Nikotin

a dohány alkaloidja

A nikotin az alkaloidok közé tartozó szerves vegyület. Nevét Jean Nicot de Villemain francia diplomatáról kapta, aki a XVI. század második felében elterjesztette a tubákolás szokását a francia királyi udvarban előfordul a burgonyafélék családjában

Nikotin - Nicotine.svg
Nicotine.qutemol.png
Nikotin
IUPAC-név
(S)-3-(1-metil-2-pirrolidinil)piridin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 54-11-5
ATC kód N07BA01
Gyógyszer szabadnév nicotine
Gyógyszerkönyvi név Nicotinum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H14N2
Moláris tömeg 162,23 g/mol
Sűrűség 1,01
Farmakokinetikai adatok
Biológiai
felezési idő
2 óra
Terápiás előírások
Terhességi kategória Category X
Alkalmazás dohányzás, szippantás (tubák), rágógumi, snüssz

A burgonyafélék termelik: nagy mennyiségben található a dohányban, kevesebb a paradicsomban és a burgonyában. A szervezetben aktiválja a nikotinos acetil-kolin receptorral rendelkező sejteket, az így felszabaduló adrenalin pedig növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és a vér glükóz-szintjét, illetve szapora légzést okoz. Bár a nikotin erős méreg, az öngyilkossági esetektől és a balesetektől eltekintve közvetlen halált ritkán okoz, egyrészt mert a dohánytermékekben található hatóanyag egy része elég, mielőtt a szervezetbe kerülne, másrészt mert a krónikus fogyasztók hozzászoktak. Mivel a nikotin növeli az agy dopaminszintjét, fogyasztása súlyos függőséghez vezet.

A nikotin mérgező hatása

A nikotin erős méreg, felszívódik bőrön át, belélegezve, lenyelve mennyiségtől függően halálos, ezt a hatását használták fel a növényvédelemben a kártevő rovarok elpusztítására. 50 %-os oldatába mártott üvegrúdtól egy centire elrepülő légy elpusztul anélkül hogy érintkezne az oldattal mert már a oldat párája elég, hogy elölje. (forrás: Csattogj el egy nagyobb könyvtárba, és a kézikönyvek között keressed meg a RÖMPP vegyészeti lexikont, azt olvassad el nikotin címszó alatt írtakat, az ottani adatok azóta sem változtak, halálos adagja hozzászokás mértékétől függően 20-60 mg, egy elszívott cigaretta teljes füstjében 8 embernek való adag van csak azért nem hal meg, a dohányos mert átlagosan csak 8 mg-ot tüdőz le, a többi a száj nyálkahártyán szívódik fel, a vérben keringő nikotint a máj azért képes lebontani mert van egy erre kialakult biokémiai folyamatunk, de ennek a kapacitása véges. ) egyéb források meg ez meg itt

Hatása[1]Szerkesztés

A nikotin a vegetatív, szimpatikus idegekből noradrenalint, a mellékveséből adrenalint, az agyalapi mirigy hátulsó lebenyéből antidiuretikus hormont tesz szabaddá. Ezekből eredő perifériás hatásai: a vérnyomás, a szívfrekvencia növelése, verejtékezés, a vizeletelválasztás csökkenése, a vér szabadzsírsav-szintjének növekedése. A gyomor-bélmozgások általában lassulnak, ugyanakkor a székelési reflex megindulhat. Központi idegrendszeri hatásai: mérsékelt adagokban általában javítja a szellemi funkciókat, gyorsítja a reakciókat, csökkenti az álmosságot és az étvágyat. Túladagolása számos kedvezőtlen hatást vált ki, részben a receptorok túlzott ingerlése, részben viszont deszenzibilizáció útján való gátlása miatt. Azt fontos megjegyezni, hogy a nikotin önmagában nem rákkeltő.


Története (dohány)Szerkesztés

Ősidők óta ismert, hogy egyes meggyújtott vagy izzó növény füstjét beszívjuk, akkor vagy élénkítő, vagy ellenkezőleg, kábító hatást érünk el.

Már régen ismert volt, hogy ha a kendermagot tüzes kőre, később tüzes fémlapra hintették, majd fölé hajolva belélegezték, akkor kábító hatást értek el.

Hasonló okból terjedt el a martilapu füstjének élvezete és Keleten az ópiumpipázás.

A dohányzás szokását Európában az indiánoktól vették át.

Feltehetően először Kolumbusz és társai láttak pipázó indiánokat.

Az első írásos emlék maga Kolumbusz naplója.

