Wikipédia

„I. Izabella kasztíliai királynő” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
39. sor:
Még csak hat éves volt Izabella, amikor először felvetődött az, ki legyen az infánsnő férje. 1457. májusban IV. Henrik király találkozott az unokatestvérével, [[II. János aragóniai király|II. János]] (1398 – 1479) navarrai királlyal (1458-tól – szintén II. János néven – Aragónia királya, a [[Trastámara-ház]] aragóniai ágából származott). Ekkor a kiszemelt leendő férj a navarrai uralkodó kisebbik fia, [[II. Ferdinánd aragóniai király|Aragóniai Ferdinánd]] (1452 – 1516) infáns volt (aki később valóban Izabella férje lett). Három évvel később azonban fordulat következett be IV. Henrik és II. János kapcsolatában. 1460. április 4-én, a navarrai Tudela városában II. János navarrai (és immár aragóniai) király szövetséget kötött egy, egyes kasztíliai nemesekből alakult csoportosulással, amelynek élén Alfonso (Alonso) Carrillo de Acuña (1410 – 1482), Toledo érseke állt. Csatlakozott hozzájuk Juan Fernández Pacheco (1419 – 1474), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] őrgrófja (márkija), IV. Henrik korábbi kegyence (az érsek távolabbi unokatestvére). A szövetség IV. Henrik és az új kegyence, Beltrán de la Cueva (1435?; 1443? – 1492), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] leendő hercege ellen irányult. A szövetkezők Izabella öccsét, Alfonz infánst akarták IV. Henrikkel szemben felléptetni. IV. Henrik erre válaszul II. Jánosnak az apjával szemben álló, nagyobbik fiát, [[IV. Károly navarrai király|Károlyt]] (1421 – 1461), Viana hercegét akarta támogatni, és felajánlotta a hercegnek Izabella kezét. Károly herceg azonban 1461-ben meghalt, a kasztíliai király elképzelése meghiúsult, és a még gyermektelen IV. Henrik elfogadta azt, hogy Alfonz legyen az örököse.
 
Még 1461-ben végén, avagy 1462 elején, IV. Henrik Izabellát és Alfonzt a királyi udvarba, SegoviábaMadridba hozatta., ahol – 1462. február 28-án – megszületett IV. Henriknek a leánya, [[I. Johanna kasztíliai királynő|Johanna]] (1462 – 1530) infánsnő, akinek az édesanyja a király második felesége, [[Portugáliai Johanna kasztíliai királyné|Portugáliai Johanna]] (1439 – 1475) királyné volt ([[Avis-ház]]). IV. Henrik a Cortest, a rendi gyűlést, az 1462. május 9-én, Madridban tartott ülésén, megesketettemegeskettette arra, hogy Johanna infánsnő lesz az örököse.
 
