„Gloucester-foki csata” változatai közötti eltérés

A szigetet [[Macuda Ivao]] vezérőrnagy {{szám|10500}} katonája védte, főhadiszállásuk a repülőtértől nagyjából nyolc kilométerre, Kalingiben volt. Mivel az alakulatok a teljes szigetet védték, csak 7500-an voltak a Glouchester-fok közelében.<ref name=A3>The Pacific War Online Encyclopedia: {{cite web | url = http://pwencycl.kgbudge.com/C/a/Cape_Gloucester.htm | title = Cape Gloucester |publisher= | accessdate = 2014-08-09}}</ref> Macuda katonai szállítási szakértő volt, mindazonáltal korábban egy gyalogosezredet irányított [[Mandzsúria|Mandzsúriában]]. A vezérőrnagy 1943 februárjában érkezett a szigetre. Tekintettel a sziget földrajzára, úgy gondolta, hogy az amerikaiak nem kockáztatják meg a partraszállást Új-Britannia nyugati részén, mivel a partok szűkek, mögöttük pedig mocsaras őserdő van. A japán védők szűkében voltak az ellátmánynak, mivel az amerikaik elvágtak minden utánpótlási vonalat, és a repülők folyamatosan támadták a szigetet.

A reptéri harcok befejeződése után, kora januárban műszaki alakulatok érkeztek, hogy rendbe hozzák a létesítményt. Munkájukat nehezítette az eső, az őserdő és a felázott, mocsaras talaj. A japán légierő éjszaka többször támadta a repülőteret, ezért két héten át csak nappal tudtak dolgozni az utászok. Két párhuzamos, fémlapokkal burkolt leszállópályát akartak kialakítani, de a hosszabbat soha nem fejezték be. A teljes munka március közepén ért véget. A Gloucester-foki bázis nem lett fontos repülőtér lett, mivel az onnan induló vadászgépek számára túl távol volt ahhoz, hogy segítsék a [[Fülöp-szigetek]] lerohanására készülő csapatokat.<ref name=A5/>