„Krétai-tenger” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[File:Slavenkustwic.jpg|thumb|]]
A '''rabszolgapart''' [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afriká]]ban, [[Togo|Togo]], [[Benin]] és [[Nigéria]] nyugati részén húzódó tengerpart történelmi neve. A [[Guineai-öböl]] partján kb. 450 km hosszan húzódik a [[Volta]] és [[Niger (folyó)|Niger]] folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő ''"árucikkei"'' a rabszolgák voltak.
[[Amerika felfedezése|Amerika felfedezésének]] időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. [[Bartolomeu Dias]], [[Vasco da Gama]] és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát ''kívülállók'', ''hitetlenek'' voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. ▼
▲[[Amerika felfedezése|Amerika felfedezésének]] időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. [[Bartolomeu Dias]], [[Vasco da Gama]] és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát ''kívülállók'', ''hitetlenek'' voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A [[16. század]]ban a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A [[Nyugat-India|nyugat-india]]i szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket. A változásnak két fő oka volt: a [[cukor]] és a [[Dohány|dohány]]. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést [[1640]]-ben vezették be Francia Nyugat Indiában. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.
Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. Az afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[Badagry]].
Sok millióra becsüli a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el. <ref>Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)</ref> <ref>Basil Davidson. The African Slave Trade</ref> Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem egészen a [[19. század]]ig virágzott.
== Forrás ==
{{Források}}
* Basil Davidson: Az újra felfedezett ősi afrika, 1965.
=== Fordítás ===
| |||