„Szovjetház” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
A népbiztosok kezdetben más-más elsőrangú szállodákban laktak; [[Szamuely Tibor (népbiztos)|Szamuely Tibor]], [[Kun Béla]] és családja, az [[Astoria Szálló|Astoriá]]ban. Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán erre az időre így emlékezett vissza: {{Idézet2|''Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál a régi közönség, az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi mohó tekintetek között.''|}} A román offenzíva megindulása után a népbiztosok jobbnak látták biztonságosabb helyre költözni családjaikkal, hogy fegyveres védelem alá kerüljenek. Eldöntötték, hogy a [[Duna]]-parton levő Hungária Szállóba költöznek, amelyet ezután kezdtek Szovjetháznak hívni. Kun Béláné [[Gál Irén]] szerint azért kellett átköltözniük, hogy a népbiztosok „''közel egymáshoz, bármikor találkozhassanak''”. Az őrség a Cserny-csoportból, illetve a [[Lenin-fiúk]]ból állt, időnként a [[Gombos Ferenc (pártmunkás)|Gombos Ferenc]] vezette különítmény segítségét is igénybe vették. A Szovjetházba kizárólag belépési igazolvánnyal lehetett bejutni, amelyet csak a szálló állandó tagjai kaphattak. Az épületben volt az ún. HÖCS (Hír– és Összekötő Csoport), amely a [[Böhm Vilmos]] által [[Gödöllő]]re rendelt főhadiszállástól függetlenül Kun Béla és elvtársainak külön vezérkaraként működött.
[[Fájl:Barricadas-ejército-rojo-hungría--ladictaturedupro00lebruoft.jpg||bélyegkép|jobb|A Szovjetház (Hungária Szálló) vörös védői]]
1919. június 24-én aza „ellenforradalom”[[budapesti ellenforradalom]] napján a Szovjetházat dunai monitorok lőtték. <!--Erről [[Váry Albert]] a „Vörös uralom áldozatai Magyarországon” című művében így írt: {{Idézet2|''1919. június 24-én délután a „Maros" nevű monitor és a „Csuka" és „Pozsony" őrnaszádok megjelentek a Dunán s felhúzták a nemzetiszínű zászlót. A Hungária szovjetházra három lövést adtak le. Nemsokára a vöröscsapatok a partról lőni kezdték a Dunán cirkáló hajókat, majd repülők támadták, mire menekülni voltak kénytelenek. Közben csatlakozott hozzájuk a „Munka" nevű aknahajó is s utóbb utánuk jött a „Lajta" és „Komárom" monitor is. Paks alatt a „Munka" hirtelen elpártolt, kivált közülök, lerántotta a magyar zászlót s tüzelni kezdett a „Pozsony" és „Komárom" őrnaszádra. A kifejlődött ágyutüzben a „Munka" ágyúgolyója eltalálta a „Komárom" parancsnoki tornyát s halálra sebezte Csicsery és Máhr sorhajóhadnagyokat. A harc következtében a „Munka" is elsülyedt. Az aknavonalon sikerült a „Lajtának”, a „Marosnak” és „Komáromnak” átjutnia s a Dunán a bajai híd felett tartózkodó angolok védelmébe menekülnie.''|Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon}}
A népbiztosok és feleségeik elmenekültek a szállóból. Szamuely Tiborné erről így írt: {{Idézet2| ''...délután meglátogattak barátaim, doktor Havas és felesége, Alice. Havas doktor a rokkantügyek területén Tibor helyettese volt. Beszélgettünk. Az utcára néző ablak nyitva, kellemes nyári meleg volt.''