„Pillanatragasztó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis átfogalmazás |
tagolás stb. |
||
1. sor:
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]]
A '''pillanatragasztó''' (vagy ''cián-akrilát, cianoakrilát'') egy erős, gyorsan kötő [[ragasztó]], mely
== Története ==
A pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő [[hidroxidion]]ok idézik elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre. ▼
A [[második világháború]] alatt, 1942-ben, miközben célzókészülékek készítésére alkalmas műanyagot próbáltak előállítani, a Dr. Harry Coover által vezetett kutatócsoport fedezte fel véletlenül a vegyületet. Dr. Harry Coover – már a ''Kodak Research Labs'' kutatójaként – 1951-ben kollégájával, Fred Joynerrel „újra felfedezte” a ragasztóanyagot, melyet 1958-ban hoztak először forgalomba.
== Működése ==
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására szokták használni. Ezen kívül használják a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.▼
▲
== Használata ==
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt.▼
▲A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására
▲A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt
== Források ==
| |||