„Pink Floyd” változatai közötti eltérés

A női vokál és a szaxofon szerves részét képezi az album hangzásvilágának, utóbbi a [[dzsessz]] hatását tükrözi. A pedálos steel gitárra ([[Breathe (Pink Floyd-dal)|Breathe]]) és női énekhangra ''([[The Great Gig in the Sky]])'' épülő dalokat olyan rockosabb dalok foglalják keretbe, mint a ''[[Time (Pink Floyd dal)|Time]]'' ({{audio|Time.ogg|részlet}}) és a ''Money''. A minimalista ''[[On the Run (Pink Floyd-dal)|On the Run]]''-ban ({{audio|On the Run.ogg|részlet}}) szinte csak szintetizátorral létrehozott hangok hallhatóak. A zene közben gyakran hallhatóak véletlenszerű hangeffektek és beszédfoszlányok (a stúdióban tartózkodó embereket interjúvolták meg). A dalok szövege és a zene a mindennapi életben ránk nehezedő nyomást próbálja visszaadni. Ez a koncepció (amit Waters Masonék konyhájában vetett fel) igazi katalizátornak bizonyult, és egy listát állítottak össze a témákról. Ezek közül több későbbi albumokon is visszatért: az ''[[Us and Them]]'' ({{audio|Us and Them.ogg|részlet}}) az erőszakról és a háborúk hiábavalóságáról, a ''[[Brain Damage]]'' pedig az őrületről és a skizofréniáról szól. A precíz és bonyolult hangzás, amit [[Alan Parsons]] hangmérnök segítségével hoztak létre, mértékadónak bizonyult a következő években, és a zenekar hangzásvilágát is meghatározta. Nem utolsósorban pedig ennek is szerepe volt az album kereskedelmi sikerében (a vájtfülű vásárlók rendszeresen pótolták elhasznált albumaikat).

 

 

Az [[1975]]-ben megjelent ''[[Wish You Were Here]]'' a hiányról szól, mégpedig két nézőpontból: az emberség hiányáról a zeneiparban, de leginkább [[Syd Barrett]] hiányáról. A klasszikus címadó dal mellett ezen hallható a monumentális, legnagyobbrészt instrumentális, kilencrészes ''[[Shine on You Crazy Diamond]]'' ({{audio|Shine on You Crazy Diamond.ogg|részlet}}), ami tisztelgés Syd Barrett előtt, szövege pedig világosan utal Barrett egészségének leromlására és ennek következményeire. A korábbi évek zenei hatásai itt együtt szerepelnek – Wright atmoszferikus játéka, bluesos gitárszólók, szaxofonszólók ([[Dick Parry]]től), dzsessz-fúziós megoldások és a slide gitár fontossága - minden részben más és más, az utolsó rész pedig gyászzene, szintetizált kürtökkel. A másik két dal, a ''Welcome to the Machine'' és a ''Have a Cigar'' ({{audio|Have a Cigar.ogg|részlet}}) a zeneipar kritikája; utóbbit [[Roy Harper]] brit folkénekes énekli. Ez volt az első Pink Floyd-album, mely az Atlanti-óceán mindkét partján 1. helyezést ért el. A kritikusok szerint épp olyan jó, mint a ''The Dark Side of the Moon''.