„Nemzetközi fonetikai ábécé” változatai közötti eltérés

A nemzetközi fonetikai ábécé szimbólumai a latin ábécén alapulnak. Néhányat közülük azért is választottak bele, mert a legtöbb latin betűvel író nyelv ugyanúgy ejti. Ilyenek többnyire a {{IPA|[b]}}, {{IPA|[d]}}, {{IPA|[f]}}, {{IPA|[ɡ]}}, {{IPA|[h]}}, {{IPA|[k]}}, {{IPA|[l]}}, {{IPA|[m]}}, {{IPA|[n]}}, {{IPA|[p]}}, {{IPA|[s]}}, {{IPA|[t]}}, {{IPA|[v]}}, {{IPA|[w]}}, {{IPA|[z]}}, magánhangzók közül az {{IPA|[a]}}, {{IPA|[e]}}, {{IPA|[i]}}, {{IPA|[o]}}, {{IPA|[u]}}, bár vannak közöttük olyanok, amelyek kiejtése a legtöbb latin betűvel író nyelvben eltér. Pl.: {{IPA|[j]}}, {{IPA|[r]}}, {{IPA|[y]}}. Az ábécében több olyan jel is található, amelyet a latin betűk átalakításával hoztak létre, vagy írott formájukat (és azok átalakított változatát) használják ({{IPA|[ɛə]}}, {{IPA|[ɜŋ]}}).

Továbbá a [[görög ábécé]]ből vették az alábbi jeleket: a {{IPA|[β]}}, {{IPA|[ɣ]}}, {{IPA|[ɛ]}}, {{IPA|[θ]}}, {{IPA|[ɸ]}}, {{IPA|[x]}} és {{IPA|[χ]}} – mássalhangzók, és a [ɛ], [ι], {{IPA|[ʋ]}} – magánhangzó. A következő jelek görög betűk módosításával jöttek létre: [ɤ], [ɜ], [ʎ], [ʊ] és [ɷ].

A magyar nyelv 14 magánhangzó- és 24 mássalhangzó-fonémája az IPA rendszerben is megjeleníthető. Az IPA szándékai szerint ez minden nyelvre áll.