„Mennybemenetel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
24. sor:
}}
'''Mennybemenetel''', '''Áldozócsütörtök''', '''áldozónap''', '''Urunk mennybemenetelének ünnepe''' ''(Ascensio Domini)'' [[húsvét]] után a 40. nap, ekkor ünnepli a [[kereszténység]] [[Jézus|Jézus Krisztus]] mennybemenetelét. Az ünnepet általában a következő vasárnap tartják. A hazai [[katolikus]]ok inkább az első két kifejezés valamelyikét, míg a [[protestáns]]ok a harmadik megnevezést használják.
Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az [[Újszövetség]]ben három helyen szerepel: [[Márk evangéliuma]] 16. fejezetében, [[Lukács evangéliuma]] 24. fejezetében és az [[Az apostolok cselekedetei|Apostolok cselekedetei]]ről írt könyv 1. fejezetében. Az [[ősegyház]] a 4. századig a [[Szentlélek]] eljövetelével együtt, [[pünkösd]]kor ünnepelte. De ekkortól a [[Biblia|Szentírásból]] ismert húsvét utáni 40. napra került. Így (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: [[április 30.]], a legkésőbbi pedig [[június 3.]] A 12. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig. A katolikus egyházban 1918-ig ez az ünnep volt a húsvéti szentáldozás határnapja; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/A/%C3%A1ldoz%C3%B3cs%C3%BCt%C3%B6rt%C3%B6k.html Magyar katolikus lexikon]</ref> Liturgikus színe: a [[fehér]]. Az ünnep témáját az [[evangélikus]] liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.”<ref>Evangélikus istentisztelet. Liturgikus könyv. Luther Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9571-69-3</ref>
| |||