„Paul Verlaine” változatai közötti eltérés

Két legismertebb műve közül az egyik, a ''Költészettan'' programvers, melyben elutasítja az erőltetett retorikus gondolati lírát, és a zenét részesíti előnyben. AzEnnek ragyogó példája az ''Őszi chanson'' pedig egy ragyogó példája ennek. Verlaine egyébként igen ellentmondásos személyiség volt. Képes volt a legpikánsabb részletekkel teli erotikus verset írni a Notre-Dame-ban, úgy hogy másnap már az erkölcsi tisztaságot dicsőítette olcsó kurtizánok piszkos ágyában. Nem hiába nevezték a „legdekadensebb dekadens”-nek.

Legismertebb verse az Őszi chanson (1864) nem konkrét élményt „mond el” (ez „csak irodalom” lenne), hanem egy nagyon összetett, többértelmű, bonyolult hangulatot, megérzést: az őszhöz, az elmúlás szokványos jelképéhez fűződő impressziót örökít meg. Megszólal a dalban a haláltól való félelem, de az elmúlás óhajtása is, a beletörődés a „sok tűnt kéj” után a végleges eltűnésbe. A haldokló természettel együtt haldoklik már az emberi lélek, de a pusztulás rettenetét szelíd melankóliába oldja, enyhíti a költemény zenéje, a szavak és főleg a hangok elbűvölő muzsikája. - A magyar változat (ford. [[Tóth Árpád (költő)|Tóth Árpád]]) különösen a hangok akusztikai lehetőségeit aknázza ki a vers-zene felkeltésében. Az első versszak egyhangú rímei s a mély magánhangzók sokasága, a ritmus lüktetése minden tartalomtól, szójelentéstől függetlenül is zenei élményt s búsongó érzést ébreszt a hallgatóban. A nyelvi anyagnak itt nem az a szerepe, hogy gondolatokat közöljön, puszta hangzása hordozza a vers „tartalmát”. - A szavak jelentéshatárai elmosódnak, s ezt segíti elő, hogy konkrét és elvont szavak kerülnek egymás mellé (pl. „éjfél kong”, „rossz szél”, „ősz búja”). Tóth Árpád fordítását Kassovitz Artúr zenésítette meg.

A [[19. század]] végén [[Zempléni Árpád]] tette ismertté, majd a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] nemzedéke, [[Kosztolányi Dezső]], [[Tóth Árpád]] készített a francia szimbolista alkotó költészete lényegét érzékeltető fordításokat. Verlaine dekadenciája erősen hatott [[Ady Endre|Adyra]] is.

Rimbaud és Verlaine kapcsolatát, valamint a költő nagyságokköltőóriások életét dolgozza fel a [[Teljes napfogyatkozás (film)|Teljes napfogyatkozás]] című, [[1995]]-ös angol-francia-belga filmdráma, főszerepben [[Leonardo DiCaprio|Leonardo DiCaprióval]] a főszerepben (rendező: [[Agnieszka Holland]]).

* Mohácsy Károly: Irodalomkönyv 11. (Budapest, 2008.)