1462 – 1463 táján IV. Henrik és felesége [[V. Alfonz portugál király|V. Alfonz]] (1432 – 1481) portugál királlyal (Johanna királyné bátyjával) kívánták Izabellát összeházasítani, amit a még nagyon fiatal infánsnő határozottan visszautasított, azzal, hogy Kasztília nemeseinek beleegyezésével köthet csak házasságot. (IV. Henrik részéről ennek a házasságnak az ötlete 1464-ben is felmerült, ekkor Izabella találkozott is a portugál uralkodóval.)
Kasztíliában azonban nagyon sokan a gyermek nemzőapjának nem a királyt, hanem IV. Henrik kegyencét, Beltrán de la Cuevát tartották, ezért Johanna infánsnőt „La Beltraneja” néven emlegették. 1464. szeptember 26-28 között, Burgosban, a nemességnek a királlyal szemben álló része – köztük Carrillo toledói érsek, Alonso de Fonseca (1418 – 1473), Sevilla érseke, Rodrigo Alonso Pimentel (1441 körül – 1499), Benavente grófja (később hercege), Álvaro de Zúñiga (Estúñiga) y Guzmán (1410 körül – 1488) Plasencia grófja (később Arévalo hercege) – ezért szövetségbe (ligába) tömörült, és azt követelte a királytól, hogy Alfonz herceget hivatalosan tegye az örökösévé, mert Johanna „törvénytelen” gyermek. 1464. november 30-án, e nemeseknek a ligája, élükön már Juan Fernández Pachecóval, Villena márkijával, Cigales és és Cabezón de Pisuerga között, megállapodott a királlyal abban, hogy Alfonz infánst Asztúria hercegének, és így trónörökösnek nyilvánítja. Ezt IV. Henrik az 1464. december 4-én kiadott okiratával kihirdette, és Alfonzt - Izabellától elválasztva - kiadta Carrillo érseknek, Villena márkijának és társaiknak. IV. Henrik azonban 1465. június 5-én a nyilatkozatát visszavonta. A király lépésére válaszul, már másnap, 1465. június 6-án, Ávilában, a nemesi liga (többek között Carrillo érsek, Villena márkija, Benavente grófja, Plasencia grófja, Fadríque Enríquez (1393 körül – 1473), Kasztília admirálisa) Alfonz herceget „XII. Alfonz” néven Kasztília királyává kiáltotta ki. (Ezt az eseményt az utókor „ávilai bohózat” néven említi.) A történtek miatt Kasztíliában három évig (1465 – 1468) tartó polgárháború tört ki, IV. Henrik támogatói és Alfonz hívei között. Izabella Segoviában maradt (1465 – 1467), de már a saját házában.▼
 
▲Kasztíliában azonban nagyon sokan aJohanna gyermek nemzőapjánaknemző-apjának nem a királyt, hanem IV. Henrik kegyencét, Beltrán de la Cuevát tartották, ezért Johanna infánsnőt „La Beltraneja” néven emlegették. 1464. szeptember 26-a és 28-a között, Burgosban, a nemességnek a királlyal szemben álló része – köztük Carrillo toledói érsek, Alonso de Fonseca (1418 – 1473), Sevilla érseke, Rodrigo Alonso Pimentel (1441 körül – 1499), Benavente grófja (később hercege), Álvaro de Zúñiga (Estúñiga) y Guzmán (1410 körül – 1488) Plasencia grófja (később Arévalo hercege) – ezért szövetségbe (ligába) tömörült, és azt követelte a királytól, hogy Alfonz herceget hivatalosan tegye az örökösévé, mert Johanna „törvénytelen” gyermek. 1464. november 30-án, e nemeseknek a ligája, élükön már Juan Fernández Pachecóval, Villena márkijával, Cigales és és Cabezón de Pisuerga között, megállapodottmegállapodtak a királlyal abban, hogy Alfonz infánst Asztúria hercegének, és így trónörökösnek nyilvánítja. Ezt IV. Henrik az 1464. december 4-én kiadott okiratával kihirdette, és Alfonzt - Izabellától elválasztva - kiadta Carrillo érseknek, Villena márkijának és társaiknak. IV. Henrik azonban, 1465. júniusfebruárban, Medina del Campoban, 5-én a korábbi nyilatkozatát visszavonta. A király lépéséreegyidejűleg válaszul,úgy már másnapdöntött, 1465.hogy június 6-án,Johanna Ávilábankirálynőnek, a nemesi liga (többek között Carrillo érseklányuknak, VillenaJohanna márkijainfánsnőnek, Benavente grófja, Plasencia grófja, Fadríque Enríquez (1393 körül – 1473), Kasztília admirálisa) Alfonz herceget „XII. Alfonz” néven Kasztília királyává kiáltotta ki. (Ezt az eseményt az utókor „ávilai bohózat” néven említi.) A történtek miatt Kasztíliában három évig (1465 – 1468) tartó polgárháború tört ki, IV. Henrik támogatói és AlfonzIzabellának híveiMadridból között. Izabella Segoviában maradt (1465 – 1467), de már aSegoviába sajátkell házábanköltözniük.
IV. Henrik továbbra is megkísérelte Izabella férjhez adását, de Izabella a királynak a jelöltjeit visszautasította. Izabella, még 1465-ben, személyes találkozás után (helyszíne a híres kegyhely, [[Santa María de Guadalupe királyi kolostor|Guadalupe]] monostora), elhárította azt, hogy [[V. Alfonz portugál király|V. Alfonz]] (1432 – 1481) portugál királynak (Johanna királyné bátyjának) a felesége legyen. 1466-ban pedig IV. Henrik, abból a célból, hogy ellenfelei táborát megbontsa, Izabella kezét felajánlotta Villena márki testvérének, Pedro Girón Acuña Pachecónak (1423 – 1466), a Calatrava Lovagrend mesterének, aki azonban még ebben az évben meghalt.
 
