„Skócia uralkodóinak listája” változatai közötti eltérés

Tíz évig nem volt saját királya Skóciának. A skótok azonban nemigen tűrték az angol uralmat. Először [[William Wallace]] majd – miután őt kivégezték – [[Robert the Bruce]] (az 1292-es trónkövetelő unokája) fogott [[fegyver]]t az angolok ellen. Bruce és támogatói megölték a trónra ugyancsak áhítozó III. Comyn Jánost, Badenoch urát Dumfriesben, a [[ferences]] barátok [[templom]]ában 1306. február 10-én, majd nem sokkal ezután Bruce-t Skócia királyává koronázták. Hallatlan energiája, majd hozzá hasonlóan erőteljes I. Eduárd felváltása lényegesen gyengébb fiával, [[II. Eduárd angol király|II. Eduárddal]] lehetővé tette a skótoknak, hogy megszabaduljanak az angol igából. Az 1314-es bannockburni [[csata]] után a győztes skótok még Angliába is benyomultak és 1329-ben az angolok kénytelenek voltak [[szerződés]]ben szentesíteni Skócia függetlenségét. Bruce fia, II. Dávid még gyermek volt, mikor a trónra lépett. Az angolok felújították a skótok elleni háborút, Dávidot pedig menekülni kényszerítette a birodalomból [[Edward Balliol]], Balliol János király fia, aki megpróbálta megszerezni magának a skót trónt és odaajándékozta az angoloknak Skócia déli megyéit, mielőtt őt magát is elüldözték Bruce-ék támogatói. Dávid élete nagy részét számkivetésben töltötte, eleinte szövetségeseivel együtt, szabadon, Franciaországban, majd bebörtönözve, Angliában. Skóciába csak 1357-ben tudott visszatérni. Mivel gyermeke nem volt, 1371-ben bekövetkezett halála egyben a Bruce-dinasztia végét is jelentette.