„Koboz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A kobzát nevezték buzgonynak, nem a kisbőgőt |
|||
16. sor:
A belső-ázsiai népeknél sok helyen megtalálható valamilyen alakban ([[Kazahsztán|kazah]] kobyz, [[Kirgiz nyelv|kirgiz]] [[Komuz|qomuz]], [[Azeri nyelv|azeri]] gopuz, [[Török nyelv|török]] kopuz stb.), legtöbbször hosszúnyakú [[lant]]ot jelöl, viszont a kirgiz ''temir-komuz,'' és a török ''kopuz'' például dorombot jelent.<ref> [[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 218. o.</ref> Egy elképzelés szerint a koboz a török ut-ból alakulhatott ki, amely az arab [[úd]] egyik változata. Ez azonban a [[Baglama|baglamával]] ellentétben, amely a kopuzból alakulhatott ki és egy népi hangszer, az udvari zenében volt használatos.<ref>[[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 225-227. o.</ref>
A XIV. századtól szórványosan találkozhatunk az írott anyagban a ’kobzos’ zenésznévvel. Első magyarországi említése az 1237-1325 között ’Choboz’ személynév Veszprém vármegyéből.<ref>Zolnay László: ''A magyar muzsika régi századaiból''. Magvető Könyvkiadó, 1977, pp. 304.</ref> A XIV. századból egy német forrás is megemlíti a lanttal együtt: „die Kobus mit der Luten”.<ref>Real Lexikon der Musikinstrument, pp. 221.</ref>
Figyelemre méltó, hogy a ’Koboz’, ’Kobzos’ személynevekre vonatkozó adatok száma a ’Hegedűs’ és ’Lantos’ neveket említő források gyakoriságához képest elenyészően kevés. Ennek oka a következő lehet: a középkorban ezek az elnevezések nem öröklött családnevek, hanem a foglalkozás megjelölésére szolgáltak. Tehát valószínűleg aki kobzon játszott, más pengetős hangszerhez is értett, és ezért őket egyszerűen csak ''lantos'', esetleg az általánosságban a húros hangszerekre alkalmazott ''hegedűs'' elnevezéssel illették.<ref>Zolnay L., pp. 306.</ref>
| |||