„Szent Bálint” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
63. sor:
A [[3. század]]ból, [[II. Claudius Gothicus római császár]] (uralkodott: [[268]]–[[270]]) korából három Valentinus nevű keresztény mártír is ismert:
* '''
:Életéről így számol be a [[Legenda aurea]] (az évszám téved, Claudius 253 körül nem uralkodott még):
{{Idézet 3|<small>'''Szent Bálint (február 14.)'''
Bálint (Valentinus) annyit tesz, mint valorem tenens, ‚erőt bíró’, azaz a szentségben állhatatos; vagy valens tyro ‚erős újonc’, azaz Krisztus katonája. Az a katona erős, aki sohasem bukott el, vitézül harcol, bátran védekezik, és nagy győzelmet arat. Így Bálint sem hátrált meg a vértanúságtól menekülve, lesújtott a bálványimádásra azt megsemmisítve, megvédte a hitet azt megerősítve, és győzött szenvedve. Bálint tiszteletre méltó pap volt, akit Claudius császár magához hívatott és megkérdezte őt, így szólván: „Mi lelt, Bálint? Miért nem élvezed barátságunkat azzal, hogy a mi isteneinket imádod és hiú babonádat elveted?” Mire Bálint: „Ha Isten kegyelmét ismernéd, ezt semmiképpen nem mondanád, hanem lelkedet elfordítanád a bálványoktól és Istent imádnád, ki a mennyekben van.” Akkor valaki, aki Claudius mellett állt, így szólt: „Mit akarsz mondani, Bálint, a mi isteneink szentségéről?” Mire Bálint: „Róluk semmit sem mondok, hacsak azt nem, hogy szánalmas és minden tisztátalansággal teli emberek voltak.” Erre Claudius: „Ha Krisztus az igazi Isten, miért nem mondod meg nekem az igazat?” Mire Bálint: „Bizony, Krisztus az egyetlen Isten, s ha hiszel benne, lelked üdvösséget nyer, az állam gyarapszik, minden ellenséged fölött győzedelmeskedsz.” Claudius pedig így szólt a mellette állókhoz: „Római férfiak, hallgassátok, milyen bölcsen és helyesen beszél ez az ember!” Akkor így szólt a prefektus: „Félrevezeti a császárt! Hogyan is hagyhatnánk el azt, amit gyermekkorunktól vallunk?” És akkor Claudius szíve megváltozott, Bálintot egy másik parancsnok őrizetére bízták, és miután annak házába vezették, így szólt: „Uram, Jézus Krisztus, igaz világosság, világosítsd meg ezt a házat, hogy felismerjék; te vagy az igaz Isten!” Mire a prefektus: „Csodálom, hogy azt mondod: Krisztus a világosság. Viszont ha az én lányomat, aki régóta vak, megvilágosítja, megteszem, amit csak kívánsz.” Akkor Bálint imádkozva visszaadta a vak leány szeme világát, és abban a házban mindenkit megtérített. Azután a császár az Úr 253. esztendeje körül lenyakaztatta.|<ref>Legenda Aurea [http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0031.html]</ref>|70%|center|rquote=1}}
* '''
{{Bővebben|Bálint-nap}}
* '''Afrikai Szent Bálint vértanú''' [[Africa|Africa provinciá]]ban. Nevén kívül nem maradt róla semmi sem.<ref>http://www.newadvent.org/cathen/15254a.htm</ref>
* '''Passaui Szent Bálint püspök''' Legendájának egyik változata szerint háromszor próbált letelepedni és téríteni [[Passau]]ban, de mindháromszor elűzték, ezért az [[Alpok]]ba húzódott vissza és ott is halt meg. [[475]] körül hunyt el, és a [[Meran]] melletti [[Zenoburg]]ban ([[Monte di Zeno]]) temették el. Tiszteletéről már a [[6. század]]ban tanúskodik [[Venantius Fortunatus]] és Arbeo freisingi püspök. Ereklyéit [[III. Tasziló bajor herceg]] [[764]]-ben a [[passaui Szent István-dóm]]ba vitette. [[1120]]-ban Bálint püspök koporsójának fölnyitásakor a holtteste mellett egy ólomtáblára írva megtalálták életrajzát is. A passaui [[egyházmegye]] patrónusaként tisztelik. A nyavalyatörősök a nyakukban hordott úgynevezett [[bálintkereszt]]tel, frászkereszttel (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozzák. Ünnepe a fentebbi Szent Bálintokkal szemben [[január 7.]]<ref>Katolikus Lexikon, i. h.</ref>
Amint [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a [[Magyar Királyság]]ban – is elterjedt. Elsősorban a [[Német-római Birodalom]]ban és az [[Osztrák Hercegség]]ben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.<ref>Bálint Sándor, i. m.</ref> A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű [[latin nyelv|latin]] ''valens'' szóra utal, nagyon népszerű volt a [[késő antik kor]]ban. A Valentinus név nem szerepelt a [[354]]-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy [[496]]-ban [[I. Geláz pápa]] elrendelte ünnepét, azok között ''„…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”''
|