„Aerosmith (album)” változatai közötti eltérés

| megjelent = [[1973]]. [[január]]<ref name="Pandora">{{cite album-notes |title=Pandora's Box |albumlink=Pandora's Box (album) |artist=[[Aerosmith]] |year=1991, 2002 |first=David |last=Wild |authorlink=David Wild |pages=17, 18 |format=CD liner |publisher=[[Columbia Records]] |publisherid=C3K 86567 |location=[[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] }}</ref>

| kislemez1 = [[Mama Kin]]

| kislemez1dátum = [[1973]]. [[január 13.]]

| kislemez2 = [[Dream On]]

| kislemez2dátum = [[1973]]. [[június 27.]]<ref name="greatest">{{cite album-notes |title=Aerosmith's Greatest Hits |albumlink=Greatest Hits (Aerosmith album) |artist=[[Aerosmith]] |year=1980, 1993 |format=CD liner |publisher=[[Columbia Records]] |publisherid=CK 57367 |location=[[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] }}</ref>

| kislemez3= [[Make It]]

| kislemez3dátum = [[1973]]

'''''Aerosmith''''' címmel [[1973]] januárjában jelent meg az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Aerosmith]] együttes első nagylemeze, amelyet a [[Columbia Records|Columbia]] adott ki.<ref name="Pandora" /> Megjelenésekor nem aratott különösebb sikert, mivel a kiadó egyáltalán nem támogatta meg a lemezt.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=182">{{Opcit|n=Davis|2008|o=182}}</ref> A ''Walking the Dog'' képében egy [[Rufus Thomas]] feldolgozás is helyet kapott a lemezen. Ezen az albumon több olyan szám is szerepel (''One Way Street'', ''Mama Kin'') melyek később az együttes kedvelt koncertdarabjaivá váltak. Kislemezen a ''[[Dream On]]'', ''[[Mama Kin]]'', és ''[[Make It]]'' dalokat adták ki, de csakúgy mint maga az album, ezek is megbuktak. A legmagasabb helyezést a ''Dream On'' érte el, miután a kislemezlista 59. helyére került.<ref name="AMS">{{cite web |url={{Allmusic|class=artist|id=aerosmith-p3508/charts-awards/billboard-singles|pure_url=yes}} |title=Aerosmith - Billboard Singles |work=Allmusic |publisher=Rovi Corporation |accessdate=December 1, 2010}}</ref> Az album tíz hónappal a kiadása után felkerült a Billboard 200 listára, de akkor is csak a 166. helyre volt elegendő.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=204">{{Opcit|n=Davis|2008|o=204}}</ref>

Később, az együttes [[1975]]-ös áttörésekor megnőtt a kereslet a lemez iránt. [[1976]]-ban a [[Billboard 200]] lista 21. helyére jutott,<ref name="AMC">{{cite web |url={{Allmusic|class=artist|id=aerosmith-p3508/charts-awards/billboard-albums|pure_url=yes}} |title=Aerosmith - Billboard Albums |work=[[Allmusic]] |publisher=[[Rovi Corporation]] |accessdate=December 1, 2010 }}</ref> az újra kiadott ''Dream On'' pedig a [[Billboard Hot 100]] listáján a 6. lett.

Az ''One Way Street'' szintén zongorán született, amelynek a ritmus és harmonikaszólamát a ''Midnight Rambler'' című [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] dal inspirálta.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=175" /> A ''Mama Kin'' témáit egy akusztikus gitáron írta meg Tyler, melyet a dobos [[Joey Kramer]] még húrok nélkül talált a Beacon Streeten.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=175" /> Tyler elmondása szerint Tuinal nevezetű [[drog]] fogyasztása közben írta a dalt, melynek egyes részeit egy régi Blodwyn Pig szám ihlette meg.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=175" /> Az énekesnek annyira tetszett a dal, és annyira hitt a sikerében, hogy a MA KIN betűket rátetováltatta a karjára.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=175" />