Ebben a naplóban 1492. október 15-én a következő bejegyzést olvashatjuk:

" E között a két sziget között, az öböl közepén találkoztunk egy kenuzó bennszülöttel, aki Santa Maria szigetéről Fernandinára evezett. Némi vizet és élelmet vitt magával, meg néhány szárított levelet, amit ők nagy becsben tarthatnak, hiszen már én is kaptam ajándékba tőlük ugyanezen növény leveleit."

Pár héttel később, egy másik sziget mellett elhajózva bennszülöttekről tesz említést, akik "füstöt isznak".

Maga az angol tobacco kifejezés az indiánok Y alakú pipája nevéből származik, amelyet ők tobago-nak neveztek.

Cortez és Pizarro hódító katonái szoktak rá először a dohányzásra.

Általuk került át ez a szokás a XVI. században Európába, ahol rövid ideig a dohányt csodanövénynek tartották: szirupot, kivonatot, főzetet, kenőcsöt, kristályt vagy pirulákat készítettek a leveléből, s majdnem minden betegség gyógyítására ajánlották.

Portugáliából 1560-ban Jean Nicot francia diplomata terjesztette tovább, aki kertjében, saját használatára,  dohányt termesztett.

Az ő nevét őrzi a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése.

Magát a növényt annyira becsesnek tartották, hogy szentfű, isteni fű, szent kereszt füve, mindenre hasznos fű stb. elnevezésekkel illették, és nemcsak élvezeti szerként, hanem különböző megbetegedések gyógyszereként, sőt eleinte dísznövényként is használták.

Angliában a dohányzás akkor vált népszerűvé, amikor 1586-ban a Nyugat Indiai vizekről hazatérő Sir Francis Drake, a híres kalóz, a dohánnyal megrakott Spanyol gályákat fosztogatni kezdte.

Elizabeth Királynő fényes udvarában Sir Walter Raleigh tette sikké és divattá az úri füstölést.

Elizabath királynő 1603-as halálát követően I. János került a trónra, akinél Sir Walter Raleigh kegyvesztett lett.

Így a dohányzást is száműzték az udvarból és harcot indítottak a dohányzás ellen.

Hazánkban, állítólag a XVI. század második felében, a török hódoltsággal terjedt el a dohánytermesztés.

Ennek még az sem szabta határát, hogy más országokban, mint Törökországban és Angliában ekkor már halálbüntetéssel sújtották, az egyház pedig kiátkozással bűntette a dohányzókat.

Hazánkban a XVII. századból maradtak fenn olyan erdélyi rendelkezések, amelyeket a dohányzás szigorú visszaszorításának érdekében hoztak.

Általában pénzbüntetéssel sújtották a dohányzáson kapottakat.

Mindezek ellenére a dohányzás szokása és vele együtt a dohánytermesztés az egész világon elterjedt.

A dohány nagyüzemi termesztése 1612-ben kezdődött, amikor Pocahontas hercegnő férje, John Rolfe virginiai birtokára szállíttatott néhány palántát.

Míg 1619-ben 10 tonna dohányt exportáltak Európába, alig húsz évvel később már 750 tonnára emelkedett a forgalom.

A dohány az amerikai kolóniák aranybányájává vált.

A dohány növény elfüstölése hamarosan a kor divatos szokása lett, és mint minden újdonság, egy ideig Herba Panacea néven (vélt sokoldalúságára utalva) csodaszerként is funkcionált.

Mérgező tulajdonságai és veszélyes hatásai azonban már a 17. század folyamán kiderültek.

Ez volt az indok, hogy I. János, Anglia királya 1603-ban "A dohányzás ellenében" című rendeletével elsőként szervezett dohányfüstmentes kampányt.

Az eltelt századok folyamán fokozatosan bontakozott ki a harc dohányosok és nemdohányzók közt.

Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált a dohányzás súlyos egészségkárosító hatása és, hogy a dohányáru forgalmazásából húzott haszon messze alulmarad a dohányzás okozta, elsősorban krónikus betegségek költségeivel szemben.

Az eredmények arra sarkallták a kutatókat és az egészségügyi minisztériumokat, hogy megkezdjék a dohányzás, mint szokás hátterének, azaz a dohányzás lélektanának feltárását, és hatékony leszoktató-programok kidolgozását.

FelhasználásaSzerkesztés

A nikotint a legtöbben a hagyományos cigaretta hatóanyagaként ismerik, de használják rovarölő szerként, valamint gyógyszerként is, igaz kis mennyiségben.

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés