„Rudolf nyugati frank király” változatai közötti eltérés

Ugyancsak 926-ban történt, hogy Rudolf tárgyalásokba kezdett Vak Lajossal, Provence királyával a magyarok kapcsán, akik akkoriban [[honfoglalás|telepedtek le]] Európában, Lajos pedig fenyegetve érezte magát általuk. Sajnos igaza is lett, mivel 930-ban a magyarok megszállták [[Reims]] környékét, ám kivonultak onnan, mielőtt még Rudolf serege lerohanta volna őket. (Lajos még 928-ban meghalt.) 935-ben a magyarok már Burgundiát is megszállták, Rudolf pedig haladéktalanul odaküldte hatalmas seregét, minek láttán az ellenség harc nélkül megfutamodott. Ennek következtében mind a vikingekkel, mind pedig a magyarokkal szemben biztonságba került Franciaország, s ez az állapot még Rudolf halálakor, vagyis egy év múlva is érvényben volt.

 

 

Azzal, hogy Rudolf király legyőzte a vikingeket Limousinnál, elnyerte az [[aquitániaiak|aquitániai nép]] hűségét is, valamint William Longsword, Normandia újdonsült hercege is hivatalosan behódolt neki. Ennek ellenére Rudolf 929-ben megpróbálta csökkenteni Ebalus poitou-i gróf és aquitániai herceg befolyását és hatalmát, továbbá a Charroux lordja által kormányzott régió határvidéke a király közreműködésével vált független tájegységgé. Egy furcsa diplomáciai fordulat eredményeképpen Rudolf pont Ebalusszal kötött katonai szövetséget, abból a célból, hogy együtt rombolják le Dél-Franciaországban az utolsó viking katonai erődöket is. 931-ben Rudolf sógora, a köpönyegforgató Herbert ellen fordult, Reims-be utazott, és saját jelöltjét, Artaldot ültette az ottani érseki székbe, Herbert fia, Hugó helyére. Ezután Rudolf és emberei, köztük Rudolf sógora, Nagy Hugó, tovább nyomultak előre a megyében, és sorra gyújtották fel Herbert gróf ottani várait. A sarokba szorított árulót, Herbertet végül 933-ban ugyanabba a börtönbe zárták be (Château-Thierry városában), ahol korábban már a néhai III. Károly is évekig raboskodott. A grófot egy év múlva engedték szabadon, 935-ben pedig Rudolf és Herbert kibékült egymással.