„Földessy Margit” változatai közötti eltérés

[[Földessy Géza]] színész és színigazgató, valamint Komlós Juci színésznő egyetlen gyermeke. Hároméves volt, amikor édesapja disszidált. Így vélekedett róla: „Apám mindenféle értelemben rendkívüli személyiség volt. Civil és színpadi értelemben is nagyon öntörvényű pasi. Mindig azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb embere, aki bárminek alkalmas, csak apának nem.”<ref>Lásd Bóta (2004: 99).</ref> Az apa szerepét anyai nagyapja, [[Komlós Vilmos]] töltötte be. „De nekem nagyapa volt az atyaúristen. Nemcsak azért, mert az édesapám külföldre távozott, hanem Vili számomra különben is minden volt. [...] Kezdetektől a mindenem volt, az öltöztetőnőm, a barátnőm, és persze a nagyapám, szóval tényleg mindenem.”<ref>Lásd Bóta (2004:97–99).</ref> Már kisgyermekként szerepelt a filmvásznon, az [[1953]]-ban bemutatott és [[Keleti Márton]] rendezte ''[[Ifjú szívvel]]'' című filmben, melyben olyan nagyságok voltak a partnerei, mint pl. [[Gózon Gyula]], [[Soós Imre (színművész)|Soós Imre]], [[Latabár Kálmán (színművész, 1902–1970)|Latabár Kálmán]], [[Ferrari Violetta]], [[Bessenyei Ferenc]], [[Alfonzó]]. Ekkor még ''Földesi Margitka'' néven szerepelt a stáblistán.<ref>[http://www.imdb.com/title/tt0172583/fullcredits#cast IMDb/Ifjú szívvel] (Hozzáférés: 2015. február 2.)</ref> Az ugyancsak [[Keleti Márton]] rendezte [[1959]]-es ''Pár lépés a határ'' című filmben is olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint pl. [[Agárdy Gábor]], [[Makláry Zoltán]], [[Kiss Manyi]], [[Bánhidi László]], [[Gobbi Hilda]], [[Várkonyi Zoltán]]. Földessy Margit így gondol vissza a forgatásra: „Nem is emlékszem a filmek történeteire. Arra viszont nagyon emlékszem, amikor egy filmben [[Várkonyi Zoltán]]nak meg kellett pofoznia. Vallatták azt a kislányt, akit én játszottam, hogy árulja el az ellenállókat. Ekörül a jelenet körül nagy cirkusz volt, mert Várkonyi nem akart megpofozni, én sem akartam, hogy megpofozzon. Ez a Pár lépés a határ című filmben történt. Végül egy büdös nagy pofont kaptam. [...] Beígérték, kapok egy csomó csokoládét, ha ezt kibírom. Mondtam, hogy az nem kell, köszönöm, mert van otthon. Végül amikor megkaptam a pofont, szegény jó Várkonyi magától fölvásárolta a filmgyár valamennyi fellelhető csokoládéját. Iszonyúan bőgtem ugyanis”<ref>Lásd Bóta (2004: 102).</ref>