A király lépésére válaszul, 1465. június 6-án, Ávilában, a nemesi liga (többek között Carrillo érsek, Villena márkija, Benavente grófja, Plasencia grófja, Fadríque Enríquez (1393 körül – 1473), Kasztília admirálisa) Alfonz herceget „XII. Alfonz” néven Kasztília királyává kiáltotta ki. (Ezt az eseményt az utókor „ávilai bohózat” néven említi.) Kasztíliában három évig (1465 – 1468) tartó polgárháború tört ki, IV. Henrik támogatói és Alfonz hívei között.
A polgárháború legjelentősebb ütközetére 1467. augusztus 20-án, Olmedo városa mellett került sor, ez volt az úgynevezett második olmedói csata. IV. Henrik seregét – a király mellett – Beltrán de la Cueva, Pedro Fernández de Velasco y Manrique de Lara (1425 - 1492), Haro grófja, Pedro González de Mendoza (1428 – 1495), aki ekkor Calahorra püspöke volt, valamint a bátyja, Diego Hurtado de Mendoza y Suárez de Figueroa (1417 – 1479), Santillana márkija (később Infantado hercege is) vezérelték. Alfonz herceg seregét Carrillo toledói érsek, és Fonseca, a sevillai érsek vezette; a csata tulajdonképpen eldöntetlenül fejeződött be. Villena márkija, aki távol maradt az ütközettől, átállt IV. Henrik oldalára, ugyanis a király őt tette a Santiago Lovagrend mesterévé. Az ütközet után, 1467. szeptemberben, Alfonz herceg és támogatói – átmenetileg – megszerezték Segoviát, a fellegvár kivételével. A várost hamarosan elhagyták, és Izabella velük tartott, ő és Alfonz visszatértek Arévalóba, az édesanyjuk udvarába <ref>[http://www.reinacatolica.org/] - 2013. november 28.</ref>. A következő évben (1468) Izabella és Alfonz Arévalót elhagyták, a biztonságosabb Ávila városa felé tartottak; ez a város ugyanis IV. Henrik és Alfonz herceg harcában a herceget támogatta. Alfonz herceg azonban 1468. július 5-én, Cardeñosa településen, Ávila mellett, pestisben meghalt (bár voltak, akik azt állították, hogy a herceget megmérgezték).▼
 
