„Prekambrium” változatai közötti eltérés

Laurencia (javítás)
(Felix R. Paturi (szerk.): ''A Föld krónikája'', Officina Nova, Budapest, 1993, ISBN 963-8185-36-8)
(Laurencia (javítás))
Az első ismert élőlénymaradványok 3500 millió éves [[sztromatolit]]ok. A szerves élettől függő kőzetképződésre utal a CO<sub>3</sub>–SO<sub>4</sub>–Fe–C-tartalmú [[kőzet]]ek feltűnése. Az [[eukarióták]] 2200–2000 millió évvel ezelőttről ismertek. Az időszak végén hosszú, globális üledékhézagot követően jelenik meg az [[ediakara]] jellegű élőlénykör, amelynek legidősebb leletei 560 millió évesek. Korábban úgy gondolták, hogy csak a kambriumban jelent meg az élet, ezért nevezték a ''pre-kambriumot'' (kambrium előtt) ''proterozoikumnak'', azaz az életet megelőző kornak. Az ediakara különböző lelőhelyeinek feltárása már azt mutatja, hogy a proterozoikum második felében magasan szervezett élet volt. Sokan az ediakara megjelenését [[makroevolúció]]s lépésnek tekintik, ahogyan a „[[kambriumi robbanás]]t” is, azonban leletek hiányában egyelőre a kérdés nem dönthető el.
 
A prekambiumban a [[kontinens]]ek nagyjából egy tömbben helyezkedtek el. A [[Gondwana (őskontinens)|Gondwana]] már ebben az időben összeállt. Északi részén a mai [[Európa]] legrégebbi rögei álltak a [[Fennoscandia]] kontinensen. Néhány további őskraton is felismerhető a mai [[Ázsia|Ázsiában]], bár nem tudni, milyen kapcsolatban álltak egymással. Ezek [[Szerindia]], [[Szinia]], [[Filippina]] és az [[Angara-pajzs]]. [[Észak-Amerika]] területén a [[LaurenciumLaurencia (kontinens)|Laurencia]] nevű kontinens maradványai találhatók. Az [[Egyed László]]-féle földtágulási modell szerint megkezdődött a [[Föld]] tágulása, ami felszakította a [[földkéreg|földkérget]] és beindította a [[Tektonika (geológia)|tektonikus]] mozgásokat.
 
Laurencium területén zajlott a legrégebbi ismert hegységképződés Északkelet-[[Kanada]] és [[Grönland]] környezetében. A légkör szabad [[oxigén]] tartalma kezdetben gyakorlatilag nulla volt, hiszen az oxigén nagyon reakcióképes anyag, ezért élettevékenység nélkül gyorsan eltűnik a légkörből, redukálódik (vagyis oxidálja a környezetét). Mintegy 2500 millió éve kezdett jelentősen növekedni a légköri oxigénszint, ami határozottan élettevékenységre, növényi fotoszintézisre utal. A nagy kiterjedésű [[tillit]]es összletek hideg éghajlatra utalnak, és a [[hógolyó-Föld]] hipotézis. A jeges övezet határa nagyjából a 40. szélességi foknál volt, azonban az egyenlítőhöz ennél közelebbi területeken szubtropikus és mediterrán éghajlatú térségek is, amelyre [[homokkő]] képződése utal.