A gyanta különféle kemény, illetve félkemény, amorf, áttetsző, többnyire sárgás árnyalatú anyagok gyűjtőneve. Összetételük változatos. A természetes gyanták többségét növények termelik. A gyanta szó köznyelvi jelentése nem egyértelmű; a nyelvhasználat ingadozó:

  • szűkebb értelemben vett gyanták fő alkotóelemei a diterpén típusú gyantasavak és származékaik; illóolajokat gyakorlatilag nem tartalmaznak;
  • tágabb értelemben nemcsak az illóolajokat is tartalmazó 'balzsamokat soroljuk ide, de az alapvetően szénhidrátokból álló mézgákat (avagy gumigyantákat) is.
Protium Sp.

A szűkebb értelmezés szerint tehát a fenyőfélék sok illóolajat tartalmazó váladéka voltaképpen nem gyanta, hanem balzsam. Ennek felel meg az az értelmezés is, amely a fenyők által termelt balzsam beszáradt maradéka már gyanta[1] A balzsam tehát lényegében illóolajjal kevert gyanta, amely éppen ezért sziruposabb–folyósabb annál. Mivel a gyanták és balzsamok közt folyamatos az átmenet, ezeket itt összevontan szerepeltetjük, viszont külön tárgyaljuk a tőlük jelentősen eltérő összetételű mézgákat.

Felhasználásuk rendkívül változatos, ennek következményeként a természetes változatok mellett már sokféle mesterséges gyanta is van.

A természetes és mesterséges gyanták közös jellemzőjük, hogy vízben gyakorlatilag nem, szerves oldószerekben (alkohol, éter) és zsíros olajokban korlátozottan oldódnak.

Természetes gyanták és balzsamokSzerkesztés

A természetes gyanták a terpénekéhez hasonló kémiájú, anyagok. Összetevőik két fő csoportja a gyantasavak és a gyantaolajok. A balzsamok ezek mellett alkoholokat, fenolokat, észtereket és étereket tartalmaznak — ezek az adalékanyagok elsősorban a váladék illatát, színét és keménységét módosítják érdemben. Könnyen megolvaszthatók, de tovább hevítve párolgás helyett elbomlanak. Éghető anyagok; lángjuk erősen kormoz.

Növényi gyanták és balzsamokSzerkesztés

A mai növényi gyanták olyan, ragacsos váladékok, amelyeket főleg fenyőfélék és trópusi fák termelnek a fán ütött sebek védelmére. Ezek a gyanták a fa törzsét behálózó gyantajáratokból a sérülésbe ömlenek, majd a szabad levegőn megszilárdulnak; védő szerepük és mechanizmusuk tehát a kaucsukfa által kiválasztott kaucsukéhoz hasonló.

Balzsamot elsősorban a fás szárú növények termelnek, méghozzá számos trópusi fa, valamint a tűlevelűek (Pinopsida) osztályának fajai.

Emellett termelnek hasonló anyagokat egyes lágyszárúak: a

családok fajai. Ezekben a váladékot általában a női virágzat felleveleinek felszínén kiválasztásra módosult mirigysejtek termelik.

A fákban termelt balzsamok fő szerepe a sérülésvédelem: a fatörzs sebeiben az erre szolgáló hézagos szövetekből beszivárog a balzsam, és eltömíti a sérülést. Beszáradva (ahogy elpárolognak belőle az illóolajok) gyantává alakul, és meggátolja seb elfertőződését.

Ismertebb növényi gyanták:

A fenyőgyanták bepárlási maradéka a kolofónium.

Fosszilis gyantákSzerkesztés

A kémiai átalakulások az elsődlegesen már megszilárdult gyantákban is folytatódnak, ezek a folyamatok azonban már nagyon lassúak. Félfosszilis, illetve fosszilis változataik közül a legismertebbek a borostyánkő és a kopál.

Állati gyantákSzerkesztés

Az állati eredetű gyanták közül a legismertebb a sellak.

FelhasználásaSzerkesztés

Az illatos balzsamok kultikus célú felhasználása a történelem előtti időkre tekint vissza. Ettől nem független orvosi alkalmazásuk: antiszeptikus, gombaölő és gyulladáscsökkentő hatásukat több ősi kultúrákban is füstölőkben égetve aknázta ki. A híoszi pisztácia (Pistacia lentiscus) gumigyantája, a masztix volt az első olyan anyag, amellyel a lyukas fogakat tömítették.

