„Glatz Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: 2013-ban megszűnt
20. sor:
Kutatóintézeti munkája mellett 1975-ben az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Karán [[histográfia|histográfiát]], [[művelődéstörténet]]et és újkori forrástant kezdett tanítani egyetemi docensi beosztásban, 1979-ben megalapította az újkori történeti muzeológia tanszéki csoportot, amelynek vezetője is lett. 1990-ben megkapta [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanári]] kinevezését.
 
1976-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1993-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 2001-ben annak rendes tagjává választották. Közben 1993-ban a Filozófia és Történettudományi Osztály elnökhelyettese, 1994-ben elnöke lett, e tisztségéből fakadóan az MTA elnökségében is részt vett. 1996-ban az akadémia elnökévé választották, [[Kosáry Domokos]] utódjaként. 1999-ben megerősítették pozíciójában további három évre. 2001-ben az MTA Társadalomkutató Központ tudományos tanácsának elnöke. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Histográfiai Bizottság főtitkára és az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kisebbségi témacsoportjának vezetője volt. 1969-ben a ''Magyarország története'' című szakfolyóirat szerkesztőbizottsági titkára lett. 1973 és 1979 között a ''Történelmi Szemle'' szerkesztője, 1979-től a lap 2013-as megszűnéséig a ''História'' alapító szerkesztője. Emellett számos könyvsorozat szerkesztője.
 
=== Közéleti pályafutása ===