„Kuvrat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (212.5.158.161), visszaállítva Atobot szerkesztésére: nem így használjuk |
a Knyáz|Кнѫзъ |
||
1. sor:
Knyáz '''Kuvrat''' [[onogur-bolgárok|onogur-bolgár]] uralkodó volt a [[Dulo nemzetség]]ből a [[7. század]]ban, az [[onogur-bolgár birodalom]] alapítója.
== Élete ==
13. sor:
{{lektor-szakasz}}
Kuvratnak öt fia volt. Halála után birodalma és népe megoszlott öt fia között. Ezek közül a legidősebb, Knyáz (Tzar) Baian (Baján?) „az ősi földön maradt mindmáig” – írja Nicephorus művében. Nemsokkal később a kazárok fennhatósága alá került népe és földje, adófizetőjük lett. A bolgárok ezen csoportja feltehetőleg még Etelközben találkozott őseinkkel, majd a magyarságból egy kiszakadt résszel folyamatosan északkelet felé húzódtak. Feltételezések szerint ők (a magyarok és bolgárok) lakták Magna Hungáriát Julianus barát útazásának idején, így velük találkozhatott a szerzetes.
A második fiú, Kotragos átkelt a Don folyón, és ott telepedett meg. Később a bolgárok ezen csoportja északra vándorolt, és ők alapozták meg a Volgai Bulgáriát.
A harmadik testvér, Knyáz Asparuch (Ispor Rex) embereivel az Onglos (az az-Duna vidéke) nevű területre vándorolt. Vitatottak a kuvrati állam felbomlásának körülményei. Amennyiben egy belharcok utáni tudatos szétvándorlásról van szó, úgy Asparuch nyugatra vándorlása is öncélú volt, és így a kazárok benyomulása csak a hatalmi űr kihasználása volt. Ha viszont hitelt adunk annak, hogy Magna Bulgáriát a kazárok döntötték meg, akkor Asparuch népének mozgása menekülés lehetett. Később, 679-680 táján egy sikertelen bizánci támadást követően, ezen bizánci csapatokat üldözve eljutottak a mai Várna környékére, és ott telepedtek le a császárral kötött békekötés után.
A negyedik fiú, aki valószínűleg Kuber bolgár herceggel azonos, átkelt a Dunán és az avar fennhatóságát elismerve, Pannoniában telepedett le. Feltehetőleg a kagán az újabb lázadást megakadályozandó, Kubert áttelepítette a Dél-Alföldre, a mai Szeged magasságába , ahol a saját onogur-bolgárjai helyett korábban a Bizánci birodalomból hadifogolyként elhurcolt emberek elöljárója lett. Azonban Kuber és bizánci-szláv, keresztény-pogány vegyes népe így is fellázadt , és délre vonult. Tesszalonikénél telepedtek le. A Szent Demeter csodáiban leírtak alapján a bizánci népség akart hazaköltözni apáik földjére, Kuber pedig eleget tett a nép akaratának. A lázadás előtt a nép szállásterületének pontos helyszíne ismeretlen, azonban mielőtt Kuber és népe elérte a Dunát, 5-6 alkalommal megütköztek az avar kagánnal, és legyőzték őket. Az csaták száma pedig arról tanúskodik, hogy a Dunától valamivel északabbra élhettek.
Az ötödik fiú a legproblémásabb. Nicheporusés Theophanes szerint a Ravenna környéki Pentapolisban állapodott meg, és a rómaiak adófizetője lett. Itáliában élt egy Alzeco nevű bolgár herceg, akinek azonosítása gondot okoz a kutatóknak. Alzeco, „aki Paulus Diaconus szerint Grimoald király idején (662-671) a longobárd Itáliába telepedett”, egyes feltételezések szerint a pannóniai lázadást vezető, majd a Bajorországi tizedelést túlélő Alciocussal azonosítható Alzeco személye. Azonban Szádeczky-Kardoss Samu szerint ennél valószínűbb, hogy Alzeco Kuvrat ötödik fia volt.
| |||