„Antociánok” változatai közötti eltérés

Az antocián egyúttal egy erős [[antioxidáns]] is, ezzel is segítve a káros [[Ultraibolya sugárzás|UV]] sugarak által létrehozott [[szabad gyökök]] elleni védekezést. Az antioxidáns tulajdonságot elfogyasztás után is megtartja, többek között ezért is nagyon egészségesek a piros héjú vagy húsú gyümölcsök.

 

 

==Előfordulása==

Nem minden növény tartalmaz antociánt: például a [[kaktusz]]okban és az [[amaránt]]ban betalain található helyette.

 

 

Relatív fiatal növényekben, vagy fiatal hajtásokban, ahol a [[klorofill]] és a [[gyanta]] termelése még nem indult be, az UV sugarak elleni védelem érdekében az antocián termelődése fokozódik. Ezáltal a növény pirosas, rozsdabarna része védve lesz a káros sugaraktól. A [[klorofill]] termelésének megkezdésekor az antocián termelése alábbhagy. A növények által előállított antocián típusa nagyban függ a növény fajtájától, a talaj minőségétől, a [[hőmérséklet]]től, a [[páratartalom]]tól, és még egy sor egyéb tényezőtől. Azok a növények, melyek csak egyféle antociánt tudnak előállítani rendkívül ritkák, de vannak ilyenek.

Az antocianidinek nem tartalmaznak cukoregységeket. [[Só]]knak tekinthetők, a [[kation]] alapváza a [[flaviliumion]], ez a [[piriliumion]]ból vezethető le, egy benzolgyűrű hozzáillesztésével (ez a [[kromiliumion]]), majd a hozzáillesztett benzolgyűrűn az egyik hidrogénatom fenilcsoportra való kicserélésével. Az antocianidinek a flavilliumiun származékai, benne egyes hidrogénatomok hidroxilcsoporttal (vagy metoxicsoporttal) vannak szubsztituálva.<ref name=ref1_Furka_SzKem>Furka Árpád: Szerves kémia</ref>

 

 

A fontosabb antocianidinek szerkezete: