Wikipédia

„Guillaume Marie-Anne Brune” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
link
29. sor:
 
== Élete és pályafutása ==
Egy bíró, Etienne Brune és egy kisnemesi családból származó anya: Jeanne de Vielbans fiaként született [[Brive-la-Gaillarde]]-ben. Jogot tanult és egy ideig mint politikai újságíró élt [[Párizs]]ban, majd a [[francia forradalom|forradalom]] kitörése után belépett a Club des [[Cordeliers-be klub]]ba<ref>André Castelot & Alain Decaux, Le Grand Dictionnaire d'Histoire de la France, Éditions Fayard, Paris, 1979 (French)</ref>, összeköttetésbe lépett [[Georges Jacques Danton|Danton]]-nal, annaks akinek barátja lett. [[1792]]-ben minta [[konventNemzeti Konvent]]biztos biztosaként [[Belgium]]ban működött.
=== A forradalmi háborúk idején ===
[[1793]]-ban belépett a hadseregbe, gyorsan lépdelt a ranglétrán, mint ezredesezredesként küzdött a [[Vendéevendée-i háború]]ban a királypárti lázadók ellen és mint dandártábornokdandártábornokként [[Hondschootei csata|Hondschooté]]nál. [[1795]]-ben a francia fővárosban a [[vendémiaire]]-i felkelés elfojtásában működött közre. Részt vett Napóleon 1796-971796–97-es itáliai hadjáratában és [[1798]]-ban francia mintára alakította át a [[Helvét Köztársaság]]ot. [[1799]]-ben a batáviai köztársaságba küldték, hogy az országot az angolok tervezett támadása ellen megvédelmezze; ugyanannak az évnek őszén megverte [[Ralph Abercromby|Abercromby]] angol tábornokot [[Bergeni csata|Bergennél]], [[Frederick, yorki herceg|York herceget]] pedig [[Alkmar]]nál kapitulációra kényszerítette.
 
=== A napóleoni háborúk idején ===
[[Brumaire]] 18. után Bonaparte megbizásából közreműködött a vendéei felkelés elfojtásában. A [[Marengói csata|marengói ütközet]] után, [[1800]]. [[augusztus 13.|augusztus 13]]-án az itáliai hadsereg parancsnokságát vette át és a fegyverszünet letelte után az osztrák hadsereget a [[Brenta]] folyóig visszaszorította.
 
1802-18041802–1804 között követ volt a török portánál és 1804. Franciaországba visszatérve, Napóleon marsallá nevezte ki. [[1806]]-ban a [[Hanza-szövetség|Hanza-városok]] kormányzója lett, de [[IV. Gusztáv svéd király|IV. Gusztáv]] svéd királlyal való levelezése, aki őt megpróbálta [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos király]] oldalára állítani, gyanúba keveredett, amiért Napóleon visszahívta és többé nem is alkalmazta.
 
[[1815]]-ben ismét Napóleonhoz csatlakozott és mint a dél-franciaországi csapatok (Var-hadsereg)<ref>C. Clerget : Tableaux des armées françaises pendant les guerres de la Révolution (Librairie militaire 1905)</ref> parancsnoka [[Toulon]]t hosszan védte a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] ellen. Mikor Napóleon másodszori lemondása után Párizsba visszatérni készült, [[Avignon]]ban a royalisták bosszújának áldozata lett, mert tévesen [[Lamballe hercegné]] gyilkosának tartották<ref>Procès-verbal cité par Paul Fassy, La Princesse de Lamballe et la prison de la Force, Paris, 1868.</ref>, meglincselték, és a holttestét a [[Rhône]] folyóba dobták. Később a testét megtalálták és [[Saint-Just-Sauvage]]-ban egy piramis alakú sírkő alá temették. 1821. február 25-én felmentették a vád alól, mert a gyilkosság idején [[Thionville]] mellett, Rodenacban tartózkodott.<ref>{{cite web|url=http://www.napoleon-series.org/research/biographies/c_brune1.html|title=La Rehabilitation du Marechal Brune|year= |author=Dominique Content|publisher=napoleon-series.org|format=|accessdate=2011-10-17|language= francia}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Guillaume_Marie-Anne_Brune”