1466-ban IV. Henrik, abból a célból, hogy ellenfelei táborát megbontsa, Izabella kezét felajánlotta Villena márki testvérének, Pedro Girón Acuña Pachecónak (1423 – 1466), a Calatrava Lovagrend mesterének. Az esküvőre való felkészülés jegyében, a király parancsára, Izabella már úton volt Segoviából Madridba, amikor a szintén oda tartó „vőlegény”, 1466. április 20-án, Villarrubia de los Ojosban, váratlanul elhunyt; Izabellának pedig vissza kellett térnie Segoviába.
A néhai trónörökös hívei, elsősorban Carrillo érsek, ekkor Izabella felé fordultak. Közülük többen, így Carrillo érsek is, már Alfonz herceg halálának a másnapján (vagy pár nappal később), megjelentek Izabella előtt, Ávilában, a Santa Ana zárdában, és kijelentették azt, hogy szeretnék őt Kasztília királynőjének nyilvánítani. Ezt Izabella elutasította, de az Asztúria hercegnője címet elfogadta <ref>[http://www.educa.madrid.org/web/cc.screparadoras.majadahonda/2%20organizacion/cc%20sociales/historiasegundobach/Dossieres%20Historia/historia%20moderna/La%20Aventura%20de%20la%20Historia%2030.pdf] - [http://redined.mecd.gob.es/xmlui/bitstream/handle/11162/76863/00820073000138.pdf?sequence=1] - [http://books.google.hu/books?id=h5U9eBQ5Bh8C&pg=PA51&hl=hu&source=gbs_toc_r&cad=4#v=onepage&q&f=false] - 2013. október 19.</ref>. IV. Henrik hívei és ellenfelei között a békét azonban csak az 1468. szeptember 19-én, a ''Los Toros de Guisandóban'' megkötött megállapodás teremtette meg. Ebben a szerződésben IV. Henrik és Izabella abban állapodtak meg, hogy IV. Henrik örököse Izabella lesz, továbbá Izabella nem házasodhat meg a király tudomása nélkül, illetve Izabella lakóhelyének a király Ocaña települést jelölte ki; Izabellának Ávilából ide kellett költöznie <ref>A Los Toros de Guisandóban megkötött megállapodást IV. Henrik és Izabella - közös megegyezéssel - sohasem módosították; IV. Henrik - 1470-ben - egyoldalú döntéssel eltért a megállapodásban kikötött öröklési rendtől.</ref>. ▼
 
▲A kasztíliai polgárháború legjelentősebb ütközetére 1467. augusztus 20-án, Olmedo városa mellett került sor, ez volt az úgynevezett második olmedói csata. IV. Henrik seregét – a király mellett – Beltrán de la Cueva, Pedro Fernández de Velasco y Manrique de Lara (1425 - 1492), Haro grófja, Pedro González de Mendoza (1428 – 1495), aki ekkor Calahorra püspöke volt, valamint a bátyja, Diego Hurtado de Mendoza y Suárez de Figueroa (1417 – 1479), Santillana márkija (később Infantado hercege is) vezérelték. Alfonz herceg seregét Carrillo toledói érsek, és Fonseca, a sevillai érsek vezette; a csata tulajdonképpen eldöntetlenül fejeződött be. Villena márkija, aki távol maradt az ütközettől, átállt IV. Henrik oldalára, ugyanis a király őt tette a Santiago Lovagrend mesterévé. Az ütközet után, 1467. szeptemberben, Alfonz(vagy hercegoktóberben), ésJuan támogatóiArias –de átmenetilegÁvila –y megszereztékGonzález Segoviát,(Juan aArias fellegvárDávila kivételével./1436 Akörül várost– hamarosan elhagyták1497/), ésSegovia Izabella velük tartottpüspöke, ő és Alfonztestvére, visszatértekPedro Arévalóba,Árias azde édesanyjukÁvila udvarábay <ref>[http://www.reinacatolica.org/]González -(1430 2013.– november1476) 28.</ref>.kapitány, Aakik következőkorábban évbenaz (1468)uralkodó Izabellahívei ésvoltak, Alfonzcserbenhagyták ArévalótIV. elhagytákHenriket, amegnyitották biztonságosabbSegovia Ávilavárosát városaAlfonz feléhívei tartottak;előtt ez(akik aazonban városnem ugyanistartották IV.meg Henrika ésvárost). Alfonz hercegMindenesetre harcábanIzabella, ateljesen hercegetváratlanul, támogatta.szabad Alfonzlett, hercegés azonbanhosszú 1468.évek júliusután 5-én,visszatérhetett Cardeñosaaz településenédesanyjához, Ávila mellettArévalóba, pestisbenahova meghalthamarosan (bármegérkezett voltak,az akiköccse aztis. állították,<ref>[http://www.reinacatolica.org/] hogy- a2013. hercegetnovember megmérgezték)28.</ref>
 
A következő évben (1468) Izabella és Alfonz Arévalót elhagyták, a biztonságosabb Ávila városa felé tartottak; ez a város ugyanis IV. Henrik és Alfonz herceg harcában a herceget támogatta. Alfonz herceg azonban 1468. július 5-én, Cardeñosa településen, Ávila mellett, pestisben meghalt (bár voltak, akik azt állították, hogy a herceget megmérgezték).
 
