„Hajdúdorogi főegyházmegye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés |
|||
90. sor:
A magyarellenes politikai légkörben szóba sem kerülhetett a magyar liturgia ügye. Ennek ellenére 1862-ben, hosszú évek fordítómunkáját követően, ''Roskovics Ignác'', hajdúböszörményi parókus kiadta az Óhitű imádságos és énekes könyvét. Ez volt az első széles körben elterjedt, jól használható, magyar nyelvű imakönyv, amely Popovics püspök tetszését is elnyerte.{{refhely|Véghseő, 2012|10. o.; |B. Papp, 1996|24-25. o.; |Farkas, 1896|17. o.; |Grigássy, 1913|47. o.}} Roskovics munkája mellett [[Vályi János]], későbbi eperjesi püspök, Csopey kanonok és Vaskovics, nyírtassi esperes is sokat fordítottak.{{refhely|B. Papp, 1996|25. o.|azonos=BP25}} A latin klérus a magyar liturgia terjedésével egyre többször hangoztatta, hogy a magyar nem liturgikus nyelv, ráadásul a szertartásokon is használt fordításokat sem hagyta jóvá a Szentszék.{{refhely|azonos=BP25}}
==== Az első feliratok ====
Ebben az időben Hajdúdorog vezető tisztségét, a főhadnagyi pozíciót Farkas Lajos töltötte be, aki a magyar liturgia és a hajdúdorogi mozgalom meghatározó alakjává vált. Farkas a latin klérus ellenkezése, a román görögkatolikus metropólia felállítása és a munkácsi püspökök óvatos diplomáciája láttán arra a következtetésre jutott, hogy a magyar liturgia ügyét érdemben egy önálló, magyar érzületű püspökség megalapításával lehet elérni. Egy céltudatos püspök ugyanis eredményesen tudná képviselni a magyar ajkú görögkatolikusok érdekeit. A magyar egyházmegye ötletéről Farkas az 1860-as években cikket jelentetett meg [[Mészáros Károly (író)|Mészáros Károly]] ungvári lapjában, a Kárpáti Hírnökben.{{refhely|Farkas, 1896| 19. o.; |B. Papp, 1996|23. o.; |Grigássy, 1913|47. o.}} Hajdúdorog azonnal a főhadnagy ügye mellé állt, viszont sokan aggályosnak érezték egy egyházmegye nemzetiségi alapon való felállítását.{{refhely|Farkas, 1896|19. & 23. o.}} Farkas Lajos 1863-ban gyűlést hívott össze Hajdúdorogon, ahol elhatározták, hogy feliratot készítenek Popovics Vazul püspökhöz. A feliratban a dorogiak arra kérték a püspököt, hogy engedje meg nekik, hogy teljesen magyarul végezzék a szertartásokat - egyes források szerint a püspökség kérdését is felvetették.{{refhely|Farkas, 1896|27. o.}} A levélben azt is kifejtették, hogy korábban a magyar liturgia szentesítésére azért nem kerülhetett sor, mert nem volt elég magyar nyelvű fordítás, ami azóta jelentősen megváltozott.{{refhely|B. Papp, 1996|26. o.}}
Popovics püspök szívélyesen fogadta a hajdúdorogi küldöttséget Ungváron, és a magyar görögkatolikusok kérését jogosnak ítélte meg. A püspök kijelentette, hogy a magyar nyelvű misét engedélyezni fogja a liturgikus fordítások ellenőrzése és szentesítése után.{{refhely|Grigássy, 1913|48. o.; |Véghseő, 2012|11. o.; |Farkas, 1896|23. o.; |Pirigyi, 1990|87. o.; |Rajner, 1902|8. o.}} Popovics pozitív nyilatkozatának két komoly következménye lett. Egyrészt a dorogiak lelkesedésükben ettől kezdve minden idegen nyelvű részt kihagytak a szent liturgiából.{{refhely|Grigássy, 1913|48. o.}} Másrészt a dorogi nagygyűlés, még ha csak egyetlen parókia is állt mögötte, felkeltette a prímás és a Szentszék figyelmét is. 1863. május 22-én [[Scitovszky János]], esztergomi prímás felszólította Popovics püspököt, hogy az ószláv liturgiát tartassa be híveivel, amíg a magyar nyelvet Róma nem ismeri el, nem kanonizálja.