„Márton Áron” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
53. sor:
 
== A világháború utáni évek ==
[[1945]] májusában [[XII. Piusz pápa]] [[Serédi Jusztinián]] [[Esztergomi érsek|hercegprímás]] halála után Márton Áront kívánta [[bíboros]]sá kinevezni, azonban [[Rákosi Mátyás]] heves tiltakozása miatt végül [[Mindszenty József]]et választotta.<ref>[[Nagy Töhötöm]] és [[Thassy Jenő]] visszaemlékezésére utaló, a [[róma]]i Jezsuita Központi Levéltárban fellelhető iratok alapján.</ref> Rákosi Mátyás ugyanis tudta: Márton Áron nagy tudású, karizmatikus egyéniség. A kommunisták sokkal jobban tartottak tőle, mint az addigi, közismerten [[antifasizmus|antifasiszta]] [[veszprém]]i püspöktől. Így Márton Áron otthon maradt Erdélyben, ahol a magyar kisebbség jogaiért, a [[vallásszabadság|vallás]]- és a [[lelkiismereti szabadság]]ért harcolt. Az egyre erősödő [[kommunizmus|kommunista]] és [[ateizmus|ateista]] rendszer szerette volna a vallást mielőbb felszámolni [[Románia|Romániában]]. Hét másik püspöktársával [[1948]]. [[március 19.|március 19-én]] közös levelet intézett a román minisztériumhoz az alkotmány-tervezetben felfedezett ellentmondások miatt, a lelkiismereti- és vallásszabadságot illetően. Levelükben kérték a vallásszabadság kiterjesztését a Romániában gyakorolt összes vallásra, a vallásoktatás biztosítását minden fokú és jellegű iskolában, valamint a vallásgondozás lehetőségét a hívek számára a hadseregben, katonai kórházakban, árvaházakban és fogházakban. A [[román görög katolikus egyház]] betiltásakor, 1948. október 11-én körlevélben hívta fel a katolikus papokat, hogy „a görög-katolikus testvéreinket előzékeny szeretettel a legmesszebbmenő vallási támogatásban és segítségben részesítsék, amikor szükséges, templomainkat, kelyhünket és egyházi felszereléseinket a keleti szertartású szentmise bemutatására készségesen rendelkezésükre bocsássák”.<ref name="Mühlbauer">{{CitPer|aut=Mühlbauer-Keul Mária|tit=Két erdélyi katolikus egyházfő: Márton Áron és Alexandru Todea|per=Keresztény Szó|tom=24|fasc=2|ann=|2013|lun=2|url=http://epa.oszk.hu/00900/00939/00147/EPA00939_kereszteny_szo_2013_02_08.html}}</ref>
 
[[1949]] tavaszán Márton Áron [[Felcsík]]on volt bérmaúton. A [[gyimes]]i hívek egy fehér lovat ajándékoztak neki, s a püspök, fiatal férfiak vezetésével lóháton vonult be [[Csíksomlyó]]ra, amit az állami hatóság lefilmezett. A püspök a [[búcsú]] után, régi szokás szerint, részt vett a [[székelyudvarhely]]i úrnapi körmenetben. Az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását [[Székelyudvarhely]] és [[Segesvár]] között. A sofőrje mezei és hegyi utakon vitte haza [[Gyulafehérvár]]ra a püspököt, s mire a hatósági szervek észbe kaptak, a püspök már otthon volt. A püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt tartották.