„Tandori Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Külső hivatkozások: navbox |
|||
33. sor:
Felvételt nyert a budapesti Műegyetemre, de tanulmányait a háborús körülmények miatt mégis inkább a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika-fizika szakon. Kiváló tanárai voltak matematikából, [[Kalmár László (matematikus)|Kalmár László]], [[Riesz Frigyes]] és [[Szőkefalvi-Nagy Béla]]. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. [[1948]]-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe.
Az [[1950-es évek]] elején három évet a Műegyetemen töltött [[Alexits György]] mellett, mint aspiráns. Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el, ebből a témából írta meg kandidátusi disszertációját, amelyet [[1954]]-ben védett meg. A továbbiakban hazajött Szegedre, s a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott tovább. Kutatott és oktatott fáradhatatlanul. [[1957]]-ben lett a matematika tudományok doktora. Disszertációjának címe: ''Ortogonális Sorokról''. Témavezetői Alexits György, Szőkefalvi-Nagy Béla és [[Császár Ákos]] voltak. [[1958]]-ban docenssé, [[1962]]-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.
Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az ''Acta Scientiarum Mathematicarum''-ban német nyelven. Egyik csúcsteljesítménye az [[1957]]-[[1962]] között publikált ''Über die orthogonalen Funktionen'' című, 188 oldalt kitevő, 10 részből álló cikksorozata, melyért [[1961]]-ben [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. [[1965]]-ben választották be az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező, [[1975]]-ben rendes tagjai sorába.
| |||