{{refhely|Véghseő, 2012|11. o.; |Pirigyi, 1990|87. o.}} A munkácsi püspök november 11-én körlevélben tolmácsolta a prímás kérését, és felszólította a magyar ajkú görögkatolikusokat, hogy a kanonizálásig ószlávul misézzenek. A magyar énekek és imák viszont már annyira elterjedtek, hogy ezt szinte lehetetlenség volt betartani. Popovics a körlevélben arra is utalt, hogy egy új liturgikus nyelv elismerése a [[tridenti zsinat]] határozata értelmében a Szentszék jogköre.{{refhely|Pirigyi, 1990|87. o.; |Grigássy, 1913|48-49. o.; |Rajner, 1902|8. o.}} Popovics 1864-ben meghalt, ezzel az addigi eredmények is elvesztek. Hajdúdorog joggal tartott egy új, szláv érzelmű püspöktől.{{refhely|B. Papp, 1996|27. o.}}
A munkácsi püspöki trón éveken át üresen maradt, így Hajdúdorog vezetése 1866. május 3-án úgy döntött, hogy a magyar nyelvű görögkatolikus liturgia ügyét felsőbb körök elé terjeszti. A hajdúváros feliratot küldött az uralkodónak, [[Simor János]] hercegprímásnak, a királyi főkancelláriának és a magyar országgyűlés elnökének. Ebben követeléseiket négy pontba szedték:
#''Kérték a magyar liturgikus nyelv szentesítését.'' A feliratokban leírják, hogy nem értik, hogy tősgyökeres magyarokként miért kell saját hazájukban idegen nyelven imádkozniuk, miközben például a román nemzetiségűek saját egyházszervezetben a saját anyanyelvüket használhatják. Hangsúlyozzák, hogy csak olyan jogokat szeretnének, ami a királyság többi népét is megilleti. A magyar nyelv bevezetésével pedig senkinek a nyelvhasználatát nem szeretnék korlátozni, csak azt akarják elérni, hogy aki magyar, az imádhassa Istenét anyanyelvén.
#''Kérték egy független, magyar püspökség felállítását.'' Farkas és a hajdúdorogiak is úgy vélték, hogy a magyar liturgiáért csak úgy lehet érdemben küzdeni, ha egy kellően magas pozíciójú egyházi méltóság áll az ügy mögé. Ezt csak egy önálló magyar nyelvű püspökség felállításában látták. A feliratokban azt is leírták, hogy amennyiben ez nem lehetséges a közeljövőben, akkor átmenetileg egy Hajdúdorog székhelyű vikáriátus, azaz helynökség felállítását is elfogadnák.
#''Kérték a naptáregyesítést.'' A görögkatolikus rítus az ortodoxoktól megörökölte a [[Julián naptár]] használatát az egyházi ünnepek számontartására. Ez sok gondot okozott, hiszen Magyarországon az egyházi ünnepeket, és ezáltal a munkaszüneti napokat is, a római katolikus egyház által is használt [[Gergely-naptár|Gergely naptár]] határozta meg. A görögkatolikus hívek saját egyházuk ünnepeit tehát munka mellett tudták csak megtartani. Emiatt kérték, hogy saját rítusuk is vegye át a Gergely naptárt.
#''Engedély egy országos gyűlés tartására Hajdúdorogon.'' Ez a negyedik kérés utólag, kiegészítésképpen került bele a feliratokba. Farkasék rájöttek, hogy csak Hajdúdorog érdekeit képviselték, viszont ha több magyar nyelvű egyházközség fogna össze, akkor feltehetőleg jobban figyelembe vennék a kéréseiket állami és egyházi szinten is.{{refhely|Véghseő, 2012|11-12. o.; |Pirigyi, in Timkó 1987|17. o.; |B. Papp, 1996|27-28. o.; |Farkas, 1896|23-24. o. & 41-42. o.; |Pirigyi, 1990|88. o.; |Grigássy, 1913|50-53. o.}}
A feliratokat országszerte szívélyesen fogadták, viszont érdemi válasz sehonnan sem érkezett. Szabolcs és Zemplén vármegyék képviselői is csak annyit tudtak elérni az országgyűlésen, hogy engedélyezték a magyar ajkú görögkatolikusok hajdúdorogi országos gyűlését.
=== Az egyházmegye megalapítása ===
| |||