LAM 2001;11(1):84–89.
  135. Héthelyi B. Éva A Magyar Kémikusok Egyesületének (MKE) Műszaki Szakértője Egyiptomi Füzetek 2/2, 2002. Kiadja a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság Ókori Egyiptomi Bizottsága
  136. Archivált másolat. [2009. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  137. Lewin 1964; Rudgley 1993
  138. http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-373/esely/TPUBL-A-373.pdf
  139. Egyptian Mummies and Modern Science Edited by Rosalie David University of Manchester Publisher: Cambridge University Press Print Publication Year: 2008 Online Publication Date: August 2009
  140. (Balabanova et al. 1992; Parsche és Nerlich, 1995)
  141. (Bisset és Zenk, 1993, Schafer, 1993; Bijon, 1993)
  142. http://www.ancientamerica.org/library/media/HTML/t6bzhahe/66.%20Transoceanic%20Contact%20Part%203%20.htm?n=0
  143. Archivált másolat. [2011. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  144. (Schafer, 1993)
  145. (Bisset és Zenk, 1993.)
  146. Ebers papirusz 200.
  147. Archivált másolat. [2010. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
  148. http://news.sciencemag.org
  149. némely afrikai törzsnél szokás volt bizonyos időszakokban a tejhez vért keverni, ld. R. Fuch:, Salz - Geissei Ägyptens, Welt des Orients 14, 1983
  150. http://mult-kor.hu/20101018_szinte_ismeretlen_fogalom_volt_a_rak_az_okorban
  151. Harris et al. 1980; Bennike and Fredebo 1986; Harris et al. 1980; Smith 1986
  152. Duckworth Collection in Cambridge and the Natural History Museum, London.
  153. írják a Journal of Feline Medicine and Surgery című folyóiratban megjelenő tanulmány
  154. mult-kor.hu
  155. Tutankhamun mummy; Ancient-Egypt.org
  156. Zahi Hawass, et al.: Ancestry and Pathology in King Tutankhamun's Family. In: The Journal of the American Medical Association, Vol. 303 No. 7, February 17, 2010

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kákosy László: Ré fiai Gondolat K. 1979
  • Monarchs of the Nile Dodson, Aidan 1995 Rubicon Press ISBN 0-948695-20-X
  • History of Ancient Egypt, A Grimal, Nicolas 1988 Blackwell
  • Dictionary of Ancient Egypt, The Shaw, Ian; Nicholson, Paul 1995. Harry N. Abrams, Inc., Publishers ISBN 0-8109-3225-3
  • Complete Pyramids, The (Solving the Ancient Mysteries) Lehner, Mark 1997. Thames and Hudson, Ltd. ISBN 0-500-05084-8
  • Chronicle of the Pharaohs (The Reign-By-Reign Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt)

Clayton, Peter A. 1994. Thames and Hudson Ltd ISBN 0-500-05074-0

  • Stuart Anderson: Making medicines: a brief history of pharmacy and pharmaceuticals Pharmaceutical Press. Copyright.
  • Edward Kremers, Glenn: Kremers and Urdang's History of pharmacy Amer. Inst. History of Pharmacy. Copyright.
  • Michael A. Flanner: Civil War pharmacy: a history of drugs, drug supply and provision, and... Routledge. Copyright.
  • Nick Barber, Alan Willson: Clinical pharmacy Elsevier Health Sciences, 2006.12.21
  • K. N. Hansen, G. Parthasarathi: Text Book Of Clinical Pharmacy Orient Blackswan, 2004.01.01.
  • A. V. Yadav: Hospital And Clinical Pharmacy Pragati Books Pvt. Ltd., 2008.08.07
  • PICTORIAL HISTORY ANCIENT PHARMACY; By HERMANN PETERS. CHICAGO:

G. P. ENGELHARD & COMPANY. 1889.

  • The Birth of Europe Jacques Le Goff BLACKWELL PUBLISHING 350 Main Street, Malden, MA 02148-5020, USA 108 Cowley Road, Oxford OX4 1JF, UK 550 Swanston Street, Carlton, Victoria 3053, Australia
  • THE CAMBRIDGE HISTORICAL DICTIONARY OF DISEASE KENNETH F. KIPLE © Cambridge University Press 2003
  • MEDICINE AND RELIGION c.1300 The Case of Arnau de Vilanova JOSEPH ZIEGLER CLARENDON PRESS • OXFORD 1998
  • The Discovery and Development of Healing Drugs Copyright © 2004 by Margery Facklam, Howard Facklam, and Facts On File
  • AN ENCYCLOPAED OF THE HISTORY OF TECHNOLOGY IAN McNEIL Taylor & Francis e-Library, 2002.
  • THE HISTORYOF SCIENCE AND TECHNOLOGY BRYAN BUNCH with ALEXANDER HELLEMANS HOUGHTON MIFFLIN COMPANY / BOSTON • NEW YORK / 2004
  • Encyclopedia of World History Copyright © 2008 by Marsha E. Ackermann, Michael J. Schroeder, Janice J. Terry, Jiu-Hwa Lo
  • A LITTLE HISTORY of THE WORLD E. H.GOMBRICH Line illustrations to the English edition © 2005 by Clifford Harper
  • Encyclopedia of Barbarian Europe Michael Frasseto Santa Barbara, California Denver, Colorado Oxford, England Copyright 2003
  • The Encyclopedia of World History Peter N. Stearns BOSTON: HOUGHTON MIFFLIN COMPANY, 2001 NEW YORK: BARTLEBY.COM, 2002
  • The New History of the World J.M. Roberts Copyright ©J. M. Roberts, 1976, 1980, 1983, 1987, 1988, 1992, 1997, 2002 Maps copyright © Helicon Publishing Ltd., 1992

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés