„A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
61. sor:
Amíg a magyar hadvezetés a propagandában a Szovjetunió elleni harc felszabadító jellegét emelte ki, a gyakorlatban a partizánok elleni harc és a megszállt területek lakosságával szemben folytatott kegyetlenkedés között minden határvonal eltűnt. A magyar vezérkar hírhedt 10. számú direktívája - amely csak egy volt a sok hasonló jellegű parancs között - előírta, hogy „a partizánosztagok leverését kövesse a ''legkönyörtelenebb'' megtorlás.... A foglyul esett partizánokat – esetleges kihallgatásukat követően – a helyszínen fel kell koncolni vagy elrettentő példaként a közel fekvő helységekben nyilvánosan kötél által ki kell végezni”. A dokumentum büszkén hivatkozott arra, hogy a partizánok egy elfogott rádióüzenete szerint a magyarok még kegyetlenebbek, mint a németek. Egy másik hivatalos magyar dokumentum azt írja, hogy „sokszor szükséges a megfélemlítés is, például az összes férfi lakosság kiirtása”; továbbá: „Mé-g az egész fiatal gyermekekkel se legyünk elnézőek, mert ezek rendszerint a partizánok hírvivői”.
A dokumentumok nyelvezete tükrözi a náci fajelmélettel való teljes azonosulást is. Kiemeli, hogy az ukránok fajilag nem azonosak az orosszal, mert vére erősen keveredett turáni és germán népek vérével, ezért értelmesebb, ügyesebb és életképesebb az oroszoknál, és az új európai rendben font os hivatás vár rájuk. Viszont minden zsidó – nemre és korra való tekintet nélkül – a partizánokkal tart. A 10. számú direktíva hangsúlyozza, hogy „a zsidók maradéktalan kiirtása elsőrendű érdek”.
| |||