„Unió (amerikai polgárháború)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
[[Kalifornia]], [[Connecticut]], [[Illinois]]. [[Indiana]], [[Iowa]], [[Kansas]], [[Maine]], [[Massachusetts]], [[Michigan]], [[Minnesota]], [[Nevada]], [[New Hampshire]], [[New Jersey]], [[New York]], [[Ohio]], [[Oregon]], [[Pennsylvania]], [[Rhode Island]], [[Vermont]], [[Wisconsin]]; s a határ menti államok: [[Delaware]], [[Maryland]]. A duális kormánnyal rendelkező államok, részben az északiakhoz, részben a déliekhez húztak: [[Missouri (állam)|Missouri]], [[Kentucky]], [[Nyugat-Virginia]], [[Virginia]], [[Tennessee]]. Fejlett ipar, kereskedelem, vasúti, postai összeköttetés jellemezte az Unió területét. Hajóiparuk, haditengerészetük is jó volt, főleg békeidőkhöz, az állandó katonaság létszáma nem volt magas, fegyverraktáraik is szegényesek voltak, a polgárháború kitörésekor mindezeket fejleszteni kellett, a katonai létszám emelésére önkénteseket toboroztak, az önkéntesek legnagyobb része (mintegy fele) nem a nagy városokból jött, hanem Új-Anglia és Középnyugat farmjairól. Az önkénteseket ki kellett képezni, eleinte erre kevés idő állt rendelkezésre, s kevés képzett katonatiszt. Tehetséges hadvezérekből is kevés akadt eleinte az északiaknál, az unionista államok pedig gyors győzelmet akartak, a győzelem csak lassan sikerült, a polgárháború második szakaszában, Amerika legnagyobb és leghosszabb háborújában. A polgárháború első éveinek sikertelenségei után, 1863 júliusában 4 napos zavargás tört ki [[New York]]-ban, amely 105 halálos áldozatot követelt, akiket a Uniónak a rend helyreállítására kivezényelt katonái öltek meg. Más városokban is akadtak zavart keltő elemek, akik békekötésre biztatták volna Lincoln elnököt [[Jefferson Davis]]el, a déliek elnökével. Ez a hangulat azonban nem volt általános, a férfiak a súlyos véráldozatok ellenére is kitartottak Lincoln elnök mellett, s harcoltak az egységes Unióért. A zsold nem volt magas, mindössze 13 dollár havonta, inkább a kötelességtudat, a bajtársakhoz való ragaszkodás tartotta helyükön a katonákat. Talán épp e háború hozta meg, hogy az államból haza lett az ott élők számára, a katonáknak, s a hátországoknak is.
A polgárháborúig csak [[arany]]pénz volt az Egyesült Államokban, de a kereskedelem lebonyolításához ez nem volt elegendő, annál is inkább nem, mert a lakosok otthon tartalékolták az aranypénzt tekintettel a háborús körülményekre. Hamarosan mind az északiaknál, mind a délieknél bevezették a papíralapú pénzt, a lakosok bizalmatlanok voltak, de hamarosan tekintélye lett a "zölhasúnak" az északiaknál, nem okozott a papírpénz számottevő inflációt, a délieknél éppen fordítva, magas inflációt okozott a papírpénz, mert tartalékaik kezdtek már kimerülni többek közt az északiak által rájuk mért tengeri blokád miatt. Az északiak haditengerészete folyamatosan megvalósította a déli államok tengeri blokádját [[David Farragut]], az Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa, s [[David Dixon Porter]] tengerésztiszt vezetésével, 1862-ben már a "mély dél" legforgalmasabb kikötővárosát, [[New Orleans (település)|New Orleans]]t is elfoglalták. Felvették a harcot a déliek tengeri kalózaival, akik az északiak kereskedelmi hajóit fogták el vagy semmisítették meg.
Mind pénzben, mind élőerőben és fegyverekben az Unió volt fölényben, ehhez már csak jó hadvezérek kellettek, a háború második felében fel is tűntek azok a hadvezérek, akik katonailag a szárazföldön is győzelemre vitték az unionisták ügyét, az Egyesült Államok egyben tartását, ők voltak [[Ulysses S. Grant]], [[William Tecumseh Sherman]]
== A néger rabszolgák ügye ==
A déli ültetvényeken néger rabszolgákat alkalmaztak a dohány, a gyapot, stb. termelésére. A néger rabszolga az ültetvényes tulajdona volt, adták, vették őket, a rabszolgavásárok egyik fő színhelye New Orleans kikötője volt. Az [[Afroamerikaiak|afroamerikai]] rabszolgák felszabadításának ügye nem volt fő célja az északiak stratégiájának, de mégis sor került rá 1863 január 1-én, amikor Lincoln elnök közreadta Proklamációját a rabszolga-felszabadításról. 1863 tavaszán már alakították meg a néger, korabeli szóhasználattal színes ezredeket, a polgárháború idején az Unió szárazföldi haderejében 178975 fő felszabadított néger katona teljesített szolgálatot, közülük 2870 fő esett el közvetlen a harcokban. [[John Keegan]] úgy vélekedik, hogy az afroamerikai katonák nagy létszámuk ellenére is kevéssel járultak hozzá az északiak győzelméhez. Furcsa ez a konklúzió, hiszen az afroamerikaiak terepismerete, az erődítmények építése vagy éppen az erődítményekbe való behatolás, stb. területen olvashatunk a néger katonák helytállásáról, elég furcsa ezt elgondolni ma, amikor az Amerikai Tengerészgyalogság és főleg a szárazföldi egységek többsége afroamerikaiakból áll. Minden esetre a polgárháború végén az amerikai alkotmányban is rögzítették, hogy az Egyesült államok területén nem lehet többé [[rabszolgaság]]. Mintegy hozadéka lett ez a polgárháborúnak, leginkább attól tartottak az északiak, hogy a néger rabszolgákat a déliek az északiak ellen vetik be, másrészt az északon tevékenykedő [[Abolicionizmus|abolicionisták]] is sűrgették Lincoln elnököt.
== Források ==
| |||