1846-ban [[Christian Friedrich Schönbein]] által felfedezett robbantószer (piroxilin).
Képlete: C<sub>6</sub>H<sub>7</sub>(NO<sub>3</sub>)<sub>3</sub>O<sub>2</sub> (cellulóz-trinitrát) v. C<sub>12</sub>H<sub>14</sub>(NO<sub>3</sub>)<sub>6</sub>O<sub>4</sub> (cellulóz-hexanitrát).
Mind a két vegyület esetében az alkotó elemek százalékos aránya egyenlő, csak a molekula szerkezete más ([[izomerIzoméria|izomerek]]ek), így elnevezésük is más.
A lőgyapot készítésének lényege a következő: 1 {{pontosabban?|sr.}}súlyrész jól megtisztított és kiszárított pamutot[[pamut]]ot 24 óráig áztatnak 10°-ra lehűtött olyan savelegy 10 sr.-bensúlyrésznyi mennyiségében, mely 1 térfogat 1,5 sűrűségű tiszta koncentrált salétromsavból[[salétromsav]]ból és 3 térfogat 1,85 fajsúlyú tiszta koncentrált kénsavból[[kénsav]]ból áll. Ezután centrifugáló gépekben vagy sajtolással a savnak fölöslegét eltávolítváneltávolítva, nagyobb mennyiségű vízbe dobják, és több napig folytonosan tiszta vízzel mossák, végül az alacsonyabb cellulóz-nitrátok (kolloidumgyapot) kioldása végett 1 rész alkoholból és 3 rész éterből[[Éter (kémia)|éter]]ből álló elegyben áztatják, és enyhe hőmérsékleten (25–27°) megszárítják. A sajtolt (komprimált) lőgyapot hasonló módon készül azzal a különbséggel, hogy a jól kimosott tömeget a papírgyárakban használatos gépekben (rag engine) felaprózzák, forró vízzel péppé alakítják és nagy nyomású (600 atmoszférájú) sajtoló gépekbensajtológépekben henger alakúvá formálják.
