„Franco Nero” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Nero1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|A ''Django'' címszerepében]]
 
Nero sztárrá válása egy tipikusan olasz műfajnak, a [[spagettiwestern]]nek köszönhető. A spagettiwesternek egyik fő jellemzője, hogy erőszakosabbak, „mocskosabbak”, mint az amerikai [[western]]ek. A „makaróniwesternek”-ben„makaróniwesternekben” a jó és a rossz határai kevésbé élesek, a Vadnyugat pedig nem annyira romantikus, mint inkább kegyetlen és keserű világ. [[Sergio Corbucci]] ''[[Django]]'' ([[1966 a filmművészetben|1966]]) című alkotása ma már épp olyan filmtörténeti klasszikus, mint [[Sergio Leone]] spagettiwesternjei. Corbucci filmjében Nero játssza a címszerepet, a bosszúálló magányos idegent, aki egy koporsót vonszol maga után, melyben fegyverét rejtegeti. A ''Django'' sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az évtizedek folyamán számos hivatalos és nem hivatalos folytatás készült hozzá, melyek azonban nem érték el az első rész színvonalát.<ref>Az egyik ilyen [[Franco Rosetti]] ''Django 2: Il grande ritorno'' ([[1987 a filmművészetben|1987]]) című alkotása, amelyben Django húsz évvel később visszatér gépfegyverével együtt, és Mexikóban küzd egy elvetemült parancsnok ellen. A főszerepet ebben a filmben is Franco Neroő játszotta.</ref> A ''[[Texas Adios]]'' (1966) ugyancsak bosszúhistória, melybenamelyben a seriffet alakító Nero és filmbeli öccse édesapjuk egykori gyilkosának nyomába erednek. A zombifilmjeivel később kétes értékű hírnévre szert tett [[Lucio Fulci]] nevéhez fűződik ''[[A mészárlás ideje]]'' (1966), amelyben a Nero játszotta főhősnek a szülővárosát terrorizáló banditával kell szembeszállnia. (A filmben szerepel két, Olaszországban élő magyar színész, Tom Felleghy és John Bartha is!) Egy évtizeddel később készült [[Enzo G. Castellari]] ''[[Keoma]]'' ([[1976 a filmművészetben|1976]]) című alkotása, a műfaj utolsó, igazán nagyra értékelt darabja. A címszereplő (természetesen Nero) az öldöklésbe belefáradt félvér mesterlövész, aki szülővárosába visszatérve belekeveredik a telepesek, a kegyetlen banditák és saját féltestvérei között folyó véres küzdelembe.
 
[[Fájl:Nero3.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|A ''Keoma'' címszerepében]]
 
A spagettiwesternek mellett Nero más műfajokban is bizonyította képességeit. Lancelot lovag alakját keltette életre második amerikai filmjében, a közismert [[kelták|kelta]] [[monda|mondát]] feldolgozó zenés ''[[Camelot (film)|Camelot]]''ban ([[1967 a filmművészetben|1967]]), melyben énekelt is. Nem akármilyen partnerei voltak: Arthur királyt [[Richard Burton]], Mordredet [[David Hemmings]], Guenevere királynét pedig Vanessa Redgrave játszotta. Nero és Redgrave filmbeli szerelme a valóságban folytatódott, az évek folyamán pedig több filmben szerepeltek még együtt. Noha viszonyuk néhány év múlva véget ért, jó kapcsolatuk megmaradt, sőt a szerelem évtizedek múlva ismét fellángolt közöttük, aminek immár házasság lett a vége. A spagettiwesternek skatulyájából [[Damiano Damiani]] kínált kiutat Franco Nero számára: a valaha [[Magyarország]]on is nagy sikerrel vetített ''[[Mint a bagoly nappal]]'' ([[1968 a filmművészetben|1968]]) című drámájában a színész egy rendőrfelügyelőt alakított, aki egy [[maffia]] által elkövetett gyilkosság ügyében nyomoz. Partnernője a gyönyörű [[Claudia Cardinale]] volt. A nagy sikernek köszönhetően Nero a továbbiakban már nemcsak spagettiwesternekben, hanem bűnügyi drámákban is rendszeresen főszerepeket kapott. Néhány évig [[Damiano Damiani]] szinte mindegyik hasonló stílusú filmjében ő volt a főszereplő: ''[[Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]), ''A vizsgálat lezárult, felejtse el!'' (1971), ''[[Miért ölnek meg egy bírót?]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]). Az általa játszott szereplők előbb-utóbb szembekerültek az alvilággal, és rádöbbentek arra, hogy a legsötétebb bűnözés gyakran a legmagasabb (politikai) körökkel fonódik össze. Hasonló jellegű bűnügyi-társadalmi dráma [[Luigi Zampa]] ''[[Tisztes honpolgárok]]'' ([[1975 a filmművészetben|1975]]) című rendezése is. Ebben Nero egy tanárt formált meg, aki hiába szerelmes gyönyörű kolléganőjébe ([[Jennifer O’Neill]]), gyávasága miatt nem tud valódi támasza lenni a különös bűnügybe keveredett bátor teremtésnek.
 
