Nemesi család sarja volt, [[1610]]-ben [[BrünnBrno|Brünnben]]ben lépett a jezsuita rendbe. A bölcseletet és hittudományokat néhány évig tanította; ezután rektora volt [[1627]]–[[1629]]-ben a [[zágráb]]i, [[1630]]–[[1636]]-ban a nagyszombati rendháznak. [[1637]]. [[október 11.|október 11]]-én [[Sopron]]ba helyezték át; onnét [[1639]]. [[augusztus 19.|augusztus 19]]-én a [[homonna]]i rendház főnöke lett. Nagy műveltséggel rendelkezett, mellyel élénk tetterőt párosított. A főpapok és katolikus urak legnagyobb részével összeköttetésben, sokakkal baráti viszonyban állt. Bírta [[Pázmány Péter]] bizalmát és rokonszenvét; nem csekély befolyást tudott rá gyakorolni. Az egyetem, a nemesi convictus, a [[Szatmárnémeti|szatmár]]i kollégium alapítására, a nagyszombati templomuk fölépítésére főleg ő buzdította. Nagyrészt az ő fáradozásainak köszönhették a jezsuiták, hogy a [[túróc]]i [[prépost]]ság a nagyszombati kollégiumnak, a pisetumból 5000 forint a konvictusnak adományoztatott. Az egyetemnek is ő volt szervezője és első rektora [[1635]]–[[1636]]-ban. [[1645]]–[[1646]]-ban ismét a nagyszombati egyetem rektora volt.
