„Víz alatti régészet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
27. sor:
2000 júniusában a Duna [[Adony (település)|Adony]] (''[[Vetus Salina]]'') melletti holtágában indult víz alatti régészeti feltárás, immár modernebb eszközökkel. A hét méterrel a víz szintje alatt kotrás során előkerült [[szarkofág]]maradványok és feliratos, domborműves sírkövek feltárása során már figyelembe vették a bölcskei tapasztalatokat. Az új magnetométeres és más műszerekkel már a merülés megkezdése előtt tisztázható a falak, nagyobb tárgyak helyzete.
 
Időközben az ország több pontján is folytak próbálkozások, elsősorban a római korból, esetenként a középkorból származó, víz alatti lelőhelyek lokalizálására, így a az [[Óbudai-sziget]]nél a római híddal kapcsolatosan, Szegeden a Tiszában egy római kőemlékekkel elsüllyedt hajó felkutatására, és a Győr térségében lévő, korábbról már ismert lelőhelyeken. [[Mosonszentmiklós|Lébényszentmiklós]]on a Barátföld-pusztai kavicsbányában, a [[máriakálnok]]i kavicsbányában és a Kúnsziget–Toronyvár-dűlőben római objektumokat kerestek könnyűbúvárok régészeti irányítás mellett.
 
Kezdeti lépések történtek a régészhallgatók búvárképzése és a búvárok régészeti ismeretekkel történõ ellátása terén is, de anyagi okok miatt ezek hamarosan elhaltak.
Kezdeti lépések történtek a régészhallgatók búvárképzése és a búvárok régészeti ismeretekkel történõ ellátása terén is, de anyagi okok miatt ezek hamarosan elhaltak. A víz alatti régészeti emlékeket a víz természetes romboló hatásától kezdve az illegális búvártevékenységen át a mederkotrásig sok veszély fenyegeti. Néhány szakember is úgy véli, hogy a víz alatti régészeti leleteket – a szárazföldiekhez hasonlóan – nem kell feltétlenül feltárni, mert a víz alatt teljes biztonságban vannak, felhozataluk pedig a pusztulásukat okozhatja. A víz tartósító hatása valóban sokszor nagyon jó, de nem minden anyag vonatkozásában. Bizonyos fémek – például az égett vastárgyak – akár néhány évszázad alatt elpusztulnak, a vas helyén sokszor csak egy bűzös lével teli, oxiddal körbeágyazott üreg marad. A víz hőmérsékletének ingadozása, vagy a jeges ár idején végzett robbantások is repedéseket okozhatnak a kőemlékekben.
 
===Viták a víz alatti feltárás sürgősségéről===
Az uralkodó régészeti vélemény ezért az, hogy a víz nem természetes közege a régészeti tárgyaknak, ezért minél előbb fel kell tárni és a szárazföldi leleteknél is gondosabban konzerválni kell őket.
Kezdeti lépések történtek a régészhallgatók búvárképzése és a búvárok régészeti ismeretekkel történõ ellátása terén is, de anyagi okok miatt ezek hamarosan elhaltak. A víz alatti régészeti emlékeket a víz természetes romboló hatásától kezdve az illegális búvártevékenységen át a mederkotrásig sok veszély fenyegeti. Néhány szakember is úgy véli, hogy a víz alatti régészeti leleteket – a szárazföldiekhez hasonlóan – nem kell feltétlenül feltárni, mert a víz alatt teljes biztonságban vannak, felhozataluk pedig a pusztulásukat okozhatja. A víz tartósító hatása valóban sokszor nagyon jó, de nem minden anyag vonatkozásában. Bizonyos fémek – például az égett vastárgyak – akár néhány évszázad alatt elpusztulnak, a vas helyén sokszor csak egy bűzös lével teli, oxiddal körbeágyazott üreg marad. A víz hőmérsékletének ingadozása, vagy a jeges ár idején végzett robbantások is repedéseket okozhatnak a kőemlékekben. Az uralkodó régészeti vélemény ezért az, hogy a víz nem természetes közege a régészeti tárgyaknak, ezért minél előbb fel kell tárni és a szárazföldi leleteknél is gondosabban konzerválni kell őket.
 
== Jegyzetek ==