„Víz alatti régészet” változatai közötti eltérés

Hazánkban, mivel tengerrel nem rendelkezünk, a víz alatti archeológia szerény múltra tekinthet vissza. Az első jelentősebb próbálkozásokra az 1980-as években került sor a [[Duna]] bölcskei[[bölcske]]i szakaszán egy olyan helyen, amit a helyi lakosok „Templomos”, a hajósok pedig „Bölcskei szikla” néven emlegettek, és sejtették, hogy ott a víz régiségeket rejt.{{refhely|Magyar régészet|22. o.|azonos=MR22}}

A magyar vízi régészet egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért vállalkozása a [[SMS Szent István|Szent István csatahajó]] 1994–1997 közötti kutatása volt, bár ennek a kora kívül esik esik a régészet általános korhatárán, hiszen ez a tudományág általában csak a [[18. század]] előtti leletekkel foglalkozik. A Szent István kutatására indult expedíció szervezői között már ott volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1992-ben Szekszárdon létrehozott Búvárrégészeti Szakosztálya is. Néhány magyar búvárrégész elismeréssel tevékenykedett Görögországban[[Görögország]]ban, Spanyolországban[[Spanyolország]]ban, és a [[Dél-afrikai Köztársaság]] kifejezetten tudományos értékű víz alatti kutatásokban, hajófeltárásokon.{{refhely|azonos=MR22}}

A hazai régészet kezdeteitől napjainkig sok ezer lelet került felszínre vizek, mocsarak alól, azonban ezek túlnyomó többségét nem a vízi régészet, sőt általában nem is a régészet eszközeivel tárták fel, hanem markolók, kotróhajók emelték ki a mederkotrások és a sóderkitermelés során.{{refhely|azonos=MR22}}

A víz alól előkerült leletek nagy része nem is igazán tekinthető víz alatti régészeti leletnek, hiszen nem egy víz alatti régészeti objektum feltárásáról van szó, hanem a szóban forgó tárgyakat véletlenszerűen borította el a víz, mint például az egykori római vagy középkori kutak, amelyek a feltárás során újra megteltek vízzel.{{refhely|azonos=MR22}}

A [[Dunaújváros]] és [[Paks]] közötti Duna-szakaszon folyó kotrási munkálatok során ezerszámra kerültek elő ősállatcsontok, bronzkori, kelta, római kori, közép- és hódoltságkori tárgyak. 1999-ben Paksnál került elő egy nagy tudományos értékű, teljesen ép, lausitzi típusú bronzkori sisak is. Ezek víz alatti leletek ugyan, de véletlenszerűen, hadi esemény vagy átkelés során kerültek a folyóba. Előkerülési helyükön ezért fel sem merül, hogy víz alatti, további kutatásra érdemes lelőhelyről lenne szó.{{refhely|azonos=MR22}}