„Charlie Parker” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
6. sor:
| becenév = Bird
| születési dátum = [[1920]]. [[augusztus 29.]]
| születési hely =
| halál dátuma = [[1955]]. [[március 12.]] {{életkor-holt|1920|8|29|1955|3|12}}
| halál helye =
| aktív = 1937-1955
| hangszer = alt [[szaxofon]]
19. sor:
'''Charles Christopher Parker, Jr.''' ([[Amerikai Egyesült Államok]], Kansas City, Kansas, [[1920]]. [[augusztus 29.]] – [[New York]], [[1955]]. [[március 12.]]) amerikai [[jazz]]-[[szaxofon]]os, zeneszerző.
Az egyik legnagyobb hatású jazz-zenészként tartják számon [[Louis Armstrong]] és [[Duke Ellington]] mellett. Elismertségét és hírnevét mi sem bizonyíthatja jobban, mint a szakmai kritika hangját megszólaltató Scott Yanow jazz kritikus véleménye: „Parker vitathatatlanul minden idők legnagyobb szaxofonosa volt.” Beceneve a „Yardbird” (fegyenc, csirke/baromfi) vagy „Bird” (madár) még karrierje kezdetén ragadt rá és többféle magyarázat is született róla. Beceneve sok művében visszaköszönt, például: „Yardbird Suite”, „Chasin’ the Bird”, „Blue Bird” vagy „Bird Feathers”. Többek között a nevét viseli egy nightclub New Yorkban (Birdland) George Shearing híres száma a Lullaby of Birdland, illetve
Parker vezető szerepet játszott a Bebop stílus megalkotásában, amit gyors tempó (többnyire 200-300 [[BPM]] között) és a melódia helyett a harmóniára alapozott komplex [[improvizáció]]. Parker újszerű megközelítése a melódia-ritmus-harmónia hármashoz, hatalmas befolyással bírt és bír a zenészekre mind a mai napig. Sok szerzeménye vált többször feldolgozott standard zenévé, például a „Billie’s Bounce”, „Donna Lee”, „Antropology”, „Ornithology”.
Parker szárnyaló, gyors és ritmikailag aszimmetrikus rögtönzései könnyen ámulatba ejtheti azt, aki hallgatja. Mindazonáltal ha közelről vizsgáljuk a játékát hallhatjuk, hogy minden szólója teljes, tudatosan felépített frázis, ahol minden hangnak megvan a maga helye. Parker ötletei a harmóniákról forradalmiak voltak, bemutatva egy új hangzást, használva a skálák 9., 11. és 13. fokait,
== Életpályája ==
=== Gyermekkora ===
Charles Christopher Parker Jr.
Korai éveiben zenei tehetsége csak abban mutatkozott meg, hogy énekelt a helyi katolikus iskola, a Charles Sumner Általános Iskola kórusában. Parker 11 évesen kezdett zenélni először, majd 14 évesen bekerült az iskolai zenekarba ahol alt, majd bariton szaxofonon játszott, amelyet az iskolától bérelt. Ekkortájt a legnagyobb hatással egy harsonás, Robert Simson volt rá, akitől tanulta az improvizálás alapjait. Ezután kérte meg anyját, hogy vegyen neki saját szaxofont, amit 13 évesen meg is kapott.
Az állítás, miszerint Parker soha nem tanult zenét, egyszerűen nem igaz. Egy történet szerint, A Kansas béli Hi Hat Clubban beszállt egy ''jam session''-be (örömzenélés), hogy eljátszhassa azt a két számot, amit megtanult fejből: a „Lazy River” és a „Honeysuckle Rose” című darabokat. Sajnos – vagy éppen szerencsére- a zenekar más hangnemben kezdte játszani, mint amit Parker megtanult, ezt észre sem véve játszott tovább. Mindennek a tetejébe, halvány fogalma sem volt arról, hogy hogyan kell improvizálni. A zenekar kinevette és kiközösítette a klubból.
