„R–3SZ” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a R–3Sz átnevezve R–3SZ névre (átirányítást felülírva): vissza a helyes alakra
helyesírás jav., ld. Magyar helyesírás szabályai 283. pont
2. sor:
|naton=AA–2 Atoll
|kép=R-3_infrared_seeker.jpg
|kep_alair=Az R–3SzR–3SZ Keceli Haditechnikai Parkban kiállított példánya
|gyár=Vimpel
|funkció=Kis hatótávolságú légiharc-rakéta
13. sor:
|robb=11,3 kg repesz-romboló
|korm=aerodinamikai
|ir=infravörös önirányítás (R–3SzR–3SZ), félaktív lokátoros önirányítás (R–3R)
|gy=közelségi gyújtó
|1foktu=szilárd
}}
Az '''R–3SzR–3SZ''' (NATO-kódja: ''AA–2 Atoll'') a [[Szovjetunió]]ban a második generációs vadászrepülőgépek számára kifejlesztett, az amerikai [[AIM–9 Sidewinder]] rakétán alapuló rövid hatótávolságú légiharc-rakéta. K–13 vagy R–13 típusjellel is ismert. Elterjedten alkalmazzák világszerte. A volt [[Varsói Szerződés]] tagállamain túl számos fejlődő ország rendszeresítette, több helyi konfliktusban használták.
 
==Története==
Fejlesztését 1957-ben kezdték el az OKB–134 (később: Vimpel) tervezőirodában, az irányítórendszerét pedig a "Geofizika" Tervezőiroda készítette. A rakéta fejlesztéséhez a Szovjetunió birtokába került amerikai AIM–9 Sidewinder alapos tanulmányozása után fogtak hozzá. A rakéta az 1956-os kínai-tajvani fegyveres konfliktus során került a Szovjetunióba. A legvalószínűbb verzió szerint egy tajvani [[F–86 Sabre]] vadászrepülőgép Sidewinder rakétát indítot egy kínai [[MiG–17]]-re, amely eltalálta azt, de nem robbant fel. A kínai gép a törzséban a rakétával visszatért támaszpontjára. Az eset után Kína átadta a Szovjetuniónak a Sidewinder-t. Az 1960-ra elkészült, kezdetben "310-es gyártmányként", majd R–3 típusjellel szereplő rakéta szerkezetét, méretét és működési elvét tekintve negyrészt megegyezett a Sidewinder-rel, de repülési és harci paraméterei annál gyengébbek voltak. 1961-ben kezdődött meg a sorozatgyártása R–3SzR–3SZ (R–13) típusjellel. A rakétát 1962-ben rendszeresítették a [[MiG–21|MiG–21F]] és MiG–21PF vadászrepülőgépekhez. 1961-től folyt a félaktív lokátoros önirányítású változat fejlesztése is, ez a típusváltozat R–3R jelzéssel 1966-ban jelent meg a MiG–21MB és MiG–21bisz típusok fegyverzetében. Az 1960-as évek végén jelent meg a modernizált változata R–13M jelzéssel. Ennél a modellnél az infravörös kereső nagyobb érzékenysége érdekében nitrogénhűtést alkalmaztak. A rakéta legutolsó, M1-es változata már 60 g-s túlterhelés elviselésére is alkalmas volt.
 
==Szerkezeti kialakítása==
31. sor:
*Induló tömeg: 75 kg (R–3M); 93 kg (R–3R)
*Sebesség: 2,5 Mach
*Hatósugár: 8 km (R–3SzR–3SZ); 9 km (R–3R); 15 km (R–13M)
*Irányítás: infravörös önirányítás; R–3R-nél félaktív lokátoros önirányítás
*Harci rész: 11,3 kg-os repesz-töltet közelségi gyújtóval
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/R–3SZ