„1954-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Youtube link egységesítése AWB |
a Szám és névelő egyeztetése AWB |
||
9. sor:
| év = 1954-es
}}
Az '''1954-es Formula–1-es szezon''' volt az 5. [[Nemzetközi Automobil Szövetség|FIA]] [[Formula–1]] világbajnoki szezon. [[1954]]. [[január 17.|január 17-étől]] [[október 24.|október 24-éig]] tartott, kilenc futamot rendeztek ez idő alatt.<ref name="1954 vb">{{cite web|url=http://www.motorsport-total.com/f1/db/results/year.php?y=1954|title=
A sportág első többszörös bajnoka, a kétszeres világbajnok [[Alberto Ascari]] elhagyta sikereinek csapatát, és a [[Maserati|Officine Alfieri Maserati]] csapathoz igazolt. Az évad első három versenyét kihagyta, ezzel gyakorlatilag még azelőtt kiszállt a világbajnoki csatából, hogy az elkezdődött volna. Így a [[Scuderia Ferrari|Ferrarinál]] előtérbe került [[Giuseppe Farina|Nino Farina]], a sportág első világbajnoka. Bár címvédő évében csak negyedik lett, [[1952-es Formula–1 világbajnokság|1952]]-ben Ascari mögött második, [[1953-as Formula–1 világbajnokság|1953]]-ban pedig Ascari és [[Juan Manuel Fangio|Fangio]] mögött harmadik lett a bajnokságban, jelezve, hogy még mindig kész a bajnoki címért harcolni. De előtérbe került a fiatal [[Mike Hawthorn]] is, aki első Ferraris évében szerzett futamgyőzelmével hívta fel magára a figyelmet, és akit a brit közlemény is nagyra tartott, mivel ő volt az első nem argentin vagy olasz győztese a sportágnak, és az angol autóversenyzés előtérbe kerülését várták tőle. A Ferrari harmadik versenyzője az argentin [[José Froilán González]] volt, aki [[1951-es Formula–1 világbajnokság|1951]]-ben megszerezte a Ferrari első futamgyőzelmét és világbajnoki bronzérmes lett a Ferrarival, két Maseratinál töltött év után tért vissza Enzo Ferrari csapatához.
| |||