„Agyi képalkotó eljárások története” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a j |
a Évtized előtti névelő javítása AWB |
||
1. sor:
A képalkotás története az 1900-as évek elején egy ún. pneumo-enkefalográfiai technikával kezdődött. A folyamat során az agy környékéről levezették a vizet, majd levegővel helyettesítették, így annak relatív sűrűsége megváltozott, ezáltal jobban kirajzolódhatott a röntgen felvételen. Ez az eljárás nagyon veszélyesnek bizonyult. A mágneses rezonanciás képalkotást (MRI) és a számítógépes tomográfot az 1970-es és
Az MRI és CT eljárásokat jóval kevésbé találták károsnak, az alábbiakban ezeket bővebben is elmagyarázzuk.
Ezután jelentek meg a SPECT és a PET vizsgálatok, melyek a kutatók számára lehetővé tették az agy működésének feltérképezését, mivel az MRI-vel és a CT-vel ellentétben ezen funkcionális vizsgálatok sokkal többet mutattak az agy szerkezetéről, mint a statikus felvételek. Az MRI-ből, a PET-ből és a SPECT-ből tanulva a kutatók ki tudták fejleszteni a funkcionális MRI-t (fMRI), méghozzá olyan képességekkel, amelyek szabad utat biztosítottak többek között például a kognitív tevékenységek megfigyelésére.
| |||