46. sor:
=== Bebop ===
Ekkorra Parker már a bebop egyik vezető egyéniségének számított. Állítása szerint az új stílus úgy született, hogy 1939-ben a „Cherokee” című sztenderdet játszotta William ’Biddy’ Fleet gitárossal, amikor megtalálta azt a módszert, amivel lejátszhatta azt a hangzást, amit néha hallott a fejében. Elkezdte a skálák akusztikai felső tartományát használni, vagyis az akkordok 9. 11. és 13. fokait. Ekkor Parker rájött, hogy a kromatikus skála 12 hangja könnyen átvezet bármilyen más hangnembe, amivel áttörte azokat a korlátokat, amibe a zenészek beleütköztek.
Korai éveiben ez a stílust mellőzték és megvetették az öregebb, befutott zenészek. (Louis Armstrong még egy bebopot gúnyoló dalt is írt, amiben többek között scat-énekesi tudását felhasználva „érzékeltette” a bebop zene összevisszaságát, és létjogosulatlanságát a swinggel szemben). Ezeket a zenészeket a bop követői nemes egyszerűséggel penészes fügéknek hívták.
78. sor:
1953-ban Parker koncertet adott a Torontoi Massey Hall-ban Gillespie, Mingus, Bud Powell és Max Roach közreműködésével. Sajnálatos módon a koncert egy időben zajlott Rocky Marciano és Jersey Joe Walcott boxmérkőzésével, emiatt kevesen látták. Szerencsére Mingus felvette a koncertet, és az album ''Jazz At Massey Hall'' néven egyike lett a legjobb élő koncerteknek a jazztörténelemben. Ezen a koncerten kapott kölcsön egy műanyag hangszert, az úgynevezett Grafton szaxofont. Később a freejazz szaxofonos, Ornette Coleman használta ezt a márkát karrierje kezdetén. Parker azért használta ezt a hangszert, mert sajátját (mint már annyiszor élete során) eladta, hogy drogokat vehessen az árából és az egyetlen hangszer, amit Torontóban találtak, a Grafton volt.
Parker sokszor jelent meg hangszer nélkül fellépés előtt, és többnyire az utolsó pillanatban kért kölcsön egyet valakitől. Sok fotó van, amin egy Conn 6M típusú hangszert tart a kezében, ami könnyen felismerhető volt arról, hogy az oktávváltó a szaxofon nyaka alatt futott, de rengeteg fényképen
=== Halála ===
107. sor:
|-
!Felvétel éve||Cím||Típus||Megjelölés||Bekerülés éve
|-
|<center>1945</center>||”Billie’s Bounce||Jazz (szóló)|| <center>Savoy</center>||<center>2002</center>
|-
|<center>1953</center>||''Jazz At Massey Hall''||Jazz (album)|| <center>Debut</center>||<center>1995</center>
|-
|<center>1946</center>||”Ornithology”||Jazz (szóló)|| <center>Dial</center>||<center>1989</center>
|-
124. sor:
|-
| 2004 ||Jazz at Lincoln Center: Nesuhi Ertegün Jazz Hírességek Csarnoka
|-
| 1984||<center>Grammy Életműdíj</center>
|-
| 1979||<center>Big Band és Jazz Hírességek Csarnoka</center>
|}
141. sor:
* 1999-ben avatták fel az első szobrot az Amerikai Jazz Múzeumtól nem messze Robert Graham szobrász művét, egy körülbelül 3 méter magas bronz fejet.
* New Yorkban a B Sugárút 7. és 10. utca közti részét Charlie Parker útnak nevezték át 1992-ben. A ház ahol Parker Channel és a gyermekeivel élt, a B Sugárúton, a 9. és 10. utca között 1994-ben került be a Nemzeti Történeti Helyek Jegyzékébe.
* Minden augusztusban a
* Minden hétköznap reggel Phil Schaap lemezlovas Parker zenéit játssza a WKCR rádióban. Műsorát a ''Birdflight''-ot (A madár röpte) Parker zenéjének szentelte, és 1981 óta sugározza.
| |||