„I. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
64. sor:
A francia király megpróbált kitörni a Habsburg-gyűrűből. [[1521]]-ben támogatta [[II. Henrik navarrai király|II. Henriket]], Navarra királyát az országa nagy részét [[1512]] óta megszállva tartó spanyolok ellen, de nem ért el döntő sikert. Ugyanebben az évben a [[Németalföld]]et is lerohanta a [[Maas|Maas (Meuse) folyó]] mentén, de támadását megállították. Az ellenség hamarosan francia földre lépett, de [[Pierre Terrail de Bayard]] és [[Anne de Montmorency]] ellenállása miatt [[Mézières]]-nél sok időt kénytelen volt elvesztegetni. Az V. Károly vezetésével megjelenő hadakkal szemben Ferenc így teljes erejével vonulhatott hadba, ám a császár végül jobbnak látta visszavonulni [[Valenciennes]]-ből, az addig támadni nem akaró francia had pedig nem tudta üldözni a nagy esőzések miatt.
 
A konfliktus súlypontja hamarosan Itáliába tevődött át. A pápa ugyanis – aki eddig V. Károly ellenfelének számított, mivel félt a Nápolyból rá nehezedő nyomástól – [[Luther Márton]] fellépése hatására kénytelen volt együttműködni a császárral. Mi több, [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] is csatlakozott [[X. Leó pápa|X. Leó]] és [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] szövetségéhez. [[Odet de Foix-Lautrec|Odet de Foix]], Milánó kormányzója nem tudta felvenni a harcot a pápai és császári hadakkal, és novemberben vereséget szenvedett tőlük. Az [[Adda]] folyóhoz visszavonult [[vikomt]] svájci zsoldosaival hamarosan megpróbálta visszaszerezni Milánót, mindhiába: [[1522]]. [[április 22.|április 22-én]] a [[Bicoccai csata (1522)|bicoccai csata]] francia vereséggel végződött a város közelében. [[Fernando de AvalosÁvalos]] és [[Prospero Colonna]] serege a menekülő franciák nyomában [[május 30.|május 30-án]] bevette [[Genova|Genovát]]. Ferenc szorult helyzetbe került, mert a vereségein felbátorodott angolok arra hivatkozva, hogy névlegesen támogatta [[John Stewart albanyi herceg]]et a skóciai trónviszályban, [[Calais]]-ból kiindulva fosztogatni és dúlni kezdték [[Pikárdia]], [[Normandia]] és [[Bretagne]] vidékét. Anyagiak híján Ferenc képtelen volt védekezni, ezért minden lehetséges eszközt igyekezett megragadni kincstára feltöltésére. Édesanyja segítségével megpróbálta rátenni kezét a Bourbon-örökségre, ez a törekvés azonban mélységes rosszallást váltott ki [[III. Charles de Bourbon]] [[connétable]] részéről, aki rövidesen el is árulta királyát.
 
Franciaország helyzete komolyan romlott [[1523]]-ban. Az új velencei dózse, [[Andrea Gritti]] azonnal békét kötött V. Károllyal, ráadásul ekkor derült fény Bourbon connétable összeesküvésére. A hadvezér a felelősségre vonás elől a császárhoz menekült, és a [[Pireneusok]] felől támadta hajdani urát. Míg Bourbon Károly Odet de Foix-val csatározott délen, északról [[Charles Brandon suffolki herceg]] egészen a [[Somme]]-ig jutott, de egymaga nem indult [[Párizs]] ellen. Ilyen helyzetben Ferenc ősszel sereget menesztett Lombardiába, amely a következő évben ütközet nélkül volt kénytelen visszavonulni a télen jelentős erősítést kapott császáriak elől. A nyomában járó császáriak [[1524]] nyarán betörtek a védtelen [[Provence]]-ba, és nagyrészt sikerült is meghódítaniuk. Egyedül [[Marseille]] városa állta ostromukat, míg az erős haddal érkező Ferenc elől ellenfelei jobbnak látták visszavonulni.