„Charles de Freycinet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{építés alatt}}
{{Vezető infobox
| név = Charles de Freycinet
56 ⟶ 55 sor:
1877-től 1879 végéig közmunkaügyi miniszter [[Jules Dufaure]] ötödik kormányában, majd [[William Henry Waddington]] kormányában. Nagyszabású tervet dolgozott ki a hajó- és vasútvonalak a bővítésére, és a kikötők fejlesztésére. Javaslatait kedvezően fogadták, és pozíciója tovább erősödött az ország régióiban tett látogatása után. Freycinet-vel kezdődött a republikánus politikusok kapcsolatvelvétele az üzleti világgal.
 
1879-ben miniszterelnök és külügyminiszter. A szerzetesrendek[[szerzetesrend]]ek (elsősorban a [[Jézus Társasága|jezsuiták]]) körül kialakult vitában mérsékelten foglalt állást, ezért kormánya egy évvel később megbukott [[July Ferry]] antiklerikális magatartása miatt.
 
Seine megye szenátora 1882-ben, és újra megbízást kapott kormányalakításra. Hibát követett el, amikor nem küldte el a francia flottát [[Alexandria]] bombázására. A következmény az lett, hogy megszűnt a francia befolyás [[Egyiptom]]ban. Mivel erős ellenzékkel találta magát szemben, néhány hónap múlva leköszönt. 1885-ben rövid időre külügyminiszter, 1886-ban harmadik kormányát hozta létre, ami egy évig működött. 1887-ben köztársasági elnökjelölt. Végül ő is, és vetélytársa, Jules Ferry a mérsékelt [[Marie François Sadi Carnot|Sadi Carnot]]-ra szavazott.
 
1888 áprilisában [[Charles Floquet]] a hadügyiminisztériumhadügyminisztérium élére állította, így hosszú idő után újra polgári foglalkozású került erre a posztra. Freycinet nagyban hozzájárult Franciaország haderejének modernizálásához és demokratizálásához. 1890-ben alakította meg negyedik, egyben utolsó kormányát. Sikerült szociális törvényeket bevezetnie illetve előkészítenie, de a vallás kérdésén megbukott kormánykormánya. 1890-ben a [[Francia Akadémia]] tagjává választották.
 
Újra hadügyminiszter 1892 februárjától újra hadügyminiszter. Decemberben a Panama botránnyal kapcsolatban megemlítették a nevét, s bár bizonyítékot nem találtak, 1893 januárjában lemondott miniszteri posztjáról. Rövid időre visszavonult, majd a szenátus hadügyi bizottságának elnöke lett elnöke. 1898-ban elfogadta a hadügyi tárcát, de 6 hónap után lemondott a viharos politikai légkör miatt. Rövid időre államminiszter [[Aristide Briand]] kormányában. 1920-ban végleg visszavonult a politikától.
 
==Munkái==