„III. János lengyel király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
címerek |
→Uralkodóként: Link |
||
46. sor:
[[Fájl:Coat of Arms of Jan Sobieski as king of Poland.svg|balra|120px]]
[[Fájl:Maria Kazimiera.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Arquieni Mária Kazimiera lengyel királyné|Marysieńka királyné]] gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén]]
A lengyel nemzetközösség legsürgősebb feladatának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú [[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamieniec Podolski]] visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból [[1674]] őszén a nemzetközösség felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták [[Bar (Ukrajna)|Bart]] és [[Raşcov|Raszkówot]], és blokád alá vették [[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamieniec Podolski]]t. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagy[[hetman]], Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott [[Brandenburg]]gal, akiktől Sobieski vissza akarta szerezni a [[Porosz Hercegség]]et a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.
[[1675]]-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a [[Dnyeszter]]t, de nem tudták bevenni [[Zsuravno|Żurawnót]]. A fegyverszünet után Kamieniec Podolski az [[Oszmán Birodalom]] kezén maradt, de visszatért Biała Cerkiew (ma: [[Bila Cerkva]], [[Ukrajna]]). A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban [[Brandenburg]] és [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. [[Kis-Lengyelország]]ban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került. A trónt [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly]] hercegnek akarták felajánlani, aki [[Mihály lengyel király|Wiśniowiecki Mihály]] özvegyét vette feleségül.
| |||