Az első régészeti emlékek a [[kelták]]ról maradtak fenn; ők nagyjából az [[i. e. 6. század]]ban telepedtek le itt, az akkori tengerparton. Az [[i. e. 118]]-ban, a hetedik légió letelepítésével alapított Narbo volt a rómaiak első kolóniája [[Gallia|Galliában]]; így ez lett [[Gallia Narbonensis]] provincia székhelye is. A városon átvezető hadi utat Domitius proconsul építtette, akinek nevét az máig viseli ''(La voie Domitienne)''. Nem sokkal ezután megépült az az akvitániai út és egy sor innen induló, másodrendű útvonal. [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár [[i. e. 27]]-ben ide helyezte [[Gallia]] [[conventus]]át. Fénykorában, a [[2. század]] első felében 35 000 lakosával Narbonne volt Gallia legnépesebb települése. A század közepén, tűzvészben a város nagy része leégett, és bár közlekedési csomópont szerepét nem veszítette el, hanyatlásnak indult.
462–719 között a [[vizigótok|vizigót]]<!-- ez rövid "i", nem "vízi"! --> királyság fővárosa volt, amíg a [[szaracénok]] el nem foglalták, akiket [[III. Pipin frank király]] űzött ki, 759-ben.