Természetes élőhelyeiken, legalább ötezer éve gyűjtik több, a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó növénynemzetség gyantáit (pontosabban: balzsamait). Ezek közül a legnevesebbek:

Régóta ragasztó-, bevonó- és kötőanyagnak használják főleg a

gyantákat.

A ciprusi terpentinfa (Pistacia terebinthus) és a palesztinai terpentinfa (Pistacia palaestina) gyantájából terpentint párolnak le.

Kedvező zsírtaszító tulajdonságait több területen is kiaknázzák. Elterjedt kötő- és tömítőanyagok.

A festék-, nyomda-, és papíriparban enyvezéshez használják.

ÉlelmiszeriparSzerkesztés

A masztix ma a rágógumik alkotóanyaga.

A komlógyanta anyagai adják a sörök ízét, illatát, stabilizálják habját és tartósító hatásuk is jelentős.

A híoszi pisztáciafa (masztixfa, Pistacia lentiscus) gyantájával ízesítik a masztika nevű görög szeszesitalt.

GyógyszeriparSzerkesztés

Komlógyantákat tartalmaz számos nyugtató és enyhe altató.

A kendergyanták THC-tartalmának tudatmódosító hatása a marihuánában és a hasisban érvényesül.

FestészetSzerkesztés

A legkülönbözőbb anyagokra festett képek alapozóinak fontos összetevői a különféle gyanták, emellett számos régi festék fontos összetevői közt is szerepelnek.

ZeneSzerkesztés

A gyanta nélkül a szőr túlságosan könnyen csúszik a húrokon, és nem hozza megfelelő rezgésbe őket. Ezért fontos, hogy a vonó ne csússzon meg a húrokon, hanem egyenletes tapadással folyamatosan rezegtesse azokat. Az egyes vonós hangszerekhez más-más típusú vonógyantát használnak, az egyes fajtákon belül minőségi kategóriákkal, amelyeket gyakran a gyanta színe jelez — van többféle árnyalatú zöld és sárga.

GumigyártásSzerkesztés

A gumiipar alapanyagként használ többféle természetes és szintetikus gyantát. Természetes gyanta pl. a fenyőgyanta, és a természetes latex is tartalmaz (1%-nál kisebb mennyiségben) olyan anyagokat, mint a gyanták. A gumigyártásban a gyanták lágyítóként, csúsztatóként funkcionálnak, gyanták alkalmazásával jobban elkeverednek egymással a gumikeverék alapanyagai. A gyanták javítják a félkésztermékek alaktartóságát, növelik ragadósságát, savtartalmuknak köszönhetően növelik a beégési időt, javítják a vulkanizátum dinamikus tulajdonságait. Növelik a fém-gumi és szövet-gumi tapadást nyersen és vulkanizálva.

ElektronikaSzerkesztés

Az elektronikában fémérintkezések, vezetékek forrasztásakor használják a felületek oxidmentesítésére. A forrasztás hőfokán elbomolva egy gyenge sav képződik, mely eltávolítja az oxidréteget, elzárja a levegőtől, majd elbomlik. Elterjedtek a gyantával kevert forrasztóónok is.

SzépségápolásSzerkesztés

Az illatszeriparban a gyantákat főleg szájápoló anyagokhoz, szappanokhoz és testápoló krémekhez használják, valamint néhány méregdrága parfümben.

A gyantát a kozmetikusok elsősorban szőrtelenítésre (depiláció) használják.

A bőrre tapadt maradékot legegyszerűbben olajos kendővel távolíthatjuk el. Az olaj lehet babaolaj vagy egyszerű napraforgóolaj.

BorostyánkőSzerkesztés

A borostyánkőből gyakran készítenek ékszereket és dísztárgyakat.[2] Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványokból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 50–51. old.
  2. Borostyánkő - Egyszerűen gyógyító - Naturmagazin
  3. Bokor József (szerk.). Borostyánkő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Nézd meg a gyanta címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyanta témájú médiaállományokat.