Az album felvételei [[1972]]-ben kezdődtek meg a [[Boston]]ban lévő és a Newburry Streeten található Intermedia stúdióban. A produceri feladatokat [[Adrian Barber]] látta el, aki korábban a [[Cream]], a [[Vanilla Fudge]], és az [[Allman Brothers Band]] számára is dolgozott.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=176">{{Opcit|n=Davis|2008|o=176}}</ref> A lemez 16 sávon lett rögzítve, a hangzása pedig túl steril és vékony lett.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=176" /> Tyler szerint ''egy nagyon puritán lemezről van szó, amelyen semmi zsír nincs csak az ének, két gitár, basszusgitár, dobok és kegyelemdöfésként egy mellotron.''<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=178">{{Opcit|n=Davis|2008|o=178}}</ref> Joe Perry visszaemlékezése szerint azért lett a hangzás olyan steril, mert, ''teljesen züldfülűekzöldfülűek voltunk és saját magunkat stresszeltük. Ahogy kigyulladt a piros lámpa, lefagytunk, mint állat. Kész szenvedés volt.''<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=176" />

Joey Kramer szintén sokat hibázott, de a játékának a pontosságával is voltak gondok, melynek az lett a következménye, hogy Tylerrel többször is összeszólalkozott.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=177">{{Opcit|n=Davis|2008|o=177}}</ref> Perry szerint hallani a lemezen, hogy mennyire bizonytalan és feszült volt a zenekar.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=175" />

Az Intermedia stúdióval szemben található Caprice butik lépcsőjén készült az a zenekari fotó, ami az album borítóját is díszíti.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=180">{{Opcit|n=Davis|2008|o=180}}</ref> A zenekar ebben a boltban vette meg a fotózáshoz, a ruhákat, fülbevalókat és egyéb kiegészítőket. A képet egy brit fényképész Robert Agriopolis készítette, aki Tyler szerint kiválóan elkapta a csapatra akkoriban jellemző gőgős, magabiztos dacot, továbbá az illetlenül hosszú hajakat, a hippi felszereléseket, a félmeztelenséget és a kifestett körmöket.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=180" /> A borító belsejében egy szöveg olvasható, amelyet Stu Werbin a ''[[Rolling Stone]]'' rovatvezetője írt: ''Euforikus élmény volt őket látni, és talán neked is ilyen élmény lesz meghallgatni ezt a lemezt. Ha fiatal vagy, legalábbis lélekben, és nem csíped a kifinomult dolgokat.''<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=181">{{Opcit|n=Davis|2008|o=181}}</ref>

A lemez elkészítése után a CBS kiadónál dolgozó Kip Cohennek adták elő az albumot, aki kijelentette, hogy a lemezen egy sláger sincs.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=179">{{Opcit|n=Davis|2008|o=179}}</ref> Ennek megfelelően a kiadó nem foglalkozott a lemezzel, sokkal inkább [[Bruce Springsteen]] debütáló albumát, míg a keményebb rock vonalról a [[Blue Öyster Cult]] és a [[New York Dolls]] lemezeit promotálták.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=179" /> Az album szinte semmilyen reakciót nem kapott, interjúk és lemezkritikák sem jelentek meg,<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=182">{{Opcit|n=Davis|2008|o=182}}</ref> a dalokat pedig nem játszották a rádiók. Az album sikertelenségét nagyban befolyásolta az a tény, hogy megjelenésekor a ''Rolling Stone'' szakmai stratégiai érdekei miatt nem írt róla kritikát.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=182" />

A kiadó negyedmillió eladott példányt várt az albumtól, és amikor ennek csak a kis töredéke fogyott el ({{szám|30000}} darab), Clive Davis levélben értesítette a zenekart, hogy ki vannak rúgva.<ref name="Opcit|n=Davis|2008|o=196">{{Opcit|n=Davis|2008|o=196}}</ref> Steve Leber menedzser könyörgésére azonban kiadták a ''Dream On''t kislemezen, amely az 59. helyezésével a kislemezlistán meggyőzte Davist. A hosszabítássalhosszabbítással sikerült elérnie a zenekarnak, hogy még egy lemezt kiadhassanak.

* {{MusicBrainz album|id=02b50d96-b61c-47f5-9846-dc0147f19b19|name =Aerosmith}}