„Cîteaux-i ciszterci apátság” változatai közötti eltérés

[[1098]]-ban a burgund [[Molesme]] [[bencések|bencés]] kolostorából három ifjú – [[CîteauxiCîteaux-i Szent Alberik|Szent Alberik]], [[Harding Szent István|Szent István]] és [[Molesmei Szent Róbert|Szent Róbert]] – kiváltak, mert azt kellett tapasztalniuk, hogy a kolostor lezüllött. Cîteaux-ban alapítottak új kolostort. Szent István apátsága idején [[1112]]-ben csatlakozott az apátsághoz [[Clairvaux-i Szent Bernát]], aki további alapjait tette le a rendháznak [[1115]]-ben és ez már ténylegesen is az új szerzetesrend megalakulását jelentette, amelyhez István megírta az alapokmányát, a ''Carta Caritatis''t is.

[[1140]]-ben a kolostor nagytemploma már felépült, de a munkálatok teljes befejezése még [[1193]]-ig tartott. Ide kezdtek temetkezni aztán a [[BurgundiaBurgundi hercegeHercegség|burgund hercegek]].

A kolostor később jelentős szerepet vállalt az [[Katharok|albigensek]] ideológiai visszaszorításában, akik hemzsegteknagy számban éltek azon a vidéken.

A [[13. század]]ban már ötszáz rendházzal bírt a rend és ez volt a központja a külföldi kolostoroknak is, akikmelyek apátjai eljártak a nagykáptalanra. [[1244]]-ben [[IX. Lajos francia király]] és anyja, [[Kasztíliai Blanka francia királyné]] személyesen keresték fel a kolostort.

A kolostor egyik filiájából[[Leányegyház|filiá]]jából, [[Clairvaux-i ciszterci apátság|Clairvaux]]-ból [[II. Géza magyar király|II. Géza]] hívott Magyarországra ciszter szerzeteseket, mert fejlett földművelési ismeretekkel rendelkeztek. További telepítésekre [[III. Béla magyar király|III. Béla]] korától került sor, ugyancsak Clairvaux-ból.

A [[francia forradalom]] elől a szerzetesek elmenekültek, s a forradalmárok barbár módon a földdel tették egyenlővé a kolostort. A szerzetesek csak [[1898]]-ban települtek vissza Cîteaux-ba, amikormiután visszavásárolták a területet.