[[Fájl:Nero2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Michele Belcore szerepében a ''Tisztes honpolgárok'' című filmben]]
Kelet és Nyugat néhány nagy sztárja ([[Yul Brynner]], [[Hardy Krüger]], [[Sylva Koscina]], [[Orson Welles]], [[Curd Jürgens]], [[Szergej Bondarcsuk]], [[Oleg Vidov]], [[Ljubisa Samardzic]] és mások) gyűlt össze [[Veljko Bulajic]] ''[[A neretvai csata]]'' ([[1969 a filmművészetben|1969]]) című háborús filmjében, mely – a [[Szovjetunió]]t nem számítva – akkoriban a legdrágább [[Kelet-Európa|kelet-európai]] produkciónak számított. A látványos partizánfilmben Nero Michael Riva kapitány szerepét alakította. A hírhedt [[Benito Mussolini|olasz diktátor]] bukásáról szólt [[Carlo Lizzani]] ''[[Mussolini végnapjai]]'' (1974) című drámája, melyben a színész Valerio ezredest játszotta, annak a katonai egységnek a parancsnokát, amelyik kivégezte Mussolinit és szeretőjét, [[Clara Petacci]]t. A háborús filmek közül említésre érdemes még a sztárparádéval ([[Robert Shaw]], [[Harrison Ford]], [[Edward Fox]], [[Barbara Bach]]) készült ''[[Navarone ágyúi 2. – Az új különítmény]]'' ([[1978 a filmművészetben|1978]]), amely a nagy sikerű ''[[Navarone ágyúi]]'' ([[1961 a filmművészetben|1961]]) folytatása. Nero a kollaboráns Leskovar kapitányt alakította, a stáblistán pedig Lescovar néven szerepelt.
 
A fiatal és tehetséges olasz színészt [[Luis Buñuel]] is meghívta a ''[[Tristana]]'' ([[1970 a filmművészetben|1970]]) című drámájába a fiatal festő, Horacio szerepére. Partnerei a gyönyörű [[Catherine Deneuve]] és a kitűnő karakterszínész, [[Fernando Rey]] voltak. A híres-hírhedt brit író, [[D. H. Lawrence]] regénye alapján készült ''[[A szűz és a cigány]]'' (1970) című erotikus dráma, melybenebben a cigányt játszó Nero mellett [[Joanna Shimkus]] volt a másik főszereplő. Figyelemre méltóak a botrányrendezőként számontartott [[Tinto Brass]] rendezései is ''(Drop-out, La Vacanza)'', melyekben a sztár ismét [[Vanessa Redgrave]]-vel szerepelt együtt. A fiatal közönség körében aratott nagy sikert [[Lucio Fulci]] kétrészes kalandfilmje, a ''Farkasvér'' és a ''Fehér Agyar visszatér.'' (A magyar mozikban meglepő módon csak a második rész volt látható.) A [[Jack London]] írásaiból készült filmekben Nero a szerző alteregóját, Jason Scottot formálta meg.
 
==Az átmenet évtizede==