„II. Ottó német-római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
|||
50. sor:
=== A hatalom megszilárdítása ===
Ottó uralmának első hét évét hatalmának megszilárdításával töltötte. Lotharingiával szembe kellett néznie francia támogatással a [[939]]-es felkelés során elesett Giselbert unokaöccsei kezdtek mozgolódni, a titokban a trónra igyekvő Civakodó Henrik bajor herceg pedig [[II. Boleszláv cseh fejedelem]]mel lépett szövetségre ellene.<ref name=csaszarok/> Ottó Henriket fogságba vetette, majd Boleszláv ellen fordult volna<ref name=csaszarok/>, de ekkor [[I. Harald dán király]] tört be az [[Északi-Mark]]ba.<ref name=pallas/> Miután visszaszorította őket, hadserege élén benyomult [[
Csak ezt követően tudott Boleszláv ellen vonulni, ám a csehországi hadjárat [[975]]-ben sikertelenül végződött.<ref name=csaszarok/> Ennek következményeképp a fogságából kiszabaduló Henrik [[976]]-ban felkelt ellene, amit Ottó levert.<ref name=csaszarok/> Henriket megfosztotta trónjától, a túl nagy és ezért mindenkori hercegének túlságosan is sok hatalmat biztosító Bajorországról pedig leválasztotta az [[Osztrák Őrgrófság]]ot, Karintiát és Veronát, melyeket önálló grófságokká alakított át.<ref>''Weiszhár'', 36–37. oldal</ref> Minthogy lépéseivel jelentősen gyengítette a [[Liudolf-ház|Liudolfing család]] hatalmát, édesanyja befolyása is csökkent az udvarban.
| |||