▲A néhai trónörökös hívei, elsősorban Carrillo érsek, ekkor Izabella felé fordultak. Közülük többen, így Carrillo érsek is, már Alfonz herceg halálának a másnapján (vagy pár nappal később), megjelentek Izabella előtt, Ávilában, a Santa Ana zárdában, és kijelentették azt, hogy szeretnék őt Kasztília királynőjének nyilvánítani. Ezt Izabella elutasította, de az Asztúria hercegnője címet elfogadta. <ref>[http://www.educa.madrid.org/web/cc.screparadoras.majadahonda/2%20organizacion/cc%20sociales/historiasegundobach/Dossieres%20Historia/historia%20moderna/La%20Aventura%20de%20la%20Historia%2030.pdf] - [http://redined.mecd.gob.es/xmlui/bitstream/handle/11162/76863/00820073000138.pdf?sequence=1] - [http://books.google.hu/books?id=h5U9eBQ5Bh8C&pg=PA51&hl=hu&source=gbs_toc_r&cad=4#v=onepage&q&f=false] - 2013. október 19.</ref>. IV. Henrik hívei és ellenfelei között a békét azonban csak az 1468. szeptember 19-én, a ''Los Toros de Guisandóban'' megkötött megállapodás teremtette meg. Ebben a szerződésben IV. Henrik és Izabella abban állapodtak meg, hogy IV. Henrik örököse Izabella lesz, továbbá Izabella nem házasodhat meg a király tudomása nélkül, illetve Izabella lakóhelyének a király Ocaña települést jelölte ki; Izabellának Ávilából ide kellett költöznie <ref>A Los Toros de Guisandóban megkötött megállapodást IV. Henrik és Izabella - közös megegyezéssel - sohasem módosították; IV. Henrik - 1470-ben - egyoldalú döntéssel eltért a megállapodásban kikötött öröklési rendtől.</ref>.
A megállapodás után Izabella házasságkötési szándéka kifejezettenhamarosan megerősödött. Saját maga a férjének Aragóniai Ferdinánd infánst szemelte ki (aki 1468-tól – II. Ferdinánd néven – Szicília királya volt), sőt, 1468. november 1-jén, IV. Henrik udvarába megérkezett az aragóniai királynak, II. Jánosnak a követe, aki az uralkodó ajánlatát hozta, Izabella és Ferdinánd kössenek házasságot. <ref>Ahogyan a szócikk tartalmazza, ennek a házasságnak az ötlete már 1457-ben felmerült, IV. Henrik és II. János – akkor még csak navarrai – király között.</ref>. Carrillo érsek és Fadríque Enriquez admirális, Ferdinánd nagyapja, támogatták ezt a házasságot. <ref>[[Kasztíliai Johanna aragóniai királyné|Kasztíliai Johanna (Juana Enríquez)]] (1425 körül – 1468) aragóniai királyné, Ferdinánd édesanyja (II. János király második felesége), az admirális leánya volt.</ref>. 1469. január 7-én a házassági szerződést meg is kötötték, Izabella rendkívül határozott volt: Vagy Ferdinánd lesz a férje, vagy „senki más”. <ref>Van olyan forrás, amely szerint 1469. március 7-e a házassági szerződés megkötésének időpontja.</ref>. Izabella, 1469. májusban, a király andalúziai utazása alatt, Carrillo érsek segítségével, Ocañát elhagyta, és - Arévalo, illetve Ávila, valamint Madrigal de las Altas Torres érintésével - augusztusban Valladolidba ment. 1469. szeptember 8-án Izabella levélben tájékozattatájékoztatta IV. Henriket a Ferdinánddal tervezett házasságról. Ferdinánd 1469. októberben, titokban, Valladolidba érkezett; ebben Pedro Manrique de Lara y Sandoval (1443 körül – 1515), Treviño grófja segített neki. Izabella és Ferdinánd ekkor találkoztak először, azonnal szerelemre is lobbantak egymás iránt. 1469. október 19-én, Valladolidban, Izabella egyik hívének, Juan de Viverónak (1439 – 1472) a palotájában, Izabella és Ferdinánd megházasodtak, a szertartást Carrillo érsek celebrálta. (AzIzabella, pár nappal később, a királynak levelet írt a házasság megkötéséről. <ref>Carrillo érsek hamisított okiratot mutatott be, mint pápai felmentést, ugyanis Izabella és Ferdinánd távolabbi unokatestvérek voltak. A házassághoz a valódi hozzájárulást [[IV. Szixtusz pápa|IV. Szixtusz]] (1414 – 1484) pápa csak 1471. december 1-én adta meg; az Aragóniai Királyságból származó [[VI. Sándor pápa|Borgia (Borja) Sándor]] (1431 – 1503) bíboros (a későbbi VI. Sándor pápa) közbenjárására.)</ref> A fiatal hercegi pár 1470-ben Dueñas városába költözött; ahol 1470. október elsején megszületett Izabella, az első gyermekük. Izabella és Ferdinánd ez után – 1470. októberben – megírt levélben hiába biztosították hűségükről IV. Henriket. A király, Villena márkijának befolyására, aki Johanna infánsnő főtámogatójává vált, 1470. október 25-én, kizártaa az örökségből Izabellát,grandok és Johannaa infánsnőtnemesség jelölterészére azVal örökösének.de Ráadásul,Lozoya mivelmezején Aragóniatartott és Franciaország hadban álltakgyűlésen, Ferdinándnakkizárta visszaaz kellettörökségből térnie AragóniábaIzabellát, csakés háromJohanna évinfánsnőt elteltével,jelölte 1473az örökösének. decemberben térhetett vissza feleségéhez.
 
