„Fényes László” változatai közötti eltérés

Csokalyi '''Fényes László''', írói álnevein: ''f.l.'', ''Nihil''<ref>[[Gulyás Pál (könyvtáros)|Gulyás Pál]]: Magyar Írói Álnév Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (548. oldal)</ref> ([[Éradony]], [[1871]]. [[augusztus 10.]] – [[New York]], [[1944]]. [[január 30.]]) újságíró, országgyűlési képviselő, [[Fényes Elek]] dédunokája. 1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja és hadügyi államtitkár volt, a tanácsköztársaság bukása után részletesen írt a fehérterrorról, s ennek nyomán belekeverték a [[Tisza-per]]be, s több évig fogva tartották, majd felmentették a vádak alól. Az 1920-as évek közepén emigrált Bécsbe, majd Pozsonyba, és végül Párizsba került. A második világháború idején a náci előretörés elől Dél-Franciaországba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1944-ben meghalt.

Gyógyszerésznek, később pedig mérnöknek készült, ám egyetemi tanulmányait félbehagyta, s [[1894]]-től újságíróként tevékenykedett. [[1910]]-től ''Az Est'' munkatársa volt. Az [[első világháború]] alatt, [[1917]]-ben választották [[Nyíregyháza]] országgyűlési képviselőjévé. Annak ellenére, hogy pártonkívüliként indult, közel állt a polgári radikálisokhoz, illetve [[Károlyi Mihály]] pártjához, s ő leplezte le a [[Tisza István|Tisza]]-rendszer visszaéléseit. Tiltakozott a [[Galilei Kör|galileisták]] elleni rendőri brutalitások ellen, illetve interpellált a júniusi sztrájkot<ref>1918. június 20-28. között lezajló ún. júniusi sztrájk. A MÁV Gépgyár béremelést követelő munkásaira a csendőrök sortüzet zúdítottak, amely 4 munkás halálát és további 20 megsebesülését okozta. Válaszként a munkások sztrájkolni kezdtek, melyhez a vidéki ipari központok munkásai is csatlakoztak. A mozgalom irányítására az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]] vezetőiből, a [[Szakszervezeti Tanács]]ból és a pártvezetőséget követő üzemi bizalmiakból munkástanács alakult. Június 22-i felhívásukban követelték a csendőri brutalitás beszüntetését, a kormány lemondását, általános választójog megadását, a béke megkötését, illetve egyéb szociális rendelkezések kiadását. A rendőrség több száz munkást letartóztatott, s őrizetbe vették a mozgalom egyik legfőbb vezetőjét, [[Landler Jenő]]t. Betiltottak két szakszervezeti lapot, s 27-én a munkástanács a harc kilátástalanságára hivatkozva felszólította a sztrájkolókat a munka folytatására, amelybe azok belenyugodtak. Forrás: Munkásmozgalom-történeti Lexikon</ref> megelőző MÁV gépgyári sortűz ügyében is. 1918. októberében a [[Magyar Nemzeti Tanács|Nemzeti Tanács]] tagja, a Nemzetőrség kormánybiztosa és hadügyi államtitkár lett. A [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] ellen erélyes fellépést követelt. A proletárdiktatúra kikiáltása után passzivitásba vonult, ám korábbi tevékenysége miatt 1919. április 21-én, mint "''ellenforradalmárt''" letartóztatták a Royal Szállóban.<ref>{{cite web |url=http://home.arcanum.hu/fogoly/view/71040/?pg=0 |title= Fogolytörzskönyv|accessdate= 2014-08-03|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work= |publisher= Arcanum|pages=}}</ref> [[Szamuely Tibor]] emberei fel akarták akasztani, ám [[Korvin Ottó]] ezt megakadályozta.<ref>Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 (214. oldal) [http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=683&secId=64737&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Faludy+Gy%C3%B6rgy&limit=1000&pageSet=1 online elérés]</ref>