„A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
35. sor:
A nyugati csoport a [[Dnyeper]]től nyugatra viszonylag békés körülmények között tevékenykedett, a keleti viszont [[Csernyihiv|Csernyigov]], [[Brjanszk]], [[Kurszk (település)|Kurszk]] térségében a kezdetektől fogva harcérintkezésbe került nagyobb partizánalakulatokkal. Parancsnokai ismert katonai vezetők voltak, mint [[Bogányi Károly]], [[Bakay Szilárd]], [[László Dezső (katonatiszt)|László Dezső]], [[Álgya-Pap Zoltán]], [[Somlay Zoltán]] tábornokok, [[Zachár Sándor]] ezredes.
A magyar megszállás tehát nem csak [[Ukrajna]], hanem [[Oroszország]] és [[Belorusszia]] jelentős részeire, Magyarország területének többszörösére, több mint félmillió négyzetkilométerre terjedt ki. A magyar megszálló erők létszáma meghaladta a {{szám|90000}} főt, és a német megszálló erők 20-25%-át tette ki. A németeken és a magyarokon kívül románok, olaszok, finnek, lettek, litvánok, ukránok vettek részt ebben a tevékenységben, ami a világtörténelem eddigi legkiterjedtebb, legtöbb áldozatot követelő népirtásába torkollott, és amelyben összesen mintegy 13,7 millió civil pusztult el. Csupán Ukrajna egyetlen közigazgatási területén, a [[Csernyihivi terület|Csernyigovi területen]] körülbelül 103 ezer polgári lakost és 24 ezer hadifoglyot öltek meg a német és a magyar büntetőosztagosok.
A könyv dokumentumanyaga nagyrészt az Álgya-Pap és társai, valamint a Somlay és társai ellen 1947-ben folytatott perek anyagából származik. E perek fő vádlottait 25 év munkatáborra ítélték. (Ezekben az években a Szovjetunióban nem létezett halálbüntetés.)
| |||