Az Aragónia és Franciaország között kirobban harcok miatt, 1472. elején, még télen, Ferdinánd hazatért, apja segítségére, akivel 1469-ben látták utoljára egymást. Izabella magára maradt, a férje csak 1472. december végén tért vissza Kasztíliába. A harcok nem szűntek meg, 1473 tavasszal Ferdinánd ismét visszament Aragóniába. Időközben nagymértékben romlott IV. Henrik egészsége. 1473. decemberben végén, Segoviában, Izabella kezdeményezésére, a féltestvérek találkoztak, IV. Henrik és Izabella ki is békültek, Carrillo érsek is jelen volt. 1474. januárban pedig, szintén Segoviában, nem csak Izabella, hanem az előző év decemberében vissza érkezett férje is találkozott IV. Henrikkel, majd Ferdinánd később – már szinte „szokás szerint” – Aragóniába távozott.
 
A hosszú időszak alatt nagymértékben romlott IV. Henrik egészsége. 1473. decemberben, Segoviában, Izabella kezdeményezésére, a féltestvérek találkoztak, IV. Henrik és Izabella ki is békültek. 1474. januárban pedig, szintén Segoviában, nem csak Izabella, hanem a férje is találkozott IV. Henrikkel. 1474. október 4-én meghalt Villena márkija, majd Madridban, 1474. december 11-én, elhunyt IV. Henrik király is. Két nappal később a Cortes, Segoviában, 1474. december 13-án, Izabellát Kasztília (és León) királynőjének kiáltotta ki (I. Izabella), és még ezen a napon megkoronázták. A királynő örömére, 1475. január legelején, Ferdinánd megérkezett Segoviába.
 
=== A trónra lépésétől Granada visszafoglalásáig (1474 – 1492) ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Izabella_kasztíliai_királynő”