„Apollo–15” változatai közötti eltérés

Megérkezvén az Elbow kráterhez, Irwin egy [[Panoráma|panorámafotópanoráma]]tfotót készített, Scott pedig a [[Föld]]re irányozta a tévéantennát, hogy megkezdődhessen a tévéadás. (A tévéantennának közvetlenül a Földre kellett néznie, amit menet közben nem lehetett biztosítani, így minden egyes megálláskor ezzel a feladattal kezdtek az űrhajósok, hogy az irányításnak legyen képe a tevékenységről.) A tévékamerát innentől kezdve a Földről, távirányítással is lehetett kezelni, amit Ed Fendell végzett a houstoni központból. Scott és Irwin ezután kőzetmintákat vettek a kráter pereméről. A mintavételeket fényképfelvételekkel dokumentálták (a helyszínt mintavétel előtt és után is megörökítették, a mintáról is fotó készült, majd számozott zsákba helyezték az adott kőzetet). A fényképfelvételek kalibrálásához pedig színminta-skálát magán hordozó [[gnommon]]okat alkalmaztak. A mintavételhez egy újfajta technikát is alkalmaztak, egy speciális gereblyét, amellyel a [[regolit]]ból lehetett kisebb kőzetdarabokat kinyerni. Erről a megállóhelyről remekül be lehetett látni az 1,5–2 km szélesen kanyargó Hadley-rianást. Irwin teleobjektívre cserélte a fényképezőgépen levő optikát, és fényképeket készített a hasadékvölgy aljáról és túlsó oldaláról, amelyen érdekes kőzetrétegződés volt megfigyelhető. Az Elbow kráter geológiai felmérésével 10 perc alatt végzett a páros.

'''7-es állomás – Spur kráter''':<ref name="EVA"/> Az egész expedíció, de meglehet, hogy az egész Apollo-program legszenzációsabb geológiai mintájának lelőhelye. Az űrhajósok kicsit lejjebb ereszkedtek a hegyoldalból a lankásabb részre, ahol a pár száz méter átmérőjű Spur ütött mély lyukat a felszínbe, rengeteg kisebb-nagyobb sziklát szórva szét a környéken. Az űrhajósok ismét találtak zöld üveget. De a legnagyobb jelentőségű egy ököl nagyságú kőzet megtalálása volt. ''Találd ki mit találtunk! Találd ki mit találtunk! Azt hiszem megtaláltuk, amiért jöttünk!'' – <ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4214/ch13-4.html|title=Where No Man Has Gone Before: A History of Apollo Lunar Exploration Missions– To the Mountains of the Moon|author=W. David Compton|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-02}}</ref> szólt Scott euforikus bejelentése egy kristályos kőzet, az [[Holdkőzetek#anortozit|anortozit]] felfedezéséről. Az anortozit az ősi holdkéreg legkorábban kikristályosodott, legősibb kőzetének számít. A földi kormeghatározó vizsgálatok 4,5 milliárd évesnek jelölték meg a kődarabot, messze idősebbnek, mint amilyet a Földön találhatnánk. Egy újságíró később a „[[Teremtés Köve]]”<ref>{{cite web|url=http://www.lpi.usra.edu/lunar/missions/apollo/apollo_15/samples/|title=Apollo 15 Mission – Lunar Sample Overview|author=|language=angol|publisher=Lunar and Planetary Institute|accessdate=2010-01-02}}</ref> néven említette a leletet, és az elnevezést a tudósok is átvették, és ma ezen a néven ismert a 15415. számú minta. Ezzel a [[Naprendszer]] 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének idejéből közvetlenül jutottak a kutatók anyagmintához. A két űrhajós nem csak ezt az egyetlen anortozitot találta, hanem egy új, gereblyéző módszert alkalmazva a [[regolit]]ból még több kis kavicsot is talált az ősi anyagból. Összességében ezen az egyetlen helyen olyan sokféle kőzetből sikerült mintákat találni, hogy ez az egyetlen kutatóállomás lett az expedíció legjobb lelőhelye, a legjelentősebb kutatási helyszíne. A holdséta időrendje szerint az űrhajósoknak innen már vissza kellett indulniuk, mert alapszabály volt, hogy a ''Roverrel sem mehetnek messzebbre, mint amilyen messziről gyalog is vissza tudnak térni a holdkomphoz a jármű esetleges meghibásodása esetén''.<ref name="Űrvilág2"/>.

A holdraszállás utolsó harmadában (főként a holdi felszállás, a dokkolás és a Hold körüli keringés idején) komoly egészségügyi problémák jelentkeztek az űrhajósoknál. Mire az űrhajósok elvégezték a dokkolás utáni utolsó dolgukat is, több mint 20 órája voltak már fenn és nagyon elfáradtak (különösen úgy, hogy az utolsó holdsétájuk rendkívüli erőfeszítéseket is igényelt a mélymintavevő kapcsán). A fáradtság és a megerőltető munka nyomán mind Scottnak, mind Irwinnek szívproblémai támadtak. Irwiné olyan súlyos volt, hogy a szíve maradandó károsodásokat szenvedett,<ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/ap15fj/a15summary.htm|title=Apollo Flight Journal – Apollo 15 Flight Summary|author=David Woods|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2010-01-01}}</ref>, később két [[infarktus]]on is átesett, végül szívbetegségben halt meg 61 évesen. Az elemzések azt derítették ki az üggyel kapcsolatban, hogy az űrhajósok szervezetében jelen lévő elektrolitok vészesen lecsökkentek, ez okozta a szívproblémákat.<ref>{{cite web|url=http://books.google.com/books?id=sR5Cm_zeIekC&pg=PT228&lpg=PT228&dq=Jim+irwin+electrolites&source=bl&ots=_Zq_0hv_do&sig=2WVSfLxtXJjIvNsEzdU_0wKjLfU&hl=hu&ei=1y0-S8fJG42KnQONr-XFBA&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CA8Q6AEwAQ#v=onepage&q=&f=false|title=Homesteading Space: The Skylab Story |author=David Hitt,Owen K. Garriott,Joe P. Kerwin|language=angol|publisher=GoogleBooks|accessdate=2010-01-01}}</ref> A későbbi utakon a NASA bevezette, hogy az űrhajósok ivótartályába [[nyomelem]]ekkel dúsított narancslét adagolt, így a holdséták során végig biztosított volt az utánpótlás.<ref>{{cite book|last=Dancsó|first=Béla|title=Holdséta|origyear=2004|publisher=Novella Kiadó|pages=502|accessdate=2010-01-01}}</ref> Ezen kívül át kellett szervezni a tevékenységek sorrendjét, és a holdi felszállás elé be kellett iktatni egy teljes alvási periódust.